Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

Még sok a kisebb szabálytalanság A Siófoki Dimitrov parkban mintegy hús* kiöregedett fát vágnak ki a, költségve- tési üzem dolgozói. A 80—100 éves platánok — sajnos — már életveszélyesek, ezért tá­volít ják el őket. A kivágott fák helyére újakat ültetnek Filmjegyzet PAN ELÉ LET Van az új magyar film előtt egy remek animációs rövidfilm, Macskássy Kati munkája; ebben alsó tago­zatosok vallanak ünnepeink­ről, történelmi eseményein­ket összekutyulva, keverve: a hasunkat fogjuk a neve­téstől, csak eztán keseredik meg a szánk íze, hiszen ezt a káoszt — nem az egyes pedagógus szintjén — az a nevelői szervilizmus terem­tette, mely már az óvodai kiscsoportosnak is igyekszik „megbízható” ismereteket nyújtani a márciusi ifjakról es az Auróra lövéseiről. Azt gondolom, hogy ezek­ből a gyerekekből majd ha­sonló felnőttek válnak, mint Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjének házaspárja. Az életet elemi szinten élik, és az a gyanúm, hogy bár az asszony vágyakozik vala­mi más után, igazából nem tudná megfogalmazni, mire. A felismerésig jut csak: a nagy É-vel mondott Élet el­megy mellettük. Mi, akik a film vetítése közben nem hagyjuk el a mozit, tudjuk definiálni a hiányérzetet, mely a hisztériáig fokozódik Juditban. Esznek, isznak, al­szanak, ölelnek — ezeket is szinte animális szinten —, a mindénséggel nem mérik magukat. Erre csak az ké­pes, aki ismeri József Attilát, azaz — most már képletes­ség nélkül — teljes ember­ként próbál az életbe ka­paszkodni: óráit az értelmes cselekvés jegyében tölti. Ju­dit és Robi szűk panelketre­cében — ahol mindig sötét van —, nincs egy kedvet de­rítő regény( egy hangulatot oldó lemez,' ki nem mozdul­nának egy színházi estre, nem járnak klubba, nincse­nek barátaik. Szinte a belé­jük ivódott pavlovi reflexek szabályozzák életüket. Hosz- szú, már-már nézői türel­münk határát próbálgató snittekkel éri el Tarr Béla, hogy az életforma elviselhe- tetlensége tudatosuljon ben­nünk ; a vágás — mely egyébként a részek kapcso­lódásánál elkapkodott tech­nikailag — ilyen célzatossá­gát erősíti a szinte monotó­niát okozó, úgynevezett sze- kond plán felvételek soka­sága. Sokan élnek így; Tarr cél­ja csak az lehetett, hogy egy társadalmi szintű gon­dunkra ráreflektorozzon. Nagyon sokat tanult a cseh új hullámtól, ez már a Csa­ládi tűzfészekkor is világos volt, melyben megidézte Papousek Ecce homo, Ho- molka című filmje családjá­nak: magyar rokonait. De amíg a cseh új hullámosok humorban pácolva mondtak ki keserű igazságokat, addig Tarr véres komolysággal. A Panelkapcsolatban Forman Egy szöszi szerelme című filmjének kisstílű mulatozá­sát idézi ide, és a Fekete Péter gyárkeményekkel csú­fított, füstfelhős strandjának magyar megfelelőjét is meg­találta. Megtalálta Pogány Juditot, aki egy fodrászati üvegbúra alatt egy világ ösz- szeomlását tudja eljátszani, csak az arcával, majd a megaláztatás végső stációit egy unalmas üzemi mulatsá­gon. S megtalálta Kottái Ró­bertét, akinek figurája még élvezni is tudja ennek a kisszerű életnek béka alatti szellemű örömeit. Sajnos — az egyébként kamarateremben megélő — film vetítése közben azok mentek el, akikről szól. .. L L. BÁLLÁ ÖDÖN GRHHQ HOTEL HUNSáRIH A Dunában úszik egy nő... .Amit ismerősöm a szá­momra talált, az a követke­ző volt: egy fiatal nő — apja ismert bíró volt, az udvarlója pedig színész — a Margit-hídról áz előző éj­szaka a Dunába ugrott. A rendőri motorosok — még ezt is megtudtam — reflek­torok fénye mellett mentet­ték ki, s az egyik szanató­riumba vitték. Egy óra múlva már ott voltam. A csinos, szőke nő, annak ellenere fogadott, hogy megmondtam, újság­író vagyok. Úgy látszik, szí­nésznői ambíciói voltak, így nem bánta az ingyenrekla- mot. Több mint egy óráig beszélgettünk. Ica — így hívták az öngyilkos jelöltet — már mosolyogva beszelt sikertelen kísérletéről, ame­lyet, mint mondta, rossz idegállapota miatt követett el. S másnap a Nemzetnen első oldalon jelent meg a cikk, a tanácselnök papa és a lány nevevel. Másnap, amikor bemen­teim a sajtóirodáiba, azonnal rám támadtak. a kollégák, de nemcsak engem, a men­tőket is szidták. — Nem tudom, miért van­nak úgy felháborodva — válaszoltam szelíden. — Önök is a maguk pecsenyé­jét sütögetik, kénytelen va­gyok a magám útját járni. Nem érték be ezzel, to­vábbra is fenyegetődztek, vi­tatkoztak, de a jég megtört. Végül egyikük — most már letegezve megjegyezte: — Valóban nincs értelme, hogy külön utakon járjunk. Mind­nyáján egy kenyeret eszünk, valóban felesleges, hogy klik­keket alakítsunk. — Egyesek még néhány napig morog­tak, de végül is közös ne­vezőre jutottunk. Most már egyenrangú félnek tekintet­tek. Egy szép napon, alig egy­éves megjelenése után pénz­ügyi nenézségei miatt meg­szűnt a Nemzet. Már hiaba mentünk be a szerkesztő­ségbe, ott csak a puszta tényt közölték velünk. Hat­havi felmondás járt volna valamennyiünknek, de el­mondták, hogy anyagi hely­zetük miatt erről szó sem lehet. Később jogtanácsosuk egyenként egyezkedett ve­lünk, nem tudom, a többiek mennyit kaptak, én mentve, ami menthető, ötszáz pengő­ben kiegyeztem. A Reggeli Újságnál levő állásom meg­volt — akkor már havi 100 pengő fizetéssel —, tehat pillanatnyilag nem volt gon­dom. Nemsokára értesültem ar­ról, hogy a Nemzet meg­szűnését előzőén Pethő Sán­dor és Hegedűs Gyula a lap jobbratolóaása miatt elhagy­ta az akkori Magyarságot, s újabb lapot szándékozott in­dítani. A különböző tárgya­lások eredményeként meg­vették a Nemzetet, valamint az akkori Magyar Hírlapot, s a két lap egyes üieseDoi alakúit meg a Magyar Nem­zet A főszerkesztő a nagy tudású, kiváló publicista, Pethő Sándor, a feielos szer­kesztő Hegedűs Gyula lett. Azt is megtudtam, hogy a kitűnő szerkesztő, Hegedűs választja. ki a lap munka­társait akik kivétel nélkül remek, egyben baloldali be­állítottságúak es nemeteiie- nesek voltak. Múlt az idői, és közeledett a lap megindulásának, idő­pontja: 1938. augusztus 25. Gondoltam egy nagyot és egyik délután felmentem az Otthon Körbe, az újságírók Javult az árfegyelem Az árellenSrzések tapasztalatai Az árhivatal, az ágazati árhaíóságok, a helyi árszer­vek és az Országos Kereske­delmi Felügyelőség a leg­utóbbi másfél évben 6700 ár­ellenőrzést tartott vállala­toknál és szövetkezeteknél, további 81 000 esetben vé­geztek érvizsgálatot boltok­ban és szolgáltatóhelyeken. Az Országos Anyag, és Ár- hivaralban összesítették a tapasztalatokat, különösen az 1980-ban bevezetett árre­form hatását a hagyomá­nyos, úgynevezett nem kom­petitiv árképzést alkalmazó termelők, kereskedők és áruik körére. Ezt az árkép­zési módot — amelyet nem befolyásol a külpiaci érték­ítélet — használjak az ipari termelés egyharmadában, a szolgaitatások körében, az építőiparban, a mező- és élelmiszergazdaságban, a fogyasztásicikk-kereskede- lemben. valamint a kutató­éi fejlesztő intézetek és szá­mítástechnikai intézmények munkájában. Az árellenőrzések mint­egy 20 százalékánál szabály­talanságot fedeztek fel az ellenőrök, ezek mintegy fe­le szigorúbb felelősségrevo- nást igényelt, ritkábban bűn­vádi eljárást, gazdasági bír­ságot vont maga után. Sok