Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-31 / 127. szám

Kosárlabda MNK A MAFC jutott tovább Szombati két vereségével minden esélyét elvesztette a SÁÉV újonc NB I-es kosár­labdacsapata az MNK-ban való továbbjutásra. Vasárna­pi játéka a ZTE ellen már inkább csak amolyan ellen- félkóstolónak bizonyult. Nem így a ZTE-nek! Az egerszegi csapatnak ugyanis csak győ­zelem esetén maradt némi re­ménye, hogy csoportgyőztes legyen. A továbbjutás az Oroszlány—MAFC mérkőzé­sen dőlt eL Ha a bányászok 14 ponttal nyertek volna, ők végeznek az első helyen. Ha a pontkülönbség 11—14 kö­zött van, akkor a két együttes a ZTE számára biz­tosított volna sza­bad utat Ennél kevesebb kü­lönbségű győze­lem esetén a MAFC volt a to­vábbjutó. A fővá­rosi együttes csak arra ügyelt, hogy a pontkülönbség — függetlenül ve­reségétől — szá­mára kedvezően alakuljon. Célját elérte, s ezzel a kaposvári cso­portban megsze­rezte az első he­lyet Vasárnapi ered­mények A ZTE és • SÁÉV játékosainak párharca ZTE—SÁÉV SC 92:76 (46:36) Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) Caupgú: Majw — Czftnfc, Kíh vaca A--, C. Kovács, Kiss, Tát­rai F., Mód, Novak (Küteön), Horváth A. (Eteki), Kesziei, Pén­tek. Edző: Készed Ferenc. Vasas: Oláh (Kutas#) — Pozsár, Pataki, CzAmmermaon, LaJczkovics, Pin­tér, Kovács, Szabó, Pávetí, Fá- bribán, Sárdi. Edzó: Szentgrrótá Já­Góllövők: Nórák, Készéi 01-esből), Eleki. Jók: Ko­váé* A, Kiss, Péntek, Eleki, illetve Kutasi, Czimmer- mann. VBKM Tatot tfi—Csuryó ifi 4 A Ko.áca Antal Tab—La (Inka SE %3t (3:1) Tab, 400 néző. V.: Pálfy. Tab: Kársa F. — Reichert Veiten, KJbsa L«, Molnár, Kiss Km vtnkfler, Barabás (Majkó), Berki (Németh), Reichert J., Kovács. Edzó: Púba József. Latinka SE: Hajnal — Bálint, Tóth, Bátora, < Bantos* Reit, Mfkó, A tó (Ta­más), Hargitai, Bőgődéi, Bocz, Rán. (Mb. edzó: Mészáros And­Gótlövők: Kiss K. (2), Ko­vács (2), Majkó, Vinkler, illetve Bocz, Mikó. Jók: Kiss F, Kiss K., Reichert Z„ Kovács, Molnár, illetve Reit Bálint, Tóth, Bocz. Rákóczi ifi U.—Tab ifi 10:0 Farkas István Marcali VSE—Karád 2:1 (2:1) Karád, 200 néző. V.: Nyer­ki. Marra.»: Dombóvár! — Hajdú II-, Héder, Zajcsuk, Babáira, Haj­dú L, Luka, Elek, Juhász (Mol­nár), Guriczia, Béres. Edző: Kis- borsó Imre. Karád: Keresztes — Balogh, Sosteú (Horváth), Komá­romi rí. Lázár, Komáromi I., BuzsáJti, Károlyi, Lepenye, And­rásé vies (Oberhuber), Lees. Ed­ad: Horváth János. Góllövők: Babina il­letve Lepenye. Jók: Dombó­vári, Babina, Hajdú I, il­letve Balogh, Károlyi. Marcali ifi—Karád ifi 5:1 Főnyedi László Kadarkát—Somogy sárd 4:1 (2:1) Kadarkát 250 néző. V.J Ignácz. Kadarkút: Tumarm — Németit (Tóth), Marán, Farkas, Kujbus (Púpos), Kercsó, Szigeti, Bako­nyi, Nagy, Kövesd, Rácz. Edzó: Schán György. Somogysárd: Né­meth — Cziffna, Sági I., SzaJat. Dávid, Belovies, Vancsura, Sági II., Serei, Szukics, Lukács. Edző: Mali Miklós. Góllövők: Rácz (2), Köve- si, Szigeti, illetve Szukics. Kiállítva Szukics a 65. perc­ben a játékvezető megsérté­séért. Jók: Kövesi a me­zőny legjobbja, Rácz, Szige­ti, Nagy. Somogysárd ifi—Kadarkút ifi l.D N«*y Lajos A forduló válogatottja: Kornai (Barcs) — Reichert Z. (Tab), Kovács A. (Csur­gó), Rat (Latinka SE), Ba­bina (Marcali), Kiss K. (Tab), Bagladi (Kaposgép VL), Kovács (Tab), Gódor (Kiss J. SE), Kövesi (Kadar­kút), Ráqz (Kadarkút). L B.-leBs Z. Tab 3. Kiss J. SE 4. Csurgó 5- Kaposgép 6. Latinlka SE 7. Barcs 8. Maroa® 9. VBKM 10. Kadarkút 11. Karád 15. Somogysárd 13. Fonyód 14. Gazdája* 16. KKSE 16. Keresztár SS IS 4 6 90-39 4 28 16 7 5 56-31 39 28 17 47 64-25 38 28 17 4 7 58-30 38 28 15 7 6 5U-42 37 28 16 4 8 68-44 36 28 14 7 7 81-27 35 28 8 10 10 49-40 >tí 28 W 6a2 51-50 25 28 11 3 14 42-66 25 28 8 8 12 47-51 24 28 7 10 11 41-59 21 28 7 9 12 36-49 23 28 4 8 16 44-53 16 28 2 7 19 31-81 11 28 4 2 22 22-115 10 UJKÉRY CSABA MBneHüiöH Dóid mindennek tisztes tá­volból' tanúja volt, és amikor tiszta lett a levegő, a lányok­hoz csatlakozott, akik szíve­sen vették. Elindultak, hogy meghúzzák magukat éjszaká­ra valahol, így akadtak az épülő üres házra. Fecó pisszegéssel figyel­meztette társait, ahogy a ház közelébe értek. Sötét volt, úgy tűnt, hogy néha bentfel- izzik valami. — Van bent valaki — mondta Csoki. — Vagy valakik — tette hozzá Boby. — És? — kérdezte Fecó. — Nem zsaruk, az biztos — mondta Gigi. — Akkor meg oké — bó­lintott Fecó. Óvatosan megközelítették a bejáratot. Belülről beszéd­foszlányok szűrődtek ki. Rozs­dás intésére egyszerre léptek be. — Jó estét, kérem a sze­mélyi Igazolványokat! — mondta Boby, Egy pillanatra csend lett, aztán Doki szólalt meg nyu­godtam. — Az útlevelemet ne mu­tassam? — Több komolyságot! — Menj az anyádba! Holt­ra ijeszted a csajokat. — Ja, hogy hölgyek is vannak? Kisztihand, az egé­szen más. Gyufa lobbant, és megvilá­gította az egymást vizsgáló arcokat. — Téged még sötétben sem tévesztenek össze egy zser- nyákkal — röhögött fel Cso­ki. — A zsernvák azzal kezdi, hogy zseblámpát kattant és a szemedbe világít, majd aztán kéri a dokumentumot — mondta Doki. — Jó helyre hoztál ben­nünket, Fecó — mondta Rozs­dás. — Igyekszik az ember, bár nem tudtam, hogy kiutalták már. Az ismerkedés gyorsan ment, tüzet raktak bent a szobában. Behallatszottak a nádi világ hangjai, biztonság­ban érezték magukat A két üveg pálinka kézről kézre járt, és rövid tőmondatok­ból kiderült, hogy ki kicsoda, amiből az okos értett. Doki vitte a 6zót, — Ajánlatos lesz fnrven már holnap továbbállni. Kár, pedig milyen szépek vagyunk így együtt — Szépek, az biztos, csak a csajok vannak kevesen. Egyikünknek nem jut — mondta Fecó. — Ugyan, lányok, csak nem gond négyeteknek öt krapek? — kérdezte Rozsdás. —1 A fesztivál elmarad — mondta Gigi. — Még csak egy kis szelíd ismerkedés sem? — kérdezte Boby. — Várjatok — szóit közibe Doki —, ne osztozkodjatok még. — Ki akarja őket bántani?! — kérdezte Fecó. — Senki, öreg, senki — mondta Rozsdás. — Tudjátok mit kéne ten­ni? — kérdezte Doki. — Na mit, te nagyokos — mondta Csoki. — Látom, :e egy olyan nagy durnás vagy. — Megmondom neked, ni- ger. Itthagyni ezeket a franc ba. Elmenni. — Nehéz ügy. Elkapnak — mondta Rozsdás. — Ültem srácokkal, akiket elmartak a határon. Olyan riasztórend­szer van, hogy a madár sem tud átrepülni. — Nem a határnak — mondta Doki. — Én holnap felkerekedek, és nekivágok valami lakatlan helynek. Mert akárhova mész. is, min­denütt vannak zsaruk. Kor­látok, szabályok között kell élned. Frei! Ez az én jelsza­vam. Tudjátok mit jelent? — Szabadság — mondta Zita. — Az, szabadság, — Nyugaton, ott van sza­badság, Kmk-ért meg ilye nekért nem csuknak le sen­kst — mondta Margó. Ünnepi könyvhét Z. Soós István albuma Az ünnepi könyvhét kurió­zuma a Kaposvári Városi Tanács kiadásában megjelent album, amelyet Z. Soós Ist­ván munkásságának szentelt a várd6. 1936-től él közöt­tünk, nincs olyan idős polgá­ra a megyeszékhelynek, aki ne ismerné személyesen. S ezen túl : sokunkban képei is élnek. A Soós családnak a Zala megyei Bánokszentgyörgyön népes rokonsága van; István Nagykanizsán született, 1990. augusztus 3-án. Huszonhét éves volt, amikor Rippl-Ró­nai József temetéséről pasz- telleket készített — ezeket nyomban be is mutatta. A nyolcvanhárom éves Z. Soós István összeforrott Ka­posvárral. Ennek számtalan jelét adta; a Berzsenyi Tár­saság alapító tagjai között ta­láljuk, 194,5-ben Kaposvár polgármestere, dr. Kaposvári György beajánlotta a szovjet parancsnoksághoz; megraj­zolta a szovjet hadsereg öt­vennyolc olyan, katonájának az arcmását, akik többszörös kitüntetésiben részesültek. A történelmi leltárt folytathat­nánk még sokáig. Szíj Rezső, az album összeállítója, szer­zője sok adatot gyűjtött ösz- sze Z. SoósróL Csupán a fontosabb állomások: a sok kárt szenvedett múzeum élé­re került Gönczi utódaként. Nem tesz említést a szerző arról, hogy a szabadiskola — a mai Balázs János Képző­művészeti Kör — megszerve­zésében is tevékenykedett. Kunffyhoz baráti szálak fűz­ték, a festő népszerűsítését alázattal vállalta. 1975-ben is még fölkérték egy emlékkiál­lítás megrendezésére. Szíj Rezső alaposan föl­mérte Z. Soós pályáját; anyaggyűjtés közben látta, hogy a műfaji tagoltság a legmegfelelőbb szerkesztési elv a teljes föltérképezéshez. (A részletgazdaság azonban aligha válik a szerző erényé­vé.) Szíj fölismerte: Z. Soós grafikái vezetik igazán „nyomra”. 1928-ban már 12 levelezőlapon örökítette meg Kaposvár utcarészleteit Réz­karcokat is készített a város­ról (nagytemplom, Kossuth- sízöbor), ezt folytatva számos munkája jelent meg Kapos­várról. A megyei könyvtár gondozásában eddig több kö­— Nyugaton, vagy keleten, nekem tökmindegy. Ott is csak cigány lennék — mond­ta Csoki. — Menj akkor roma or­szágba — szólalt meg Fecó. — Meg is lesz, beszélnek róla. Akkor minden cigány odavándorol, és az lesz a legerősebb ország a világon. — Ugyan, bokszos, még egy faluban sem tudtok összefér­ni egymással — mondta Bo­by. — Nemcsak a cigány. A fe­hér is balhézik a fehérrel. — Én elmegyek — folytat­ta Doki. — Keresek az or­szágban egy olyan helyet va­lamelyik erdőben, ahol nem él senki, csak én. Ott nem zargat, parancsol senki, és szabad leszek. — Nő nélkül, kaja nélkül? — kérdezte Rozsdás. — Szerzek majd egy csajt, aki eljön velem. Kaját is szereznénk, és élnénk a ma­gunk akarata szerint. — Én elmegyek veled — szólalt meg Zita. — Én is — mondta Margó. — Figyeljetek, elmehet­nénk mindannyian, nem len­ne egy rossz mulatság — mondta Boby. — Én tudok egy helyet a Bakonyban — szólalt meg Csokj. — Régen, kölyökko- romlban annak a környékén is volt kanász az apám. Az erdőben akadtam rá egy ro­mos emeletes házra. Nem lakta senki. Doki kivett * fűzből egy elszenesedett fadarabot, és nagy fekete betűkkel felírta a falra, „FREI”, (folytatjuk) tete látott napvi­lágot, legutóbb egy mini könyv, Kaposvári mi­niatűrök cím­mel. Félszáz raj­zot készített a megyeszékhely nevezetes építé­szeti emlékeiről. Vallomásnak szán­ta ezt is, mint minden rajzát. A város centená­riumára megje­lent albumában teljesedett ki iga­zán szándéka: az 1973-ban megje­lent rajzsorozat történeti érté­keinkre hívja töl a figyelmet. Az alkalmazott grafika Z. Soós igazi műfaja. Ter­vezett plakátot, emblémát, Rippl- ftóna'i Józsefnek érememlé­ket készített. Tildy Zoltán köztársasági elnök javaslatá­ra 1948-ban a Műemlékek Országos Bizottsága megbízta az 1785-ben épült szennai református templom restau­rálásával. Templomok számára készí­tett faliképéit a barokk, a hazai történeti falképfestészet határozta meg — írja köny­vében Szíj Rezső. A Margit- templomba tervezett freskó­ja azonban nem valósulha­tott meg. Z. Soós István az Iparmű­vészeti Főiskola elvégzése után egy évet Glatz Oszkár mellett töltött a Képzőművé­szeti Főiskolán. 1963-tól a rajzolásnak szentelte életét, ezt a határvonalat meghatá­rozónak ítéli monográfusa. „A magános, csonkolt, kidőlt, széltől, vihartól csapzott fák, csupasz ágakkal, sok-sok fes­tőnek és rajzművésznek vol­tak minden időben kedvelt témái —, hisz a fákban any- nyi minden emberi érzés be­lemagyarázható ” — írja Szíj Rezső, s megállapítja: „Z. Soós István rajzművészete minden elismerő jelzőre mél­tán tart igényt. Mert ő, aztán valóban bravúrosan rajzol, oly fokán a tudásnak, ami szinte fehérhollószámba megy a »modernizmus« berkeiben, amelyekben nyíltan hirdet­ték, hogy »nem kell tudni rajzolni«. Száműzték a tu­dást, hisz bizonyos »izmusok« hiadat üzentek a művészi te­hetségnek, a. tudásnak, a lát­ványnak, a tükrözésnek, a egy kiagyalt világot akarnak az értelmétől megfosztott emberre ráerőszakolni. Ez­zel a szemlélettel szegült szembe Z. Soós István a ma­ga festészetével és különle­ges ízlésű rajzművésze tévéi” — összegzi Szíj Rezső. Mecénása lett ennek az albumnak a Kaposvári Váro­si Tanács, az erkölcsi és anyagi érték egyaránt jelen-, tős, szinte fölbecsülhertetlen. Bízunk abban, hogy nem ma­rad folytatás nélkül a meg­kezdett sorozat. H. B. A népművelőasszony Kánya apró falucska Tab- tói öt kilométerre. A dombok között meghúzódó községnek hatszáz lakója van. Többsé­gük állattenyésztéssel, föld­műveléssel foglalkozik, a munkaadó a helyi termelő- szövetkezet. A kányái ember nem elvándorló fajta, a szép völgyű szülőföld szoros cso­móval köti az itt lakókat. Az ide tartozó társközségeknek Kánya egyik lépcsője Tab előtt; a faluban tanács, álta­lános iskola, művelődési ház és könyvtár működik. A mű­velődési ház vezetője, Schmuck Ferencné, maga is itt született e kisközségben. Garabonciást tevékenység-e faluban népművelőnek lenni? Jelentkeznek-e a kányaiak közművelődési igényekkel? Kik ma a népművelő segítő­társai? Ezekkel a kérdések­kel kerestem föl a kányái népművelőt. — Értelmiségi család va­gyunk. A férjem ped&gógus, előttem ő volt itt a tisztelet- díjas népművelő. Én is a pe­dagóguspályát módosítottam népművelőivé. A művelődési házunk elég kicsiny, nagyobb színházi előadásokra nem al­kalmas; ennek sokszor érez­zük a hátrányát, mert sokan igényelnék a látványos, moz­galmas színpadi műveket. A művelődési ház egyúttal könyvtár is. Könyvtárosunk hetente kétszer kölcsönöz. — Kányái rendezvényekről mostanában sokszor hallot­tunk, még a szemlén való részvételre is vállalkoztak. — Jó a kapcsolatom a ta­hi művelődési házzal, a me­gyéi művelődési központtal is. Tavaly decemberben itt rendeztük telt ház előtt a járási szemlét. Mindig az ak­tuális dolgokra próbálom felhívni a kányaiak figyel­mét. TIT-sorozataink ennek megfelelően zajlottak le az egészségügyről,.a mezőgazda­ság időszerű kérdéseiről. Fi­gyelembe veszem a közikí­vánságot Is: a „kis Kabos”- ra, legutóbb pedig nótaéne­kesekre várt telt ház Ká­nyán. Most éppen egy kiállí­tást szervezek. — Milyen körből verbuvá­lódnak Kányán a művelődési otthon barátai? — A kis létszámú értelmi­ségi körön kívül a tanács és a termelőszövetkezet támo­gatja a munkámat És ter­mészetesen a férjem. Rájöt­tem: hiába születtem itt és ismernek névről a falubeliek, kevés az, ha egy meghívót bedobok a postaládába. Ha valamilyen, rangos, nagyobb rendezvény közeledik, fér­jemmel bejárjuk a falut Mindenkit személyesen hí­vunk. Ez a legmeggyőzőbb propaganda. — Van sikerélménye a fa­lusi népművelőnek? — A gyerekek a leghálá- sablb közönségünk. A szövet-; kezet buszával utaztak be a táreközségi iskolások nemré­giben a Rigócsőr királyfira. Szeretnénk egy megfelelő if­júsági klubvezetőt is találni a falusi fiatalok összefogásá­ra. Örülök, amikor az embe­rek megszólítanak: „Lesz va­lami a héten a kultúrház- ban?”. Említem a népműveióasz- szonynak, hogy bajos volt megtalálni, nem leltünk fel­iratot a házon. — Látja, ez eszünkbe se jutott. Talán nincs is rá szükség. Mindenki tudja, hol a művelődési ház! Békés József SOMOGYI NÉPLAP Oroszlány—MAFC 96:90 (45:45, 83:83) Ez utóbbi mérkőzésen a rendes játékidő nem hozott döntésit, ezért hosszabbítot­tak. A MAFC teljesítményén már érződött az előző napi ZTE elleni mérkőzés hatása. A SÁÉV a ZTE ellen az első játékrészben, mint a pontkülönbség is mutatja, jól tartotta magát. Szabó T. tá­voli dobásaival szerezte pont­jait A szünet után azonban a nagyobb erőnlét és rutin, továbbá a magassági fölény döntőnek bizonyult Egyéb­ként ezek a vonások a ka­posváriak valamennyi mér­kőzésén előtűntek. A SÁÉV szárhára mégis nagyon jól jött ez a kupaküzdelem, mert leendő ellenfeleivel szemben mérhette föl jelenlegi erejét. A SÁÉV csapatában az aláb­biak szerepeltek: Halász, Gosztxmyi, Szabó T., Simon, Fodor, Szabó G., Stickel, Mo­nok, Magyarfi, Gálost, Czim- balek. Közülük Magyarfi vé­gig remekül játszott Rajta kívül Szabó T_, Stickel és Monok teljesítménye dicsér­hető. A csoport végeredménye: 1.MAFC 5 pont (+5), 2. ZTE 5 (+1), 3. Oroszlány 5 (—0), 4. SÁÉV 3. Virág néni. Z. Soós István grafikája

Next

/
Oldalképek
Tartalom