Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

távlat és ahogy törpülnek alattunk a házak, utcák, úgy nő az ember, amely itt Tolna, Veszprém szögletében, kivetve, Somogy peremén megteremtette ezt a kis somogyi-felvidéki, kisváros-hangulatú települést..,

Azt a meggyet eszem már, amelyet valamikor öregapám hőlyegi magas kertjében ettem.

bádogos-, és a festőcégtáblák utcára kinyúló „remekeiben” is gyönyörködhetnek a földdel bíró polgárok, fuvarozó vállalkozók, kézművesek és kereskedők és a kocsin, fogatokon bejáró birtokosok.

Vetélkedő, egymást gyúró világ alakult ki

a Csibe-hegy „százlépcsője” alatt, ahol találóan, a régiek, a legmagasabb pontot Belátónak nevezték. Ahonnan nem ki, de be lehetett látni az utakra, a szekerekre, a portákba, a régi és az új piac terére, a malmok és kocsmák, vendéglők, raktárak forgalmába, a Fő útra tátogó nagy borospincék hasába és a polgárok zsebébe. Még azt a régi tűzoltólétrát is láthatta bárki innen, amely ott ágaskodott öregapám nagyháza előtt, a járásbíróság szomszédságában, várva a tűzoltókürt vészjelző harsogását. Látta és számon tartotta a Belátó és a Létra az én Tabom 15 férfi—női szabóját, 8 asztalosát, 7 csizmadiáját, 8 koes- márosát, 11 fűszer- és vegyeskereskedőjét, 5 borbélyát, 3 cukrászdáját, 3 divatüzletét, 5 dohánytőzsdéjét, 6 cipészét, 6 cséplőgépesét, 3 fazekasát és a tisztes ipar többi ágainak műhelyeit összesen, 1932-ben, 162 mestert

és műhelyt és kereskedőt tartott számon az adólajstrom. Még könyvnyomdája is és helyi lapja is volt, ha néhány számmal is.

Már-már hihetetlen e* a bazár, amely 1910- től 398 házból 1932-re 562 házba költözött és lakóinak száma 3173-ról 3700-ra emelkedett. És mert 1871-ben járási székhely rangjára emelkedett, ebben is érdekes, majdhogy kiváltságos volt szülőfalum közigazgatási helyzete, mert melyik községnek volt még egy községben két jegyzősége? Nálunk pedig a tabi és Tab vidéki jegyzők két külön területi jogkörrel igazgatták a falumat, nem egy, de két körorvossal is.

Ma 5300 lakos között járom a Kossuth utcát és a Hő- lyeg szerpentinjét, amely fölfelé visz. Minél följebb jutok, annál világosabban látom azt aa óriás boltíve* konyhájú kis házat is, ahol születtem és amelynek kertjében iskola- beíratás előtt megtanultam a betűk szépen írását egy óriás körtefa alatti, kerek asztalon.' A szomszédunkban laktak Bohu- niczkyék Szefi innen járt a katolikus iskolába és lett a Nyugat írója... Ebből a környezetből indult a szép és igaz-írás igénye is bennem. Abból a gyümölcsöskertből, amely az esti csordavárások hangulatával, a Balaton lecsapolásáig, a betyároktól szerzett vagyonok históriájáig annyi ízzel töltötte meg képzeletemet és nyelvemen szavaimat.

Bevallom, nem itt a kis-, de a nagyházbas írtam tízévesen, első versemet ezeknek a most is ámulva nézett zöld és vörösbama tábláknak végtelen nyugodt versenyéről és ezekről az erdőkről, melyekből, ha elindultak a hernyó-vándorlások zöld-folyó nagyságú tömegei, akkor bizony a bonnyai dombon mindig visszacsúszott a Mernye—Mocsolád— Karád—Tab dallama vicinális, melynek „A Mocsolád—Siófoki helyi érdekű gőzüzemű vasútra vonatkozó engedély okirata” 1906-os dátummal, Kossuth Ferenc sk. aláírásával most is itt van a kezemben. És elém fénylenek sárga lapjairól azok a kéziszerszámok, emberek és fogatok, melyek egy év alatt aztán meg is építették abban az ántivilágban .. j

Akárhogy is nézem, nekem Tab a paradicsomi világ volt. A tiszta természet. A belőle és benne épült emberi otthon. Csak ma jövök rá, hogy egyben ez egy olyan magyar világ, amely nép, gazdaság és településföldrajzot és társadalmi ábrát is adott nekem. Megvilágítva belőle bennem emberi és történelmi igazságokat és sok somogyi cfealád és családom közösségi múltját és helyzetét is ...

Képzeletem pedig, amely Itt szokott a festői

látványhoz — a legnagyobb Mestertől lesve el a rajz és líra és történelem és mese titkait — már Csontváry óriás méretű „Selmecbánya látképe” című tájképét idézi a Hőlyegről maga elé.

