Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
Cs Nagy litván Nemzeti kultúránk része« Űrbéli ajtó nyikogna örökkévaló liftszünet ló és autó kifogva nem tudod cseng-e a füled Kapcsolót varangy se kapcsol csak ördögszurok világit egy luxot se várj a naptól Pohjola percre se tágit Huza\ sincs holdfény se falvak se zajcsönd se télkikelet es lélékisten se hallgat dögnagy semmivizek felett Zelei Miklós Mindennapi világvégünk mintha'a fold forgott volna alatta a zsúfolt busz úgy haladt előre rángatva rázva és mire elhagyta forró ablakaira kenődre látoszott az utca hullámos házsora s kandiszekrényben párolgó tömeg odaragadt tekintetünk lássuk a jelenlétünket amint eltemet egy templom olvadó falához érve nem tudom ki volt keresztet vetett s a délutáni fényből testet öltve az autók és izzó motorok között mezítlábas ősz isten lépkedett s láttuk városunkat felhői fölött Biblia-niBSztráeió. Mart Chagall festménye. Dél-Somogyban a lányok pünkösdkor a pünkösdi rózsa harmatában mostak meg arcukat, néhány faluval odébb pedig hajnalban a határba mentek, hogy a búza harmatától — szépek legyenek. (S valóban, a csurgói, a ber- zencei. a szentai lányok szépek is.) Ugyancsak e vidéken járta régen, hogy Antal napján a gazdák nem dolgoztak a szőlőben, hogy — hiedelmük szerint — ne verje el a jég. A Csurgó és környékének hiedelmeiről, babonáiról szóló színvonalas es színes tanulmányt nem profi néprajz- kutató tette közzé, hanem a csurgói helytörténeti gyűjtemény vezetője, s az nem az Akadémiai kiadó egyik drága könyvében, hanem a megyei honismereti bizottság sokszorosított tájékoztatójában, a Somogyi Honismereti Híradóban jelent meg. És hasonló példát százat lehetne idézni. Napjainkban virágkorát éli a honismereti mozgalom, s ennek egyik bizonyítéka az országszerte megjelenő kiadványok sora. Ma már nincs az országnak olyan megyéje, kulturális központja, ahol a Helyi történelem. hagyományok, szokások, értékek iránt érdeklődőnek ne nyomhatnának a kezébe tudományos igényű gondolatokat hordozó és megörökítő füzeteket, könyveket. Vannak néhány lapos, téesz- irodában munka után lekopogtatott kiadványok, és vannak igazi nyomdában, igazi szerkesztők által összeállított évkönyvek. A Karosai Krónikát például kiadóként a helyi önkéntes tűzoltóegyesület jegyzi, s a címlapjára írott Tompa Mihály- idezettel — „Vándor, Bodrogközön megállj! (A csendes Karcsa partinál...” — is bizonyítják: szépnek, értékesnek tartják múltjukat. Sokszorosított füzet a Hevesi Honismeret; az a csanád- palotai Katona László Művelődési Ház lapja, a Palotai Krónika; a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár tájékoztató és módszertani kiadványa, a Művelődés címet viselő honismereti közlemények és a Battonyai Füzetek is. Ez utóbbi — miként a többi is — arról ad hírt, hogy élénk szellemi élet volt s van ma is a szűkebb pátriában. Feldolgoztak már hosszabb-rö- videbb írásban, tanulmányban az alföldi település térképtörténetét, a felszabadulás utáni évek eseményeit, a népszokásokat, a hírlaptörténetet, s a diákéletmódot Alekszandr Kultes Hol csinálják a babákat? Swetoeska Utald bem > kérdések szazait szokta feladni egymás után, a válaszokat ki sem varra. Ezt 'a kérdést azonban olyan lassan és komolyan tette fel, mtnt ha előre tudta volna a választ. Rápillantott a babájára, amelynek. csak az imént szakadt le egyik karja, és megkérdezte: — Apu, hol csinálják t babákat? És aput megrohanták az emlékek ... A játékgyárban, ahoi művezető volt, nemrég a következő eset történt. A szállító cég szórakozottságból a „Fiú” nevű készítményhez kajttnes helyett oroszlánsörényt küldött, melyet egy másik gyárnak kellett volna szállítani. Nem tehettek egyebet, ráragasztották a „fiúk” fejére. A kereskedelem azonban megtagadta az ért» átvételét. „Ilyen fiúkra nines szükségünk — mondta ez áruház igazgatója. — tie is kérjék, hogy átvegyem, nem fogok hippiket árulni!" A szállítók persze nem egyszer követtek el ilyen csínyt. A legközelebbi alkalommal a „mama" hang helyett „miaut” szállítottak. A kereskedelmi felügyelőség azonnal ki akarta vonni az árut a forgalomból. Alig sikerült őket lebeszélni. „A babák ugyan nyávognak, de a cteák (az 57—91. számú készítmény) azt mondják, hogy .mama’ ” — védekezett az igazgatóság. Ám ez még mind semmi! Egyszer a kellékműhely nem teljesítette a tervet — azért, mert a művezető szabadságon volt. Meg aztán anyag sem volt elég. Akkor a já- tékgyar igazgatója a szomszédos vállalat kellékeseihez fordult egy egészen egyértelmű kéréssel. Ám kiderült, hogy a kellékeseket egyáltalán nem érdekük a jutátok. Hogy legalább egy kicsit érdeklődjenek irántuk, az igazgató meghívta őket egy étterembe. Utána már elfogadták a rendelést. Vagy egy másik eset. Egy Trepigin nevű dolgozó alkoholos befolyásoltság állapotában beleejtett a sajtolóformába egy tizenötkopejkást. Ebből kifolyólag az adott műszakban legyártott minden egyes baba az írás lenyomatát viselte magán ... A vásárló a bírósághoz fordult. A gyár két hétig bizonygatta, hogy a baba hét rubel hatvanba kerül és nem tizenöt kopejkába ... — Apu, hol csinálják a babákat — rángatta Szvetocs- fca apja kabátujját. — Mit kérdeztél? — szólt apa kitéröleg. — Nem, kislányom, ezt még korai tudnod .,; Battonyán. Immár negyedik éve jelent meg a Balassagyarmati Honismereti Híradó, a Madách Imre Városi- Járási Könyvtár gondozásé«' ban, amely ugyancsak foglalkozott a diákélettel, megemlékezve a gyarmati szak- ' munkásképzés 100. évfordulójáról. Egyik száma érdekes, és a helytörténészek figyelmét eddig alig-alig felkeltő témát tárgyalt, vasúti közlekedéstörténetet. Ha egyszer valahol valakik kiteríthetnék maguk elé e honismereti kiadványokat, rég- és közelmúltunk, s gyakran jelenünk színes kaleidoszkópja bontakozna ki Rendkívül sokirányú érdeklődés, tematikai gazdagság jellemzi a lapokat; gyár- és haranglábtörtenet, mérés- és szakkörtörténet sorakozik egymás mellett. A Szolnok megyei Művelődési és Ifjúsági Központ honismereti- üzemtörténeti módszertani kiadványa például rendre közöl szocialista brigád történeteket. Többek között megírták már a Tiszamenti Vegyiművek Radnóti, a Ti-: sza Cipőgyár Várnai Zseni, a kenderesi November 7. Tsz,/Középtiszavidéki ÁFÉSZ kunhegyesi Tyereskova szocialista brigádjának krónW kaját. A ''Baranyai Helytörténetírás — a megyei levéltár évkönyve — egyik számának szerzője szintén olyan témát dolgozott fel, amely eddig eléggé elkerülte a hivatásos és az amatőr kutatók figyelmét: tanács- ülési jegyzőkönyvekből adott közre szemelvényeket. Nem ritkaságok a ritka mesterségekről és híres mesterekről emlékező írások; számon tartják a települések nagy szülötteiket, okleveles forrásaikat. középkori épületeiket — főleg a várak — történetét, s a 48-as eseményeket. Országosan ismert a Krónika is, a tanárképző főiskolák történelemszakos hallgatóinak lapja, amelynek gyűjtőköre az egész ország. IV. évfolyamának 2. száma például tanulmányt közöl a középkori Ráckevéról, Békés megye kaszinóiról és olvasóköreiről a századforduló idejéből, a szegedi Palánkról és a ba- konybéli fafaragásról. Csak becsülni lehet azok számát, akik fáradhatatlanul dolgoznak a honismereti mozgalomban. Pontos számot a kiadványok szerzőiről, íróiról nem lehet adni. Bizonyos, hogy többezren vannak. Ki egyszer, ki többször vesz tollat a kezébe. A honismereti híradók jelentős része akkor jelenik meg. amikor összegyűlt egy-egv számra való — általában szép magyar nyelven megírt, szin- m vonalas — anyag. Értelmes I gyakorlat ez. Á helyi tanácsok, népfrontbizottságok, kulturális intézmények, vállalatok, gazdaságok értékesít ezt a nemes szándékot, és anyagilag támogatják a kiJ advánvokat. Ugyancsak becslések szerint az összes hír-' adók. tanulmánykötetek, évkönyvek egyszeri példány- száma meghaladja a húszezret. Átfogó képet nyerni az országban megjelenő valamennyi honismereti kiadványról nehéz. A legilletékesebbekhez többnyire eljutnak ugyan — megtalálhatók az iskolákban, a helyi könyvtárakban, a közművelődési intézményeknél —, félő azonban, hogy nincsenek ott teljes számban a nagy országos közkönyvtárakban. Bizonyos, hogy foghíjas a kollekció a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál, az Országos Honismereti Bizottságnál is. Egyről- egyről akkor szereznek —. örömmel — tudomást, ha véletlenül a kezükbe kerül. Sajnálatos ez az esetlegesség. E füzetek, könyvek ugyanis közös értékeinket őr-jak, egyetemes nemzeti kultúráéi! részét Morafkó László A tét Valahányszor Kipillantottam a könyvből, féimosoilyal engem nézett. Már-már azt hittem, nem is hajlandó leplezni az egyneműek iránti vonzódását. Hogy ne kelljen allnom a pillamását, kinéztem a vonatablakon: mintha megdermedt viaszcseppek borították volna be az üveget, . kívülről úgy verte be az eső. — Szintén Sopronba? — s meg sem varva vaiaszofnat, mint leihúzott zsilip után a víz, omlott beloie a szó.- — Én ott veszem át a csoportomat.. Osztrákok, veiuk könnyű dolgom lesz. Leg- aiápbis rajtam nem műim, négynyelves vagyok, angolnémet, orosz-lengyel, de per- szg, en kitehetem a ieikemet, ha a fogadóhelyeken megint olyanok iesznek, mint a múltkor az amerikaiakkal. Azt irta az utasuas: „Reggeli. 'Utána kilovaglas a menes lovain.” Hat a reggeli a pincénél kezdődött volna egy kupica palinkéval, utana rántottá. Az idős amerikai hölgyek csak beleszagoltak a kupicába, s fordultak is kifele, de volt, akinek már a pincelevegótői elege lett. Meg is maradt a harminc adag reggeliből a fele. De ezzei meg nincs vége. Megyünk az istállókhoz, elő is vezetnek egy fehér, türelmes jószágot, *az első, vállalkozó szellemű ősz asszonyt feltuszkoljak rá, aztán séta körben az udvaron. A csoport jókedvűen nézi, de egyre- másra kérdezik, hol a többi ló. A lovász bizonygatja: „Kivágtatott a ménes. Mondja meg nekik, hogy erre egészségügyi okokból van szükség." Mondom, de negyedóra múlva már türelmetlenek az amerikaiak, mert unalmas, hogy egyetlen ló kocog körbe a szalmával meg trágyával teleti ullajtott udvaron. Kérdem a lovászt, „hány tagú” az a, ménes. Néz rám, mint a falu bolondjára, s kifakad: „Ménes? Rég ott nyerít már valamennyi a városi lóhús- boJtban. Ez a paci maradt meg mutatóban ..Csakhogy az irodánkkal kötött szerződésben benne van a lovaglás, szóval hazudhatok én ménest, meg magyar virtust ... Aztán jön az ebéd: birkapörkölt, meg két-két deci bor, fehér is, vörös is. De hát aki nem evett birkát, annak a gőzéből egy szippantás egy eletre is elég. Ha meg nem eszik, akkor ugyebár minek körbehordozni a börokat. No, megyek az igazgatóhoz, hogyan is képzelték ezt. Az meg húz félre, és nyomkod a kezembe egy díszes,- - csikóbőrös kulacsot, hogy tegyem csak el, ajándék. Mondom neki, mi a jó- fénét csináljak én vele a stílbútor« lakásomban; erre más hangra vált, s panaszolm m ja bűnbánóan: a téesznek a kialkudott összeg, az embereknek meg az az üzlet, ami megmarad a csoportok után. „Mondja, kedves barátom, mit szólna, ha én mindezt csak úgy megemlíteném a nagy főnöknek, akivel együtt jártunk fejtágítóra, mert régi motoros vagyok én ebben a szakmában”. Szorongatja a váüaimat, „csak azt ne tegye!” Azt csak maganak mondom, hogy az a nagyfő- nok nem kitalálás; fiatal korunkban együtt jártunk egy tanfolyamra, persze, akkor még ő sem volt olyan magas poicon, de hat már aanor olyan ember volt, hogy rnég a WC-n is magolt. Véletlenül kaptuk rajta, mert fölfigyeltünk, hogy ki a csoda morog az árnyekszéken. Hat ott ült, és sulykolta az anyagot, merthogy minden percet ki kell használni. „Meg vagy te őrülve, komám?” Attól kezdve osont eiöiem, ha meglátott, egyszer meg csak olvasom, hogy kineveztek. Egyébként, ha azt hinné, hogy a teeszeket szapuiom, tévéd, meg le is tagadnam, mert a városi étteremben meg a múltkor mit látok: az ebednél a harmadik, a desz- szert hiányzik. Kerem az üzletvezetőt, megint jön a nagyfőnök-adu, intézkedik is rögtön, erre meg a sütemény helyett fagylaltot hordanak körbe, amikor kint mínusz két fok van. Persze régi motoros vagyok én, tudom, mi kell a turistának. Természetesen attól függ, honnan jött, „innen” vagy „onnan”. Mondtam is a múltkor az egyik fiatal kollegának: „Hagyd el azokat az emiekműveket, láttak ezek annyit belőlük, hogy a legszívesebben elszaladnának. Hanem azt figyeld meg, hogy csinálom. Érdekli önöket a kultúrprogram?” Általános helyeslés. „No, akkor megmutatom a legolcsóbb üzleteket.” Éljenzés, taps; a végén még külön meg is köszönték. Aki meg „onnan” jön, annak hiába mutogatnám az emlékműveket, azt sem tudjak, ki fia-borja volt a megboldogult. A Savoyai Eugen, az más! Ott jöhet a szöveg, azt Európában is ismertek. s hozzá lehet keverni egy kis magyar történelmet ... Latom, hallgat, pedig elhiheti, régi motoros vagyok a szakmában. De azért egyet mondjon meg: én csak- csak helyrerakom a dolgokat. De mit mondjak a fiamnak? Aki látja, és kerdez.». Csak a vonatkattogás hallatszott. Hogy a fia kérdez, az rendben volna, de hogy ő, aki ugyanarra több választ is tud? Hogy a fiának, aki se nem „innen”, se nem „onnan” jött, hanem itt született ... Melyik változatot mondja? Soponig lesz egy nehéz órám. ö nem is sejti, mivel láncolt beavatottá. A téttel, hogy a számomra ismeretlen fiú „apja fia” lesz vagy sem. Victor Vasarely müve: Vega (szerigráfia) Kihunyna És akkor kihunyna minden és fehér botod se lenne csönd tapogatna szemedben sötét tapadna füledre HONISMERETI KIADVÁNYOK Dcnsáa
