Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
Kevesebb az üzemi baleset Kevesebb üzemi baleset történt az év első három hónapjában Somogybán, mint a múlt év első negyedében; ezen belül az aküori néggyel szemben most kettő volt halálos kimenetelű. A balesetek miatt összegyűlt táppénzesnapok száma 15 601- ről 14 341-re mérséklődött. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa munkavédelmi osztályának értékelésében nem szerepelnek A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben előforduló kisebb- nagyobb sérülések, s az ezek következtében kiesett munkanapok száma sem, a munkavédelmi helyzet kedvező alakulását tükröző összegezésből viszont kitűnik, hogy egyes szakmákban, az ágazati szakszervezetekhez tartozó egyik-másik területen korántsem megnyugtató a kép. Az egészségügyben, az építőknél, a vasasoknál és főként a helyiipariaknál meg a KPVDSZ-hez tartozó üzemekben, illetve intézményekben például figyelemre méltóan csökkent a táppénzesnapok száma, az Édosz megyei bizottsága viszont mintegy százzal, a Medosz pedig ezerrel több kiesett munkanapot összegezett, mint a múlt év azonos időszakában. Elismerve, hogy a Medosznál számottevően gyarapodott tavaly óta a taglétszám — ide kerültek a megye építőipari szövetkezeti közös vállalatainak szervezett dolgozói —, a munkanapkiesések nagy száma (5170), az emelkedés mértéke (1Ó52) azonban ezzel aligha okolható. A helyzet jobbítását segíthetik azok az intézkedések, amelyeknek nyomán az üzemi balesetekben különösen bővelkedő munkahelyeken kienjelt témaként kerül terítékre a munkavédelem. Megnyugtató megoldást csak az hozhat — és ez teheti egyöntetűen kedvezővé az üzemi balesetek . alakulásának megyei képét —z, ha kivétel nélkül mindenütt érvényt szereznek a szabályoknak és határozatoknak; ha megteremtik a biztonságos munkavégzés feltételeit,, számon kérik az óvintézkedések betartását és következetesen fellépnek a mulasztókkal szemben. Hajrá helikopterrel Légi növényvédelem Dél-Somogyban Tíz éve, hogy 21 dél-somogyi termelőszövetkezet ösz- szefogott és gazdasági egyesülést hozott létre a repülőgépes növényvédelem megszervezésére. 1978-ban a tsz- ker nagyatádi területi központja vállalta a rendszer- gazda szerepét, s azóta 14 termelőszövetkezettel működik a növényvédelmi gazdasági társulás. — Nagy most a munka — hallom Simon Istvántól, a tsz-kér osztályvezetőjétől, miközben beülünk az URH rádióval fölszerelt gépkocsiba. — Évek óta nem volt olyan hajtós tavaszunk, mint amilyen a mostani. Januárban szállt föl először a helikopterünk, de egész februárban állnunk kellett a hó miatt. Május -elsejéig azért így is 40 ezer hektárt műtrágyáztunk, irtottuk a gyomot. La’ood határában találkozunk először a helikopterrel. A zalaegerszegi pilóta, Boros László ül a kabinban. Öt segíti a másik gépvezetö, Nagy Jozse}, és a szerelő, a kadarkúti Jakab Ernő. Beszélgetésről szó sem lehet. A helikopter állandóan megy: 4—5 percig tart egy forduló, aztán újra töltik a műtrágyatartályt, de ez nem lehet több egy percnél. Simon Istvánnal folytatjuk a beszélgetést. — Évente hány hektár növény védelmét tudják elvégezni? — Tavaly 59 ezer 800 hektáron dolgoztunk,, felerészben a tizennégy partnernél, felét bérmunkában. Ez utóbbi hoz némi hasznot, hiszen saját gazdaságainknak önköltségi áron dolgozunk. Ezen meggazdagodni nem lehet. Pedig mindig igyekszünk újítani: tavaly kezdtük a folyékony műtrágyázást; az idén már nagy rá az igény, mert lényegesen egyszerűbb a kijuttatása és tökéletesebb az elosztás is. A szerelő — miközben a pontos kimutatásokat vezeti — utolsót harap reggeli szendvicsébe. — Ma is hatkor keltünk, s este nyolcig repülünk. Mind a hárman bent lakunk Nagyatádon. — S haza mikor jutnak? — Az idén még csak a húsvétot és a május elsejét ünnepeltük meg. A helikopterrel szombaton és vasárnap is dolgozunk, mert a növény megkívánja és mert nem tudni, hogy mikor szól közbe az idő. Majd az őszszel, ha leállunk, akkor lesz időnk az otthoni, teendőkre. — Megéri? Anna szakmát szerzett Ágyagyárból Siófok szívébe öt éve találkoztam először Bogdán Annával: Szabadi buszmegállójában találtam rá — sokáig kerestem —; fehér-piros műbőr dzsekiben, farmerban várakozott a járműre, hogy Siófokra utazzon. Lánynak véltem volna, nem kisgyerekes, elvált asz- szonynak. Rövid, fiús haj keretezte kerek, barna arcát, de — ha emlékezetem nem csal — mezőszínű szemét a kétségbeesés sötétítette ébenfeketére. Értettem keserűségét, a tehetetlenségérzetet éli az, aki mindent akar, de csak morzsánként’ tudja megszerezni ... Aztán nem láttám öt évig. A napokban levelet kaptam tőle: „Van nekem egy barátságos, meleg otthonom itt, Siófok szivében; tavaly kaptam meg. Nincs patkány, egér, a kémény se ázik be, már nem lavór a fürdőszobám, mint abban az agyagvárban ott, Szabadi határában. A pici lányom nyugodtan tanulhat, velem fekszik, velem kel, nincs mitől félnie... Ha erre jár, szívesen látjuk." Arra jártam. Nagy, szürke házban lakik Anna, a második emeleten. Nyomom a csengőt; mintha nagy madár Jebbenne odabent, és szárnyaival adná azt a dallamos hangot... Aki nyitja az ajtót, nem ismerem. Trikós, kék nadrágos, hosszú hajú, vékony asszony. Csak a szeme a régi, íves szemöldöke alatt: az a mezőbarna, bársonyos pillantású szem. Az ébenfeketeiség eUüüU belőle. — Itt élek — mutat kö- rüL Elevenszín-tapétás kis lakás, festményekkel, két polcnyi könyvvel, kényelmes bútorokkal. A nap itt vonul el az ablaka előtt lassan, méltóságteljesen, reggeltől kéaő délutánig aranysárgába borítva a szőbát. Sok baba, já- tékibohőc kapja meg a szemet. — Szépen él. — A nyolc mellé elvégeztem a vendeglátóipari felszolgálóit; van szakmám! Amikor megismerkedtünk, talán emlékszik: takarítottam. Most a Borharapóban vagyok italmérő. Tudja, akkora élmény volt, hogy szinte szavakba is alig lehet foglalni: tele gátlással léptem be erre a munkahelyemre, a főnök meg úgy fogadott, mintha mindig is közülük való lettem volna. Auer Attila meg a felesége ilyen emberek, nem tör ődnek azzal, hogy a bőröm sőtétebb, mint az övék. Én azt szoktam mondani, „ter- mésizet-csípőficamom van”. Igaz, hogy ezt nemcsak magamnak köszönhetem, hanem mindazoknak, akik lenéztek, a hátam mögött gúnyoltak... Nehéz nekünk önmagunkra találni. A származás hátrányát ledolgozni csak összeszorított fogakkal lehet. Ügy érzem, én harcra születtem, arra, hogy háborúzzak, puska nélkül. — Mégseha hiszem, hogy szövetségesek nélkül idáig Jü'ibU vaiűa, Ann*. Amikor az előbb a saját, kiMőn háborújáról beszélt, a szemében megint szétáradt az a sötétség. A kérdésem azonban feloldja tekintete keménységét. — Igen. Akadtak olyan emberek, akik mellém álltak. A Pannónia vállalat a munkaadóm; Irma asszony, a személyzeti osztály vezetője üzent nekem, hogy van lehetőség a belépésre. Már ezzel is kiemelt onnan, ahol voltam. Aztán iskolára küldött Hogy lakást kaptam s az életem sínre került, azt is neki tudom köszönni elsőiként ... Valóban. Erika, Anna elsős kislánya nyugodtan hajthatja álomra a fejét ebben a szép lakásban. — Vezet-e még följebb az a lépcsősor, Anna? — Hiszem, hogy igen! Az osztályvezetőm is kapacitái, de nekem is igényem, hogy elvégezzem az esti gimnáziumot. Ha tönk, ha szakad. Ahogy abban a levélben írtam magának: „Meg akartam halni, mert cigány vagyok, annyira féltem az élettől. Meg most is félek, de már nem annyira. Azt akarom, ne fájjon, hogy buta vagyok. Tudni szeretnék mindent, és tanulni nemcsak kötelesség, hanem a kíváncsiság kielégítése is!” Két húga is elkapta tőle a tanulási lázat: jó „betegség” ez. Példája talán nemcsak a húgaira hat majd. Is L. Gondoskodnak tizenhat településről Kiváló szövetkezet a karádi áfész — Mindenki ezt kérdezi. Persze. De mennyi munkával és mennyi lemondással jár ez! A K—26-os, sárga gépma dár ismét a föld felé közeledik. Boros László int, most lesz időnk egy kis beszélgetésre. — Ügy tudom, hogy maga az egyetlen, a három fős csapatból, aki nős. — Igen; van egy kislányom is. — Otthon mit szólnak az állandó távolléthez? — Már megszokták. — A kollégájától már kérdeztem: megéri? — Havonta megvan a ki- lenc-tízezer forint, de ehhez tényleg dolgozni kell. Teljesítményre fizetnek bennünket, s ügyelni kell a szervezésre. Mi hiába vagyunk startra készek, ha nem hozza a műtrágyát a tsz, nem igyekszik a szerelő, nincs kidolgozva a munkaterv; akkor, bizony, állni kell, s azért nem fizetnek. — Mennyit segítenek a gazdaságok ? — Attól ügg. Van, ahol mindent úgy szerveznek meg, hogy simán mehet a munka, másutt nem tartják az időt... Ma reggel is legalább egy órával korábban fölszállhattunk volna. Nézem a gépet, ismerkedem a különböző berendezésekkel. — Bizony, öreg már — mondja Simon István. — Elhasználódtak ezek a K—26- osok. Félünk is tőle. Évek óta nem gyártják ezt a típust, és másik mezőgazdasági helikopter nincsen. A mi vidékünkön pedig nem használható a merev szárnyú repülőgép. Ismét fölberregnek a motorok, megpördülnek a rotorlapátok, s az „öreg” gép fölemelkedik — hogy 4—5 perc alatt tíz hel-tn-nvi területre kiszórja terhét. Földi gépekkel ezt nem ienet megcsinálni. Nagy Jenő Tizenegy község és öt kisebb település lakosságát hatvanegy egységben látja el a Karád-Koppányvölgye Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Több mint nyolcezren élnek az áfész működési területén; van a »térségben puszta, ahol a lé- lekszám alig haladja meg a hatva nat. A szövetkezet a kereskedelmi és vendéglátó tevékenység mellett felvásárlással is foglalkozik, s két, igencsak eredményesen működő üzeme is van: Karádon a papirüzem, Gerézdpusztán a kártyakészítés nyújt foglalkoztatási, illetve jövedelemszerzési lehetőséget. Ezekben az ipari üzemekben — 1991-hez képest — 44,3 százalékkal emelkedett a termelés a gépesítés, az üzemszerű termelés beindítása révén, és a Mészöv anyagi segítségévek A múlt évbe» a karádi áfésznál 5,1. százalékkal nőtt az exportra szánt áruik értéke — babot, mézet, kártyát szállítottak külföldre —, a gazdasági eredmény pedig csaknem hétmillió forinttal haladta meg az előző évit. Ez az eredmény eddig példa nélkül áll a szövetkezet történetében — közölte tegnap az ünnepi termelési tanácskozás résztvevőivel Kudom- rák János, az áfész elnöke. Az ünneplésre az adott okot, hogy a karádiak elnyerték a belkereskedelmi miniszter, a Szövosz és a KPVDSZ által közösen adományozott kiváló szövetkezet címet. Részt vett a tanácskozáson Temesi Jó- zsefné, a KPVDSZ központi vezetőségének titkára, Her- ner Endre, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, dr. Nk- mes Kálmán, a Mészöv elnökhelyettese, Fábri Béláné, a KPVDSZ megyei titkára, Dóri János, a megyei ta- nács-vb osztályvezetője, a községi és járási párt-, tanácsi és társadalmi szervek számos képviselője. Az ünnepi tanácskozáson Kudomrák János ismertette az áfész eredményeit. — Évről évre növeltük szövetkezetünk gazdasági erejét és ezen keresztül társadalmi megbecsülését — mondta. — Ez az áfész egyike a legkisebbeknek a megyében es munkánkat alapvetően az jellemzi, hogy szinte kizárólag kis lélekszámú településeket látunk el áruval. Kötelességünknek tartjuk, hogy az ott élő embereknek eljuttassunk minden alapvető cikket Hogy az alaptevékenységet megfelelő szinten tarthassuk, illetve emelhessük, kesllett valami, ami javítja gazdasági eredményeinket, s ez az ipari termelés volt. Elgondolásunk helyességét az eredmények igazolták... A kiérdemelt címet tanúsító oklevelet Temesi Józseí- né adta át A KPVDSZ központi vezetőségének titkára tolmácsolta az adományozók gratulációját, majd hozzátet- te: növeli a kaváduik. éTde~ mét a kis települések ellátásához nyújtott jelentős segítség, továbbá azt hogy gazdálkodásuk folyamán észszerűen, takarékoskodtak, növelték exporttevékenységüket.- Ezen a termelési tanácskozáson vette át Kudomrák János a Kiváló Szövetkezeti Munkáért, Szabó Ottó, az. áfész szb-titkára pedig a Szakszervezeti Munkáért kitüntetést dr. Nemes Kálmántól, illetve Temesi Józsefné- től. Az áfész elnöke nyolc szocialista brigádnak, két ipari üzemnek, három szövetkezeti egységnek és csaknem harminc dolgozónak nyújtott át kitüntetést, elismerő oklevelet, jutalmat a múlt évben végzett példásan eredményes munkáért. Társai nevében Brávácz János saocia- listahrigád-vezető köszönte meg az elismeréseiket. Az ünnepi rendezvény befejezéseként a ííelyi kultúr« csoport adott műsort a résztvevőknek. H. F. A SZOT elnökségi ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott. Megtárgyalta a szakszervezeti mozgalomnak a ifjúság körében végzett munkáját, a továbbfejlesztés lehetőségeit, és úgy határozott, hogy a kérdést — tekintettel annak fontosságára és társadalmi jelentőségére — a Szakszervezetek Országos Tanácsának legközelebbi ülése elé terjeszti állásfoglalásra. Tárgyalta továbbá az 1984. évi üdültetéssel összefüggő kérdéseket, az egyes üdülési típusokkal kapcsolatos költségek és az üdülésben résztvevők létszámának alakulását. Az elnökség áttekintette a szocialista brigádok vállalati tanácskozásainak tapasztalatait összegező tájékoztató jelentést. Formatervezési tanácsadás Formatervezőkből, szakértőkből és oktatókból álló húsztagú formatervezési szaktanácsadó testület alakult a kereskedelmi kamarában. Az országos tejtermelési versenyben az Agárdi Mezőgazda- sági Kombinát tehenészete tavaly a második helyezést érte el. 1305 tehenük átlag 7800 liter tejet adott. Képünkön a feisó-ciioUi tehenészet borjuneveldéje Évek óta sikeresen működik a Magyar Kereskedelmi Kamara formatervezési tájékoztatási központja, különböző információkkal látja el a vállalati szakembereket, s minden esztendőben forma- tervezési nívódíjpályázaton értékelik — és jutalmazzák — a legesztétikusabb használati és ipari termékeket. Mivel azonban a vállalatok egyre kiterjedtebb, körültekintőbb információkat, sok esetben átfogó tanulmányokat Igényelnek termékeik hazai és külföldi versenyképességének javításához, szükségessé vált azw állandó formatervezési szaktanácsadó testület létrehozása. A testület a kamarai tagvállalatoknak formatervezési problémáik megoldásához megfelelő szakembert ad, tervezőket közvetít megbízókhoz, s közreműködik tervezési megbízások, programok elkészítésében is. SOMOGYI NÉPLAP
