Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Békéscsabai plakátok Nagyatádon Képzőművészetet pártoló Táros lett Nagyatád: rend­szeres tórumokat biztosít a tetszetős kezdeményezé­seknek. Egy éve a makói grafikai alkotóműhely művé­szeit látta vendégül színvo­nalas tárlaton. A Balázs Bé- la-dijas Bállá Demeter fotó- kiállítása után újabb megle­petéssel szolgált a Gábor Andor Művelődési Központ: a békéscsabai alkalmazott grafikai táborban készült munkákból nyitottak tegnap este tárlatot Rideg Gábor, a Művészet című folyóirat főszerkesztője írta: „Az utóbbi években sorra felbuzdult vidéki váro­saink művészetpártoló kedve és e mecénási hajlam ezút­tal a képzőművészetnek ked­vezett Békéscsabán az al­kalmazott grafika, vagy ha úgy tetszik a plakátkészítés talált otthonra. Nem véletle­nül! Az ott működő Kner Nyomda olyan ipari hátteret biztosított a művésztelep lét­rehozásához, amelyhez ha­sonlót aligha találhattak volna grafikusai. Békéscsa­bán évente 12 művész kísér­letezhet és alkothat kedvé­re. Joggal kérdezhetnénk, miért jó ez a városnak? Nos, a válasz nagyon is ké­zenfekvő: hírnevet szerez­nek az alföldi településnek s ugyanakkor segíthetik az ot­tani nyomdászok szakmai fejlődését, s nem utolsósor­ban olyan plakátokat, bros- súrákat, terveket készíthet­nek, amelyek az első pillan­tásra felhívják a figyelmet egy-egy helyi, de ugyanak­kor országos vagy nemzetkö­zi érdeklődésre számottartó rendezvényre is.” Bizonyíték erre a tegnap este megnyílt kiállítás. Közülük is kieme­lendő a békéscsabai bábosta­lálkozókra készült plakátkol­lekció, s ott látható a jövő évi seregszemle egyik fal­ragasz terve is. A ' békéscsabai plakátok tárlatát Dezső Lászlóné, a városi tanács művelődési osztályának vezetője nyitotta meg. A kiállítás május 22- ig lesz látható Nagyatádon. Nevét márványba vésték Révész Gézára emlékeztek Siófokon Siófokon a Bajcsy-Zsi- linszky út 48. számú épüle­tére emléktábla került. Eb­ben a házban született 1878. december 9-én a későbbi vi­lághírű professzor, dr. Ré­vész Géza, aki életét és pá­lyáját 1955. augusztus 19-én Amszterdamban fejezte be. A pénteken rendezett em­léktábla leleplezésen s az azt követő tudományos ülé­sen részt vett a jeles tudós lánya, Révész Judit is, aki anyai ágon a magyar filo­zófiai nyelv megteremtőjé­nek, Alekszander Bernát egykori budapesti — és szintén nemzetközi hírű — professzornak az unokája. A szülőháznál — amely ma a Pannónia vendéglője — dr. Gáti István Siófok tanácselnöke és dr. Benedek István professzor író mon­dott emlékbeszédet. Dr. Gá­ti István Révész Gézát idéz­te: „A Dunántúlon dombok és szőlőhegyek gyűrűjében fekszik a Balaton. Magyar- ország eme csodálatos tavá­nak dél-keleti partján egy kis faluban, Siófokon egy nagyon hideg téli napon vi­lágra jött egy kisfiú, aki ha tudott volna gondolkodni, korántsem sejthette volna, hogy egyszer mint amszter­dami professzor tartja meg búcsúelőadását”. 1896-ban érettségizett a Markó utcai gimnáziumban, majd apja kívánságára jogot végzett. Utána Göttingenben és Berlinben foglalkozott pszichológiával. Jelentős tu­dósokkal került kapcsolat­ba. Hazatérése után 1908- ban egyetemi magántanár­ként megbízták a pszicholó­gia tanításával. A filozófus Alekszander Bernát körében élt. A Vasárnapi Kör és a Huszadik Század szerzői gárdájával beszélgetett, vi­tatkozott, gondolkodott. Tár­sai: Balázs Béla, Lukacs György, Lesznak Anna és mások. 1910-ben vette fele­ségül Alekszander Magdát, a kitűnő művészettörténészt A budapesti Alekszander ház majd Révészék amszter­dami háza vonzotta a világ szellemi életének vezetőit. Szoros baráti körükhöz tartozott Bartók Béla, Ko­dály Zoltán, jól ismerték Ady Endrét. Révész Géza 167 tanulmányt és könyvet írt: a világ különböző egye­temeiből, intézményeitől ka­pott megtisztelő címeket, ki­tüntetéseket. Révész Géza szobrát még a tudós életé­ben elkészíttette Amszter­damban, az általa vezetett intézmény. Benedek István Révész Gézáról a pályatársról, az emberről, a hazafiról be­szélt. Révészt a történelmi körülmények kényszerítet­ték arra, hogy hazája hatá­rain túl keresse az alkotás lehetőségét: 41 éves volt, amikor az 1919-es tanács­kormány megdöntése után emigrálnia kellett. — Sok nyelven beszélt, írt — mondta Benedek Ist­ván —, de mindvégig ma­gyarul gondolkodott. A Budapesten született, ám külföldön nevelkedett Révész Judit ékes magyar­sággal köszönte meg a szü­lőföld tisztelgését, s mint mondotta, különösen annak örül, hogy sok fiatalt látott az ünnepségen. Az emlék­táblát a városi tanács a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága, valamint a Dél­balatoni Kulturális Központ és könyvtár képviselői meg­koszorúzták. Elküldte koszo­rúját a 93 éves tudós, Her­mann Imre professzor is, aki tanítványa, majd mun­katársa volt Révésznek a budapesti egyetemen. A Dél-balatoni Kulturális Központban tartott tudomá­nyos emlékülésen Csillagné dr. Gál Judit, a pszicholó­giai tudományok kandidátu­sa, dr. Gábor Éva filozófus és dr. Benedek István pro­fesszor méltatta Révész Gé­za életművét Sx. A. Tizenegy díj nemzetközi fórumon Helyzetkép az amatőrfilmes mozgalomról Felmérések szerint ha­zánkban mintegy 50 ezer filmkamerát használnak az amatőrök, ezek közül több ezren rendszeres résztvevői a különböző, mind rango­sabb színvonalú művészi, technikai tudást igénylő filmszemléknek. Az amatőr­filmek készítőinek legfri- sebb termeset a közelmúlt­ban — a XXX. országos amatőrfilm fesztiválon — értékelték. A díjazott alko- ( tások művészi színvonalát jól jelzi az is, hogy közülük ötöt benevezlek a május vé­gén az ausztriai Feldenben megrendezendő nemzetközi amatőrfilmes fesztiválra. A mozgalom jelenéről, to­vábbfejlesztésével kapcsola­tos elképzelésekről Dékány István, a Magyar Amatőr- film- és Videoszövetség fő­titkára elmondta: évente mintegy 250—300 filmet kül­denek be az alkotók a kü­lönböző pályázatokra, ver­senyekre. A szövetség első­sorban azokat az amatörfil- meseket tudja támogatni, akik a nyilvánosság számára dolgoznak. A bemutatkozási fórumokon túl továbbképző tanfolyamokat, filmcseréket szervez, szakmai, technikai segítséget nyújt az országos jellegű versenyek, szemlék rendezéséhez, kiadja az Amacorfilm című újságot, amelyben a legújabb hazai es nemzetközi eseményekről tájékoztatja a tagokat. A magyar amatörfil me­sék szép sikereket arattak az elmúlt evekben a nem­zetközi seregszemleken is. A iegjelentóseob versenyről, az UN ICA — a nemzetközi Amatőrfilm Szövetség — vi- .agfeszti válj áról tavaly két dijat hozlak el; összesen 10 nemzetközi fórumon vettek részt az elmúlt évben, s 11 díjat nyertek. A XXX. országos amatőr­film fesztiválra beküldött munkák arról győzték meg a szakembereket, hogy a magyar amatőrfilmes moz­galom élgárdája műveiben pontosan tükrözi a társadal­mi mozgásokat, változáso­kat Ezen a szinten az ama­tőrfilm már nem hobby, ha­nem határoaott vélemény a világról. Üj színfolt a szövetség életében a video. Az első videofilmszemlét októberben rendezik meg Nyíregyházán: a programban a riport- és dokumentumfelvételek mel­lett kísérleti alkotások, kép­módosító eljárással zenére komponált anyagok, videóra rögzített játékfilmek is sze­repelnek. Hímes kiállítás Az országé« népművészeti kiállítás közeledtére széle« körben kibontakozott az al­kotói kedv Somogybán. A megyei pályamunkákból be­mutató nyílt Marcaliban, a művelődési központ galériá­jában. A valamikor fafara­gásairól híre» Somogybán napjainkban többen kedvelik a hímzést, ebből láttunk leg­többet, s tégy the hozzá: a legszebbeket. A somogyi hímzés rene­szánsza a nyolcvanas évek­ben kezdődött. A szakkörök­ben értő irányítással sok lány és asszony sajátította el a hagyományokat. Napjaink­ra érett be a „ vetés” — ál­lapíthatja meg a néző a marcali szemlén. Érdemes fölfigyelni arra, hogy a mind régebbi techni­kák, motívumok felé fordul­nak megyénk hímző lányai, asszonyai. A legtöbbem a ka- rádi fehér hímzést becsülik, a Somogy hagyományaitól idegen — sárközi, kalocsai — motívumok már nem csá­bítják úgy a hímzőket, mint korábban. A mai igényeknek csak azok tudnak megfelelni, akik ismerik a hagyományo­kat. A kiállított hímzéseknek nemcsak az a sajátosságúk, hogy hímesek, hanem az is, hogy készítőik figyelembe vették a „használati értéket” is. Párnák, blúzok, térítők eJdorádója az országos nép­művészeti kiállításra készí­tett somogyi anyag. A bíráló bizottság sok ügyes kézzel készült hímzést javasolt az országos bemutatóra: Walter Jánosné, Mészáros Gézáné, Szecsöd t Arpádné, Kosztét József né, Bessenyei Istvánná, Mautner Józsefné, Németh Sándomé, Czanka Istvánná, Ormándi Gábor né, dr. Hal­mos Béláné, Galambos Já­nosné, Horváth MMósné, Maflái Erzsébet munkáit lát­hatják az érdeklődők. A himzésbemutatő önma­gában is változatos. Am a többi műfajban nem tapasz­talhattunk sem megfelelő érdeklődést, sem igazán M­emelkedót — néhány mun­kától eltekintve. A faragások száma nagyon kevés, csupán Gosztonyi Zoltán csontbera- kásos használati tárgyait emelhetjük ki Zsalakovics László bérmunkái úgy.1 ntén igényesek. A tojásfestés ku­riózum: Somogyi Magyar I lona munkait az országos bemutatón is láthatjuk ma jd. Ugyancsak „magányos”-nak nevezhető Szabó Gyuláné termén ybábkjészá tő munkás­sága, ám népi ihletésű játé­kai sok örömet szereznek a kiállítás apró látogatóinak. Róluk, a kicsinyekről is kell beszélnem, mivel velük is találkoztam a kiállításon. Egy óvodai csoport érkezett éppen, két óvónő kíséreté­ben. A gyereke« pajkoeságot nem vetem meg, a figyelem lazaságát sem, ám azon el­csodálkoztam, hogy a í elnőtt kísérőknek egyetlen szavuk sem volt a szép tárgyakról, hagyományainkról. A fegyel­mezésre gondosan ügyeitek, am minderre nem lett volna .szükség, ha az óvodásokat nem hagyják magukra a tár­gyakkal. Hogyan is birkóz­hattak volna meg velük a látvánnyal a gyermekek, ha egyetlen szót sem hallanak arról, amibe szüleik, nagy- szüleik belenőttek. Nekik ta­nulni kell azt — persze ko­rúknak megfelelően —, amit harminc-negyven évvel és még korábban a gyerekek természetesnek vettek, mert benne éltek. Nem áltatom magam, hogy a mostani kis óvodásoknak is jó lenne, ha természetes közeggé válna számukra a népművészet. Am alkalomadtán érdemes megkóstoltatná velük a ma­gyar népi kultúra hagyomá­nyainak gyümölcsét Hátha megszeretik! Horányi Barna De hisz* nemrég még én álltam itt a keszthelyi desz­kákon, és Illyést mondtam — Nem menekülhetsz —, az­tán Brecht-monológot, Pi- linszkyt Húsz-huszonkét év, pitypang pehely, hogy elfújt a szél! Emlékcserepeket söp- rögetek össze magamban, és fiók mélyén az évek kacat- jai között meglelem azokat az érmeket Homályosak. Vagy a szemem... Most a gyerekeim állnak ott a keszthelyi deszkákon. S nem­csak azok, akik velem lak­nak a négyemeletes doboz­ban. A mieink, mondogatom magamban, és szorítom a szék karfáját, amikor feldü­börög a taps. Mert hihetetlen, hogy mi­lyen tehetségesek! Ámul és bámul a keszthelyi színház nézőserege, és megyeszíne­ket feledve tapsol, ünnepel. Ez az ékszerváros, ott a Ba­laton fordulóján ragyogó arcát mutatja, a venuegvá- rót. A Helikon nevet Feste­tics György adta annak az ünnepnek, melyre irodalmá­rok voltak hivatalosak: Berzsenyi, Pálóczi Horváth, Kisfaludy Sándor, Dukat Takach Judit, Kazinczy. He­likon, a görög mondavilág­ban a múzsák lakhelye. Há­rom megye legtehetségesebb, múzsától csókolt diákjait várta ez a város újat; jsa». A mieink! Helikon, 1983 laiakat, veszprémieket, so­mogyiakat. Pénteken meg is érkeztek vonattal, busszal, hogy az Országos Diákna­pok rendezvénysorozatának itteni főszereplői legyenek. Az első nap a gazda, Zala mutatkozott be három órás programmal. Tegnap dél­előtt a mi megyénk közép- iskolásai, szakmunkástanu­lói. Tulajdonképpen a fogad­tatásnál kellene kezdeni; nem lehet azt a jóleső ér­zést szavakba foglalni, ami­lyen kedvességgel várták a vendégeket tegnap délelőtt a keszthelyi színház előtt a Somogy megyei KlSZ-veze- tők, népművelők. Ez a való­ban vendégváró fogadtatás előre megadta a dr. Klujber László szerkesztette-rendezte két órás műsor alaphangu- lutát. Senki ne higgye, hogy túlzók, nincs rá okom. Té­nyeket sorolok, amikor nyerőszámként említem, hogy kisinterjúk, villámtré­fák, diakhumor sziporkák kötötték össze a számokat; Bátori Beáta, Berzeviczy Zsolt, Pusztai Mária reme­kül vitte a szót! A somogyi műsor címe mindent el­mond: „A Drávától a Bala­tonig”. Kincstermő vidék, ezt sugallta ez a nagyszerű összeállítás, a rendezés. A kaposvári Táncsics gimnázium Kodály-művek­kel aratta a legnagyobb si­kert, a Munkácsy gimnázi­um lánykara „aranyos for­mában” Bárdos Magos a ru­tafa című kompozíciójával. Horváth Jenöné és Dorogi István vastapsra hajolha­tott meg tanítványai élén. A Tóth Lajos általánosból Munkácsy középiskolássá nőtt lányok kamara együt­tese is kitűnően szerepelt. Ez a gimnázium adta Szabó Edit versmondót is, aki Jó­zsef Attila Csöndes estéli zsoltárát mondta el. Pereg­tek az esemenyek. Kádár Kata balladáját Péter Anikó csurgói középiskolás énekel­te nagy drámai erővel. Az­tán a humor percei követ­keztek, nem is akármilyen múíajbári: a kaposvári 503. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet citerazenekara annyi bájjal, kedves hetyke^ séggel adta elő a somogyi dalcsokrot, hogy mosolyra húzódott a keserűferkók szá­ja is. Kerekes Éva és Ma­tesz Adél kánonban megszó­laltatott Ady-verse, az „Üj vizeken járok” bennem azt a csodálatos Egry-képet asz- szociálta, melyen életre kel a visszhang. És Matesz Adél érett és átélt versmondása, ahogy a fiatalon elhunyt Szilagyi Domokos elmét ren- getóen elemi erejű költemé­nyét, a Kényszerleszállást mondta! Hallani kell.. Zöld Csilla, Várnát Virág — ők is táncsicsosok — virtuóz zongorajátéka után is dübor- gött a vastaps. A barcsi rézfúvós szextett professzionalista színvonalat képvisel; s de jó, hogy nem e sorok írójának kell eldön­tenie, a táncosok közül a barcsi vizügyisek, a kapos­vári élelmiszeripariak vagy a fonyódi középiskolások csoportja volt-e jobb! Gaz­dag Erika hangi gazdagsága is megkapott. Leitár lesz az élményből, sajnos. A betű nem pótolhat hangot, látványt. Mert Nye­ső Marikát Nagyatádról lát­ni, hallani kell. Ez az elsős gimnazista — rögtön meg­kerestem fellépése után — olyan két saját szerzeményt adott elő gitárján kísérve önmagát, hogy nem akarták leengedni a színpadról. A ballagást — annak árny hátterét — énekelte meg maró gúnnyal, majd az Os- car-díjas legyet. Azt mond­ta, Ladányit, Tamkó Siratót kedveli; jő tanárok iskolájá­ba jár! Két kaposvári iro­dalmi színpadot hagytam a beszámoló végére: az 512-es számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet Kit-Kat cso­portja Csehov Leánykérés című egyfelvonásosát hozta, és frenetikus sikert aratott. Török Xomás dramaturgi munkája, rendezői teljesít­ménye, a három játszó sze­mély bámulatosan jó játéka nagy élmény volt. Dr. Kluj­ber László „fiai”, a táncsi­csosok Diákszínpada stílus- paródiája — Debilizmo — a diákhumort ötvözte a vesé- ző persziflazzsai. Talán még mindig tapsolják őket, ami­kor e sorok megjelennek. Brávó, Hornung—B. Nagy— Bojtot—Orbán kvartett! Minden megye hét díjat oszt. De sportszerűtlen gon­dolat: azt a somogyi hetet én itthon tartanám...! Leskó László' SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom