Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
OKTATÁS ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Ax ember szellemi kiteljesedéséhez o szervezett oktatás éppenúgy nélkülözhetetlen, mint a szabad idő hasznos, egyszersmind kellemes eltöltése, divatos fogalmazással: a permanens művelődés — ez a felismerés volt a lényege pártunk Központi Bizottsága öt esztendővel ezelőtti irányelveinek, melyekkel az oktatás és a közművelődés együttműködésére serkentette a pedagógusokat és a népművelőket egyaránt. A szövetkezésnek azóta — az objektiv lehe tőségek csökkenése ellenére - számos új formáját ismerhettük meg. Szétforgácsolt faluközösségek éledtek újjá azáltal, hogy az iskola befogadta a színjátszókört, az asz- szonykórust vagy a kertbarátok körét, sőt szakmai támogatást is adott. Öregek örvendeztek, és apró emberkék húzták ki magukat büszkén, amikor az iskolai énekkar fellépésére gyűlt össze a község lakossága a korábban elhanyagolt művelődési otthonban, gomba módra szaporodtak a „rendhagyó“ irodalom-, történelem- és rajzórák könyvtárban, levéltárban és képtárban, S ki tudja, hány formája valósult meg még a képzés és a spontán művelődés intézményei kooperációjának. Erről c korszerű de ellentmondástól sem mentes folyamatról szeretnénk képet adni összeállításunkkal. A modell Jó példáért mentünk a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumba, melyben jelenleg még óvónői szakközépiskolai oktatás is folyik. I.tt ugyanis a közoktaitás- közművelődés harmonikus egységet képez. A modellről kérdeztük dr. Klujber László tanárt, a közművelődési bizottság titkárát. — Egyéves előmunkálatok után 1975 végén \ született meg a kidolgozott terv. A mi fiataljaink fontos élet- periódusban vannak, tizen- négy-tizennyolc éves korban rendkívül fogékonyak a benyomásokra. Az itt szerzett élmények tovább élnek, alakítják a személyiséget. Meg A munkásművelődés kapujában A mai sza km u nk ásta mi 1 ó holnap valamelyik somogyi üzem szakmunkásaként dolgozik. A kaposvári 503. számú szakmunkásképző intézet köziművelődési igazgatóhelyettesét, Bogdán Jánost kérdeztük meg: milyen az iskola kapcsolata a munkahelyekkel, ahol tanulóik gyakorlati képzése folyik. — Tapasztalataink szerint az üzemek elenyészően keveset tesznek tanulóink közművelődéséért. A vállalatok zöme. ahol tanulóink hosz- szú időt töltenek el, semmiféle kulturális programot nem szervez számukra, illetve ennek rendszerességére kevés példát tudnék mondani. Tanulóink az üzemi, üzemrészenkénti ünnepségeken a széktologatók szerepét töltik be, vagy ha kevés a közönség, akkor beültetik őket. Az üzemi könyvtárakban, klubokban, amatőregyüttesekben szintén elenyészően kevés szakmunkást találunk. Ezzel a magatartással a vállalatok azt sugallják a tanulóknak, hogy a művelődés csupán iskolai feladat. Ekképpen nagy kárt okoznak nekik. Nagyon fontos lenne, hogy tanulóink látogathassák az üzemi ifjúsági klubokat, a . könyvtárakat, vegyenek részt a kirándulásaikon, használhassák a sportlétesítményeket, kapcsolódjanak be a művészeti csoportok munkájába. — Volt-e példa arra, hogy ______ valamelyik ü zem gondolt ezekre? — A SAÉV- et említhetem. Korábban meghívták — és nemcsak az építőipar számára képzett tanulókat — a vállalati rendezvényekre, kirándulásokra. Ehhez a módszerhez kellene visz- szatérni, illetve máshol is átvenni ezeket a tapasztalatokat. — Milyen az iskola kapcsolata közművelődési intézményeinkkel? — A Latinca Sándor Művelődési Központtal közösen megszerveztük a szakmunkástanulók szabadegyetemét. Ezekkel a foglalkozásokkal bővíthetjük a szakmunkások elméleti ismereteit. A városban működő közművelődési intézmények zöme csupán olyan esetben keres fői bennünket, amikor meg kell tölteni a nézőteret. Ezen úgy igyekszünk változtatni, hogy mi kezdeményezzük a kapcsolatot. — Mi a közművelődési igazgatóhelyettes véleménye a feladatokról? • — Továbbképzésünk nincs megoldva, noha ettől az évtől fogva a nagyobb létszámú szakmunkásképző intézetekben függetlenített könyvtárosok, ' úgynevezett kulturális nevelőtanárok működnek. Kévéi segítséget kapunk a közművelődési intézményektől is. Elleniben nagyra értékeljük a tantárgyi munkaközösségektől kapott támogatást. — Mit javasolna? > — Gyakorlattá kellene tenni, hogy a különböző iskolatípusok a munkatervek készítésekor egyeztessék elképzeléseiket a közművelődési intézményekkel. A beszélgetéshez kívánkozik: az 503. számú szakmunkásképző intézetben országosan elismert citerazenekar működik, irodalmi színpadot is szerveztek. Ifjúsági klubjuk tízéves. Honismereti szakkörük minden évben szép sikereket ér el: több országos első helyezést szereztek a tanulók. Napközisek a könyvtárban kellett találnunk a legoptimálisabb módját annak, hogy a nevelői-oktatói folyamatokkal egyenrangúan, de azokat kiegészítőén segítve léphessünk előre: az elkészült modellnek nagy ónig az a lényege, hogy összehangoljon, egymást erősítő folyamatok harmóniáját teremtse meg az oktató-nevelő tevékenységnek, az ifjúsági mozgalmi munkának és a közművel ödésnek. Ezért együtt léptünk a KISZ-bizottsággal, és a megalakult közművelődési bizottsággal, mely tanárokból és diákokból áll. — Hány emberi „atomja” van ennek a modellnek? — Ma már azt mondhatom. hogy az egész tanári kar, és az a 750 diák, aki idejár. Mi azonban szeret-' nénk bevonni a szülőket is, az esti és levelező hallgatókat iá, hiszen ezek nagy része is huszonöt év alatti fiatal Éppen ezért rendszeres havi programajánlattal lépünk fel, mely a külső helyszínek értékes kínálatára is orientál. Előadóestekre, filmekre, költői estekre, de P. Mobil-koncertre is; terveink között szerepel, hogy az új könyvekre hangsúlyozottan hívjuk fel a figyelmet. Ugyanez a célja az iskolarádiónak: orientálni a lehetőségekre. — A havi programban nemcsak közművelődés részterületei találhatók, ajánlatként, — A modell ugyanis a teljes embert célózza; ezért tartalmazza mintánk a sport- lehetősegeket, a honvédelmi jellegű tevékenységet, a családikör-klub összejöveteleit, a diákpolitikusok fórumának programját stb. Valljuk, hogy a gyerekeket csak érdekes programokra szabad szervezni, s ennek szellemében cselekszünk, hiszen ezeken a tanórákon kívüli alkalmakon tudunk szórakoztató, de egyben a nevelői- oktatói munkát kiegészítő lehetőséget teremteni. Gondoljuk csak el: a mai gimnazista keveset hall Berzsenyiről, megyénk e jeleséről. De ha egy irodalmi délutánon Takáts Gyula és dr. Kanyar József beszél a költőóriásról érzékletesen, nagy élmény, ugyanakkor beépül ismeretanyagként a tudatba. Sorolhatnék ilyen példákat tucatjával, akár a diákszm- pad tananyagot kiegészítő, ugyanakkor azt élménnyé avató tevékenységéről Vagy a filmklubokról. Nem ábrándokat -kergettek. tehát, amikor a modellt létrehozták, élettel töltöttek. A — Takáts Gyula-i meghatározással — hasznos-szép alkalmainak megteremtéséhez egy intézmény vezetőségének és nevelői testületének cselekvőkészsége kellett. Mernyén bevált a kísérlet Csaknem egy évtizede kezdték el hazánkban azokat a kísérleteket, melyek célja az oktatás és a köziművelődés egységének megteremtése. A kulturális kormányzatot az a felismerés késztette és készteti ma is a próbálkozások támogatására, hogy az iskolák és a közművelődési intézmények együttműködése következtében megsokszorozódhat a gyermekekre és a felnőttekre tett szellemi hatás, A kísérletek egy része —- különböző okok miatt — kudarccal végződött, a gyakorlat fogyatékosságai azonban nem feltétlenül az elmélet gyengeségéből erednek. Ezért is tartottak ki a Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Népművelési Intézet illetékesei amellett, hogy tizennyolc településünkön folytatni kell a kísérletet, központi segítséggel. Mernyén is oszthatatlan művelődési központtá egyesítették az általános iskolát, a könyvtárat, a művelődési otthont; egy igazgató, egy társadalmi vezetőség és természetesen egy tanács irányítja a hat társközség aprajának és nagyjának szellemi istápolását is. Az eredmények biztatóak. Kiss Beter igazgatótól megtudtuk: a nebulók tanulmányi eredményei egyértelműen javulták, amióta rendszeresen igénybe vehetik az órákon a tizenhatezer kötetes könyvtárat, s a művészeti amatőrmozgalomnak is hasznait a „fúz,ió”. Az iskolából kísérőit kis színjátszók nem kallódnak el, mert a közművelődési szervezet továbbra is gondoskodik tehetségük kibontakoztatásáról a felnőttek csoportjában, az „éneklő rajok” egykori tagjai pedig oly mértékben „megfertőzték” már a felnőtteket, hogy a közeli Polányban és Szentgáloskeren is felnőtt énekkar alakult; nem is akármilyen. Mernyén és társközségeiben összesen hét felnőttklub vagy művészeti együttes működik, közülük több a példásan tervezett, szép új iskola szaktantermeiben tartja összejöveteleit. Az alakulófélben levő értelmiségi klub — Mernyén és környékén százhúsz diplomas él —, valamint a kismamaklub is itt talál majd otthonra. A hatalmas és gyönyörűen fölszerelt tornaterem — természetesen a meghatározott időpontokban — bárki előtt nyitva áll. Az integrált művelődési intézmény közéletiségre is nevel — a sok kezdeménye- zes közül említsük meg, hogy a hetedikesek és nyolcadikosok rendszeresen részt vesznek a művelődési otthoniban rendezett falugyűléseken. ■ A memyei iskola műveszeti csoportjai minden ilyen falucskában bemutatják műsoraikat. Többszőr előfordult, hogy a társadalmi ünnepségeknek valamennyi társközség volt a színhelye. Ne hallgassuk el: Mernyén az úgynevezett szubjektív feltételek is lényegesen kedvezőbbek az átlagosnál, hiszen a tantestület kétharmada még nem tette meg „az emberélet útjának felét”, s a pedagógusok tekintélyes része közművelődési tapasztalatokban sem szűkölködik: hatab dolgoztak korábban népművelőként, csaknem “tn-----map— úttörővezetők ént. 5i*n<len település számára érvényes mintának már csak ezért sem tekinthetjük tehát a mernyei kísérletet. Pénzügyi szempontból annál inkább. A kastélyban működő művelődési otthon évi százhatvanezer forintos költségvetése ugyanis a fűtés, a világítás finanszírozására sem volna elég Az iskola és a művelődési ház „kettős kihasználásával” azonban számos, eddig rejtett lehetőség valósulhatott meg. Az integráció — a jövő útja Az Arany János szavalóversenyre készülnek a negyedik osztályos általános iskolások a kaposvári városi könyvtárban. A négyéves intézményben rendszeressé váltak a napközis foglalkozások kéthetente délutánonként. Hotter István igazgató elmondta: az intézmény elődje — a Berzsenyi utcában működött — csupán a városi fiókkönyvtárakat eliató központként tevékenykedhetett. Az új épületben — a 48-as ifjúság útja 54—60. szám alatt — gyermekkönyvtárat és olvasótermet is létesítettek. Különálló gyerekkönyvtári részleg a városi könyvtárhálózatban csupán itt működik, Kilencszáztíz gyerek iratkozott be a városi könyvtárba. Jelentős részük úgy vált rendszeres oivasova, hogy a napközis foglalkozáson Kedvet kaptak a könyvekhez.-f Ki kezdeményezte a kapcsolatot az iskolák és a könyvtár között? — Intézményünknek jutott ez a szerep. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolával és a gyakorlóval vettük föl elsőként a kapcsolatot. Azóta az újonnan épült iskolákból is szívesen járnak hozzánk a pedagógusok a gyerekekkel. Ezekben az iskolákban nincs szakképzett könyvtáros. A tantervi követelmények — köztük a könyvtárhasználat megismertetése a tanulókkal — szükségessé tették, hogy kapcsolatunk életképessége fokozódjék. összecsiszolódtunk a munkában. .. Szilágyi Istvánná, az olvasószolgálat helyettes vezetője, a gyerekfoglalkozások szervezője, irányítója. — A napközis foglalkozások tematikáját szeptemberben állítjuk össze a pedagógusokkal. Azt igénylik tőlünk az iskolák, hogy a gyerekeknek mutassuk be a könyvtárat, ismerjék meg az intézményt, és minél többet olvassanak. Délutánonként az iskolai tananyaghoz kapcsolódó, kiegészítő foglakozásokat tartunk a tanulóknak. Nemcsak kéthetente találkozunk velük, rendszeres látogatóink. Szívesen hallgatnak mesét lemezről, használják a fonotéka zenei anyagát is; diatárunknak szintén nagy a forgalma. A megyei tanács vb, keddi ülésén részt vett és felszó-, lalt Nagy Lajosné, a Művelődési* Minisztérium közművelődési főosztályának főelőadója is. A tanácskozás után az oktatás és a közművelődés összekapcsolásának eredményeiről és lehetőségeiről kérdeztük vendégünket. \ — Melyek az integráció úgynevezett tárgyi feltételei? — Mindenekelőtt az olyan épületek, melyek több módon is felhasználhatóak, melyekben egyaránt működhet iskola, • könyvtár, művelődési otthon, melyekben felnőttek és gyermekek is alkalmat találnak a szabad idő hasznos és kellemes eltöltésére. Az ilyen építmények a különböző okok miatt szétzilált kiscsoportok újjászervezésére. egy-egy település lakosainak közösséggé kovácsolására is lehetőséget adnak. Sajnos, kevés van belőlük. .. A hiányt nem elsősorban a vezetők rövidlátása, hanem Inkább a pénzhiány okozza. — Nem fenyeget-e az a veszély, hogy az ilyen öszszevont intézmények irányit- hatatlan mammutvállalko- zásokká válnak? — Ez a település méreteitől függ. A pécsi és a debreceni kísérletet ebből a szempontból senkinek sem ajánlom követendő példaként, ám, úgy gondolom, egy háromezres-hatezres lélekszámú községben vagy egy ugyanekkora lakótelepen az integráció a jövő útja. — Az intézmények integrációjával együtt kell járnia az ott tevékenykedő pedagógusok és népművelők sokoldalú képzésével. Milyennek tartja Ön ebből a szempontból oktatási rendszerünket? — Hiányosnak. Nem állítom persze, hogy egyetemeinkről és főiskoláinkról szakbarbárok kerülnek ki, azt sem állítom, hogy nem fejlődött megfelelően oktatási struktúránk — kedvező jel például, hogy a tanítóképzőkben bevezették a népművelési és könyvtári ismeretek tanítását — ám messze vagyunk még attól, a sokrétűségtől, mely az elmúlt évtizedek „klasszikus” néptanítóit jellemezte. A sokoldalúságot persze jóval magasabb színvonalon képzelem el, ’ mint az évtizedekkel ezelőtti. — Hol foglal helyet Somogy a megyék „integrációs rangsorában"? — Somogy úttörő volt a hetvenes évek kezdetén — hadd utaljak itt a teljesség igénye nélkül csupán a se- gesdi, sávolyi, ladi, török- koppányi és mindenekelőtt a hallatlanul eredményes, országos támogatással ma is folytatódó merriyei kísérletre —, s az elsők között lépett ez a megye 1977-ben is, amikor az MSZMP Központi Bizottsága adott irányelveket a kísérletek folytatásának, és terjesztésének. A társadalmi a közművelődési, oktatási szervek hozzájárulását az együttműködéshez példásnak tartom és azt kívánom: sehol se legyen rosszabb!
