Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
Monumentális propaganda A művészet a forradalom szolgálatában Májnsi tüntetések Budapesten remién MARX LEVELE A PESTI SZABdLEGÉNYEKNER ÉRTÉKTÖBBLET Ezemyolcszázhatvanöt teil hónapjaiban, mikor Marxot házhoz költötte betegsége, I meglatogaista egy fiatalember, Paul Lafargue, akit Marx már Párizsiból ismert. A heves proud.honas.ta esküdött mestere korlátolt gazdasági tanulására, es ezért Marxszal ezen a napon vitába keveredett, amelyet még sok elkövetkező napon át folytatott vele. Marxra az ifjú — egyébként kubai ősök unokája — fess, idegenszerű külseje és társalgási készsége sokkal kevésbé hatott, mint az ilyesmi iránt fogékony lányaira. Amíg Lefargue Marx számára csupán érdekes partner és végeredményben egy okulandó diák volt, aki szívesen hagyta magát bevezetni A tőkébe, addig Lafargue egy- ré feltűnőbben szemezett Laurával, s a házban valamennyien — Marx kivételével — hamarosan észrevették kettejük néma egyetértését. Makor a háziak elérkezettnek látták az időt, hogy a családfőt beavassak Lafargue új szerepebe, Marx elképedve csapott a homlok ara: — Es én, szamár még azt képzel lem, hogy miattam kuksol itt minden este olyan derekasan! — Azért nem volt hiábavaló a dolog — válaszolta Lafargue. — Mellesleg sokat tanultam a kapitalizmus gazdaságáról is... . — De az értéktöbbletet most magának sajátítja ki — felelte Marx. A FÉRFI A trieri gimnázium érettségi ünnepsége után, mikor hozzátartozóik, és barataik köszöntötték a végzősöket, a huszonegy esztendős Jenny von Westphalen odalépett egykori gyermekkori játezó- pajtasához, s a maga sajátosan hűvös modorában, visz- szaíogott hangon gratulált neki. — Egyébként holnap estélyt adunk Edgar iskolai tanulmányainak befejezese alkalmából — tette hozzá végül — És az ön tiszteletére is... — Miért nem tegez, mint azelőtt? — kérdezte Marx meglepetten. — Már nem tehetem. Férfi lett önből, Kari — válaszolta Jenny. — Én még nem érzem. — De én már igen! — felelte Jenny, s gyorsan visz- szalépett fivére, Edgar mellé BORRAVALÓ EGY HALÁLOS ÍTÉLETÉRT Marx rabja volt a szivarnak. A légszomjai bb gazból készült szivart is megvette, ha keveset kellett érte fizetnie. Egyik nap olyan fajta került a piacra, amely dobozonként másfél schilling- gel volt olcsóbb. Marx lecsapott rá, s attól kezdve még többet dohányzott. KöríaBO májusának első napján a budapesti munkások hatva nezres nagygyűlése mellett tucatnyi más magyar városban, s szerte Európában és Amerikában voltak megmozdulások. Egy időtlen s egységesen bizonyítottak összetör- (ozásukat, erejűket a munkások A következő esztendőben az európai pártok, majd az Intemacaonáié is határozatba foglalta az eveokeoo harcos ünnep megtartását. A magyar musuteasmozg»- lamiban volt egy karáíbbi, talán kevesebbet emáwect május ia, melynek nemaeffeözi vonatkozásai nem bewesbe érdekesek. US® * párizsi kommün éve. A pesti munkások dinamikus csoportjai sztrájkokat kezdenek. Saját helyzetük datafcálto. ám a kommüa példája bátorította őket Italán a kőbányai ser- főzők kezdték, s folytatták a szabók, csatlakoztak a pékek, majd a vasutasok is. A legnagyobb visszhangot a szabo- mu-mkasok sztrájkja vá&ott* ki Napi tízórás munkaidőt és magasabb bért követeitek. Május elsején beszüntették a munkát, mire Ihatsz főkapitány rendőrei aewunmajl letartóztattak ötvenkét bézal- mnt. A hatósági önkény olyan nagy vzsszaustszest keltert, bogy meg pariameiKtS interpellációt is nyújtott be egy képviselő. Joggal tartott tőle, hogy a megfélemértőnek vélt akció ellenkező hatású lehet, az elkeseredés a harci kedvet szítja. Nem <s «adódott. Néhány nap inúha háromezer sztrájkodé és estük közösséget vallató ember gyűlt össze a mnzeumkertben és a Sándor utcában. Az eredmény leírásait Jókai Mkxr újságja, A Hon lapjaitól idézzük: „Két sratoódegény egy kérvényt akart benyújtani az országgyűléshez Deák Ferenc áltel » ezért kabroat- ták a folyosóra. Az őregűr megteioButvén az iratot, látta, hogy ez alanyé met. a így be nem nyujvhaao. am« a rnlrióttetenek aaoemal tói * fejezett. A két fcOktótt vssz- SKament társaihoz, a ások csakhamar nagy szánénál kezdtek csoportosulni az országban etótt...” A tefográ- tek közüli csak egy héttel később engedtek szabadó« huszonnégyet, a többiek eRen eljárást indítottak azon a címen, hogy „ fenyegetésekkel éltek a mesterekkel szemben". nyezefcét, amely ezt nem látta szívesen, kioktatta, hogy ha egy dobozon másfél schil- linget spórol, akkor kettőn a dupláját takarítja meg. Tehát minél többet dohányzók, annál kifizetődőbb lesz szamára a dolog, és ez ellen senkinek sem léhet ellenvetése! Ha ilyen tréfás dolgokat írt volna főműveben, A tőkében is, akikor a polgárság bizonyára hozzá járult volna ahhoz, hogy a könyv minél kelendőbb legyen. A burzsoázia azonban egészen helyesen azt mondta magáhan, hogy az ügye csak addig fog virágozni, amíg senki sem látja át annak igazi lényegét. Minthogy most Marx fehé- ren-feketén feltárta azokat a ■ törvényeket, amelyek szerint a kapitalista kizsákmányolás funkcionál, a burzsoázia már az első kötetet sem akarta megvenni. A kiadó is csupán borravalót adott az óriási munkáért. Marx megértette ezt és azt mondta: — Most tulajdonképpen az a kérdés, hogy az ember elvárhatja-e a burzsoáziától, hogy normálisan fizessen halálos ítélete megfogalmazásáért A sztrájkok híre köfflöidi-e is eljutott, amelyet többek között Marx Károly e^ifc levele is tanúsít A londoni Német Mankásművetádési Egylet gyűjtést rendezett a pesti szabók támogatására, s az összeget Marxnak adták at kérve, hogy juttassa el hozzájuk. Addigra azonban a sztrájk befejeződött mire Marx nyomban írt Holländer Jakabnak (az Internactornáié pesti szekciójának tagja, a pesti szabók szakegyetemek egyik vezetője) b kérdezte; egyetértenek-e azzal, hogy a nála levő pénzt ezek utam — ha igaz a német lapokból szerzett értesülése, azaz ismét felvették a munkát a pestiek — a francia meneti ültek támogatására használják föd. Holländer nem válaszolhatott, mert addigra őrizetbe vették, s miveii választ nem kapott, Marx a menekültek pénztárába befizette az összeget „Ezt azzal a fenntartással tettem — írja —, hooy ha a pesti munkások azt kívánják, másként rendelkezzem ezzel a pénzzel, akkor... tekintsék az én személyes hozzájárulásomnak, én pedig a Munkásegylet részére megküldöm a pénzt Pestre”. A hétköznapok ban, a napi .aprómunkában” így fonódott össze a hazai mun- Kásmozgailom a nemzetközivel. Érdemes szamontarta- nu:nk hagyomátiyaitnk között. Zahemszky László iáid utasa Vámos György Nemzeti ünnepei nk «> éppúgy, mint most, a munkásosztály nemzetközi ünnepén falvaimk. városaink zászió- disabe öltöznek, a felvonulók feliratos táblákat emelnek a magasba, esetleg jelképekkel, a munkaeszközök masaival földíszatett gépjárművek is megjelennek az utcákon. Az efféle látványos demonstráció ugyan több évezredes múltban gyökerezik — tudjuk, hogy az, ókor hadvezérei is diadalmi jelvényeiktől körülvéve vonultak föl egy-egy győzelmük után —, de a felvonulásoknak az az újabbkori szokása alig iöbfo mint hatvanéves. A fiatal szovjet államiban ugyanis ekkor — egesaen pon..«»o: 19(1« elején — hirdették meg annak az úgynevezett monumentális propagandának az eszme jet, amely nemcsak a társult köztársasagokban vált népszerűvé és Hagyományossá, hanem kérőbb a szocialista országokban is, természetesen a nemzeti sajátosságaihoz igazodva. A monumentális művészet iornadatai propaga naajaaaK els7avát nem kisebb szemé- lyiséfe mint maga Lewa fo- u a merzta meg azzal a céllal, hogy a társadalom átolaku- .asanok idején a különféle ruivesaetek is lépjenek a po- :,tika szolgálatába: mocagósít- anent, agitáljanak. Mivel az akkori Oroszországban fő ábrázolási irányzatként az uvemgarde virágzott, így :n%ndenekelőtt ennek a múltat . tagadó és új termákat kereső művészetnek a hívet állták, a monumentális művészet szolgálatába. A merész fantáziájú művészek először a forradalom hősi halottainak emlékhelyeit terveztek meg Legelőbb Péterié rótt készült el egy ilyen emlékmű, majd Moszkvában is. fötailitottak. a békéért él a .»épei berausaglpe/'t «esettek «roteót, A wwurww borúi nepbrztm i.m l Hun live pe- .Mg — j®y írja egy emieketó — tömegszertaiitasok meg- éndezeeex* is alkalma* volt. Az emníékhetyiek kialakítás« után az orosz és a világior- adakjm nagyjainak képmásait helyeztek el a művészek a legtöbbek által látogatott Muttereken. Moszkvában Ro- oespieme, Marat, Danton, Rousseau, Voltaire hatalmas neretű portréja tűnt föd, Pé- .erváron pedig Bianqui, Jau- .es, Babeuf óriasarca nezett te a tömegre. S mint annak idején a nagy francia forradalom lelkesebb hónapjaiban Dávid, , a híres festő tervezte meg a i'él vonulások, ünnepségek k.ü i - só díszeit, lebonyolításuK . endjét, ugyanígy a proletar- ailam mellé álló avantgardista képzőművészek ia jeleskedtek abban, hogy a tömeges megmozdulások minél látványosabb, agitatívabo arculatot öltsenek. Kgeez utcákat, térségeket alakítottak at úgy, hogy a valóságos házak falára mintegy a jövendő. képét vázoltak föl A 8 homlokzatokat hatalmas paa- nókkal borították, es ebben a megmásított környezetben óriási hadihajóikat, lokoanotí- vőkat ábrázoló maketteket közlekedtettek. De jártak ott úgynevezett propagandaautók és propagandavillamosok is... Ezek a propagandavonalok aztán országos körútra is indultok. A forradalmi propagandának az igénye a színházak embereit is mozgósította, akik — festőkkel és szobrászokkal karöltve — még egy olyan hatalmas vállalkozásba is belefogtak, mint a Téli Palota Georg W. Pijet Történetek Marxról Az első májusi nap 1800 óta minden évben a dolgozó emberek együvétartozásának, a munkások nemzetközi szolidaritásának ünnepe. Jól ismerjük keletkezésének történetét; nem is emlékesatet- nénk rá, ha a hazai munkás- mozgalom két epizódja near» indokolná. Az egyik közvetlenül összefügg az első nemzetközi május elsejevél. Köztudott, hogy az airneri- aai munkások 1886-os föllépése, a hatalom brutalitásának áldozatul esett ártatlanok emléke az indíték, amiért pontosan erre a napra tűztek Ifi az Intemacio- nálé partjai az addigi legnagyobb akció időpontját. De miért épp május elsején toalettek az amerikai munkások? Véletlen volma-e? Nem kétséges, hogy gyakorlati okokból választottak; ez a nap (a moving day) az éves munkaszerződések megkötésének és megújításának napja volt Ügy vélték ez a legalkalmasabb időpont egy új, emberségesebb munkarend bevezetésére. A vérbefojitott tüntetés . és a koholt vádak alapján kivégzett munkasvezetők emléke a következő években találkozott a különféle (járását európai) szaksizervezeti és nemzetközi tanácskozásokon föd-fölbükfcamó javaslattal: egy meghatározott időpontban szervezzenek nagy nemzetközi tüntetést, amelyen minden országban egyteént föllépnek a hosstzű munkaidő korlátozásáért és a politikai jogokért A magyar munkások is fölkarolták a kezdeményezést. Sőt mint Nemere László, (1075-ben a Kossuth kiadó gondozásában megjelent) tanulmányában bizonyítja: valószínűleg Magyarországon fogalmazódott meg először az a gondolat hogy az alkalom ne csupán egyedi legyen, hanem a rminkásemberek évenkénti nemzeitkózi ünnepe. 1808 végén a Népszavában több közlemény jelent meg, a nap programjára la javaslatot tettek; délelőtt nyilvános vagy egyleti gyűlések legyenek, délután általános pihenő. „Május elseje úgyis a kikelet ünnepe, amiről sokat, s oly szépet énekeltek. A nyárs- és kispolgárok ezrei bizonyára nem fogják rossz néven venni, ha a proletárok százezrei is megbámulják az ébredő természet csodáit” — irta a lap. Január 5-én pedig egy K. A. jelű munkáslevéi javasolta; „Minden évben, minden városban és faluban ünnepeljék május elsejét”. S valóban: Egy jelszavakkal ékesített propagandaautó. bevételének megismétlése. Ez a népünnepély az öktobei i forradalom tizedik évfordulóján zajlott le, mégpedig úgy, hogy a hivatásos színészek mellett a föllelkesült tömegek is részt vettek. Az említett agitációe formák mellett még egy ősi és népi tf jékoztatási eszközt is az új hatalom szolgálatába állítottak a művészek: a népi hirdetőtáblát, a lobokat. Ezek a lubokok tulajdoniképpen arra szolgáltak, hogy egy egyszerű ábrával és néhány mondattal mindenki szama ra ismertessenek egy -egy eseményt, közhírré tegyenek valami általánosan fontos dolgot. lglg-tól kendve a kibok ■a ój «terepet kapott: fórra datum ágitációs eszköz léit belőle S nemcsak a tartalma változott meg, hanem a vidékről beköltözött Moszkvába is, többek között Majakovszkijnak köszönhetően. Hogy ez a monumentális propaganda mily nagy művészi erőket szabadított föl, különösen jói mutatta a Párizs —Moszkva 1800—1980 című emlékezetes kiállitás, ahol a látványos agitációnak ezek a már több mint fél évszázados emlékei külön egységet alkottak. A. L. rnnmcim imu IIet/ihíph he h)|\h reu ih Baíirxqbhh hé rnflHTCH B B MMtMNKKttft. (Cm. <’* 5i9j. Majakovszkij egyik Roszta-ablaka. 3. he nanmoBATb cno- cüba APvroro yin? H HHPl HM mm HCTi PHH) KATHTbCH/ HÉ 113/X^i IMfc /IH lm UIE l) WlOBnui?
