Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

OklevélOSZtás Tegnap délelőtt adták át a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán a végzett hallgatóknak az oklevelet. Nyolc van ketten szereztek kisállattenyésztő, illetve ál­talános állattenyésztő oklevelet. Tizennyolcán szereztek mszeminator-ohlovclet, illetve ha­tan lovasedző-képesítést. Balladás Bakony Munkácsy-krónFka Fantasztikus reformok Dipóliában A bogyóval telekintett bokor megrezdúl a tisztás tzéién. Paripa tűnik fel mö­götte, kucsmát vitézzel a nyeregben. A ló testéről sza­kai a veríték, a vitéz nap­barnítottá gyerekarrán dia­dalmas mosoly. Kopjijival lendületes köröket rajzol a levegőbe, és hatalmas erővel tőr ki belőle a kiáltás: — Huj, huj! — Elnyújtott kürt­szó a válasz. A legény leug­rik a iáról, majd összecsap mögötte a kőkénybokor. A sűrűben jávorszarvas haldoklik. A szügyén kopja ütötte fekete seb. A jókedvű vitéz — valamelyik ispánfi — csizmás lábát az állat fejére helyezi, s büszke pózban várja társait. Ebben a pilla­natban ordítás rázza meg az erdőt. A kőrisfák közül elő­bukik egy hegyes arccsontú, halálravált legény. — A kerálfi — suttogja. — Imre?... — Hol va­gyon? — Megholt. A félelemtől megfeketedve roskadnak a jávorszarvas te­temére. — István úr valamennj/«- ünket karóba vonat... A szél ordítva fut a bozon­tos tájon, azután a hó be­temeti a völgyeket, a patak­medreket, eltorlaszolja a bar­langok nyílását. A fagyhata­lomban százéves fatörzsek hasadnak ketté, megyémbe- redett madarak fordulnak le az ágakról. A fehér hegyek mögött va­lami feketeség mozgolódilc. Szőrcsuha. A térdeplő Gellért lassan föláll és csontos, sárga arcát a jéghideg égre eme­li. „Uram, segélj!" — mor­molja égő szemmel, fegyel­me* jármodat minduntalan félretaszítja e szilaj nép. Uram segélj!" Az olasz ben­cés elhagyja remetefészkét, Budára indul, ahol a Vaták lovat áldoztak és besenyősen csimbókba fonták hajukat. Még egyszer feltűnik a Sze­ret menti síkság, még egy utolsó, veszett nyargalás ... A bakonyi remete kalimpál­va zuhan a mélységbe, de Oroszország felől és Lengyel- országból már közeledik a táltosok meghiúsult reménye: András és Béla. Századokat söpör a bako­nyi szél. Némelyik faóriás észre sem veszi... Egy Vas megyei bicskás legény betör a sűrűbe. Kezében fokos, vállán tarisznya, a nyereg ká­pán pisztoly. A bajusza még alig ütközik, kalapján vadvirág. Kivilágosodnak a bakonyi csárdák, színes ken­dő borul a lányok vállára, t a sárból rakott pásztor- kumyhók lakói tisztelettel suttognak egy nevet. A ran­gos udvarházakban is a vá­rosi kereskedők otthonában azonban félelmetes ez a név. Sobri Jóska pedig vadvirág­illatú legendák és varangy- rémhírek között lovagol vé­gig a Bakony on. Még egy­szer elé nem csapódik a „ne tovább”, — Add meg magad! — Nincs olyan itten. II — Jóska Önérzetet választ ad; tüzel. De jobbra, balra és mögötte is megzördülnek a bokrok. Ezután a népdalok ország­szerte híresztelik Bakony-er­dő gyászát: Sobri Jóska hal­va van... Évszakok, évszázadok vo­nulnak ... Gézaháza. Turisták a fák között. Patinás ajtók, nyi­korgó falépcsők. Nyugalom. Ha egyszer innen nézhetném a behavazott Bakonyt! Talán akkor is havasak voltak a csizmák... A tu­risták a történelem paran­csát hozták iszákjaikban he­gyeken, völgyeken keresztül. Jelszót mormoltak, a falép­cső ijedten reccsent a lábuk alatt. Izgatott suttogás, re­kedt hangok. — Igen, most mér meg­érett az idő ... — Sztálingrád megállt, Hit­lernek vége. — Igen, megállt. És meg­állunk mi is. — „Hogy mi ne legyünk német gyarmat..„Édes hazám, fogadj szivedbe ...” A régi, titokzatos, turisták tiszteletére hozott virágcsok­rok sohasem hervadnak el az emlékmű tövében. Hej, balladás Bakony-er- dó, mit mesélsz majd az uno­kámnak?! Szapndi András Az asszonytársak beaján­lottak a földművesszöt^tke- zetbe, a felügyelő bizottság­ba. Ott meg országos kül­dötté választottak. Pestre jártam a vezetőséggel, még a Parlamentet is láttam be­lülről. Aztán mire mentem? Pedig mi raktuk rendbe a szövetkezet szénáját. Rus- kár Péterék elitták, elkár­tyázták a közös vagyont, még a banknál is eladósod­tak, de nagyon. Atojcor Tóth Sanyi lett az ügyvezető el­nök. Nézze, csillagom, ő az, ezen a fényképen. Ez a fia­tal gyerek. Ez meg én va­gyok, mondom az ünnepi beszédet... A vendéglőt avattuk, az állomással szem­ben. Nagy tisztesség volt az ilyesmi akkoriban, csak hát pénz nem járt vele. Ügy szólt a szabály, hogy a fel­ügyelő bizottság tagja nem lehet alkalmazott a szövet­kezetnél. Takarítani jártam az MNDSZ-be, pártiskolára, ide, oda, közben meg nagy ember voltam. Ennek a &a­A napokba* — már a va­káció ideijén — jelen« meg a Munkácsy-krónika, a ka­posvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diáklapjának tanév végi száma. A Somo­gyi Néplap több aHmlommal is beszámol* az idei Heliko­nom elért somogyi «kerek­ről. A diáklap a rész* vevő középiskolások véleményét összegezi Az ott töltőt« két nap és az elhozott feszti­váldíj — az írásból is kitű­nik — egy életre szálló él­ményt jelentett a fiatalok­nak. Szabó Edit Hl. osztá­lyos tanuló cikke az iskola küldöttgyűlésről szól. A lap beszámol a diákok nyári táborozási lehetőségei­ről is. Eszerint az idén öt­féle tábor várja a fiatalokat. Akik a nyáron zsebpénzt szeretnének keresni, azokat Bólybem, Halásztelken és Nagyatádon várják az építő­táborok. A bóíyd táborba a gimnáziumból 115, a halász­telekibe 89, a nagyatádiba 35 tanuló megy. A másodikos Orbán Krisz­tina gyermekvédelemmel íoglalkocnó elemző anyaga fi­gyelemre méltó. A humor jegyében született az elsős Kovács Judit önéletrajz és a végzős Böröcz László Fan­tasztikus reformok Dipóljá­ban című írása. nytnak Is én intéztem el a katonaságot Készítettem egy nagy eső­magot, aztán irány a hadki­egészítő! Mondom a parancs­noknak: Százados elv tár», segítene-e? — Attól függ. mit kér az elvtársnő — így A Erre kipakoltam a Rus- kár Péterék dolgát, meg hogy éppen most, amikor a legnagyobb szükség van a becsületes vezetőkre, akkor hívják be Tóth Sanyit Bó­logatott, hümmögetett a százados, aztán először egy, majd utána három év ha­lasztást adott a Sanyinak. A szövetkezetben különben nagyon jók voltak hozzám. Minden évben megkaptam az ügyvezető elnök kéthavi fizetését De látták, mire elég az, akkora családban. És kivételt tettek velem. Fölvettek munkakőnyvfleg, piaci árusnak. A nagymozi- val szemben mértem a ká­posztát, krumplit^ Jól ke­restem, mert meg kell azt túatai. aki UiierekUoA gyújt HÉT ÉVSZÁZAD EMLÉKE A zsámbéki bazilika Á fővárostól alig 30 kilo­méterre esik festői hegye­ken és erdőkön át vezető, majd egyv művelt földű me­dencét keresztező úton Zsámbék, a Gerecse hegy­ség keleti szegélyén. Alig­hogy a budai hegyek közül Páty után kifutunk, hamaro­san a zsámbéki medencébe érünk, ahol a faluból első­nek egy hatalmas templom körvonalai bontakoznak ki. Közelebbről kitűnik az is, hogy a templom — rom. E rom teszi leginkább híres­sé a fahit A község neve Sambokh formában még a XIII. szá­zad közepétől fönnmaradt — a nyelvészek egyébként sze­mélynévből származtatják. A Képes Krónika Írója pedig arról la beszámolt, hogy a falu fökfesuta Franciaor­szágból szármámét. Ennek története az, hogy III. Béla, az Árpád-ház egyik legte­kintélyesebb uralkodója má­sodjára francia főidről há­zasodott. Margit, második felesége, Fúlőp francán ki­rálynak volt a testvára. Szo­kás szerint nem magában, hanem Illő kísérettel érke­zett hazánkba. Kíséretének egyik tagja, bizonyos Aynard lovag Zsámbéko* kapta bir­tokul, ahol házat építtetett Fél évszázaddal utóbb a tatárjárást követően a csa­lád várat emelt Zsámbékon. E főúri erősség századokig fennállt. A XIV. század vé­gén a Maróthyak birtokába került, később pedig Mátyás király, utána fia, Corvon Já­nos let* az ura. Török pasa is székelt a várban, ame­lyet leromboltak, majd új­ra építettek... A török tá- voztával ez a falu is újra- települt. Űj földesúr is ke­rült: a Zichy családból, a váracskából pedig kastély lett, ez sokszori átalakítás után mindmáig áll. Egy régi oklevél szerint az Aynard családból való Sma­ragd comes és testvérei 1258- ban tártokot adományoztak e faluban a franciaországi premontrei szerzeteseknek. Ök építették a messze látszó templomot a hegy keleti pe­remén, a gerinc alatt, vala­mint mellette a rendházat, amelynek szerényebb romjai ugyancsak megtekinthetők. A templom túlélte a tatá­rok pusztítását, a török idő­ket, még utána is használták. Az 1763. évi földrengés oko­zd«* benne nagyobb kárt és — a lakosság. Ugyanis mi­vel időközben újabb temp­lom épük, e réginek a köve­it kezdték széthordani Első restaurálására 1889- ben került sor, újabbra hét évtizeddel később. A kerí­tést — amelynek kapujához egy szomszédos háznál volt a kulcs — az utóbbi évti­zedben széttaposták a láto­gatók, akik közül sokan ke­veset értenek meg abból, mit ér e rom. Az egykor remek kéttor­nyú háromhajós bazilika jórészt szépen faragható kőből épült, s ebben is ha­sonlít a Vas megyei híres jáki templomhoz vagy a Hanság melletti lébényihez. Boltozatának párja Francia- országban akad. Ezért s egyebek között azért is, mert a neves korabeli fran­cia építésznek, Villafd d’Honnecourt-nak a vázlat­könyvében az építész ma­gyarországi útjának, mun­kájának nyomára bukkan­tak, felteszik azt is, hogy 6 építhette ezt a templomot, amely még romjaiban is le­nyűgöző szerkezeti kiképzé­seivel, íveivel, kőbordáival s a faragott kőmunkákkaL Óvjuk, vigyázzunk rá, mert olyan nemzeti kincs, amiből kevés van, s amire büszkék tehetünk! N. F. Brigádnapló — kiállítással TI* lány és asszony a Lendület nevet választotta, amikor szocialista brigádot alkotott. A megyei illet­ményhivatal KISZ-kHibjá- ban találkoztunk növányuk- kal egy kiállítás alkalmából. László Levente kaposvári rajztanár-festő mutatkozik be a kaposvári Rákóczi téri épület negyedik emeletén. Tartalmas életről mesél­hetnének a falak, helyettük a brigádnaplóból idéznek vendéglátóink. KerarmakV- áüítást rendeztek, előtte Farkas Béla rajztanár—fes­tőt hívták meg; az ünnepi köyvhéten vásárt rendeztek; tavaly az illetményhivatal dolgozói Kodály-emléknaü- sort hallgathattak meg, ezt is a Lendület szocialista bri­gád állította össze. — Miként teremtettek kap­csolatot László Leventével? — Faliújságversenyt Mr­vagyont a szövetkezetnek — sátor alatt, a legkutyább télben is. Negyedévenként meg jár­tunk Pestre. Egyszer a Par­lamentben volt a küldött- gyűlés. Ott voltak akkor a legnagyobb főnökök, sőt még az ország első embere is! Szédültünk a sok beszéd­től. Nem volt nekem gpnyi iskolám, hogy értsem, mit papolnak az okosok, meg azok, akik csak beszélnek, beszélnek. Már azt hittem, sose lesz vége. Aztán csak elkövetkezett fáz evés ideje, meg az ivásé is. Életemben először Ittam pezsgő*. Nem tudtam én, mennyire árt, vagy sem. bevágtam két po­hárral. Akkor kezdett dö­cögni a zenekar. Mink, as­szonyok ültünk körbe, vár­tuk a jószerencsét Aszongya nekem egy taszári asszony, hogy 5 felkéri azt az ala­csony kopaszt de én nem merem. Micsoda ? — Intet­tem a zenészeknek — húz­zatok egy jó csárdást! És felkértem. El is jött Akkor a többiek megálltak, tapsol­tak, éljenezték a táncoso­mat Szerencsére, éu még nála is alacsonyabb voltam. A tánc után odajött egy asszonytárs a főnökségtől. Kérdezte, honnan jöttem, hány gyerekem van, ilyene­ket. Én meg lediktáltam ne­ki mindent, amit kérdezett. Hát uramfia, nem telt bele két hét, hozott egy cetli* a postáz — menjünk a csoma­gért Látta volna a lányai­mat! Nem lehetett bírni ve­lük. — Selymet küldtek meg rabéi, meg tás csipkét is —. dettünk az intézményben, ehhez kértünk tanácsot az 512. számú szakmunkáskép­zőtől. László Levente tanár találgatták, ás amié ittak mind a négyen a postára. Már útközben összevesztek, ml kit illet A csomagból meg nem más — előkerült egy félméteres matyóbaba, két öltözet ruhávaL Csak néztek egymás«, görbült a szájuk lefelé. A Marika szó­lalt meg először — .Négyen vagyunk, azt egyet küld­tek..." Akkoriban kezdett moodo- galódni az uram. Pedig elő­ször tetszett neki, hogy előre köszönnek az (kacsán, de az­tán látta, bogy nekem nem elég csak integetni, pénat meg nem adnak érte. Nem múlt el nap a .Hagyd . ett őket" nélkül. Addig mondta, addig mondogatta, mígnem hallgattam rá. Akkor takarí­tónő lettem a szövetkezetnél. Egye* se búsulj, mondta az urem. — Ekünk tói már rosszabbul is, mégis itt va­gyunk. Most is tesz vala­hogy. Hát lett Is! Az én gyere­keimnek mindnek szakma van a kezében. Tisztességes kétkezi mindegyik. Feri, a legidősebb, villanyszerelő, Pista fiam csatornaszerelő. Jusztina Mária eladó lett a szövetkezetnél, Gyuri fiam vaskereskedő, Éva lányom gyors- és gépíró, Bandi vas­betonszerelő, Marikám fonó­nő, Kati lányom balesetvé­delmis, Zoli nehézgépkezelő. Egyformán szeretem min­det, de ha nagyon megszorí­tanának, azt mondanám, Ma­rika a legkedvesebb. 0 ütött rám leginkább. (FottdarffekJ urat említették, aid nefcftnfc segíteni tudna. így ismer­kedtünk meg veie, s közben megtudtuk, hogy rendszere­sen fest Is.' Ritkán nargni kiállításokon, énért arragrgfc- dőltünk, meghívjuk a KISZ- klubba, mutassa be festésé-, nyeit — idézik a naplóból. Hat szocialista bigád ala­kult a megyei iUeáaaényhi- vatalban. Többnyire lányok; asszonyok dolgoznak Itt. Gondosságuk megnyilvánul a tartalmas együttlét — a KISZ-klub programjának — szervezésében is. A klub nemcsak a szóra­kozásra összejött fiataloknak nyújt remek lehetőséget, ha­nem alkalmas kiállítások rendezésére, kamara tárta­tokra is. László Levente nem gya­kori szereplője a megyei ki­állításoknak, a pedagógus- festők országos rende*eé- nyein tartják elsősorban számon. Megújhodott a fes­tészete — tűnik nyomba« a szemembe A korábbi olaj-, képeket fölváltották a lazú­ros színhangulatú pasztellek, grafikák. Témáit is e festé­si eljárás, módszer széria« válogatja: szívesen fest víz- parti tájakat Grafikái tetszettek a leg­inkább. Csiszolt munkák,’ igényes képszerkesztésre val­ló rajzok. A pedagógusön­képzés része ha a rajztanár nemcsak iskolai feladatokat old meg, hanem mélyebben foglalkozik a ké p zöm üvésze­tekkel. Erre találtunk most példát egy brigád meghívása alkalmából... H. B. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom