Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
Női fej. Gustaw Zemla lengyel szobrász alkotása. Georgi Komztafltinov BOLYGÓ Nagyfeszültségű huzalok alatt, hol meggyvirág szikráz s ezüstfényűszárny, megérzem. Föld, nehéz vonzalmadat jól, új égitestek s világok iránt. Ki nagyok én? Csák megforgatott porszem, sárga vihar s zöld szenvedély egem. Nevem nem hinti szét a parka hó sem, s bolygószerte . gyalog közlekedem. Éjjel álmatlan óceán forogtat, kifehérednek csúcsok s századok. Tekintetem termékeny síkra lobban s cipót szelek, gyümölcsöt szakítok, jövendő város falait vetem meg, lélegzetemmel viegalapözom, ' s káoszában millió szerelemnek, a magamét is fölmrradtatom. Tervrajz s virágok ... Lehajlok föléjük, mintázza meghitt ösvény lépteim! Szép napjaimnak sose lenne végük! Rengjen csillag a folyók tükrein! Sugározz, szív. üzenetet az űrbe, az ismeretlen holnapok felé! Ez az én bolygóm. Csak itt élhetünk. Ne robbantsa széjjel kozmikus szeszély! Rózsa Endre fordítása Fiatol bolgár ____ az asszony álla alatt lg bogra kötötte a kendőt. Időnként odakapott. és az állát előretolva a nyaka felé húzta. 'Fészkelődön, feszengett a félje mellett. Túl voltak már a hatvanon mind a ketten. A férfi kapatosán fecsegett, és tíztizenöt viU,anypózna mellett is elrobogott a vonat, míg a zsebe felé indult keze előkotorászta a gyűrött cigaret- tás dobozt. Mintha nagy munkát végzett volna, feltolta homlokán a slides bar- sonysapkát, magában motyogott valamit, és az asszonyra mosolygott. t . — Ne bagózz már annyit! —- mondta az asszony. — Hisz mást se csinálsz egész úton. — Miért, odakint nem bagóznak ? — Bagóznak hát, de nem folyton. — Én se folyton, csak most... — mondta az öreg, és. mosolyogva átkarolta az asszonyt. (Szikszói Károly illusztrációi a) — Ej, hagyd már ezt! — Magamban voltam mostanáig, miértbaj ez? — És maga mellé tette az ülésre a cigarettás dobozt. Aztán meg is feledkezett róla. Egyik karjával az asz- szony vállát ölelte, amin a bogra kötött kendő alatt egy világoskék külföldi pulóver feszült, másikkal a kezét szorongatta. Halkan gügyögött is valamit, egész közel hajolva az asszony füléhez. — Haggy már tel — mondta azasszony. — Ittál, ■és részeg vágy ... Szépén 'vártál, mondhatom. ,v — Várnak a többiek is az állomáson. Mondtam nekik, ma jössz haza. Kint vannak az állomáson mind. Kezdte a neveket sorolni, *ki<k az állomáson várják az asszonyt. — A disznót kifizetted? — kérdezte az asszony, mintha nem is érdekelné, ki várja az állomáson. — Ki — mondta az öreg — Meg a padló is kész már a házban. A nyárra be is lehet költözni. Most aztán egész nap a lányod körül kujtorognak — és az öreg röhögéséivé megpaskolta az asszony kezét. — Egész nap kujtorognak körülötte. Az Imréről miért nem szólsz? — Mit mondjak? Majd otthon, sorjában ... — Jól vannak? — Jól. Házuk is van, meg autójuk is. — Egész nap a lányod körül kujtorog' — és az öreg alig észrevehetően csuklott. — Szépen vártál — mondta az asszony. — Minek jöttél elibém? Ha vonatra szállsz, mindig iszol. — A lányod is elmegy. A nyáron biztosan elmegy. Este mindig ott kujtorog körülötte valamelyik kölök. De a Sanyit, azt nem engedem be — Milyen Sanyit? — Hát a Bótáék Sanyiját. Lop. Én mondom: lop. 1-, -Már ■ miért lopna ? — Mej-t lop. Azt mondják, ez a betegsége. Lop. Pedig az apjának, a Boténak most tanúskodtam. — Mit tanúskodtál te? — Hát volt az a pere, a házért. Hogy a négy gyerek örökölte a házat. A Sanyi apjáé is volt egy rész belőle — Minek ártod bele magad ilyesmibe? Ha nincs melletted az ember, mindig beleütőd valamibe az orrod — Mert Id akarták tagadni. Hát én nem engedtem. Vagy öten is tanúskodtunk ott. — Minek neked/ mindig mással törődni? — kérdezte az asszony, és fészkelőévé kibújt az öreg karja alól — Mert kell — mondta az öreg dühösen és hangosan. Az egész kocsiban lehetett hallani, ahogy megismételte még egyszer: — Mert kell! — Ej, nem beszélek veled — mondta az asszony. — Részeg vagy. És az ablak felé fordult. Az öreg fölállt. — Hova mész most meg? Az öreg nem válaszolt. GYŐRFFY LÁSZLÓ Arany- ■ próba — Megint inni mész, te? Az öreg válasz nélkül eldülöngélt az ülések között. Egy ideig az asszony az ablak felé fordult, aztán átcsúszott az ülés másik oldalára, ahonnan csak vissza kellett fordulnia, hogy az ajtót lássa. Ha valaki előtt lendült az ajtó, az asszony már fordult is. Az üvegen át figyelt kifelé, át a másik kocsiba. — Hát nem jön — mondta félig magának, kicsit meg annak a férfinak, aki közvetlenül az ajtó mellett ül^. — Nem jön. Három hónap'g nem látott, most meg elmegy inni. A férfi mosolygott és bólogatott — Ilyen ez a férfi nép mind, folyton isz-nak. A fiamnál voltam odakint Olaszországban; az is részeg volt, amikor eljöttem. Ez meg így vár itthon. Isznak. Mind isznak. — És az asszony még egyszer kinézett a peronra, aztán visszament, és leült a helyére. Az öreg visszajött. Az asz- szony nem szólt hozzá. Az öreg röhögéséivé átkarolta. — Magamban voltam mostanáig, te boszorkány. — Hagyj már békét Békém! — mondta az asszony, és letolta válláról az öreg kezét. A férfi őszülő, borostás álla megrándult, és a szeme furcsán összehúaódott Megint esetlenül a zsebe felé tapogatott. Írhattam volna azt is: nem megengedhető szerkezetek. Sajnos nagyon elbur- jánoztak sajtónkban s közleményeinkben, noha nyelvünk kertészei igyekeztek kordában tartani az efféle vadhajtásokat. Nyelvtani megfogalmazásban: igekötős igéink -6, -6 képzős melléknévi igeneveink tagadó alakjáról van szó, amelyek hagyományosan, klasszikus íróinknál három szóra szakadva fordultak elő: „el nem fogadható, meg nem engedhető szerkezetek”, „nem bocsátható meg az ilyen hiba” stb. (ehelyett: „nem megbocsátható az ilyen hiba”) stb. Ma egyre gyakoribb a szokatlan, s idegennek ható két elemű alak, amelyben a tagadószó nem hatol az ige s az igekötő közé: „nem megengedhető az sem, hogy az ötnapos munkahétre való — Szépen vártál — mondta az asszony, és vissza se fordult az ablaktól. Az öreg csak tapogatta a zsebeit, és összehúzódó szemeivel egyre gyorsabban pillogótt. — Ne ríj már! — mondta az asszony, és zavartan mosolygott. — Ekkora ember, aztán rí, mint egy gyerek. Mint a fiad. Amikor ott Olaszországban az állomáson felléptem a vonatra, az is rítt. Mert részeg volt, mint te... Mind ilyenek vagytok. Rítok, és isztok. Az öreg kihúzta a kezét az asszonyéból, és tovább kotorászott a zsebe körtiL — Hiányoztál. Három hónapig még nem voltunk egymás nélkül. — Itt a cigarettád — mondta az asszony, és fölvette a dobozt az ülésrőL — Még a bagóját se találja. Szépen vartál, mondhatom. — Kész van már a padló is — mondta az öreg. és rágyújtott. Rövid körmű, széles ujjaival takarva a lángot, mintha szélfútta utcán állnának. — A nyárra kész az egész. Jöhet a fiúnk is a családdal. Ott lesz helyük. — Nem ígérte biztosan — mondta az asszony. — Pedig jöhet, meg aztán maradhat is, ha akar — mondta az öreg. — Az biztos, hogy ő már nem marad, ha egyáltalán el is jön haza. Aztán talán nem is hiányzunk neki. — Akkor meg minek sírt, mikor eljöttél? — Talán, mert.. . isten tudja. Valami ékszerpróbáról beszélt. Hogy hogyan próbálgatják az arany ékszereket az üzletükben. Már elfelejtettem, miről beszélt, csak azt tudom, hogy mondta, ilyen ékszerpróba .. . vagy ném is ékszer, arany, na. eszembe jutott. Szóval, ilyen aranypróba volt neki, hogy én kimentem hozzá. — Aranypróba? — Hát azt mondta. Meg hogy nekünk is az volt. Mert, ugye, három hónapig el voltunk egymástól, aztán meg... — Ilyen hosszan még nem voltunk egymás nélkül — vágta rá gyorsan és kicsit zsembesen az öreg — De én itt vagyok, ő pedig ... — Az Imre? — Ö hál Nem jön az haza, nem fogjuk mi látni már. — Jön az majd. Az öreg megpaskolta az asszony kezét. ■— Aztán olyan öregek még mi sem vagyunk. Az asszony nem válaszolt, kifelé nézett az ablakon, tapogatózva babrált az álla alatt. A bogra kötött kendőt igazgatta, aztán pámás, kicsit putfadt kezével a szeme alatt kotorászott. Ügy látszott könnyet dörgöl szét. Az öreg megint átkarolta, és egész közel hajolt az arcához. Kifelé néztek mindketten az ablakon, időnként egymáshoz ütrxltek, ahogy rándult a vonat — Aranypnóto®, aranypeó- ba — h/üimmögött az öreg. — Az meg mi a csuda? áttérést úgy akarják megoldani, hogy a nyitvatartási fele időre csökkentik” — — hallhattuk egyszer a rádió híreiben. De írásban is előfordul: „Ilyen tévedés nem megengedhető” — olvashattuk egy vízügyi főosztályvezető olvasói levelében. Nem korlátozódik azonban e jelenség a megengedhető igenévre. „A feltételek számunkra nem elfogadhatók” — nyilatkozta valaki a rádióban, s egy másik adásban ezt hallhattuk: „a szovjet moratórium nem elfogadható a nyugatiak szerint jelenlegi formájában”. Szerintünk helyesebb a hagyományos alak: „a feltételek számunkra nem fogadhatók eí”, illetőleg: „a moratórium nem fogadható el jelenlegi formájában”. Irodalmi hetilapunkban a kizárható igenév tagadó alakja fordult elő a yen fuMásfél évszázada már, hogy a bolgárok május 24- én megünneplik a nemzeti írásbeliség ' és műveltség megalapozóinak, két kimagasló korai alakjának, Ci- rillnek és Metódnak az emlékére a bolgár kultúra napját: Különösen a felszabadulást követően ez a nap ad • alkalmat az egyetemes bolgár tudomány, művészet s ezen belül kiemelt helyen, az irodalom és a költészet eredményeinek ünneplésére Amikór a magyar írásbeliség még csak kialakulóban volt, lassú elszakadásban a latinnyelvűségtől, addigra a bolgár irodíflom már első aranykorát élte. A második aranykor is még a középkorra, a XXII—XIV. századra esik. A török elnyomás fél évezrede alatt a nemzeti érzést és öntudatot a népi énekek őrizték. Kevesen tudják, Magyarországon, hogy a bolgárok törökellenes hősi legendáinak ,— Kralevi Márko és Bogdán vajda mellett — két magyar főszereplője is van: Jankula vajda, azaz Hunyadi János, valamint a csodálatos tettek sorozatát mivelő Székely Gyerkőc személyében. A továbbiakban nem nehéz fölfedezni a hasonlóságot a „két pogány közt” őrlődő magyar nemzet kuruc dalai és a bolgár haj- dut-én«kek között; az utóbbiak általában a bujdosó- a betyárdalok világához is közel állnak. A bolgár költészet véres évszázadainak őszramód! „Nem kizárható ezért, hogy a fai ti tankönyvi tétel bébi fi ázásával bizonyos negatív adottságok .. a nebulókban is megnyilvánulnak majd”. Nem zárható ki egészen, hogy a cikkírót befolyásolta az elterjedő (sőt: elterjedt) nyelvi járvány. „Nem elképzelhető más felfogású előadás” — mondotta jeles zenei rovatvezetőnk is. Pedig régebben el nem képzelhető volt ilyen szórend, kivált a Magyar Rádióban. A nyelv kétségkívül változik. Vannak szükséges, előnyös, hasznos változásai. A „nem megengedhető” azonban nemcsak hogy nem jobb, hanem még gyengébb, erőtlenebb is, mint a hagyományos, v elfogadott. „meg nem engedhető”. Ne engedjük meg hát mi sem teljes, fölösleges elburjánzását. Szilágyi Ferenc szegzése Nino Nikolovnak, a magyar költészet barátjának és értő tolmácsolójának néhány sora: '„Don Jüanok másutt zengtek szerenádot, a Balkánon nem sírtak csak balladákat”. Feltétlenül meg kell említenünk Petőfi és Botev, Radnóti és Nikola Vapcarov életútjának és költészetének hasonló motívumait. Georgi Dzsagarov híres Bulgária című verse, amelyben a „tenyérnyi ■ kis haza” iránti sze- retetét fogalmazza meg — lehetetlen, hogy ne keltsen azonnal visszhangot a magyar verskedvelők körében is. S nem véletlen, hogy egyik legnagyobb XX. százada költőnk, Nagy László milyen nagy tisztelettel és szeretettel foglalkozott a bolgár költészettel. Munkássága ékes bizonyíték arra, hogy a versfordítások egyaránt Mirjana Baseva PONT szolgálják az adó és a befőj gadó nép kultúráját. A történelmi érzékenység, a közérzeti fűtöttség, a nem» zeti és eszmei elkötelezettség vállalása általában jellemzője a bolgár költészetnek. A legújabb generációk természetesen, a hagyományokkal együtt és azokon túllépve, új utakat is keresnek, új területeket is sikeresen hódítanak meg az életből a költészet számára. A felszabadulás után új hangot hozott az úgynevezett „áprilisi nemzedék”, amely a XX. kongresszus szellemében bírálta a személyi kultuszt, dogmatiizmust, és a személyes és természetes emberi érzéseket visszahelyezte törvényes polgárjogé-1 ba. Mostani összeállításunk elsősorban a fiatalabb nemzedék versterméséből, az újabb irányzatokból ad ízelítőt. i R. E» „Neki W» tájon még helye nines, he! ti eltűntetek, mint könnyű Árnyak”. N. Zabolockij Nem érek én, sosem érhetek véget, a világot sorsára nem hagyom. Evolúcióink nekem öröklétet ajándékozott emberi jogon. Csendes csontjaim nem rakom borongó . temetői nyírfák alá, vagyis kísérőim, a sok, gyásztól szomorgá, megspórolhatnak gyertyát s könnyet és. A jé öreg Charles R. Darwint cáfolva k Ádám úszkált bordáit, a rekedt varjú fölöttem a kárt ne papolja. Megmondom jókor: Én nem halaik mag. És ha egy nap — isten ments.' — elvetem a készséges orvosi haladékot, virágok s nekrológ nélkül legyen. Előre megmondom; Nincs halói. És pont. Stss Benedek fowJÄusa Nikolaj Kancser Milyen meleg galambhemg*.. Mügén meleg galambhang: bugása havat roskaszt, míg hűbájjal kísérti kísérő szólamát. A fecskék is felszántják portumgós levegőnket, hogy mielőbb bevessék villogó szándékokkal. Gépekért nem rajongok annyira, hogy ne látnám; madarak tolla még a magasság szempillája. Szirénánkba dugjatok farkast: üvöltsön még velőtrázóbbanl SZÉPEN MAGYARUL-SZÉPEN EMBERÜL „Nem elfogadható szerkezetek"