Óriás zöld kaszálót elvadult gyümölcsösök

szigetei szemben az Oreg-hegy oldalában. Űj szőlők mértana, a városka zegzuga, s egy híd. Talán a Béka-híd. És két vízimalom emléke, története, két templomtorony. A kanászház és a Rózsa-domb és a Fő utca északi oldaláról egyszerre felvidékivé emelkedik szülőfalum a Templom utca, Malom utca, Ujj utca kaptatóján föl-föl a katolikus templom lépcsős dombjára, ahol a torony köré öt utca kanyarodik. Aki innen néz vissza a Kokas és Jajdomb mai palatetői alól, az az evangélikus torony és a volt zsidótemplom és plébánia zugában egyszerre érezheti meg településünk történelmi magját A tornyok, tetők között és fölé emelkedő Csibe- és Hölyeg és öreg-hegyekkel együtt az én Tabom és Kül- ső-Somogy felvidéki típusú hangulatát.

Az utcák földrajzi vonalával, családi emlékek fényével, eltűnt és élő épületek rajzával bennem líra nyílik, vad realitással és méh- zümmögéssel. Igen, így és ez idézi elém egy a Balaton, a Sió és Koppány és a tolnai dombság közé szorított kis közösség hősi korszakát. Három nép és négy vallás erős, okos és ügyes összefogását és összetartását, amely szinte a semmiből emelt — szinte föld nélkül — a szorgalmas kisipar, a fuvarozó kereskedelem összehangolásával és versenyével egy igen érdekes járási központot.

pM vett am a ti. ixfaait MmpIKi

a második világháború tüzéig. És a házak, üzletek, műhelyek, takarékpénztárak, hitel- szövetkezetek, vízi- és hengermalmok, téglagyár és kisüzemek egyre csak szaporodtak a magyar, német, katolikus, zsidó, református és evangélikus szövetségben ... Innsbruck— Brassó, Prága—Dalmácia európai távlatában lengő és markoló történelmi és gazdasági világ szorításában és a 48-as szabadságharc és Bach-korszak és kiegyezés zsandárbetyár- világában és a Budapestet építő kapitalizmus vadságában és hajszájában itt egy úgy, ahogy lehet ábrázatú, magyar típusú világ alakult ki a nagy erdők, posványok, berkek, szőlők és dugadőlt puszták, rakoncátlan folyók, köz- biztonság nélküli századvég távlataiban.

Nem talán, de biztos épp ezért is olyan megrendítően érdekes Tab épülése és kasztszerű a vagyoni erővel ellentétes társadalmi rétegződése, közigazgatási alakulása és fejlődése is. Hiszen nagyapám idejében még élt a gettó mély vallású világa. Előttem, emlékezetemben újra Csontváry képének arcai és viseletábrázolásai jelennek meg. „A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben” alakjai... A Jajdomb is a volt zsidótemplomot idézi... Ugyanakkor a község plébánosát a betyárok még parázzsal kínozzák aranyaiért. Ugyanez a plébános, újra betyárnak nézve, ijedtében, éjszaka agyonlövi vadászpuskájával a sza- kácsnéjához bemászó legényt... Nincs plébános; csak egy káplán misézhet... És a napóleoni háborúk idején, amikor még lábon hajtották innen a marhát és disznót az enyingi, simontornyai, tamási vagy messzebb, a nagykanizsai és fehérvári vásárokra, és vitték a tabi fuvarosok a rozsot és búzát, akkor is és még 1848 után is Endréden, Kará- don, Kapolyban, Kötésén még ezt énekelték a polgárok gúnnyal a táblákról:

„Npe Torvaj, Tab, Zabt

Három kenyeretlen falu”. 1

Ige», a községi terüüetbÄ atz 190(2. évi ismertetőben Is csak 340 hold a szántója a községnek, de majdnem 190 hold már a szőlő és a kert. Nem volt polgár község, de nem ült szorító nagybirtok se szülőfalum nyakán. A falu andocs—kapósa kijáratánál csak a gr. Welsersheimb- birtök 9©0 holdja és a „Fo- Id-vőigy” felé a 412 holdas Br. Weisenbach-birtok volt. Azt is a taíbi Kadlicskó polgárcsalád bérelte... A község életében az 1759-ben épült, Do rfmei.s ter-freskókat őrző római katolikus; az 1762-ben az elsők között épült somogyi zsidó imaház és az 1846-ban, a főúton belül emelt evangélikus templom minit történelmi emlékművek jelzik a korábban említett magyar, német és zsidó östz- szefogást. És a három külön iskola és nevelő stílus pedig art a* erőt teremtette, amely úgy fogott össze, hogy másfél száz év alatt a Somogy széli „kivetett” Tab vonzáskörzetébe kerültek Külső-Somogy és Nyugat-Tolna kisebb községei és nagy számú pusztái is.

A Fő utcán egymást érték az iparosházak és épültek, aj műhelyek. Hamarosan egymás jelzőcsengőét áthallják az üzleteikben a kis- és nagy- kereskedők. S az 1647-ben megkapott országos és hetivásár-tartási jog megsokszorozta nemcsak a helyi kis típusú belkereskedelmet és ipart, de hoez- szú távon

a gabona-, bor-, gyapjú-, tojáskereskedést és szarvas- marha-, ló- és sertés-, szárnyastenyésztés fellendülését is. Jönnek, egymást követve családostól Veszprém, Tolna, Fejér megyéből a vállalkozó kedvű betelepedő és vásározó iparosok. Épültek a Fő utcára homlokzattal és városi fordítással a házak. Már nemcsak Dorfmeister barokk freskóiban, de a kovács-,

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

Az én Tabom

Az idő nemcsak a földrajzi értelemben vett tájat rajzolja, írja át, de a ráépült emberi megnyilatkozásokat is. A fizikaiakat és szellemieket egyaránt. A családot, a családok környezetét, és tűzhelyeit. Az utakat, utcákat és a rájuk zsúfolt kis világot, a bútorok és eszközök kézhezsimult sokaságát. Így aztán a változóan maradandó földtani keretben új stílusú kép jelenik meg. Űj színek és vonalak, szerkezet a valóban és az emlékek félig élő tájaiban. Egy tárgyias líra alakul, mely kicsit alkotójának nemcsak tükre, de kifejező szava is.

Így közeledtem szülőfalum felé. Ilyen érzésekkel léptem be a múlt-jelenbe. A házba is, szülőházamba, melyet az új stílus 1974-ben lebontott. A hajdani házba, a Fő utcán, amelynek neve ma Kossuth Lajos utca. Nincs már, és mégis van, mert emléke oly mély és érdekes, hogy ha nem szólnék róla, biztos, alig érthető lenne a ma, és a mát itt teremtő emberek is. Az eszköz és szóteremtő emberben élő „homo ludens” erre az időjátékra odafigyel. Szívesen játszik el a felkísértő képsorokkal. Azzal a filmmel, melynek kockáiból az én Tabomat pergetem az olvasó elé, mert nem mese, de kegyetlen és szép valóság a mában az elmúlt.

A jelennel az utas legfeljebb annyit küzd, hogy defekteket javít, vagy kenyeret termel, vagy vesz. De az a régi — mai község? Igen, az sokkal összetettebb valóságokkal kísért, és jelentkezik, és üzen. Furcsa levéltári és statisztikai adatokkal bizonyít...

Darabjai már mint elszállt vagy mint repedezett bálványok kísértenek. — Például egy kút... Itt előttem, most, a régi Ignác utcában a Hőlyeg hegy alatt... Két méter mély, ha van ? ... Két méterből a tükör ? ... De ugyanazt a hegyet, ugyanazon a szinten csapolja meg, amely az életet adta évszázadokon át az Ignác utcából lett Kisfaludy utca hajdan volt és mai lakóinak is. És nekünk is, ha innánk belőle ... De vödör helyett egy lavórféle lóg most a láncán ... Groteszk kép a vizén!... De körülötte itt vonul az átszé- pttft házsor és fölötte, fölöttük és fölöttünk ott emelkedik a monumentális lát- fvány, a széles |kúpú Hölyeg hegy tömbje.

Szerpentinnel övezett hegy Tolna, Szek- szárd felé. Ránéz a múltra és jelenre, és biztos ő tud a ; legtöbbet szülőfalumról. Le- : hét, hogy átszól \ a Csibe-hegy- 1 nek is. Néha I szót váltanak az Árok, azaz az Ignác és Fő utca között szaladó Kis-Kop- pany patak fölött, melyen saját hidunk volt, hogy a Fő utcából átjöhessünk ide.

Ma is megvan a patak fölött a híd. Hogy •tt-e, a régi helyén, nem tudom, de átmegyek rajta, föl a Mernye—Mocsolád—Karád—• Tab—Siófok dallamát zengő töltésre, hogy lássam, ha más is, azt a berket, rétet, kertet, «mely a lebontott ház és a Hölyeg, a Hidegoldal, avagy Gyár-hegy között terült és terül el. Fürjeket, vadkacsát, halat, a kalandot és a szabadságot ragyogta ez a völgyi táj nekem, a nyári kisdiáknak, aki a szünidő egy részét éveken át itt játszottam át. Ezen a szilfa-, fűzfaligetes réten és gyümölcsfás hegyen.

Állok a sínpályán, körülöttem a valóság és emlékek sora. A bazalt zúzalék egyik oldalán, előttem a völgy, a régi és hosszában vele együtt vonul a hajdani és mai Tab. A régi, a maga erejéből fölnőtt külső-somogyi járási székhely és a mai, a nem falu, de erősen városiasodó település ...

Visszamegyek a hegy alá. Kiválasztom a legdüledezőbb házat. Talán ez még annak a hetven évnek a tanúja, amelyhez a társat keresem. Dróttal kötött a kapu a bálványhoz ... Kioldom... Az időt idézi az ásott, de be nem vetett kert. Rossz edények; eszközök, de virágzó meggy és cseresznyefák. Alattuk megyek föl a hegyoldalba. Ahogy meredekebb les*, egyre műveltebb a föld, szélesebb a

*

TatkáU (iy«lt