Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám

Késői ébredés Marianne arcai 1973 óta először Tengerfenék-hatóság létrehozását Tanácskozás a tenger jogról Honecket kinyilvánította készségét Idén az NSZK-ba látogat Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke vasárnap kinyilvánította készségét, hogy még az idén ellátogasson az NSZK-ba. Ezt a lipcsei tavaszi vásár megnyitó napján nyilatkoz­ta, amikor egyebek között megtekintette egy nyugat­német cég kiállítását. Itt találkozott Hans Otto Brau- tigammal, 4z NSZK állandó berlini képviseletének veze­tőjével. Karl Carstens nyugatné­met államfő és Helmut Kohl szövetségi kancellár korábban meghívta Ho- neokert az NSZK-ba. Képünkön a magyar ki­állítási területen, dr. Szalai Béla magyar nagykövettel beszélget az NSZEP főtit­kára. Két pillanatfelvételen két arcát mutatta Marianne, a Franciaországot jelképező nő­alak. Március 8-án durcás vpit;. sértődött* rossz kedvű: figyelmeztette a kormányt, amelyet nem egészen két éve ’választott. Egy héttel később megenyhült, ha nem is mo­solygott : megőrizte posztjai­kon a minisztereket, akiket 6-án már-már menesztett, nem tépte szét a szerződést, amelyet 1981 májusában— júniusában kötött a szocia­listákká!, kommunistákkal. Ä két fotó a községtanácsi választások két fordulóján készüát. Áz első felvétel előhívása után a jobboldal, ameiy két éve, Mitterrand elnökké választásakor elvesz­tette az Elysee-palotát, majd a szocialisták nemzetgyűlési győzelmekor a képviselők­nek otthont adó Bourbon- palotát is, alig tudta vissza­fojtani örömnvalgásat. A vá­rosokban eiéit 52 százalékos többség nyomán arra számí­tott, hogy a második feivétel a végleges szakítást mutat­ja majd Marianne és a bal­oldal között. Csalódnia keltett. A balol­dal „feltámadt”, választói felismerték: egy dolog az eiegedetlenség a több mint másfél éves kormányzás eredményeivel, más dolog a jobboldal országos visszaté­rését előkészíteni. Ez a késői ébredés —. a baloldali kor­mánytöbbség domináns szo­cialista résztvevőinek és a kommunista partnereknek nagyszabású mozgósító mun­kája révén — lehetővé tette, hogy megállítsák a baloldal térvesztéset, és itt-ott meg ellen »mád ásba is menjenek át. A második fotó azonban nem feledtetheti az elsőt, azt, hogy az ellenzők győzött Párizs és Lyon valamennyi kerületében, s 1981 óta elő­ször tett szert többségre a konzervatív tábor az urnák­nál, Mi lesz a szavazás követ­kezménye? Bár elvesztett 30 várost a hatvanból,' amelyet 1977-ben hódított meg, to- • vábbra is a baloldal irányít­ja a 30 ezer lakosnál népe­sebb francia városok felét — és továbbra is a jobboldalé a vezetés az. összesen mintegy 36 ezer francia település mintegy 60 százalékában. Igaz, miután éppen a bal­oldal növelte a helyi válasz­tott testületek hatáskörét, •ezek súlya megnőtt az ország politikai életében. Az országos politikában azonban a községtanácsi vá­lasztások kimenetele nem kényszerít ki kötelezően vál­toztatást, hiszen a köztársa­sági elnök mandátuma 1988- ig, a parlamenté 1986-ig ér­vényes. Más kérdés, hogy a március 6-i Marianne durcás elégedetlenségére tekintettel Csökkentette árait az OPEC Az MII londoni tudósító­ja, Aczél Rndre jeleníti: A kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) hétfőn este ■ Londonban, bejelentette, hogy 15 százalékkal csök­kenti a nyersolaj hordón­kénti úgynevezett referen­ciaárát, amely így az eddigi 34 helyett 2a dollár lesz. A szaudi könnyű nyersolaj ke­rül ennyibe, hozzá képest a -többi olajfajta — minőségtől függően — más-mas áron kerülhet piacra. Ugyancsak szabályozta az OPEC az egyes -tagországok által kitermelhető mennyisé­get. A szervezet tagországai 1983 vegéig naponta össze­sen 17,5 millió hordó nyers­olajat hozhatnak felszínre, ami ugyan jóval kevesebb, mint amennyit az OPEC az éléruk kereslet idején termelt, de mintegy 3 millióval több a jelenlegi tényleges terme­lésnél. A WAM, az Egyesült Arab Emírségek hírügynökségének jelentése szerint jelentősen leszállították Szaud-Arábia. termelési kvótáját — a ki­rályság az eddigi napi 7,15 millió hondó helyett csupán napi 5 millió hordót termel­het —, eltérő mértékben emelték viszont a nyolc má­sik tagország által kitermel­hető menmyiséget­Nigériának a kartell lehe­tővé tette, hogy Olaját 30 dol­láros áron rögzítse. Ez itteni vélemények szerint nyomást fog gyakorolni a brit nem­zeti olajtársaságra (BNOC), hogy hasonló minőségű ter­mékét azonos áron értéke­sítse. A BNOC február 1-től 30,5 dollárban rögzítette sa­ját olajának árát. Az OPEC 1973 óta most először volt kénytelen az ár­mérséklés eszközéhez nyúl­ni. Lengyel áremelések Lengyelországban feletme- liilk a benzin,, a kávé és a ci­garetta árát — jelentették be hétfőn esrte Varsóban. Az üzemanyag új ára ’kedditől lép életbe. A 94 ok­tános szuperbenzin az eddigi 32 helyett literenként 40 zlo­ty ha, a 78 oktános normal- bemziin az eddigi 30 helyett 34 ztotyba kerül majd. Jövő hétfőtől (március 21-tcll) 120 százaléMkal drágul a. kávé — 10 deka ára 320 zloty lesz —, s 30—60 százalékkal emelkedik a hazai es az im­port cigaretta ára. Ezzel egyidejűleg jövő hét­főitől ismét szabadon, azaz jegy néllküfl lehet majd ká­vét és cigarettát vásárol!ni. Az emiitetJt cikkekre szóló jegyeket március 20-ig bezá­rólag lehet beváltani. Nem változik viszon t a benzin adagolásának jelenleg ér­vényes rendszere: a ma- gáauarutósok — -kocsijuk hen- gerűrtiartaimától függően — továbbra is havi 30, illetve 45 liter üzemanyagot vehet­nek. Az intézkedéseket azzal indokolták, hogy azok ré­szét képezik a költségvetési mérleghiány csökkentésé­nek es a belső piaci-pénz­ügyi egyensúly helyreállítá­sainak. • II. Hasszán beteg ? A hivatalos közlés sze­rint a gyengélkedő II. Hasz- sízán marokkói király he­lyett Husszein, jordániai uralkodó vezeti március 18 án az. Arab Liga 'küldöttsé gét Londonba. A torit fővárosiban men szüJkségtképpen adnak hitel a Hasszán betegségéről szó ló bejelentésnél:. — imkábl a „diplomáciái” jelzővel ki egészülve vélik hihetőnek A marokkói diplomáéi« ugyanis mind a mai maipij nem volt képes alkalma; palesztin képviselőt találná ; küldöttségbe. „Háromszögű” tárgyalások Négy teljes órán áit tár­gyalt vasárnap Washington­ban Shultz amerikai és Sa­mir izraeli külügyminiszter anélkül, hogy az izraeli csa­patok Libanonból való ki­vonásával kapcsolatiban vár­va várt „áttörés” látótávol­ságba került volna. A libanoni—izraeli—ame­rikai tárgyalások külügy­miniszteri szintire emelése, a sürgősséget jelezni kívánó hétvégi miniszteri eszme­cseréik — Shuitz már saom­készítik elő Kingstonban baton tárgyalt FMe Szalem libanoni külügyminiszterrel ez látható a képen — igen­csak felcsigázták az érdeklő­dést és a várakozáse.lkiait a közel-keleti diplomácia wa­shingtoni „fordulója” iránt. A tárgyalások azonban egye­lőre inkább háiromszögüek, marat háirornoldalűatk: Sza- lem kijelentette, hogy nem tervez találkozót izraeli kol- I agájával. Shultz kü’ügyrninistnter a The Washington. Post va­sárnapi szsimá.ban a közel- keileti rendezésire vonatkozó Reagan-terv egészére cé­loz!» e&panaseolta, hogy „a tárgyalások nem meninas olyan jól, mint reméltük". Shuitz emiatt Husszein Jor­dániái királyra próbálja há­rítani a felelősséget. Mauroy miniszterelnök, szavaz kell lennie a kormánytöbb­ségnek. így tehetségesnek tartják a megfigyelők, hogy Mitterrand’elnök enyhén át­alakítja kormányát, s külön szól majd az országhoz a vá­lasztások tanulságáról. A szocialista vezetés alig­ha térhet ki a gazdasági helyzet megkövetelte szigo­rúbb intézkedések és a frank-árfolyam módosítása elől. Ám harci kérdés lesz, ki viselje a terheket. Ebben a vitában hallatni fogja hangjait a megerősödött jobboldal mellett a kommu­nista- párt is, amely az ur­náknál a két forduló veszte­se volt: ugyanis a baloldali egységet sokkal komolyab­ban vették saját választói, mint a szövetséges szocialis­ta párt hívei. Ahol a polgár­mesterségre szocialista pá­lyázott, megkapta a kommu­nista támogatást. Ahol kom­munista, nem sorakozott fel mögötte minden szocialista szavazó. Így a kommunisták több városházát vesztettek, mint szövetségeseik. Az ér­tékelés, a tanulságok levo­nása tehát kényes faladat lesz a kormánytöbbség szá­mára. Mindazonáltal a szocialis­ták számára is nehéz lenne megtagadni a baloldali egy- . séget, és a kommunisták is elkötelezték magukat mellet­te. Jól tudják: a jobboldal másra sem vár, mint a bal­oldali összefogás felbomlásá­ra, vagy á szocialista párt belső meghasonlására. Mind­ez éberségre inti a kormány-, többség erőit, és további he­ves csatákat ígér — Ma­rianne kegyeiért. Önkényes amerikai döntés a kizárólagos gazdasági övezetről Várhatóan heves bírálatok­ban lesz része az Egyesült Államoknak a jamaikai fő­városban, Kingstonban ma kezdődő tengerjogi tanácsko­záson, amiért a múlt csütör­tökön Reagan elnök kétszáz mérföld távolságra terjesz­tette ki az Egyesült Államok parti felségvizeinek határát. A tengerfenék-hatóság te­vékenységét részleteiben elő­készítő bizottság munkájában várhatóan csaknem 120 or­szág vesz részt. A bizottság olyan nemzetközi szervezet felállítását készíti elő, amely arra hivatott, hogy megfogal­mazza. azokat a szabályokat és eljárási formulákat, ame­lyek lehetővé teszik egy ilyen hatóság gyakorlati működé­sét. Számos, iparilag fejlett tőkés ország, köztük elsősor­ban az Egyesült Államok — amint ez tavaly decemberben az ugyancsak jamaikai Mon­tego Bayben tartott III. ENSZ-tengerjogi konferen­cián is kiderült — nem haj­landók elfogadni a világ túl­nyomó többsége számára megfelelő tengerjogi egyez­ményt. A közel kilenc évi ta­nácskozás után Montego Bayben kidolgozott egyez­ménynek főleg azzal a cikke­lyével szemben vannak fenn­tartásai, amely a tengerek mélyén rejlő ásványkincse­ket, nyersanyagokat, termé­szeti forrásokat az emberiség közös örökségének nyilvánít­ja, s kitermelésüket kivonja az egyes országok törvényke­zésének jogköre alól. Az- USA-t főként Japán támo­gatja. Azon túl, hogy Washington nem hajlandó elfogadni egy ilyen egyezményt, többi szö­vetségesétől is elvárja ennek elutasítását. Ezt azonban csak részben sikerült elérnie, mert míg az Egyesült Álla­mok végül ‘is „nemzeti érde­kekre” es az „úttörő beruhá­zók” mondvacsinált előjogai­ra hivatkozva nem írta alá a Montego Bay-i egyezményt, addig több fejtett tőkés or­szág, így Hollandia, Francia- ország, Ausztrália es Kanada, Dánia, Görögország az aláírás mellett döntött, mások pedig — az NSZK, Nagy-Britannia, Belgium, Olaszország — vá­rakozó álláspontra helyez­kedtek. Az amerikai monopóliumok jutottak legmesszébbre a ten­ger alatti bányászat techno­lógiájának kidoigozasaban. s az ebből fakadó haszon leg­kisebb részéről sem hajlan­dók lemondani. Készséges partneme találtak a Reagan- kormányban, amely az átfogó tengerjogi egyezményt elvet­ve, szűkebb körű, a monopó­liumok mozgasszabadságat nemzetközi rendelkezések ál­tal nem korlátozott megálla­podást akar elérni, illetve akar elfogadtatni nyugat- európai es tavol-keieti szö­vetségesei veL Ennek megfelelően a mos­tani elnöki határozat kizáró­lagos jogot biztosít Washing­ton számára a tengerfenek kiaknázására, olajkutatásra és halászatra az Egyesült Ál­lamokhoz,-„tengeren túli bir­tokaihoz” és Csendes-óceáni gyamsági területeihez tartozó vizeken, és ezzel összesen 10 millió négyzetkilométernyi területre tart igényt. Az Egyesült Államok az időhúzás taktikáját választott ta, majd, minden eszközzel azon volt. hogy szövetségeseit is felsorakoztassa a maga el­utasító álláspontja möge. A múlt héten bejelentett „kizárólagos gazdasági öve­zetre” szóló önkényes ameri­kai döntés nemzetközi vissz­hangja meglehetősen negatív volt. A szomszédos Kanada nyugtalanságanak adott han­got, es az ottawai külügymi­nisztérium leszögezte: Reagan elnök bejelentése arra enged következtetni, hogy „az Egye­sült Államok teljesen elveti a tengerjogi konvenciót”. A TASZSZ így reagált az elnöki döntésre: „Washing­tonnak ez az álláspontja szö­ges ellentétben all a konven­ciót aláíró országók érdekei­vel es méltán kelt nemzet­közi felháborodást” írta a szovjet hírügynökség. Emlé­keztetett rá, hogy „a Reagan- kormány — annak idején — kategorikusan elutasította a tengerjogi konvenciót, egy­szersmind azonban igényt tormai arra, hogy a konven­cióból fakadó összes jogokat és előnyöket a maga érdedé­ben hasznosítsa”. A tengerjogi egyezmény rendelkezéseinek hatékony megvalósításában Magyaror­szág is érdekelt. A 130 aláíró között hazánk képviselője, Hollai Inire akkori külügy­miniszter-helyettes is ott volt Barbie nem emlékszik Klaus Barbie semmire sem akaif emlékezni és min­den vádpontot tagad -r ez derült kii a „lyoni hóhér" első kihallgatásán. Christian Riss vizsgálóbíró február végén hallgatta ki először, a Le Prcgires című lyoni lap iiKst reszteteket közól a ki­hallgatás jegyzőkönyvéből. Eszerint Barbie kijelentette: nem volit tudomása arról, hogy mi történik a koncent­rációs táborokban, és ó ma­ga nem vett részt a lyoni zsidók deportálásában. A deportálást ügyeket szerinte a Wehrmacht vasúti osztálya intézte. Barbie nem emlék­szik: anra, hogy kihallgatás közben bárkit is megkínzott volna, és azt is tagadta, hogy parancsokat adott vol­na kivégzésekre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom