Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
Utasként a buszpályaudvaron Hajnali ötkor érkezik és néhány perccel később már indul is az első busz Kaposvárról. S csaknem éjfél van, amikor elcsendesül a pályaudvar — mert beérkeztek, illetve elmentek az utolsó járatok. Reggel, valamint a délutáni órákban többször is van itt csúcsforgalom. Ilyenkor szinte talpalatnyi hely sincs szabadon. — Sajnos, szűk a pályaudvar. Csupán tizennégy induló- és érkező kocsiállás van, s itt naponta háromszáz járattal huszonhárom- ezer utas fordul meg. Az utóbbi hónapokban valamivel csökkent a készpénzért utazók száma, a bérleteseké azonban csaknem tízezer — mondta Kádas Gábor, a pályaudvar vezetője. A nehéz körülmények ellenére is igyekeznek megteremteni a kulturált utazás föltételeit. Sajnos, ebben nem minden utas segít nekik. A pályaudvaron ott vannak a hulladékgyűjtők, mégis egy-egy csúcs után sokat kell takarítani. Nagyon sok kocsiban látunk szemetet, sőt késsel, zsilettel fölhasogatott üléseket is ... Sokan térnek be a várótermi büfébe egy-egy üdítőre, kávéra vagy azzal a céllal, hogy ennivalót vásároljanak. A büfé dolgozói is két műszakban szolgálják ki a vendégeket. A reggel érkezők már öt órától vásárolhatnak itt újságot. Délután kettőkor azonban zár a pavilon. Pedig a hosszabb útra indulók bizonyára szívesen vásárolnának valamilyen olvasnivalót délután vagy este is. Még e nyáron felújítják a várótermi büfét — több és nagyobb hűtővitrin kellene ide —, s csinosítják majd a pályaudvar épületeit is. Több terv van már a szűk pályaudvar bővítésére is. Hogy mikor valósul meg, mikor lesz meg rá az anyagi fedezet, a jövő kérdése. Addig is napi 300 járat, húszezernél több utas érkezik és indul innen. Sz. L. A toponári matuzsálem Százhárom óv nóma tanúfa A múlt évben még gyakran láttam baktatni a toponári főutcán — meggörbült háttal — az öreg bácsit. Bátran botozott előre. Útjait a séta kedvéért tette. Megszűntéig kuncsaftja volt Lapp Jakab borbélyüzletének is. A meleg hangú beszélgetéseket kínáló műhelyben mindig ültek öregek, s emlegették a régi történeteket, ugratták egymást... Peregtek az öregkor percei. A postás — a közösség mindentudója — hozta a hírt: Sípos Feri bácsi már nem a régi. A 103 éves öreg néhány hónapja már 90-nek látszik, mondta mosolyogva. Az ötvenes évek elején átépített parasztporta kivúl- belül annak a kornak a hangulatát őrzi. A szobában — ahol Feri bácsi fekszik — a századelőről származó óra nem az 1983-as időt méri. Feri bácsi lánya, Keszthelyi Györgyné és férje fogad. Mindketten túlléptek már a hetvenen. Mostanában kezdett megöregedni édesapám. Néhány hónapja inkább csak feküdni szeret; ritkán szólal meg. Feri bácsi 1880. november 13-án született; a nyolcadik gyerek volt. Testvérei már valamennyien meghaltak. A feleségét tizenkilenc éve temette el; hatvan évig éltek házasságban. — Sokat emlegette, hogy ő is a háború megnyomorítottja — mondja a veje. — Az elsőben végigjárta az olasz frontot. Igaz, kisegítő szolgálatban, de abból a századból sem sokan jöttek vissza. Tizennyolcban súlyos hastífusszal került haza, sokáig kórházban betegeskedett. Akkoriban a mai színházépületben volt berendezve a kórház, oda vitte neki az ételt gyalog Toporjárról.a felesége meg az én feleségem. Hogy kigyógyult a bajából, többet orvos nem látta. A második világháború kezdetekor mái majdnem hatvanéves volt, így nem kellett bevonulnia. — Parasztként dolgozott addig, meg útána is — veszi át a szót a lánya. —Kisbirtokosok voltunk, amíg csak meg nem alakult 1949- ben a Békegalamb Téeszcsé. Egy évre rá aztán vittük be a földet, a lovat, a kocsit; mi is beálltunk. A növény- termesztésben dolgoztunk. A répaegyeléstől a kaszálásig, ez mindent jelentett. A második téeszben, ötvenkilencben már csak tiszteletbeli tag volt apám. IA nyugdija háromszáz forinital kezdődött, most ezerhatszáz. — Van egy kis szőlőnk itt, a toponári hegyen. Tavaly megivott naponta egy-egy litert. Nevetett is, hogy én már csak felet vállaltam — mondja Keszthelyi György. Sipos Feri bácsinak két lánya, egy unokája, két dédunokája, két ükunokája van. A közvetlen leszármazottak nincsenek annyian, mint ahányan ők voltak testvérek. Május elsejére a nyugdíjintézet ezer forint segélyt küldött az idős embernek. Amíg beszélgetünk, Feri bácsi szeme többnyire rajtunk jár. Százhárom év bölcsességét hogyan fürkésszem ki ezekből a szemekből? — Papa! — szorítja meg a lánya. — Újságíró, magáról ír majd. Feri bácsi ránk néz, s látom, hogyan mosolyog, csak a szemével. B. J. Románc az örök szerelemről BRAHMS-KONCERT A KÉPTÁRBAN Százötven éve született Johannes Brahms. A világ minden táján ünnepi műsorokkal, alkotásai gyakoribb megszólaltatásával emlékeznek most a német zeneszerzőre. Kaposvár zenebarátai egyik nagyon ritkán hallható, szép művének megismerését kapták ajándékul a jubileumra szerdán este a Somogyi Képtárban rendezett bensőséges dalesten. Az 1861 és 1868 között írt opus 33-ás Magelone-románcok szólaltak meg a budapesti Keönch Boldizsár (tenor), a kaposvári Balatineez Márta (szoprán) előadásában, Harazdy Miklós zongorakíséretével. Brahms első nagy alkotó korszakának terméke e románcsorozat Akkor kezdett neki, amikor már elhangzott úttörő jelentőségű d-moll zongoraversenye, s körülbelül egy időben komponálta a Német rec/uiemmel, amely később európai hírnevet szerzett neki. Ekkor már számtalan dalt szerzett, így gazdag tapasztalat birtokában vaiualKozott arra, hogy megírja Ludwig Tieck német költőnek, a korai romantika kiváló képviselőjének szövegére á Magelone-románcokat. A költő a régi középkori mondát „ónémet stílusiban” írta meg, ugyanis a korai romantika szerette így bemutatni a lovagkort. Brahms azonban a saját érzései, céljai szerint használta föl *a szöveget, s szinte perzsel az igazi szenvedély e dalciklusból, zenéje gyönyörűséggel tölti el a mai hallgatót is. Érdekes módon ez az egyetlen dalciklusa, amelyben ilyen szabad utat engedett a romantikus aradozásnak. Keönch Boldizsár többször kiállt amellett, hogy a dallam és a szöveg elválaszthatatlan egysége miatt minden müvet eredeti szöveggel énekeljenek, a közönség viszont kapjon kétnyelvű programot, hogy megismerhesse tartalmát. E koncerten, szerencsére, jól helyettesítette mindezt a zeneművészeti főiskolás Vincze Péter, aki narrátorként ismertette velünk a provence-i Péter lovag és a szépséges nápolyi királylány, Magelone szerelmének kalandos történetét, s közben sorban felhangzott a 15 románc németül. Meglátszott, hogy Keönch Boldizsár nem először énekelte őket Ezen az estén bebizonyította, hogy német szövegmondása valóban mintaszerű, daléneklése pedig csiszolt és lenyűgöző. Hozzá, aki Réti Józsefnél tanult' a főiskolán, közel áll a kantáta-oratórium műfaja, ugyanakkor szívesen énekel dalokat is. Ott állt a zongora mellett szorosan, szinte alig mozdult, mégis „eljátszotta” Péter lovag egész történetét. Mindezt a szép tenor hang ezernyi finom árnyalatával, színével, szemének villanásával, arcjátékával. Nem volt kotta a kezében, így még természetesebb, átéltebb volt az előadás. A művész általában egyedül énekli a dalciklust, most azonban a Brahms-jubileum alkalmából íölelevanítette a zeneszerző által szentesített korabeli gya korlatot, mely szerint — megjelenítve a történetet — szopránénekesre bízza a szép Magelone „számait”, valamint Szulima hívó dalát. A ciklus utolsó románcát pedig kettősként adják elő az örök szerelemről. Nagyszerű társa volt ebben egykori tanítványa, Balati- necz Márta, a kaposvári zeneiskola tanára, aki két utóbbi hangversenyén operaáriákkal, Mozart-hangver- senyáriákkal jelentkezett. Most a daléneklcsben bizonyította, milyen gyöngyszeme a város zeneéletének. Elfogó- dottan kapcsolódott be a mű előadásába, aztán átvette a hangulatot, s a kettősben kiváltképp nagyszerű volt. íTa- razdy Miklós főiskolai hallgató (Falvai Sándor tanítványa) stílusosan kísérte zongorán a két énekest. A képtár mindig meghitt hajléka az ilyen koncerteknek. Most elsősorban fiatalok töltötték meg a széksorokat, s nagy tetszéssel fogadták Brahms művét. Máskor is szívesen látnánk-hal- lanánk Keönch Boldizsárt Kaposváron. Lajos Géza Műhelyek, boltok Szolgáltatóház magánerőből A szolgáltatásokkal — vagy éppen azok hiányával — kapcsolatos panaszok még minden bizonnyal jó ideig „jogos érvényűek” lesznek Siófokon is, másutt is. A déli part központjában azonban, ahol a szolgáltatást a lakosságon kívül sok ezer üdülő, turista is igénybe veszi (vagy venné) nyaranta, még inkább megmutatkozik az igények és a lehetőségek közötti különbség. A városi tanácsnak nagy gondot okoz tehát a szolgáltatás, amelynek fejlesztésére az utóbbi időben nemigen volt mód vállalati és szövetkezeti beruházások révén. Ezért határozta el a végrehajtó bizottság, hogy kisipari szolgáltatóház létesítését szorgalmazza a város vállalkozó szellemű iparosai körében. • A vb-határozatot tett követte. Mint Szarka József, a városi tanács osztályvezetője elmondta: mindenekelőtt a városrendezési tervet módosították, a létesítmény elhelyezésére ugyanis a kórház előtti, már sűrűn lakott és a belvároshoz tartozó tér bizonyult a legalkalmasabbnak. 1981-ben még 35—40 iparos döntött úgy, hogy részt vesz a szolgáltatóház építésében (a tanács a telket természetesen ingyen bocsátotta rendelkezésükre), ám mivel az épületben 1—1 négyzetméternyi rész körülbelül tízezer forintba kerül, sokan visszaléptek, s csak 15-en vállalták a költséget. Az eredeti elképzelés csuBÁLÁZ* JÓZSEF m m Cuncimma — Eleget vártám, és semmi sem történt... Be is csaptál, így hát el kell mennünk'. .. — az ezredes már nem törődött, Libussal, úgy gondolta, hogy megmagyarázta már neki elmenetelük okát, inkább Ottilia asszonytól búcsúzott el. — Bárónő, csókolom a kezeit — mondta az ezredes, aztán meg is tette. — Mindenki azt hitte, hogy ha engem kitelepítenek a városból falura, akkor összeroppanok . . . összeroppanunk — mutatott indulni kész, türelmetlen lányára. — De nem! Mindig is vágytam falusi emberek közé, és most egyáltalán nem örülök, hogy el kell mennem. Holocsák elnevette magát, mert az ezredes fehér kesztyűben utazott, s amíg Ottilia asszonnyal beszélgetett, az egyik kesztyű leesett a poros útra Neviczky nyúlt érte. — Ahh, te vagy az a kis sz'vertesé tlen — lépett hozzá Lili. — Én! Miért? — hebegett Neviczky. Lili először összeborzolta a haját, majd megragadta a fülcimpáját, és húzta egyre följebb. — Te kis élhetetlenség! Ellopjátok a határt, de nekem nem hoztál semmit, pedig megígérted ... Legalább egy zacskó tarhonyát hozhattál volna; legalább egy koszos csirkéi, valamit ... De semmit... A fiú lábujjhegyre ágaskodva tipegett Lili körüt, az az orrát is megcsavarta, majd föl akarta lökni. — Ezek itt mind adtak valamit — mutatott a bámészkodókra, de azok nem jöttek zavarba. Holocsák például kifújta az orrát, s odaszólt Lilinek: — Hagyd már azt a fiút! Nem adhatott neked káposztaföldet, amúikor nekik sincs. — De annyit nem lopott össüse senki a környéken, mint ö .. . Meg ti is. Lilit mégiscsak a káposztaföld említése ingerelte a legjobban, amiatt nézte úgy a vasutast, hogy szinte ölt a tekintete; látszott, hogy mindjárt olyan megsemmisítő csapást mér rá, hogy örökre emlékezni fognak rá a faluban. — Nincs igazam? — törte meg a csendet Holocsák. — Mit akarhatsz ettől a fiútól? Neviczky ekkorra már megpróbált elvegyülni, fölfe- dezhetetlenné válni a többi bámészkodó között. Legszívesebben elfutott volna, de mégis visszatartotta a kíváncsiság, hogy mi történik a következő percekben; visszatartotta az is, hogy Lili mégsem így fog elmenni, legalább egy pillantást vet rá, ami csaik neki szól, esetleg valami mást fog csinálni, olyasfélét, amire csak ő képes, hiszen ismerte már any- nyira, hogy tudja róla: Lili úgy is elbúcsúzhat tőlük — még azok után is, hogy ót 'ehordta —. hogy mindegyikőjüket megcsókolja, de ha ennyire mégsem változna meg egyetlen pillanat alatt, azért még megenyhülhet... Most mégis rosszul ítélte meg a helyzetet. Liliben égett a bosszúvágy, s amint a káposztaföldet az állomásfőnök megemlítette, csak az járt a fejében, hogyan bántsa meg minél jobban Holo- csákot. Lili búzakék ruháját fehér ' övvel kötötte át, a nyakában vékony fehér sál volt, s magas sarkú cipőjében oly magabiztosan állt közöttük, mint egy királynő. Neviczky tudta, hogy ezt a nőt többé az életben nem látja, s azt is tudta, hogy akik ott bámészkodnak körülötte, mindnyájan Lilibe szerelmesek. — Gyere velem az állomásra. annyi krumplit adok, hogy eltörik a kocsiban a kardántengely! — hívta Holocsák Lilit — Veled menjek? — nézett rá elképedve, gyűlölettel. — Inkább nézd csak a cipőd, ott virít rajta a gatyamadzagod. Egy állomásfőnök hosszú szárú gatyában, ilyen meleg nyárban... És éppen veled menjek krumpliért ? (Folytatjuk) pán műhelyekre vonatkozott, az említett ok miatt azonban a magánkereskedők belépését is engedélyezte a tanács. A terv tehát módosult: most már kisipari és kiskereskedelmi szolgálta- tóházról beszélhetünk. Végül 1982 végén 35 vállalkozó — ezen belül két gazdasági munkaközösség és egy kisszövetkezet — társult az 1800 négyzetméter alapterületű, kétszintes épület létesítésére. Ezután a műhely és üzletépítő szövetkezet (amely a múlt év végén alakult) megbízást adott a tervezőnek, s az 400 ezer forintért elvégezte a munkát. A legutóbbi közgyűlés határozata értelmében az építkezést májusban kezdik el. A kivitelező, a Sió építő munkaközösség vállalta, hogy az év végére befejezi a munkát, s a következő szezonra valamennyi műhely és üzlet kinyithat. A berendezés értékét is beleszámítva mintegy 30—35 millió forintba kerül majd az igényesen tervezett, magánerőből épített szolgáltatóműhely és üzletsor. A terület előkészítését, az út megépítését a tanács vállalta, s már el is végezte, körülbelül egymillió forint költséggel. A műhelyekben női szabó, háztartási- és hűtőgépszerelő, órás, címfestő, koszorúkészítő stb. mesterek fognak"3olgozni, a boltokban pedig a többi között cukrász, háztartási cikkeket, divatárut, gyermekruhát, használt bútort, zöldséget— gyümölcsöt, virágot, építőanyagot árusító kereskedők állnak a pult mögé. sz. A. STERIMOB Mindennemű STERIMOB berendezés garanciális idői túli javítását, felújítását 6 havi garanciával vállaljuk. Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat, Szekszárd, 2. sz. gyáregysége, Bonyhád Pcrczel Mór u. 133. Vevőszolgálat. (08.0676) Agroker, Kaposvár felvételre keres raktári munkásokat gép—vegyes, valamint a műtrágya- és növény védőszer - raktárba, (080753)