olyan kisebb vétséget is ta­láltak, amelyek ugyan nem voltak áremelkedések — te­hát tisztességtelen haszonnal sem jártak —, mégis rávilá­gítottak a hibás vállalati árpolitikára, vagy a rossz árképzési gyakorlatra, sokfe­lé pedig az adminisztratív hibákra. Az ellenőrök min­den esetben figyelemmel kí­sérték a szankciók után ho­zott vállalati intézkedéseket. Az árhivatalban azt a kö-' vetkeztetést vonták le, hogy a mulasztások nem általáno­sak, azok egyedi esetként kezelhetők. Az árpolitika minden eddiginél jelentő­sebb szerepet tölt be a vál­lalatok gazdálkodásában, s általában helyes irányban ösztönöz; s a fellelt hiányos­ságok legtöbbször a gyakran még mindig nem megfelelő belső szabályozásból adód­tak. Az árellenőrzések során elsődlegesein a jogszabályok betartását vizsgálják, külön is figyelik, hogy a termelők árváltozáskor eleget tesz­nek-e bejelentési kötelezett­ségüknek, s kiterjedten .el­lenőrzik azt is, hogy nem jutnak-e a vállalatok tisz­tességtelen haszonhoz. Leg­utóbb például Fejér és So­mogy megyében fordult elő. hogy a gyártóvállalatok még a felfüggesztési időn belül felemelték áraikat, ezért a vállalatokat az árhatóság ' kártalanításra kötelezte. Azoknak a tervező intéze­teknek, amelyeknél hibás kalkulációra visszavezethető szabálytalanságokat fedeztek fel, a többletköltségeket vissza kellett fizetniük meg­rendelőiknek. Az egyik fő­városi kereskedelmi vallalat selejtes árucikkekre nem adott árkedvezményt, pedig szállítójuktól eleve minőségi engedménnyel kapták meg a termékeket; ezt a keresíke- delmi vállalatot gazdasági bírsággal sújtották. Az árhivatal illetékesei szerint az országos kép ösz- szességében azt mutatja, hogy a korábbi évekhez ké­pest javult az árf egyelem, még ha a fenti példák is jelzik; számos kisebb-na- gyobb hiányosság és szabály­talanság még mindig előfor­dul. Ezekkel a vállalatokkal szemben a jövőben még szi­gorúbban fellépnek, mert ma már minden gazdálkodó szervtől elvárható, hogy ár­munkája is gondos, fegyel­mezett legyen. Az új árme­chanizmus bevezetésének el­ső időszakában még az ár­hatóságok az átállás nehéz­ségéit figyelembe véve tü­relmi időt szabtak, ez azon­ban lejárt, s elérkezett a minden szempontból követ­kezetes szakmai munka ide­je. Az árhatóság a közgazda- sági szellemű, árellenőrzések­re törekszik, tudomásul vé­ve. hogy az árképzés és ez­zel együtt az ellenőrzés is egyre bonyolultabb tevé­kenység, vizsgálataikat a jö­vőben úgy végzik el, hogy a kialakított jogszabályok közgazdasági hatásait is számba veszik. Kézfogás helyett késszúrás Már hosszú évek óta vi­szály dúlt a kőkúti Csonka és Kalányos család között. Hogy mi volt az ellenséges- kedes eredendő alapja, arra mar senki sem emlékszik pontosan. A vélt és a valós serelmek miatt gyakori volt a két család között a vesze­kedés, mely többször a tett- legessegig fajult. Tavaly március 13-áh a késő délutáni órákban, szom­bat lévén, tele volt vendég­gel a kőkúti italbolt. Közöt­tük volt a 24 éves Csonka Józsej feleségével és a 21 éves Kalányos Vince. Cson­ka József a söntéspult mel­lett álló Kalányos Vincéhez lepett, és megkérdezte: — Haragszol-e még rám? Kalányos félretette a bé­akkori klubjába. Tudtam, hogy Hegedűs Gyula nap­közben rendszerint ott tar­tózkodik. Szobájában ebéd utáni álmát aludta. Meg­vártam, amíg felébredt. Be­mutatkoztam. — Mit akar, kérem? — kérdezte a szigorú szerkesz­tő meglehetősen mogorván. Elmondtam, hogy a meg­szólít Nemzet rendőri rovat­vezetője voltam, és jelenleg csalt az egyik hétfői lapnái dolgozom. Hegedűs végigné­zett. néhány dolgot kérdezett tőlem és a maga szűkszavú modorában csak ennyit vá­laszolt: — Írja fel a címét. Az egész beszélgetés csu­pán nenany percig tartott. iN-apok múiva azonoan meg­kaptam áz értesítést, hogy jelentkezzem a szerkesztő­ségben, amely szintén az Aradi utcai Glóbus Nyomda epmete'oen volt. S amikor onnan • eltávoztam, már a Magyar í'íeanzet belső mun­katársa voltam. A megszűnt Nemzettől rajtam kívül csu­pán egyik kollégámat vették at. Nagy dolog volt ez akko­ri oan, sajtóirodabeli kollé­gáim csodálkozva kérdezték, nog.van jutottam be ebbe az előkelő szerkesztőségbe, ame­lyet igencsak naigy nevek fémjeleztek. Magam sem tudtam, hogyan sikerült, nyilván Hegedűs érdeklődött irántam, s úgy látszik, a kapott referenciáik, kielégí­tettek. i (Folytatjuk.) külési szándékot, és elutasí­tóan viselkedett. Ezért Cson­ka felesége nekiment Kalá­nyos Vincének, és a haját kezdte tépni. Kalányos el­lökte magától a felbőszült asszonyt. A férj is közbelé­pett, védelmezve feleségét, A két fiatalember megragadta egymást, és dulakodni kezd­tek. Ekkor lépett be az ital­bolt ajtaján a 17 éves Kalá­nyos Imre, aki bátyját akar­ta hazavinni, ö is a pulthoz lépett; most már négyen du­lakodtak. A 31 éves Csonka István, Csonka József unokatestvé­re, mind ez ideig egy közel­ben levő asztalnál ült és iszo­gatott. A fejleményeket lát­va ő is a pulthoz indult, és zsebéből kirántott egy zöld­ségtisztító kést, kaszaló moz­dulatokkal hadonászni kez­dett vele, és hátba szúrta az előtte álló Kaíányos Imrét. Újabb szereplő jött be az italboltba, és szintén beavat­kozott a verekedésbe, a 22 éves János, a harmadik Ka­lányos testvér. Látva, hogy öccsét késszúrás érte, báty­jával együtt Csonkáékra tá­madt, akik az italbolt rak­tárhelyiségébe menekültek, és az ajtót magukra zárták. Időközben a kocsmában tartózkodó 35—40 vendég az utcára menekült, A Kalá­nyos testvérek azt követel­ték az italbolt vezetőjétől, hogy nyissa ki a raktár aj­taját. Mikor az érre nem volt hajlandó, amazok ha­ragjukban szétverték a sön- téspultot. Ezzel ötezer fo­rint kárt okoztak. A rendőrség közbelépése vetett véget a verekedésnek. Kalányos Imrét, aki súlyos, de nem életveszélyes sérülést szenvedett, kórházba szállí­tották. A Kaposvári Megyei Bíró­ságon ár. Xjjkery Csaba ta­nácsa tárgyalta a, kőkuti ve­rekedők bűnperét. A bíróság Csonka István elsőrendű vádlottat bűnösnek találta súlyos testi sértés bűntetté­ben és csoportosan elköve­tett garázdaság vétségeben, s ezért 10 hónap börtönben le­töltendő szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként egy évre eltiltották a köz­ügyén gyakorlásától, és kenyszer-elvonókúrára kö­telezték. Kalányos Vincét nyolchó­napi, Kalányos Jánost és Csonka Józsefet hathónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Az ő büntetésüket próbaidőre felfüggesztették. A Kalányos testvéreket ezen­felül 3 ezer forint pénzbün­tetésre ítélték, és kötelezték őket az okozott kar megterí- tesere. A bíróság az ítélethozatal­nál figyelembe vette, hogy Csonka Istvánnak három kis­korú gyermeke van, ő es társai büntetlen előéletűek. Olyan cigány származású fia­talemberek álltak a bíróság előtt, akik , a beilleszkedés útjára' léptek, becsületesen .dolgoznak, munkájukkal ve­zetőik elégedettek. Az. ítélet jogerős. Mezei István Újra itt a Patyolat Akció 1983. január 10-től február 10-ig húsz százalékos árengedmény a lakosság részére. Női, férfitélikabát, férfi-, gyermeköltöny, pléd, pokróc, takaró, bútorvédő huzat, sötétítőfüggöny, autóvédő huzat, szőnyeg tisztítása. SOMOGY MEGYEI PATYOLAT VÁLLALAT «g?«?

Next

/
Oldalképek
Tartalom