Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

Feledett somogyi könyv „Nem kellett szégyenkeznünk" Krízis a hitbizományban Alig győzöm jegyezni a neveket. Kovács Józsefét, Szeitz Istvánét, Berki Jó­zsefét, Valter Imrééi és a többiekét, akik termelőszö­vetkezeti elnökök voltak az ötvenes évek végéin, a hat­vanas évek elejen. Annak idején dolgozott velük, szí­vesen emlékezik rájuk, de a „fiatalokról” is megbecsü­léssel beszél: Horváth Lász­lóról, a nagybajomi Lenin Tsz és Szabó Gáborról, a kaposvári Latinca Tsz elnö­kéről, akik ma is ott állnak egy-egy közös gazdaság élén. Velük az ismeretség ugyan­csak régi, igaz, nem nyúlik vissza olyan messzi időkbe, mint amikor a Latinca Tsz elnökének névrokona, a nagyatádi járási pártbizott­ság akkori titkára vele kül­dött egy láda zsírt Szarkás- tópusztára, télvíz idején, mert nélkülöztek az ottani téesz tagjai. Mindez 1950- ben történt... Hosszai volt az út Kapos­várig. Országhatárainkon túlról, az Alföldön át veze­tett Somogyba. Zahoránszky Józsefet csaknem negyedszá­zada ismerem, s akkor már igazi megyénkbélinek számí­tott: növénytermfltető fel­ügyelőként a nagyatádi já­rás volt a körzete. Vállalati igazgatóhelyettes, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának agropropagandistája az ötvenes évek első felé­ben ... — ötvenhétben a tanács többi dolgozójával együtt igyekeztünk szervezni az előző évben felbomlott szö­vetkezeteket. Én például a csurgói járásban jártam a falvakat a munkatársaimmal és a pártbizottság dolgozói­val. Aztán ez a szervezési munka szinte állandósult, s már ötvenkilencben jártunk, új szövetkezetek alakulását segítettük... Emlékszem: a szövetkezés gondolatával már úgy-ahogy megbarátkoztak az emberek, jószágaikat és gazdasági föl­szerelésüket is vitték a kö­zösbe, de adminisztrációban igazán járatos ember alig- alig akadt, nyomtatvány pe­dig jó, ha zárszámadás ide­jére érkezett nehány. Füze­tekbe, noteszekbe kerültek fontos adatok — ezekből az „alapdokumentációkból” ké­szült az év végi „mérleg” ... Hogyan boldogultak volna az Indulás gondjaival, ha nem segítenek a Józsi bá- ■ csihoz hasonló tapasztalatú és igyekezete szakemberek? Ügy is történt. A portás szétbontotta a csomagot, amelyben kereken tíz kóteg szazpengős volt. Százezer pengő! Miközben a fizető- pincér visszament az étte­rembe, a portás fölcsenget­te a szálloda vezetőjét. — Azt hiszem, valami baklövést követtem el — je­lentette. — A minap egy an­gol úr érkezett ide, de mi­után csomagja nem volt, a legolcsóbb szobát adtam ne­ki. Most azonban kiderült, hogy dúsgazdag ember le­het ... — És elmondta az imént történteket. Amikor Hampton kijött az étterem­ből, a hallban már a szállo­da vezetője várta, aki — mintha mit sem tudna az egészről — közölte, hogy ki­ürül egy kétszobás lakosz­tály, szívesen a vendég ren­delkezésére bocsátja. Hampton könnyed fejbic­centéssel honorálta az aján­— Heteket töltöttem egy- egy helyen, a szövetkezeti vezetőkkel együtt csináltuk a zárszámadást, a tervet. Érvelni kellet egyes növé­nyék — például a cukorré­pa — termesztése mellett. Akkoriban rendezték Pécsen a területi kiállítást, amely­nek a somogyi részét én szerveztem, rendeztem. Nem kellett szégyenkeznünk a be­mutatott termelvémyeánkkel. Hosszú ideig „gazdája” volt a brigádvezetők, elnö­kök bogiári tanfolyamainak. Több száz szövetkezeti ve­zető felkészítése folyt ott te­lente; gyakoriak voltak a személyi változások a téesz elnöki tisztségében, tehát in­dokolt volt újabb és újabb oktatás indítása. Akkor — 1961-ben — már a kaposvá­ri járási tanács mezőgazda­sági osztályán dolgozott Za- horánszky József,' a korábbi agropropagandista. S kez­dett beérni a gyümölcs . . . A falvak, ahová annak ide­jén kerékpárral járt, nyaká­ban aktatáskával — mely­ben az aktacsomók mellett ott volt a napi elemózsia —, bíztatóan gyarapodtak. Gon­dolta-e az eggkori Dohány­jövedék alkalmazottja, hogy hogy ennek a változásnak egyszer tevőleges részese lesz? — Az újban mindig azt szerettem, ami fejlődést hoz, s ezáltal jobb a réginél. Hu­szonkilencben kezdtem dol­gozni, dohánytermeltetési felügyelőként. Sok évi ta­pasztalattal a hátam mögött mégis vállalkoztam rá negy­latot, s rögtön át is költö­zött a Dunára néző lakosz­tályba. A dolog híre persze elterjedt az alkalmazottak körében. Néhány nap múlva Hamp­ton egyik éjszaka betért a Nagymező utcai Arizonába. A híre már eljutott ide. Le­ült az egyik asztalhoz, pezs­gőt rendelt," majd rövid ott- tartózkodás után, fejedelmi borravalókat osztogatva el­távozott. Amikor néhány nap múlva ismét megjelent egy lecsúszott dzsentri tár­saságában, aki ' olykor ide­genvezetéssel foglalkozott, belépésekor ‘ a zenekar rá­zendített az angol himnusz­ra. Hampton látszólag megha­tódva ült le kísérőjével — akit mint később kiderült, titkárának szerződtetett — az égjük páholyba. Az új­donsült titkárt több pincér is ismerte. Az angol vendég ismét pezsgőt rendelt. Ugyanaikkor a lokálban tar­tózkodó minden vendégnek is küldött egy-egy üveg pezsgőt ajándékba. A kon- zurnnők is kaptak, de azok­venhatban, hogy megtanul­jam a mesterséges dohány- szárítást és Kiskunfélegy­házán kitűnő eredménnyel szárítottam a leveleket egy tizboxos pajtában, gőzka­zánnal. Szívesen szerveztem a szövetkezeteket mert ezekben a gazdaságokban ja­vulhattak a falusi emberek élet- és munkakörülményei. A feladatokhoz a magam képességeit is igyekeztem hozzáigazítani: hatvanegyben felsőfokú terv- és üzemgaz­dasági tanfolyamot végez­tem. Zahorárrszkt József akkor már ötvenkét éves volt... Az idén tölti be hetvenne- gyedik évét Tizenhárom évvel eaelőti ment nyugdíjba — a kapos­vári járási tanács dolgozója­ként —, s azóta is dolgozik. Csökkentett munkaidőben előbb a közép-somogyi, majd a megyéi tsz-szövet- ség foglalkoztatta; itt hasz­nosítja magát ma is. — Ha visszaemlékezem, a legszebb időszaknak azokat az éveket látom, amikor az éppen megalakult termelő- szövetkezetek indulását se­gítettük. Most is az a jó, hogy nem töltöm az időmet tétlenül. így igaz. Még egy beszél­getést is nehéz volt össze­hozni, ugyanis a megyei ta­nácson az 1983. évi tervin­formációkat gyűjtötte ki, termelőszövetkezetenként. .. nak a pezsgő alá egy-egy százpengőst is csúsztatott. Öt ünnepelte aznap éjszaka az egesz Arizona, a vende­gek között néhány ifjú arisztokratával és bankem­berrel. így született meg Pesten a legenda; Mr. X-ről, a dús­gazdag angolról. Még egy­ket bulvai iap is megírta az esetet;1 „Ki a titokzatos Mr. X” címmel. Titkára pedig néhány ismerősének „meg­súgta”, hogy gazdája lord Hampton, egy angliai dús­gazdag bútorgváros fia. Egykori repülőtiszt, akit a liáborúban - lelőttek, azóta bi­ceg. Az angol vendég nimbusza egyszeriben megnőtt. Az adománykérők, a szerencse- vadászok, a tarhások csak­hamar megrohantak a lord szállását, úgyhogy kénytelen volt elköltözni. A Bank ut­cában bérelt kétszobás luxuslakást, és titkára távol tartotta tőle a siserahadat. ■A lord hamarosan megis- merkedet egy sereg dúsgaz­dag emberrel, sőt az arisz­tokrácia is befogadta. Társa­ságához tartozott ifjabb Horthy István is, a kor­mányzó fia, aki akkoriban a sportrepülők elnöke . volt. Már élesztgettem e hasá­bokon is, folyóiratban is Bohuniczky Szefi emlékét; Rónay László ugyanezt tet­te a Somogybán. A Nyugat e nem érdemek nélküli író­nője fogékony éveket töltött megyénkben, Tabon és Csurgón. A lexikon szerint. „Kétféle tárgy érdekli leg­inkább: elsősorban a falusi élet, a szefeényparasztok vi­lága, s ezt reális ábrázoló erővel rajzolja. Egészen el­ütő ettől másik tárgyköre; a városi középosztálybeli nők jellegzetes típusait vizs­gálja, s túlfűtött, céltalan izg&.mak közt őrlődő életü­ket bírálja.” Az első téma­körre főként Rigó című el­beszélőkötete és Szegény ember című regénye ad pél­dát. A másikra Három év című kétkötetes műve és a Nők elbeszélésgyűjtemény is. Már ez utóbbiban világo­san kirajzolódik a jellegze­tes somogyi kisváros képe. Bohuniczky Szefi (1896— ly69) Osd — milyen jellem­ző ez a név — városának megfestésével számomra a magyar irodalom egyik leg­érzékletesebb kisvárosképet adja. Biztosra veszem, hogy viszontlátjuk még könyv­alakban, hiszen ezekben az években kezdenek kiadót ta­lálni olyan írók művei, amelyek évtizedekig csupán iexikonadatok voltak; Mak­kal Sándor regényei, Bánffy Miklós trilógiája stto. „Somogyi könyv” Bohu­niczky Szefi feledett Az esz- teregi hitbizomány című re­génye, amely a gazdasági válság időszakában játszó­dik, es 1931-ben jelent meg a Nyugat kiadónál. Két el­beszéléskötet után ez volt az e:ső Bohuniczky-regény. Természetesen magán viseli a kezdő regényíró szerkesz- tesi gj'akorlatlanságának je­gyeit. Mégis: a későbbi eré­nyek nyomokban már itt is regisztrálhatók. B. Nagy László ezt írta: „Lélektani naturalizmus ez a javából, E hó nélküli- télben a vá­sárlók is alig-alig szállingóz­tak tegnap a kaposvári heti­piacra. Árus sem' volt sok, mégis mindent lehetett kap­ni. Megjelent a primőr para­dicsom 60 forintért. Csak 4 forinttal volt olcsóbb a spe­nót kilója. A vevőre várás hetei mély nyomokat hagy­Annál is inkább, mert mint Hampton állította, maga is pilóta volt. A lord egy napon húszezer pen­gőt adományozott á sport­repülő-egyesületnek, később pedig ennél sokkalta na­gyobb összeget a Ma­gyar Vöröskeresztnek. Jó­zsef főherceg az adományt egy banketten személyesen köszönte meg Ham.pton.nak, egyúttal a lordot magas ki­tüntetésre terjesztette föl. A Hampton-ügv „nagy slá­ger” volt. De annak idején minden napnak, megvolt a kisebb-nagyobb szenzációja. Mert szuitség volt rá. A rendőri riporterek napról napra járták a főkapitány­ság szobáit, anyag után ku­tatva. S hamarosan bete­kintettek abba a munkába, illetve módszerekbe, ame­lyekkel' akkor a rendőrség äolgozott. A mai, itthoni állapotokat figyelembe véve, törvényes-, ségről nem lehetett beszélni. Tény azonban, hogy a gyak­ran csak hat elemit végzett detektívek éjt nappallá téve dolgoztak. Halálosan meg­sértődött az, akit egy „hú­zásból” nappal vagy éjszaka kihagytak. Ismerték a „plac- cot” — ahogyan ők nevez­ték —, illetve a főváros kü­lönböző kerületeit, a zug­kocsmákat, ahol mindegyi­küknek megvolt az informá­tor*. Persze a besúgók is általában megjárták a. bör­itt-ott szociális vonatkozá­sokkal kiegészítve Az eszteregi hitbizo­mány a dzsentri-Magyaror- szág életképtelenségét, a széthullási folyamat föl- gyorsulását Van hivatva szemléltetni egyetlen grófi pár házasságának, gazda­sági helyzetének krízisével, Az elrontott életek mögött élesen felrajzolódik a kor, ez az eleven háttértarto- mány. Azt hiszem, az mes­teri írói fogás, hogy a szerző a pár házasságának válságát, kiúttalanságát beilleszti a külső világ krízisébe. All az a Németh László által meg­fogalmazott igazság erre a regényre is: „Bohuniczky Szefi a kicsinyesség poétája. Lebecsült örömök, tűszúrás- nyi bosszúságok, apró meg- szégyenülések, szegényes ön­ámítások, garasos becsapá­sok végtelen fontosságáról ír." Ezek valóban fellelhe­tők Az eszteregi hitbizo- mányban. Sőt valóságos pre­mier plánba kerülnek Viola grófné és a gazdatisztfelesé- geknek jótékony összejövete­lén. Azt hiszem, ez a könyv legjobb fejezete; az asszo- nyi tűszúrások: . itt szinte élet­halál viaskodássá fajulnak. Eszteregjhy Géza somogyi gróf féléves pesti ara nyélét után hazatér Bányára. (A falu neve nem feltétlenül a térképen található somogyi települést jelenti!) Birtok- mentő próbálkozásai — kis­üzemek, manufaktúrák — csődöt mondtak; a holland bank nem kölcsönöz, ellen­őrizetlen gazdatisztjei is csak a mag.uk hasznával tö­rődnek. A birtok, az esztere­gi tizenötezer hold kezd el­úszni. A holland tőke kép­viselői harminc évre bérbe akarják venni, így Esztere- ghy letorle.szthetné a köl­csönt. A somogyi birtokos haza&iet, hogy megpróbálja menteni a menthetőt, d,e osz­tályának semmihez sem iga­zan értő tagjaként bukik el, tak a 12 forintos kelen. Job­ban kellette magát a kel­bimbó, csomónként 6-ért. A termelők többségé már meg­tisztított, konyhakész vegyes zöldséget hozott, így csomó­jáért megkapták az öt fo­rintot, miközben a földes ömlesztett kilóját sem kínál­ták 13-nál drágábban. A főzőhagyma 13—14 fo­tonokét, kisebb ügyeiket azonban az információs, fe­jében — a nagyooo fogás kedvéért — elnezléx nekik. Hogy milyen viszony volt közöLúk, arra jellemző a követsezó eset. Az egyik éj­szaka Angyalföldön leszúr­tak egy detektívet Másnap az illető deiektívcsoportnai háromtagú „delegáció” je­lent meg: két betörő és egy kasszafúró. — Hallottuk, mi történt — mondták a detektívfel- ügyelőnek. — Kérem, ml nehéz fiúk vagjumk, a szaj- ré érdekében semmitől sem riadunk vissza, de nem va­gyunk gyilkosok. Detektívre pedig még kezet sem eme­lünk. Kérünk három napot, és megmondjuk, ki volt a tettes. Szavaikat a rendőrségen' komolyan vették. Tudták, hogy van bennük zsiványbe- cstilet. Emellett az alvilág­nak erdekeben is állt, hogy megtalálják az ilyen vagy a hasonlóan súlyos, életellenes bűncselekménynek a tette­sét, mert ezzel elkerülték a sorozatos, az egész városra kiterjedő razziákat, ame­lyeknek során őket is be­gyűjtötték és elszámoltatták vol na. ' S valóban, ajánlatuk után két nappal a rendőrség már tudta — a segítségükkel —, hogy ki szúrta le a detektí­vet. (Folytatjuk) a regény végén visszafutva, a fővárosba. Elvégeztetett. Bohuniczky Szefi egy fül­ledt. de nem erotikus vi­szony keretébe ágyazza a cselekményt. Esztereghy Gé­za és Viola olyan lelki kiiz-. delmet folytat egymás ellen — s ebbe a hadviselésbe rokkannak bele pszichésen —, ami Móricz regényeinek házastársaira jellemző leg­inkább a magyar irodalom­ban. Géza gróf szalmaiáng- típus: tervei felsziporkáz­nak, de gyorsan el is ham­vadnak. liven a házasság­ban is. Viola szerényebb örömök harcosa, de talán nem is enyhén frigid; ál­landóan analizálja saját és mások cselekedeteit, képte­len a kompromisszumokra Egy-egy adott helyzetben találkoznak üvegházi életük falain túl a külvilággal, s a szerzőnek így alkalma van bemutatni néhány karaxte- risztikus figurával a falut is. Érzékelhetően törekedett a valóság ábrázolására. Ez a művében inkább az extre- mitás szintjén valósult meg; könyvébe iktat egy korabeli bűntényt, amely valóban, nagy szenzáció volt akkori­ban, régi újságokat böngész­ve magam is rábukkantam a visnyei birtokos furcsa ha­lálának esetére. Talán érdekes, hogyan lát­ja Bohuniczky ezt a vidé­ket: „Mire a hajnal szürke szennye szétmázolódott, a kocsi a somogyi határban szaladt Jegenyés utak vág­tattak elő és tovaolvadó dombok, völgyek. Itt-ott pá­ra füstölgőit, embermagas- sagig töltötte a levegőt.. . A sík földek között friss szám tások sötét szalagjai, s út- ford/ulónál föl-íöimeredt két jegenye. Mindig párosával mint az öreg temetőkben a kopjafák, gyermekien őszin­te jelkepei e családi világ­nak.” Szerethette ezt a világot. Leskó László rintot kóstál, meglepő volt hát, hogy az egyik árus a lila csemegét 10-ért adta. Egy kis csomó zöldhagy­máért négy forintot fizettünk. A 12 forintos karalábé nem sok jót ígért. Ugyanennyiért íejes káposztából' meg ma­kulátlant vehettünk. 13-ert mérik a savanyított káposz­tát a pavilonodban, a kiske­reskedőknél két forinttal dragaob. Tízért sem túl ka­pós a cékla. Most is 5,60 -a burgonya ,kilója. Egy füzér cseresznye- papriita 16 forintért talált vevőt. A fokhagymának a minősége és az ara is időt- aiiónait bizonyul: mindenütt 60 forint kiioja, Kivéve a kőidért pavilonját — ott 75. Az utóboi üzlet legkereset­tebb cikke a hamvas sam­pinyon volt, kilónként 78- ert. Petrezselymet es zellert csokronaent 2-ért adlak. Az évszakhoz képest tarka volt a gj úmölcspiac vaiasz- teKa. Haragoszöld körtét — reszelő néikül — 12-ért mér­tek. Jobban magára vonta a szemet . a 13 forintos aima. Önmaga karikatúrája volt a szőlő, 30-ért. Szegényes cse­megéből néhány hét alatt 56 forintos ínyencíalat lett az aszalt szilva. 80, 90, 100 fo­rintért kínáltak mogyorót, mákot, dióbelet. A darabon­ként öt forintos sütőtök még dacol az .idővel. Az enyhe idő úgy latszik meghozta a tyúkok tojókedvét: bőven volt tojás és fél kilenc táj­ban már alku nélkül is ad­ták 1.80-ért. Élő kacsát 260 forintért kí­náltak, 10 forinttal olcsób­ban kopasztott is volt. A pe­csenyecsirke kilója 46, a tyú­ké 40 forint volt. A figyelmesség ára mosta­nában ismét borsos, így Bó­dog nevű ismerőseinket cél­szerűnek látszott 3 forintos hóvirággal köszönteni. B. F. Hernesz Ferenc BÁLLÁ ÖDÖN mm HOTEL HUNGÜRM Dúsgazdag ember? Piaci körkép Csak a vevő volt hiánycikk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom