Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
Csokonai Debrecenje Debrecen Csokonai Vitéz Mihály városa. > Itt született, itt iskolázott, itt kezdett el verselni a magyar irodalom legsokoldalúbb köl- tóegyénisége, hoigy azután harminckét éve6 korára, legtöbbször gyalogosan, végigűzetvén az országon — Pest, Sárospatak, Pozsony, Komárom, a Somogy megyei Csurgón töltött hosszat) b- rövidebb tartózkodása után 1906 januárjának egyik hideg, havas napján itt hunyja le örökre a síziemét A hálás utókor színházat jelöl a nevével, pir «gránit mellszobra díszíti a középiskola auláját, közadakozásból a Hatvani utcában magasodik hét méter magas, hetvenöt mázsa súlyú vasgúia síremléke; a Kálvin téren — kissé elmozdítva eredeti helyéről — Izsó Miklós által bronzba álmodott alakja néz le a kallégi um födött. Izsó Borsod megyéből vitetett hat szekér anyagot, és egy bérelt udvaron rakta fel asz önitömtatät alig több mint fél év alatti. A hagyomány úgy őrzi, hogy a művész cigányokkal tapos- tatta meg — zeneszó mellett — négy napot át az anyagot. Azat is feljegyezték, hogy a tartóállvány rúd ja i a nagy súly alatt megereszkedtek, Izsó alá ugrott, hogy felfogja. Állítólag akkor roppant meg a dereka, ami aztán többé nem gyógyult meg. A mániát Münchenben öntötték ki bronzból, a szobrot 1871 októberében avatták fel. A Debrecen című monográfiában ezt olvashatjuk a szoborról: „A Csokonai ÄS ulvics Miográd a kőr- nyék leghíresebb la- •katosméstere volt Asst is mondhatnánk, hogy jó nevű kisiparos hírében állt. A történet egy tavaszi napon kezdődött, amikor Vul- vics Míográd szerény ebédjét fogyasztotta segédjei társaságában. Pontosan fél egykor a műhely ajtaján dr. Kdmóródi Petéimé kopogtatott s a hívó szóra szinte föllépte az ajtót Zilált külsővel és nemi ülőmben zaklatott lélekkel áAt meg a küszöbön, majd félve szólalt meg. — A mesterrel szeretnék beszélni! •— Én vagyok — dőrmög- te. teli szájjal Vulvícs Miográd, s az asszony széteső arcát látva zavarba jött. Kését az asztalra ejtette, amit egyébként a nadrág tompor körüli tájékéiban szokott megíőrfttnd, és néhány tétova lépést tett az asszony felé. — Csak önn-ei szeretnék tárgyalni! Vühóes Miográd yhssaané- zett a két segédre, megvonta a vállát, és egy belső helyiség felé mutatott. — Erre tessék! Elnézést a kuplerájért, de hát ez az iroda. Az egyik széket. leporolta, . melyről bágyadtan hullott le a vaspor, es az asszony elé fcdítet; , az azonnal betero- gyortt. — A barátnőm ajánlotta magát Vulvícs Míográd bólintott, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga Lnne, de fennállásának 45 éve alatt már kffifcapasztáSta, hogy a dolgok vagy maguktól derülnek ki, vagy ha érdemes, az ember úgyis kideríti. — Egv fontos tBumkárdl lenne szó — kezdte az asz- sz.omy. majd Vulvícs Miográd enyhén' peslyhedzŐ füléhez hájdíit és úgy folytatta. — Számíthatok a diszkréciójára? — Aha — nézett a semmibe Vudvies mester, és úgy érentte magát, mint egy körzeti orvos. Ez vagy őrült, valami sumák ügyletet akar — morfondírozott magában. — Szóval seámáthaftcfe a tétje» diszkréciójára ? — erősfeödótt újból az asszony, s a hangja kissé megreme- getfc — Terrméseetesen. — K ejtene nekem egy akvárium! Egy olyan 5x3x2 méterea — Lehet róla szó. De ez a méret iiíkáb egy terráoumé. Egysizieír az állatkeirtnek eladtam egy ilyen darabot. Ötös üveggel. — Értem. Nekem a teká- somlba kellene. — Mikorra parancsolja? — .Márts késő. Ml a iegTö- videttb határidő? V ulvjcs Míográd mélyem. ülő szemeivel tüzetesen végiigtenul- mányazta az asszonyt Emberismeret« azt súgta, hogy ez a nő nem jehét akárki. Manapság egy terrárium, tele krokodillal mifenékkel, különleges hobbi, az egzotikus árról nem is beszélve. — A pénz nem számít... De arra kérem, hogy senkinek ne említse meg! — Tudom, teljes diszkréció. Még az adóhivatal felé is. Az asszony nagyot sóhajtott. — Kősaőwöm! És ahogy megbeszéltük... — Tudom, teljes diszkréció — bólintottá Vulvícs Miográd. Égy hónap múlva az alkotás ott állt az asszony lakásában. A munka végeztével Vulvícs Míográd kiment a fürdőszobába, hogy megmosakodjon. A kádban azonban egy ember nagyságú halszerű tetemet pillantott meg; lépted ziajára az egy kissé össaeirándiult. Először iszonyodva mérte végig, majd sarkon fordult, de az asszony útját állta. — Menjen be nyugodtan! Nem bántja magát. Most már beláthatja, hogy nem maradhat a fürdőkádban ! — Nem — verejtékezett Vulvícs Miográd, hiszen Szűcs Mariann MINT HAL A VÍZBEN ilyen kopoltyús miacsodát még a tévé ismeretterjesztő fcjsÉiljmjeiben sem látott. Nagynehezien összeszedte magát, és fogait összeszorítvá a másodperc töredéke alatt megmosakodott, aminek látható ' következményeit a törülköző viselte. — Az asszony kifizette a mestert, majd konyakot vett elő. — Ugye, megkínálhatom? — Köszönöm, de... — nyelt Vulvícs Miográd, aki szíve szerint inkább a műhelyben lett volna ebben a pillanatban. A fürdőszobából hatalmas csobbanó hang szűrődött be. — Utálja, ha iszom — legyintett az asszony. — Ki utálja? — ö — mutatott a fürdőszoba felé — Azért locsog. — Vagy úgy — válaszolt Vulvics Miográd, mintha bármit is értene. — Ugye, segít betefemná az akváriumba? — Én? — A drágám egy Mcsft elhízott. Egyedül nem bírom eL Vulvícs Miográd egy kissé elsápadt, és szorosabban fonódtak ujjai a konyakos pohárra, — Tavaly történt -7 kezdte az asszony minden bevezetés nélkül. — A férjem karácsonyra kapott egy akváriumot. Ezt! — mutatott a polcon fényűé üvegre, melyben két piros, négy fekete és egy ezüstszínű halacska hancúrozott, látható önfeledt- ségben. — Tudja, a férjem tudós. A disszertációját én gépeltem. Az egyén társadalmi bei ileszkedé6evel foglalkozott. — Izgalmas kérdés lehet — hörpinrtette föl Vulvics Miográd a konyakot, s erős kényszert éraett, hogy kiszaladjon a scotoáfyS!. természetesen. a legnagyobb diszkréció mefilett. — Kérem, 6 betéve idézett Dürkheimtőí, Freud tói, Rei- semannitól, én... szóval ő minden tekintetben zseniális volt. És akkor jött ez az akvárium. Naphosszat ült előtte és nézte. Azt mondta, hogy világra szóló fölfedezés; tett. — Biológus a tisztelt férje? — Nem. Szociológus. Az összefüggéseket kutatta egyén és társadalom között. Az egyén beiHesákedese a küzösi- segibe. Ez kérem, szocializációs attitűd-vizsgálat. Rájött arra, hogy a természetben minden élőlény megpróbál alkalmazkodni- Elmélete szerint az élő anyag legfőbb tulajdonsága az alkalmazkodás. Ennek legtökéletesebb formája az azonosulás, az identitás ... — Bocsánat, de tatán nem is zavarok tovább — szakította félbe a;z asszony magasröptű előadását Vulvícs Miográd, s az identitás szónál egy kissé megborzongott. — A, dehogy . .. Töltsön csak magának! Szóval a férjem naphosszat ült az akvárium előtt, és tanulmányozta a halakat Azt mondta: ezek a halak közösséget alkotnak. Ö az egyén, akinek valamilyen módon el kell fogadnia magát velük, tehát némiképpen azonosulnia keli, különben a közösség marginális létformájába ikerülhet így kezdődött Két hét alatt elfelejtett járni. A lábai uszony- sízerűien össaekulcsolódtak. Lassan a kezei is elsatnyul- tak, s apró pikkelyek nőttek a bőrén. Vulvics Miogkrád sápadtan nézett az asszonyra, miközben lelki szemei előtt föl- fölbukikant a fürdőszoba különös lakója. — De hát ez saörnyű! Miért nem beseelte le a férjét erről az esztelen kísérletről? — Észteden kísérletről? Kikérjük magunknak ezt a hangot! Mondtam már, hogy ö zseni. Rajta kívül csak én hittem és hiszek benne. Öt senki se tudta megérteni; vagy nem is vették a fáradságot, hogy megértsék. A munkahelyen bolondnak tartották. V ulvícs Miográd magába roskodt, és arra gondolt, hogy milyen borzasztó, ha az ember ilyen dolgokon tűnődik. Mennyivel jobb neki! Akármilyen egyen lehet ő dr. Komoródá Péter szériát, ő Vulvics Miográd mégis jói érzi magát a vas- darabjai között. Azokat lehet püföim, kalapálni, hegeszteni. Nem neki kell alkalmazkodni : az anyag alakul őhozzá. Egyébként is, gondolta Vulvics Miográd, ő úgy élt eddig, függetlenül dr. Korao- rócfn Péter munkásságának eredményeitől, mint had a víziben. Ügy élt. — gondolta Vulvics Miográd, a környék leghíresebb lakatosmestere. Néhány hónapja sajátos összeállítással hívta fed magára a figyelmet a vasárnap esti tévétorna. Az adás résztvevői a gyakorta tokát bevezető szavak mellőzésével, megállás nélkül tornázták végig a műsoridőt. Közben szólt az éléMk ritmusú tánczene. Az efféle zenés-táncos torna az utóbbi idóben népszerűvé vált nemcsak a sportolók, hanem a testedzésre ügyelő tömegek ködében is. Joggal, hiszen változatos: van benne szellemes torna, vidám tánc, hangulatos zene, sőt lehet benne dzsessz, balett, jóga és egyéb is. Ez az összetett módszerű testformálás az úgynevezett szobor nemetek Debrecen, hanem hazánk egyik legszebb köztéri szobra. Az eredeti mintától, mely légies, sovány, fiatal Csokonait ábrázod, eltér kissé: a szobor tettebb idomokat kapott és kortelanabb arcot örökít meg... A költő baljában lanttal, zsinórdíszes magyar ruhában, dús redőzetű köpenyben áll. Elszánt tekin- tettei néz át a kollégium lelett, amelyről kicsapatása után mindig elfordította a fejét, ha arra járt... A szobor, mivel hiteles képünk a költőnkről nem maradt fenn, mára hiteles Csökonai-alakká vált.” A fiatal, a sanyarú sorsú költőfejed elem haláláról csak annyit jegyezitek be' az anyakönyvbe, hogy szaraz.be- tegségfoen eltemettetett, lágyén. Nekrológot Kazinczy írt róla megjósolva halhatatlanságát ... aerobic az USÁ-ból induft el három éve, és meghódította a világot. Mivel nincs magyar megnevezése, angol neve is eljutott hozzánk. Örömmel üdvözöljük a fogalmat, de nevének fogadtatása már nem is egyöntetű. Mit kezdjük hát vele? Az 1860-as évektől eléig sok szó került a magyarba az angol nyelvből. Széles körben ismerjük például a beat (bit), bikini, farmer, hippi, löncs, turmix szavakat. Ezek már-má,r jövevénysszők, zömüknek nem is alakult ki magyar megfelelőjük, vagy magyar változatuk eléggé körülményes (a löncs vaigidait- hús-felvágottat jelent). Másfelől viszont jó néhány idegen elem nem tudott gyökeret verni, mert az idejében megszületett magyar kifejezés kiszárította. Így járt a szupermarket az ABC-áruház ellenében, hasonló sorsa juthat a marketing a piacszer- vezéssel vetélkedve. A vind- surföt a deszkavitorlázás kezdte ká, bár a szörf, a szörfözés alaknak megkegyelmezett, A két szélső pólus, az idegen sasó beilleszkedése vagy a magyar változat felülik ece- kedése között több átmeneti eset adódhat. Szakterületeken különösen gyakori, sőt néha túlzottam divatos az angei kölcsönzés: design (ipari formatervezés), poszter (képzőművészed alkotásról, fényképről sokszorosított plakát), szlalom (műlesiklás), team (munkaközösség) stíb. Más esetiben felbukkant mar • Fecske Csaba VAN NÉKEM Rubintot ág csöndül csillagos madaras Hold nyálaz gyümölcsöt pirosat hullaitót Féreg-rágta éjien galagonya vére holdas kökény hókra öszölög a dérben Harmatban mosdottál szélben törülköztél aj tóled álmaid messzibbre délebbre Virágok, keszkenyók citerás fű ríttok ktürült madarat szél űz a lombból mán Van nékem énnekem csöndőló ágaim huszonhat őszemben nem hajt ki nem hajt ki Szervác /ózsef Host nyár van Ebben az éjben sose jártaiig csak réges-rég magamra zártam. Szeuóem rám sötétül lassan mindjein, csak ez a fa/ühataitflaín éhség marad, már megám ellen, és. nem emlékszem, szerepeltem én, vagy csak megtörtént köröttem akármi is, vagy meg se történt? Most nyár van, szívtelen esd strázsálja gyártmányát: a regigeit. 1 Kukorékolnak kakasok delet, szüretet rügyezitek a fák. kéretlen üzenetei a nyárnak! vetkőznek hathaszereimek, nem kellenek. Élek, magammal megrakottan. vasalt hittel, vasalt szavakban, ablakom előtt parádézhat akármi nyár, szegetlen ifjúságom elédobom, zahálja — cinkos poharam int. utána. magyar forma, de még ne* elég erős: hotdog — virsli» kifli; scifi — fand (a tudiö- mányos-fantasztikus irodaion« játszi rövidítéséként). Az egymás mellett éló alakváltozatok egy másik csoportjában. viszont mintha már a magyar lenne hatékonyabb: diszkzsoké — lemezlovas vagy -gazda; szmog — füstköd shb. Az aerobi cot ezek köré a* átmeneti esetek köczé sorolhatjuk. Egyelőre szükség vám rá, mert hiányt pótol. Ejtése igazodik a magyar köznyelvi hangképzeshez: magánhang-, zói nem kettőshangzójúaK, nem elmosod ónak, hanem tiszták, határozottak. Sőt a szókezdő a és e közé kis ej- teskönnyítő j is beszüiremfce- dik. Inasa is magyarosodilcJ nemritkán aerobrk formába« is olvashatjuk. Szóösszetételekbe is beépül: aeröbikláz, aerohíkműsor. Mindezek ellenére még idegenseerű, neheaJkes a seó. Az angolban persze találóan nevezi meg a könnyedén, de tartósan végzett mozgásformát. Eredetileg ugyanis — a/, angol—magyar szótár szerint — levegőből, oxigénből élőt, valamint levegőngenyest jelent. A diszkózenére alapozott, körülbelül egyórás testi edzés is megkívánja a ma-; gáét, nem véletlenül java-; sóiba egy amerikai orvos űr-; hajósoknak ezt a módszert. A magyarba* akkor hát legyen robottoma? De a robot nem cseng itt túl szépen. Az új gimnasztika me®-, jelenésénél azért talán jobb.' Lehetne még sorolni az ötrj leteket, a legegyszerűbb azonban, ha megmarad táncos, zenés tornának. Mart úgyis az! . H Z. H.' Szépen magyarul — szépen emberül AEROBIC? KIm MHh njM Csokonai Vitéz Mihály bronzszobra — Izsó Miklós alkotása
