Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

í Míg az anyag összegyűlik Mire kell az építkezésen kívül a magánerőf Ember építkezz, és bízva bízzál ... Bocsássunk meg az átköltőnek a madáchi szavak kitekerését. Tíz kilót fogy­ván sóhajtott föl így; a végső elkeseredéstől óva magamagát. A házak fölépülnek — sok utánajárással. idegeskedés­sel. energiával. Mennyi ezek­ből a fölösleges, az elpaza­rolt, a keserűségre okot adó? Elsősorban a két utóbbi té­nyező vizsgálandó ebből a szempontból. Hallgassuk minden össze­kötő kommentár nélkül az építkezőket. Emberek, esetek —• Háromszor voltam a szomszéd városban, mire si­került egy fürdőkádat ven­ni. De ott legalább ígérték, és végül meg is kaptam. Itt, nálunk nem is ígérték. — Álltak a falak, azután három hétig futkostam fű- höz-fához ajtóért, ablakért Ha előre megvettem volna... Mert egyszer volt. De nem tudtam tárolni, inkább úgy gondoltam, akkor veszem meg, amikor be kell építe­ni. — Nekem mindig minden volt. Egy percet sem kellett állni az építkezéssel! Szép házat terveztünk; minden­ből a legjobbat, mert volt pénzünk. Örököltünk is, és nyertünk is. Úgyhogy ami­kor elkészítettem a maszek költségvetésemet, akkor x- ezer forintot beírtam egy rovatba és fölé írtam piros­sal: csúszópénz. És mindig volt minden. — Lefogytam. (Ez az át­költő.) De mitől fogytam le? Szerintem a rengeteg ide­geskedéstől. Amit én össze­rohangáltam, összetelefo­náltam, szerveztem, azzal az érövéi egy felhőkarcolónak föl kellett volna épülnie, normális körülmények kö­zött Folytassuk? Ezek néhány hetes, néhány hónapos „nyi­latkozatok”. A pazarlásról. A sokszor nehezen kimutat­ható, számokkal illusztrál- hatatlan és mégis ordítóan nyilvánvaló pazarlásról. Ne folytassuk a monológokat! Lehetne még gyűjteni pár százat, ezret... Nézzünk meg helyette egy tüzép-te­lepet! Tégla — papíron A kaposvári az egyik leg- elavultabb és a legnaggyobb keresletet kielégítő telep megyénkben. A vezető, Fi- lotás Antal, a Berzsenyi ut­cai irodában kevés nyugodt percet tölthet: — Cementünk van, sóder van; tégla akad, de nem mindig és nem minden faj­ta, Ajtókból, ablakokból vi­szont nem tudjuk kellően kielégíteni az igényeket. A legnagyobb hiánycikkünk a tetőcserép, a pala és a hul­lámpala. Azaz: a legfontosabb áruk választéka általában hiányos. És ekkor még finoman fo­galmaztunk. (Ne ezt a tü- zép-telepet hibáztassuk, má­sutt is ugyanígy sorolják föl a dolgokat!) Mégis előfordul, hogy egy kaposvári, mond­Befejeződött a KGST tanácskozás Boglárlellén Boglárlellén tegnap az Iparügyi Minisztérium üdü­lőjében jegyzőkönyv aláírá­sával befejeződött a KGST- országok könnyűipari ál­landó bizottsága ruházati és öltözködéskultúrával foglal­kozó munkacsoportjának ülé­se, amelyen Bulgária, Cseh­szlovákia, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió képviselői vettek reszt. juk, Barcson vásárol (téglát egy barcsi pedig Kaposvá­ron ... S közben egyik tü- zépnél sem látták, egy pil­lanatra sem, amit eladtak. Erről a titokról a telepvezető a következő megfejtést adta: — A tüzépek azt a számot kapják meg negyedévenként, hogy mennyi téglát adhat­nak el. A diszpozíciót meg­kapjuk, s kezdünk eladni. A téglát azonban a vevő a gyártól viszi el. Így megtör­ténhet, hogy mi nem tudunk neki téglát adni, mert kifo­gyott a keretünk, s mondjuk, Igáiban kap, mert ott még vaií keret. De akár mi adjuk, akár az igaliak. vé- gülis ugyanattól a gyártól szállítja el a vevő. Így van ez az egész or­szágban. S hogy ez minden, csak nem kereskedelem, arról megint nem a Tüzép tehet, mint ahogy arról sem, hogy a tégla ára a gyárud­varon annyi, amennyi, nerp pedig a megvásárlás helyén, mert ott mar drágább — at­tól függően, hogy milyen messze van a gyártól, mek­kora a fuvarköltség. Tegyük hozzá: a kereskedelmi szer­vezetnek ezen 1,5 százalékos haszna van, tehát nem fog meggazdagodni abból a tég­lából, amelyet többnyire nem is lát. — Várható-e, hogy ez az enyhén szólva bonyolult rendszer megváltozik? — Biztosan. Szükség lesz rá. Ha ennyire megnöve­kedtek a magánépíttetők igé­nyei, ezeket a mai kereske­delmi szervezet hosszú tá­von nem láthatja el jól. De bárhogy is korszerűsítik a kereskedelmet, akkor is csak azt tudja eladni, amit az ipar megtermel. Tény, hogy ma a vevő, az ügyfél renge­teg utánjárással tudja csak megszerezni, amire szüksé­ge van. Ezt a rohangálást át kell tőle vállalni... , Át bizony! Magyarán: va­lóban kereskedni kellene, nem pedig adminisztrálni a forgalmat. Az is „hagyo­mány” például, hogy a tü- zépeknek a telepről elvitt áru esetében nincs fölrakási kötelezettségük. (Nagyban ez ugyanaz, mintha, mondjuk, a húsboltban a hentes közöl­né: fogja a bárdot, a kést, vágja le, ami kell, mérje le, én számlázom, ön csomagol­ja, fizeti, és akár viheti is.) — Lesz-e valamikor olyan „eldorádó”, hogy jön a ve­vő, mutat egy anyagjegyzé­ket (ez kell a házamhoz”), s fizet, aztán néhány teher­autó a jegyzékben szereplő dolgokat házhoz viszi ? Anyagbiztosítás — Nem hamar. Most is kötünk anyagbiztosítási meg­állapodást, de csak olyan anyagra, amely a negyed­éves diszpozícióban szerepel. Ennek annyi az előnye a napi vásárlókkal szemben, hogy a vevőnek nem kell hetente benézni, hanem mi értesítjük, ha megjön a várt építőanyag. Ez is több, mint a semmi, de nem sokkal. És a Tüzép volna a legnagyobb bajban ha hirtelen minden vevője ilyen szerződést akarna köt­ni vele, hiszen akkor elvi­leg mindenkinek előnye vol­na mindenkivel szemben, s ugyanott maradnánk, ahol e percben vagyunk. — Mivel biztatják hát az embereket? — Azzal, hogy biztos lesz javulás, mert már akkora szükség van rá, hogy elke­rülhetetlen. * Mosolyogva mondta ezt a telepvezető. Megszokta, hogy együtt él a gondokkal. És búcsúzóul még hozzátette: — Ne verjék el nagyon rajtunk a port! Nem verjük el. Egyálta­lán: senkin sem akarjuk el­verni a port. Egy telep, avagy egy telepvezető — dolgozzék bár kiválóan — nem csinál sem telet, sem nyarat a mai építőanyag­helyzetben'. A pálcát másfelé kellene suhogtatni —, hogy kihulljon a por a szérvezet rozoga fogaskerekei közül. De nekünk nem pálcasuhog- tatás a dolgunk ezúttal. Csu­pán annyi, hogy fényképet készítsünk a mai helyzetről. Lothar Péter (Folytatjuk.) Kapcsolat a lakossággal Köztiszte­letben álló ember Sző- lősgy örökön Túli József Géza, a bog- lárleilei, áfész felvásárlója. Hat éve került szorosabb kapcsolatba a la­kossággal, azóta irányítja a termeltetés, felvásárlás, mun­káját ebben a községben. Nem nagy település Sző-, lősgyörök, az utóbbi évek­ben mégis több mint kétmil­lió forint értékű áru került a gazdáktól a felvásárlóhoz. Ö szervezi a tápforgalma­zást, s mivel nőtt az állat- tenyésztési kedv, tavaly már 1,7 millió forint értékű tá­pot és szemes takarmányt adott el. A község minden családja visz valamilyen árut a felvásárlóhelyre. Szabadföldi területeken termelnek zöldséget, főleg főzőhagymát, sárgarépát, gyökeret, nyári káposztát. A gyümölcsök közül a leg­több a meggy: ebből 200 mázsát adnak el a kister­melők. Sok a nyári körte is Szőlősgyörökön. Az egyeb cikkek közül a házinyúl fel­vásárlása jelentős; 25 te­nyésztő van itt, s évente 00 mázsa nyulat adnak el. Ki­emelkedő munkát végez kö­zülük Illés Pál, Ékes Jó- zsefné, Rancsik Jánosné és Pápai Gyula. Évente 70—80 mázsa méz is a raktárba ke­rül. A köztesként vetett szá­razbab egyre kevesebb, már csak 60 mázsát vesz meg Túli József Géza. Tojásból viszont százezer darabot vá­sárol évente. Az adatok jelzik: az egész faluval gyümölcsöző a kap­csolata. Az igényeknek megfelelően évente rendsze­resen hozat fémzárolt vető­burgonyát is. Az idén 150 mázsát ültettek eL Ivanovs szövőgyárának kikészítőüzemében — a Szovjetunió európai területének egyik könnyűipari központjában — új intézkedéseket hoztak a dolgozók pszichológiai terhelé­sének csökkentésére: műszakonként kétszer tartanak szünetet a kikapcsolódó-szobában, s autogén tréningen vesznek részt, hogy feloldják a nehéz munka okozta feszültséget. E program gazdasági hatékonysága számottevő. Képünkön: az ivanovói szövőgyár csévézője, ahol a szakemberek jobb munkakörülményeket teremtettek az orsózónőknek Az intézetbe* nincs ének­ok tatás, a fiatalok kezdemé­nyezésére azonban három éve kórust alakítottak. Az is­koláért, a városért — ez évek. óta hagyomány — , ál­landóan, végeznek.- társadalmi munkát. Segítettek az ifjú­sági park, a sportpályák épí­tésében, a város parkosításá­ban, a faültetésben. Óvodák reszere készítenek játékokat Tavasszal óik is részt vettek abban a barcsi hulladékgyűj­tési akcióban, amelynek be­vételével egy negyvenszemé­lyes óvoda építéséhez járul­nak hozzá. Az intézet pártszervezete figyelemmel kíséri a tőlük elkerülő tanulóik sorsát. Föl­mérték azt, hogy beilleszke­désükhöz milyen segítséget kaptak, mennyire elégedet­tek keresetükkel. A válasz: megbecsülik őket, Több egykori növendékük a sízakmán kívül is helytáll. Molnár József, az Épgép KlSZ-bizottságának titkára lett. s ma már kommunista, tagja a városi pártbizottság­nak. Ugyanott Győré Zoltán alapszervezeti KISZ-titkár, Zajgár Piroska, a Dráva Ipa­ri Szövetkezetnél, Kiss Mar­git a barcsi Kézműipari Vál­lalatnál, Kovács János pedig az ÉSZKV-néL Közülük Zaj­gár Piroska párttag. Grósz Ilona a szakmun­kásképző párttitkára végül ezt mondja: — Ügy érzem, nem kell szégyenkeznünk az innen ki­kerülő fiatalok miatt, ám munkánkat még javítani akarjuk. Még ebben az év­ben véleményt kérünk az üzemek. termelőszövetkeze­tek párt- és gazdasági veze­tőitől volt tanítványaink munkájáról, az ifjúsági moz­galombán., a közéletben vál­lalt és végzett tevékenysé­gükről. Véleményüket, javas­latukat neyelőmunkánkban hasznosítani fogjuk. Szalai László A nagyatádi tsz-ker sikere Kommunisták afiatalokért A* utóbbi években jelen­tősen nőtt a kereslet a me­zőgazdasági üzemekben a különböző szerszámgépek iránt: egyre több helyen lé­tesítettek melléküzemága­kat. A különféje berendezé­sek beszerzése ugyanis hosz- szú ideig komoly gondokat okozott Ezért is döntött úgy a tsz-ker nagyatádi te­rületi központjának vezető­sége, hogy gazdasági társu­lást hoz létre a Technoim- pex külkereskedelmi válla­lattal a szocialista országok­ból származó szerszámgépek behozatalára, illetve azok ér­tékesítésére. Az erről szóló szerződést 1981 tavaszán ír­ták alá, s tavaly már negy­venöt millió forint értékű forgalmat bonyolítottak le. Az idén kétszáztíz, jövőre négyszázhúszmillió forint ér­tékű berendezés forgalmazá­sára van megállapodásuk. A 1 társulás elsősorban az euró­pai szocialista országok gyártmányait értékesíti, de hoznak gépeket a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságból is. Szabó István a tsz-ker nagyatádi területi központjá­nak igazgatója a közelmúlt­ban járt a Távol-Keleten. — Miért látogattak el ott, az egyik baráti országba? — A koreai gépipar szá­munkra kedvező feltételek mellett tud szállítani kü­lönböző berendezéseket. Fi­gyelemre méltó az árajánla­tuk, és a hazai piacon ked­vezően fogadják portékáikat. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy mivel bővíthetjük a kapcsolatainkat Megegyez­tünk abban, hogy az idén négyszázötvenezer rubel ér­tékű breendezést vásáro­lunk tőlük, jövőre huszonhá­rommillió forintért hozunk be gépeket. — Az idén harmadik al­kalommal állítottuk ki a bu­dapesti nemzetközi vásáron. Milyen sikerrel? — A szovjet Sztroimport külkereskedelmi vállalattal 1,6 millió rubeles, azaz negyvenkétmillió forintos szerződést írtunk alá. Ez biztosíték arra, hogy a ha­zai igényeket ki tudjuk elé­gíteni. Ami azonban ennél sokkal fontosabb: a napok­Nemsokára elköszön a bar­csi 526-ös szakmunkásképző intézettől 136 végző harmad­éves. Megszaporodtak a gondjai Grósz Ilonának, az intézet parttitkáranak. Osz­tályfőnök, matematika—ké­mia szakos tanár, s párttii- kari tisztsége mellett a vá­rosi pártbizottság tagjaként tevekenykedik. Barcsi pályáját, s e párt­megbízatását 1972-ben kezd­te. — Negyedikes koromban — Pécsen végeztem a ta­nárképzőt — lettem párttag, s így félve vállaltam a titká­ri megbízatást, az akkor ön­állóvá lett intézeti párt- szervezetünk élén, amelyben mindössze hat kommunista volt. Többségük hozzám ha­sonlóan alig egy évvel korábban került a pártba, s mozgalmi tapasztalata egyi­künknek sem volt. Szeren­csére Pandúr István igazga­tó, aki a pártvezetőségbe* a helyettesem, a kommunis­ták sokat segítettek kezdettől fogva. Ha tenni tudtunk va­lamit tizenegy esztendő alatt azért, hogy tanulóink szak­mai, elméleti szempontból képzett, a politika és a köz­élet iránt érdeklődő embe­rekké válhassanak, az. közős munkánk eredmenye. Megfontolt szavait, hivatá­sáról, pártmunkájáról, kom­munista és párton kívüli ta­nártársaitól mondott vélemé­nyét, vallomását jó érzéssel hallgattam. Olyan kommu­nista pedagógust ismerhet­tem meg, aki nemcsak tanít­ványai jelenéért, hanem jö­vőjéért is végtelen felelős­séget érez. Az intézet előcsarnokában, folyosóin tablók, fényképek, nyári munkára szóló felhivá sai. Kiállították a honisme­ban vendégül láthattuk Nagyatádon a szovjet válla­lat vezérigazgató-helyetteset; megtekintette néhány mező- gazdasági üzemünket es megismerkedett gondjaink­kal. Ma már minden ország gépgyártásában arra törek­szenek, hogy olyan berende­zéseket állítsanak elő, ame­lyek a legkorszerűbb köve­telményeket is kielégítik. A mezőgazdasagi üzemeknek azonban nincs rá lehetősé­gük, hogy elektronikus gépe­ket vásároljanak, nékik meg­felelnek a hagyományos be­rendezések is. Mi erről pró­báltuk meggyőzni a partne­rünket, s megértésre talál­tunk: biztosítottak bennün­ket, hogy a segítségünkre lesznek, kéréseinket teljesí­tik. Ez nemcsak a mi érde­künk, hanem a gazdaságoké réti szakkör országos pályá­zaton nyert aranyérmeit, s két tanuló ott kapott bronz­érmét is. Fő helyen van a KISZ KB vándorzászlaja, amelyet eredményes mozgal­mi munkájával másodszor erdemelt ki az intézet K1SZ- szervezete. Persze az intézeti nevelő- munka legfőbb mércéje a különböző szakmákat elsajá­tító fiatalok tanulmányi eredménye. Erről állít ki „bizonyítványt” az, hogy a 17 tanulójuk jutott el a me­gyei tanulmányi versenyre, kelten szereztek első, ha­tan második, többen harma­dik, negyedik helyezést. Egy tanítványuk — Bencze Ber­talan asztalos — már szak­munkásként dolgozik. mer* sikerrel szerepelt az ,rszá gos versenyen, s társainál korábban kapta meg a szak­munkás-bizonyítványt. Amióta önálló pártszerve­zet tevékenykedik az 526-ös szakmunkásképző intézetben — ma már 14 kommunistá­val —, arra törekszenek, hogy segítségükkel minél tartalmasabb ifjúsági élet alakuljon ki. Tizenhárom KISZ-alapszervezet, iskolai KlSZ-bizotteág működik. Van tanulói szakszervezetük is. A tanácsadó tanárok — va­lamennyien kommunisták — pártmegbízatásiufc alapján se­gítik a KISZ-szervezeteket, elsősorban önállóságra, kez­deményezésre serkentve őket. A szakmai tárgyak mellett több politikai, ifjusági-mód- oertani előadást taíhoftak .1 iákat rendeztek SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom