Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

I

Márkás tapsifülesek

Több

terméket

várnak

f

A nagyatádi álész a múlt évben 45,3 millió forint értékű árut

,

____________ vett át a kis •---------------- gazdas á gok tó 1.

A

z, idén szeretne* tovább tej- I iesztem a termelői tevékeny- I séget: ifi millió forint értékű termeket szeretnének fölvásárolni.

A Szövetkezet a múlt év őszétől sok olyan akciót szervezett, ameiy kedvezően hat a felvásárlásra es a termel- tetésre. 506 tenyésznyulat no- xatott. ezt kedvezményesen kapták a tenyésztők. A gazdák' szerződősben vállalták, hogy a szaporulatot az átész- nak adják el.

Még 19S0-ban nagyarányú malnate.epitest végezték Se- gesden es környékén; 5:10 ezer malnasarjat ültettek el. Eey része már a múlt évben termőié fordult, az idén további termés növekedés re

lehet számítani. Mivel újabb igényekkel jelentkeztek a gazdák, a/, áfész hétezer mál- hasarjat hozatott — s mar ezt is elültették.

A lengyeltóti tsz szarvas- marha, c:ne az utóbbi években mór csak veszt-séget termelt. A gazdaságos tejtermeléshez legalá'»:) húszmillió forintos r ikonsbr oke lóra es 4—5 évre lett volna szükség. A gazdaság 1981-ben mélypontra jutott: se pénze, se ideje nem volt rá. A vezetőség cseréjét tavaly egyedi rendezés követte, s a tsz húrom évet kapott, hogy lábra álljon, módosítsa a gazdálkodási irányt.

szaktudásának és áldozatos p -'ur-k á j á na k kos zön he tő,

hogy ilyen rövid idő a iáit Síidéi ült új esélyeket nyernünk. Egyéto technológiai ésszerűsítések mellett — kaposvári kutatókkal együttműködve — kidolgozta a nagyüzemi nyúl tenyésztés mesterséges meg: ermékeny i - tési módszerét. Ezt az eredményességet növelő eljárást azóta az országos nyúite- nyesztesi rendszer, az Angora GT is hasznosítja.

A nyűigya pjú mindenekelőtt kivételes — a juhgyap- junál 10—15-ször jobb — nö- szigeteiő képessége miatt keresett cikk a világpiacon. A hazai termelés tűi,nyomó része NSZK-ba kerül, márká- oan fizetnek érte. A legnagyobb vásárló a Medima cég. amelyik a nyúlgyapjút különleges egészségügyi fehérneműk és egyebek közt űrhajósruhák gyártásához is fölhasználja.

Nyúlpénz

— Bgy nyírónyűi évente átlag 300—360 forint tiszta nyereséget hoz — mondta a tsz-elnök. — A rövidesen befejeződő rekonstrukció után több mint négyezer darabos iesz a nyű-ható állományunk. Az ágazat előnye, hogy gyorsan megtérül a befektetett pénz: a nagy szaporaság révén a gyapjú mellett lehetőségünk van nyírónyulak értékesítésére is. Az idén kétezer nyuJat adunk el a duma- varsanyi gazdaságnak.

A tapsifüleseket évente

négyszer nyírják, s egyrőiegyrőd összesen 90—100 deka gyapjút nyernek. Az első osztályúért kilónként 1100, a másodosztályúért 9S5 forintot fizet a felvásárló. A minőségi fokozatok utolsó helyén áll a „filc hármas”;ennek 70 forint az ára. Sok függ a nyíró asszonyok ügyességétől es gondosságától: tavaly, amikor tanulták a munkát 863 forint adagárat értek el, az idei első három hónapban pedig már 950 forint az átlag.

— Az év eleje óta új a bérezési rendszerünk ~ n.ondta Gróf Imrnéné, a nyi- robrigad tagja. — Az alapbérünk forint, a többi a

gyapjú minősegétől függ. Érdekünk hát, hogy alaposabban válogassunk. Naponta általában 15 nyalat nyírunk meg, s ha jó a minőség, bérünk eléri a 3500—4000 formtet. Kezdetben sajnáltuk a teheneket és sokáig idegenkedtünk a nyuiaktói: tizenöt évig dolgoztam :tt, a szarvas- marhateiepsn, s azt mondom, lehetett volna eredményesebben csinálni azt is, -ha úgy figyelnek a munkára, mint mű6t. De megszoktuk, megszerettük ezt az új munkát: az eredmények is kezdenek meggyőzni bennünket.

Tavaly mindössze 892 kilogramm gyapjút adott az új telep. Az idei terv ennek már több mint négyszerese: 38 mázsa.

Példa lehet

— Eddfig két istállót telepítettünk be. Az egykori bor- junev élőből most készül a nyixoietálAó, s talán már ebben a hónapban beköltözhetünk — tájékoztatott Dobos Sdndorné telepvezető-helyettes. A tenyésztési és értékesítési eredmények biztatóak. Gondunk, hogy kévés a gondozd, nagy részük fiatal betanított munkás Szívesen küldenénk el őket szakmunkásképzőbe, de nincs hová. Ennek az ágazatnak Somogybán nincs hagyománya: sok mindent saját tapasztalatunkból keH megtanulni.

Az új telep a kibontakozás és az eredményesség javításához tett lépések egyike. S jo példája a kezdeményezó- kesnségnek. A tsz önmaga na k szerzett vele értékes húsvét, ajándékot.

Bíró Ferenc

A 147 mázsa műtrágyán kívül mintegy 40 ezer forint értékű vetőmaggal segítik az uborka- és paradicsomterme- löket, s 15— 2á ezer palántát is juttatnak. Nagy volt az érdeklődés a fóliapalást irán.t, ebből 31 mázsát hoztak forgalomba.

Készülődnek a méhészek is a szezonra. A telelést segítette, hogy a szövetkezet több mint hatszáz mázsa méhetető cukrot adott nekik. Az áfesz javaslatára több méhész kapott a takarékszövetkezettől 240 ezer forint termelési kölcsönt, s a szükséges gyógyászati cikkeket is meghozatták nékik.

Nagyatádon és a hozzájuk tartozó községekben több szakmai eiőadast tartottak a t^l. folyamán a kertbarátoknak., a szakcsoportok tagjainak. Mivel a mezőgazdasági kisgépek beszerzése viszonylag nehéz, Nagyatádon szolgáltatásként az áfész bevezette a mezőgazdasági kisgépek és eszközök kölcsönzését.

Gyorsan, de megfontoltan

Három év rövid idő az állattenyésztésben; a tsz szakemberei azonban — úgy látszik — megtalálták a gyorsan kamatozó megoldást. Az egykori szarvasmarha-istállódban — megfelelő átalakítások után — a ngóra nyúl-tenyésztéshez fogtak: a telep a két évvel ezelőtti 1,8 millió forintos veszteséggel szemben az idén már ugyanennyi nyereséget ígér. Az ötletet néliány hét alatt követte a rekonstrukció, s jött az első állomány is. Az épületek átalakítása. az emberek betanítása, a telep üzembe állítása alig másfél évet vett igénybe. Az új ágazat létrehozása 6,2 millió forintba „ került.

— Utólag magától értetődőnek és egyszerűnek látszik ez — mondta Böröndi Sándor tsz-elnök. — Valójában

sok volt a búk la tó, es kockázatot is kellett vállalni. Németh Zsolt ágazatvezető

A FONÓI KÁDÁR

Hordókhoz csatolt történetek

■ A hatalmas fák barna árnyékot vetnek az udvarra. Ismeretlen a világ, gmely be itt csöppentem: módiik, körzők, vonalzók s öreg, ki tudja," -mennyi idős gyaiuk, fűrészek, fejszék sokasága köze.. Mester munkál velük. Dologtévése — a kádár mestersége — egyben értékmentes iá. Az idős férfi gyakran használt szavai: jól értsd meg . .. Jól, hiszen ez ősi mesterség.

— Sok mindenbe beleszülethetett akkoriban az ember; nekem a szolgáló szegénység, a korai árvaság jutóit. Nein is látszott más ut, csak á szokványos cselédsors, így biztosítani a majdani családom megélhetését. Hogy miért lett mégis más, sohasem kerestem az okát. ötéves lehettem, amikor anyám testvérurának udvarán először merészkedtem a hordót öntöző asszonyok szoknyája mögé nézelődni. Valami megmagyarázhatatlan kíváncsiságból. Hogyan lehet az, hogy az a fránya, kemény deszka, az embert is túlélő szilaj lap a mosolygó lángnyelv füttyére táncol; lángja szerint hajlong ..., meg persze az értő ember keze szerint. „Ha a libákat nem őrződ, gyerek, kérgezd le a rönkökét!” — 'nyomott kezembe

anyám nővérének férje egy formás kis szekercét Negyedik elemiben aztán már hordót csniáltam. Sosem számoltam, hány millióskor hasított faba a fejszém azóta, öt ven év alatt, de amikor az első hordom elkészült, azt mondtam: sosem csinálok enne! jobbat... Csináltam-e? Mes nem jöttek vissza megmondani.

Figyelem Malesevits Józsel

beszédes, örökmozgó kezét, a szája szegletében bujkáló játszi mosolyt. Egyszerű, szemüveges, alacsony kis ember. S vaiami végtelen, rendíthetetlen munkaszeretettel száll vissza a jelenből a mesterség múltjába.

— Papír szerint 1936—3* között tanultam ki a mesterséget. Vidáman inaskod- tam, aztán három évig voltam segéd. Amikor pedig már úgy éreztem, minden együtt van, kitört a háború. Baján voltam utász, de volt egy olyan hajóutam a Dunán Ausztria felé, hogy a folyóvízről most is a feneketlen mélység jut eszembe. Az osztrák határon ért a felszabadulás. Szöktünk rögtön haza a földiekkel. 1946-ban megnősültem, rá egy évre a pécsi kamaránál kiváltottam az ipart Beszélték akkoriban, hogy a maszek hamar gazdagodik. Hát én voltam a legszegényebb a faluban. Nem kellett senkinek a hordó! Egy-egy nagyobb virigás edényért ugyan eljöttek az asszonyok, . amikor látták,

hogy nagyon el vagyok búsulva. Igy'aztán zsákolni jártam a futurába, a tápkeverőbe. A kőművesre) esterséget is kitanultam. Üj fordulat jött ötvenhat után, elkezdtek alakulni a tsz-ek. Dologhoz láttak az emberek, növekedtek az igények: hétvégi telek, szőlő, gyümölcsös. Megindult az üzem. Mindennap egy hordót csináltam. Hajlítani az asszony segített. Hajnalban már a rönköt hasítottam, s mire a nap nyugodott, dongott a hordó, ahogy a

lapjára csaptam. Száz készült egy évben. Komlóra, Pécs környékére, a Mecsekbe is sokat vittek tőlem. Általában szegény bányászok voltax, akik hétvégi telket kaptak a bányavállalattól. „Milyen legyen a hordó?” — kérdeztem tőlük. „Olyan jó, mint amilyet a szomszédnak csinált” — fejelték.

A fölberregő villanymotoi jelzi: a kádár is halad a korral. Segítőtársává vált a gép. Az udvart kepe alapjáé akar fűrészüzemnek u

Összetartozik

— Jó dolog, nagy családba» élni — mondja Kokas Sdndorné, Katica. — Jobban megoszlik a munka,.megoszlik a gond, a bánat is, és mivel ugyanannak örül mindenki, az öröm megsokszorozódik.

Az udvaron szép, megmetszett rózsák. Szürkére vakolt, modern, nagy ablakú családi ház, növényekkel teli üvegezett verandával, mögötte gazdasági épületek. Szemben baromfiólak, s ma már ritkaság szamba menő, vesz- szööől font kukoricagóré. A barna vesszők közűi a márciusi napfényben aranysárgán villannak ki a kukoricacsövek. A kéméiig paraszii munka jellegzetes tárgyi emléke jól megfér a szomszédságában épült garázzsal.

Ebben a csuTgónagymarto- ni otthonban négy generáció él. Ha a légii a tata bhakkal kezdjüs: Koicas Sándor elsős gimnazista, Kokas Etika, a Veszprémi Vegyipari Egyetem első éves hallgatója; szüleik, Kokas Sándor es felesége, valamint a családfő hatvanhárom éves édesanyja és nyolcvanötéves nagyanyja, Balogh Jánosné.

Talán ez a nagycsalád teremtette harmónia a magyarázata annak, hogy úgy fogadtak, mint rég látott ismerőst Igaz, nemigen van olyan nap, hogy — legalábbis esténként — ne kopogna be hozzájuk valaki.

— Igen összetartóak a martoni emberek — jegyzi meg Kokas Sándor —; sorban segítettünk egymásnak épülni. Tíz éve a mi házunk is így készült.

Katica közbeszól:

— Nálunk nemcsak nőnap, hanem apák napja is van. Végigjárjuk a házakat, megkérdezzük, ki akar eljönni, s összeszedjük a pénzt. Nem maradhat el egy évben sem! Most február végén is nagyon jól sikerült; volt, aki reggel ment haza. Itt nincs veszekedés meg duhajkodás. Csak jól szórakozunk. — Nagy sóhajtás töri meg a kellemes napra való emlékezést. — Régen is így volt; talán még több minden volt. Nagyon hiányzik a tanító, aki összefogja a falu népét. Mert hát — szelíden bólogató férjére tekint — ha a tsz-ben házasodtunk is össze, gyerekkori pajtások voltunk. Jártunk táncolni, meg még színdarabban is játszottunk együtt...

hihetne az ember. Csak hát ezek a fák — a legszebb tölgyek közül valók — nagy pénzbe kerülnek, köbmétere nyolc-tízezer, sőt tizennégyezer forint.

— fin a tőűgy mellett állok ki. Ötven évig is hordó , Persze érteni kell hozzá. Mondom mindenkinek: öt évig garanciát vállalok a hordóimra. Nem megszólásból mondom, de soknál be/me láttam a hordójában a „fehérét”. Azt, ami a rönk széléből való, amit a fa az utolsó hét évben növeszt, abból csinálták. Nem tartós az...

Malesevits József fia Kaposváron lakik, a lánya vele él. A fiú is minden hét végén otthon van, szívesen megy ki a családdal. Megvan a kádárnak mindene a becsületes munka után: ház, kocsi és itt, a környéken egy kis pince is.

— Európát megjárt ismerősök mesélték, hogy a kádárok sokat keresnek. Vagyonos emberek. Én meg itt vagyok egy kis faluban, nem szegényen, de nem is gazdagon. Együtt nőttem föl én ezzel a rendszerrel; ez adta a munkát, a kenyeret, a megbecsülést. Mindenem megvan, bizonyságául, hpgy dolgom után az elismerésből is jutott. És ez nemcsak á pénzt jelenti; a forintok hamar elgurulnak, hanemhogy mindennap akad vendég.

A kis műhely falánál csatát nyert a márciusi nap az árnyék ellen. Bennünket is oda csalogat. Megértettem a kádárt: valamennyien a

munkánk szerint méretünk Ki-ki a saját posztján. Eszerint szorítunk kezet.

Békés József

Arról a színdarabra faggatom, de már egyikük sem

emlékszik.

— Huszonkét éve történt

Forog az idő óriás kereke — Kokas Sándor múiitkutatőa» maga lé néz Talán a főbb állomások villannak föl. Nem egészen két évig dolgozott tsz-ben, aztán a katonaság, majd az útépítők következtek, de dolgozott a keverőüzemben is, hatvanöttől pedig a csurgói fa üzemben. Először a rönktéren, aztán az új csarnokban a kettős köt- fűrésznéL

— Nekem ötvenkilenc óta

a tsz a munkahelyem. Mindig is a növény-termesz lesben

dolgoztam.

Néhány percre megszakad a beszélgetés. Katica édesanyja kopog be; hiányolja, hogy két napja már nem látta a lányát.

— Ma pündenhogyan készültem, édesanyám; Polgá r Kati barátnomhöz is ie kell szaladnom, megbeszélni a húsvétot. Mert az a szokás, ugye — fordul hozzám —, hogy húsvétikor illik meglátogatni a keresztgyerekeket, a komákat Meg hát összejön a család. Készülni kell rá. Ezért is voltunk reggel Átadón az urammal; ő a kocsi vizsgáztatását intézte, meg a tizenhárom éves ke- resztliamnak vettünk valami csengő-bongó angol társasjátékot

Katica édesanyja elköszön.

— Akkor gyere ám estérel

— Hogy oszlik meg a munka a családban? — kérdem. — Ki kel a legkorábban?

— Rendszerint én — mondja Katica. — Persze ha a férjem déiutánoe, akkor ő sggit Van két tehenünk, hét növendék meg hét hízó. Én fejek, ellátom őket, futok reggel a csarnokba; igyekezni kell, mert hétkor itt az autóbusz, s megyek dolgozná. Az anyósom látja el a baromfit, ő készít reggelit, no meg az ő reszortja a főzés.

— Minden reggel megbeszéljük édesanyámmal, n»i legyen, mit főzzünk. Édesanyám, szegény, nem tud menni, igen betegek a lábai — mondja Kokas Ferencné.

— De szellemileg lepipál mindnyájunkat — szól közbe Katica. — Igaz, örsgjna- rna? Ha valamiről elfeledkezünk, ő figyelmeztet; jobban fejbe tart mindent, mint mi.

— Én vagyok az öregmama, a lányom meg az edes- mama. így alakult ki a családban.

Nézem a kezét, a meggörbült ízületeket.

— Kedvesem, én tízéves koromtól dolgoztam. Magunk szőttük a ruhát is. A padláson még ott a szövőszék; ma már nem használja senki.

— A varrógépet viszont igen. A kislány is ért hozzá meg Sanyika is megvarrja a farmerjét, ha elszakad. De a kaszanyél sem esik ki a kezéből!

— Pedig manapság a fiatalok nemigen tudnak kaszálni.

A családfő megvonja a vállát:

— Mi is munkában »fittünk föl, a gyerekek is. Nekünk is, nekik is ez így természetes. Ha ismerik a munkát, a pénzt is jobban megbecsülik.

— Ki osztja be a pénzt ekkora családban?

Katica elneveti magát

— Hát mindenki gazdálkodik a sajátjával. Már úgy értem: anyósomék a járadékukkal, mi meg a mi keresetünkkel. A konyhapénz meg összejön naponta a tejből a tojásból. Ilyesmiből nálunk soha nincs vita.

— Voltak-e együtt szabadságon?

A válasz megint huncutul

derűs.

— Voltunk! Hogyne! Mikor gyűjteni kellett, mert ennyi jószágnak kell a takarmány; meg mikor a hegyen vagy a háztájiban nagyon összejött a munka. Majd, ha nyugdíjba megyünk, akkor üdülünk... A gyerekek, azok már voltak sokfelé az országban.

Az öregmama hallgatva ül a karosszékben, alig észrevehetően bólogat.

Forog az idő óriás kerek«.

Vörös Márta