Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

jt Családok a siófoki Bányászban A fürdés, a napozás a nya­ralók elsődleges programja. A siófoki SZOT Bányász- üdülő vendégei feltalálják .magukat a hűvösebb napo­kon is: van, aki kereszt nej t- vényfejtö bajnokságot szer­vez. a gyermekek a házban található sportszereket kérik el. A társalgóban ilyenkor kártyacsata folyik, mások pe­dig a^ kétezer kötetes könyv­tárban1 böngésznek, olvasni­valót keresve. A 218 szermélyes üdülő egész évben üzemel. Az itt dolgozók azt mondják: jobb így, mintha csak a főszezon­ban tartanának nyitva, ösz- szel-télen főként az időseb­bek és a nászutasok jönnek, nyáron családok az ország ■minden részéből. A konyhán dolgozó hét emberre ilyenkor nagy feladat hárul: ötszáz személyre főznek háromféle menüt naponta, mivel ide járnak étkezni a környező üdülök vendégei is. Milyen programok várják a beutaltakat? Turnusonként hajókirándulás Tihanyba, Füredre,' Badacsonyba, autó­Keresztrejtvcnyfejtő bajnokság az üdülőbea busszal a Bakonyba. Filmve­títések, gyermekműsorok, ze­nés-táncos estek. A nagyobb rendezvényeken, kiránduláso­kon részt vesznek Siófok más üdülőinek vendégei is. Sporty programokat szinte naponta szerveznek. S akinek még ez sem elég, az ellátogathat a siófoki kulturális események­re, melyeket mindig meghir­detnek. A Bányászba beutal­taik egy harmad része gyer­mek, így a tervezésnél első­sorban rájuk gondol a több üdülőt ellátó kulturális cso­port. S nekik kedvez a saját üzemeltetésű büfé is, ahol hét-nyolc féle üdítő ital vár­ja az aprónépet Friss hús a pecsenyesütőknek vágóhidat, ahonnan hasított sertéseket viszünk majd Za- márdiba feldolgozásra. A munkával valószínűleg még az idén elkészülünk, s jö­vőre már a tavalyinál jóval több, mintegy tízezer hízót vághatunk. Ezzel a mennyi­séggel számottevően javít­hatjuk az ellátást. A hajóállomás! üzlet szer­ződéses üzemeltetőjétől meg­kérdeztük, milyen a forgal­ma június közepén. Nos, a vendégsereg egyelőre nem veszi ostrom alá a boltot, azonban a vakáció még csak ezután kezdődik, s ez bizo­nyosan érződik majd a for­galomban. X Nem pihen a komp A" Balaton két partja, ■ Szántód és Tihany közti keskeny szorosban sok száz éve közlekednek vízi jármű­vekkel. A hódoltság előtti időben a halászok tölgyfa- törzsből vájt bödönhajókat használtak. De jártak a ví­zen embereket, lovakat, ha­dianyagot szállító vitorlás és evezős sajkák is. A szántódi rév első igazán nagy hajó­ját 1777-ben bocsátották víz­re. A vitorlával és négy eve­zővel hajtott dereglyén már követ, bort, gabonát is szál­lítottak. Az 1800-as években — a szél irányától függően — 50—70 percig tartott az átkelés, de nemegyszer elő­fordult, hogy a révészek nem bírtak a hajóval,’* az mesz- sze elsodródott. ’ Századunk elején, egészen 1928-ig, egy nagy hajó és két ladik szolgálta ki a ré­vet A 20 méter hosszú és 6 méter széles nagy hajóba be­lefért őt kocsi meg őt pár ló, mintegy 20 szarvasmarha s vagy száz ember. A ré­vészlegények . olyankor is eveztek, ha kedvező szél ka­paszkodott a kifeszített vi­torlákba. Az egyik partról a másikra füstjelekkel hívták át a révészeket (Két füstre nagy hajóval kellett menni, a kis hajót egy füstjellel hívták.) Az első motoros hajó 1929- ben állt szolgálatba Szántód és Tihany között Hossza 20 méter, szélessége 8 méter volt, s egy 50 lóerő* dízel­motor hajtotta. CSsak 1981- ben került vízre a 36 méter hosszú és 11 méter széles második komphajó, amelyet tíz éven belül még további három követett A legújab­bakon egyszerre 30 gépkocsi és 500 ember foglalhat he­lyet, * a két part közti utat 8—10 perc alatt teszik meg. A szántód—tihanyi kompha­jók ma már évente mintegy félmillió járművet és 2,5 millió utast szállítanak. Képünkön a Baross Gábor nevét viselő modern komp­hajót láthatjuk, amelynek már csak egyik oldalán van hajóhídja. így jobb a komp helykihasználása, több gép­kocsi fér rá. Császárok és más proletárok Bér anyagiak híján a na­gyon népszerű és magas színvonalú boglári kápolna­színházi előadásokat ezúttal nélkülözzük, azért előadások nézői többször í* lehetünk a déli parton. A KISZ Közpon­ti Bizottsága keretében mű­ködő Fiatal Értelmiségiek Tanácsától kaptuk az infor­mációt, hogy ezen a nyáron is rendeznek színházat Sió­fokon. Erre néhány társulat, illetve a színművészeti főis­kola a meghívott. A főidény július ötödikén este Valentyin Katajev Bo­lond vasárnap című komédi­ájának előadásával kezdő­dik; ezt a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház tár­sulata játssza el. He­tedikén is fellépnek a da­rabbal. A debreceni Csoko­nai Színház július 10-én és 11-én mutatja be a gyere­keknek A három gida című mesejátékot, a felnőtteknek viszont ezeken a napokon es­te Peter Shaffer Black co­medy című vígjátékát adják elő. A színházművészeti fő­iskola növendéked új magyar munkásdarabbal állnak kö­zönség elé július 14-én és 15-én. Békés József Császá­rok című műve ez. Tizenha- todikán a siófoki deszkákon Moliére Botcsinálta doktorá­ban komédiáznak ,a főiskolá­sok. Arthur Schnitzler Kör­tánc című színpadi művével lép föl július 19-én és 21-én a békéscsabai Jókai Színház társulata, míg a budapesti Radnóti Színpad Nicolas Guillén műsorát hozza Sió­fokra Este kell a szerelem címmel. A jövendő színészei, a mai főiskolások előadásokkal ki­rándulnak Boglárra is: 16-án és 18-án a Császárokat, 21- én és 22-én a Botcsinálta doktort adják elő. Az operettkedvelők sem maradnak élmény nélkül. Egy élet dallama címmel Kálmán Imre revűgalat ren­dez Lengyelffy Miklós a Magyar Televízió és a Dél­balatoni Kulturális Központ égisze alatt, neves művészek közreműködésével. A siófoki szabadtéri színpadon július 4-én tartják a premiert, s fellépnek a műsorral Nagy­kanizsán, Földváron, Székes- fehérváron, Lellén, Füreden, Keszthelyen, Kaposváron, Zalakarosban is. A foklór kedvelői megcsodálhatják majd július 26-án a Fülöp szigetek táncosait, A Csen­des-óceán gyöngyszemei cí­mű műsorban, a. kambodzsai népi együttes pedig június végén lép föl a művelődési központban. Ínycsiklandozó illat Jelzi, hogy nem járunk messze a pecsenyesütő pavilontól. A siófoki hajókikötőnél régóta árusít finom falatokat a sió­foki November 7. Mezőgaz­dasági és Kertészeti Terme­lőszövetkezet. Most ez a bolt, továbbá a szövetkezet má­sik hét vendéglátó egysége (pecsenyesütők, büfék, biszt­rók, borozó) meg a piactéri zöldségbolt is magánszemé­lyek szerződéses bérleménye­ként segíti a tópart ellátását. — Az árut az üzemeltetők szerzik be, de hússal, tölte­lékáruval mi látjuk el őket a zamárdi húsüzemünkből — tájékoztatott Kapinya Er­nő, a November 7. Tsz ház­táji és kereskedelmi ágazat­vezetője. — A szerződéses egységek évi tervezett for­galma 6,5 millió forint. A zöldségbolt és az egyik pe­csenyesütő kivételével a töb­bi üzlet szezonjelleggel mű­ködik. A zamárdi húsüze­münk tavaly 4200 sertést vá­gott le; az állatok a szövet kezet hizlaldájából meg a háztájiból kerültek ki. A Zamárdiban vágott, il­letve feldolgozott hízókból évi 21 milliós forgalmat bo­nyolít le az üzem. A legtöbb áru a siófoki áfész révén jut a fogyasztólehoz, de rendsze­resen szállít a húsüzemből a szárszói áfész, az élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat, a tabi áfész. Gondoskod­nak néhány nagyobb üdülő folyamatos ellátásáról, s el­jut a termékük Balatonfü- redre, sőt — a füstölt áru — Budapestre is. — Termékeinkre nagy az igény, főként az 'idegenfor­galmi idényben . keresik a Zamárdiban előállított hús­készítményeket. Éppen ezért növelni kívánjuk az üzem kapacitását: most hozunk létre Siófokon — egy régi épület átalakításával — új Dalos, táncos estek Tele van nyaralókkal Ba- latonföldvár. A fürdés, a na­pozás, a kirándulás mellett számos kulturális program is hozzájárul, hogy a vendégek kipihenjék magukat a nyá­ron. A balatonföldvári üdü­lőhelyi klub ez évi program­ját most .is úgy állították össze, hogy minden korosz­tály megtalálja a szórakozást, a változatos művelődési lehe­tőséget A kicsiknek az Ál­lami Bábszínház szinte min­den hétén ad műsort. Ugyan­csak nekik — de a nagyob­baknak is — szól Rodolfó bűvészest.je július 23-án és augusztus Zü-ám­A BM Kaposvár Tánc- együttes és zenekara a nyár eiső két hónapjában négy alkalommal lésp a földvári közönség elé. A népzenét népdalokat kedvelőknek jú­liusiban a KISZ KB Rajkóze­nekara és tánckara ad mű­sort a hónap végén pedig Jákó Vera. A tizenéveseknek a Mini együttes koncertezik mind­három hónapban, a Benkó Dixiland július 1,0-1 műsora ígér kitűnő szórakozást. S hogy vidáman búcsúztassák a nyarat, augusztusban a Téka együttessel táncházban rop­hatják majd a táncot kicsik és aaftyek, . Mire mennek otthon? Egyik fia a négy közül, az „amerikánus” hazajött láto­gatóba, í autóval körüljárta a Balatont, öt is elvitte bár őszintén megvallva, nem szí­vesen mozdult ki a falujá­ból, éppen most, az aratás küszöbén. A földvári Neptun- szállóban pihentek le a ki­rándulás után. Baranyai Imre hajnali há­romkor falébredt, és sehogy sem bírta tovább az ágyat. Vigyázva, hogy zajt ne üs­sön, felhúzta lábbelijét, ün­neplő gúnyáját, lesettenke- dett a szőnyegekkel borított lépcsőn, és jó reggelt kívánt a hunyorgó portásnak. Vé­gigballagott a mólón, óvato­san átlépte az elemlámpás horgászok blinkerbotjait, majd letelepedett a langyos betonra. A távolban Tihany fényei csillagozták a vizsza- gú sötétséget, a móló tövében hullámok csattogtak. Bara­nyai Imre rágyújtott egy Kossuthra, és arrafelé fordí­totta a fejét, amerre faluját sejtette. Eltűnődött. Lám, még csak egy napja van tá­vol és máris nyugtalan. He), Rábaköze, Szilsárkány, de beléd lehet szeretni! Vajon a fiatalok is ugyanezt a nyo­masztó sóvárgást érzik a szü­lőfalu iránt? Hiába, nem tu­dott újra elaludni az elegáns Neptunban... Jó ég tudja, mi zavarta. Vastag ujjai közé fogta bo­zontos, szürkülő bajuszát. Messze van ide Szilsárkány, gondolta, és én mégis min­dent látok benne. A házak at, a faltat, a kocsmát, mindent. Az embereket ú, A régieltel, s fmtmlakmi. Mert rsgóis «6­zem ám azt a , falut, igen régóta ... Most hajdani mezítlábas, egy szál gatyás gyerekkorára pillantott vissza. A Potyon- di-tanyára, ahol édesapja, a szigorú cseléd ember kilenc gyereket nevelt fi)L Eszébe jutott a régi, ütőtt-kopott asztal, amelyet nagyszülővel együtt tizenhármán ültek kö­rül, s a tarisznya, amelyet egy-egy almával, palatáblá­val iskolába hordott. (Most mintha újra a vállán him­bálózott volna.) Hol van az már ... Mindennap reggel 7 órakor misére kellett sora­kozni ... Mennyit mesélt ak­koriban nagyapó a régi út­lápról/ Nyolcéves korában látta a pápai huszárok meg az osztrák vértesek csetepa­téját a falu határában. (Ki- lencvenhárom éves korában halt meg.) A part felől friss fűszagot hozott a hajnali szellő. Ba­ranyai Imre mélyet lélegzett. Gulyásgyerekként kezdte a munkát ő is, mint sok más falubeli társa. Először hété­ves korában szegődött el. Hat év múltán már aratott. (Közben a távoli frontokon a halál aratóbandája kaszálta rendre a nótánál, rózsával bevonult első legényeket.) Küldi Dénes suszter — akkor szabadságos katona — taní­totta meg kaszálni. Hányszor emlegették később együtt a kocsmában azt az aratást... A marokszedö asszony sírt- rítt a nyomában, mert fájt neki, hogy gyerek után kel­lett hevébe szednie az áldást. Később cseledsort. Huszonöt ets&sméé is——csőért, lm= tálypénzért. A házasságából négy fiú és négy lány szüle­tett. Ha tudta volna előre, micsoda súlyos gondok sza­kadnak a vállára, bizony két­szer is meggondolta volna a családa lapitást. Negyvenöt után földet ka­pott. Később tsz-tag lett. A kaszálón kapta a hírt, hogy elnöknek választotta a falu' népe. Néhány küzdelmes esz­tendő után átadta a helyét egy fiatalabbnak. Kevés sza­vú ember volt világéletében, örökké a határt járta. A feleségének se mondta meg soha, hová igyekszik, csak sejthette az asszony, hogy ha teszem azt, gumicsizmát rántott, akkor vizes terület­re készült. Holnap hazamegy, akármit szól a gyerek, ez az~ amerikánus. Aztán kezdődhet az aratás. Igaz, ő már csak a szemével arat, de mégis ott akar lenni, ott kell lennie. Hol vannak már az ínséges esztendők! A régen halott nagyapó emlékezetében. O mesélt az 1865-ös évről, ami­kor minden vetés elfogyott, 1866-ban pedig az egerők meg a sáskák tarolták le a határt. Nagyapó szerint a búzakenyér egy-egy hold fői­det kóstált, és a legények a kocsmában egy icce kort hárman ittak azokban az esztendőkben ... Hol volt, hol nem volt, régen volt... Milyen gyönyörű a virradat a Balaton partján! A kikötő­ben clbődült egy hajó. Haza, mihamarabb. Mire mennek otthon az öreg Baranyai nél­küli 8g»ea*i András Kemping a félszigeten Ha hajóval közeledünk * boglári móló felé, távolról úgy tetszik, mintha a vitor­lások a sátrak és a lakóko­csik között úsznának. A ki­kötő és a vitorláskölcsönző szomszédságában levő félszi­geten ma kétcsillagos szállás­hely várja, a vendégeket. ­— Egy hónapja nyitottunk — mondja Wiesner István, a boglári Seiko kemping gond­noka. — Már az első napon kilenc vénén voltunk. Most 220 vendégünk van. Egy hét múlva „/telt ház” lesz. A tizenhárom alkalmazott közül tizenketten törzsgárda- tagok, de a vendégek többsé­géről is elmondható ez. Van, aki már 15—2i0 éve minden nyáron eljön ide. A családias légkör, a strand homokos fö­venye, a félsziget nyugalma, csendje évről évre vissza­csalogatja a magyarok mel­lett az NSZK-ból és Auszt­riából érkező vendégeket. So­kan már előre lefoglalják és kifizetik a helyet Ez a fősze­zonban gyakran nehéz hely­zetbe hoz bennüket. A fejlődés ellenére vannak még hiányosságaink. Tűzvé­delmi okokból csak a lakóko­csiknak adhatunk áramot, a sátraknak nem. Ezt sok ven­dég kifogásolja. A tábort átszelő bitumenes úton a félsziget csücskében levő móló felé tartunk. Hor­gászok ülsek a parton. Ide váltottak horgászjegyet. Ta­valy 126 ezer forint bevéteia származott ebből a kemping­nek*, Balatoni nyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom