Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

/

Az együttműködés sikert hoz

Eredményes évet zárt a Vöröskereszt

Komolyan veszik a vöröskeresztes munkát Barcson; tokán és sokat dolgoznak a jó eredményért. Csonka Zoltánná, a Vöröskereszt barcsi városi titkára is elégedett a múlt évvel. A napokban végezték el az értékelést a tanácstagokkal, a Hazafias Népfront helyi szervezetével közösen, a termelőszövetkezet pedig maßa értékelte a területén levő majorok rendjét, tisztaságát. Barcson a vöröskeresztes munkából a gyerekek is kiveszik részüket, s<jt a városi szervezet több dologban kizárólag az iskolásokra számít Az önállóan működő iskolai alapszervezetek tagjai jártasak'az elsősegélynyújtásban, a csecsemőápolásban, ismerik az egészségnevelési tevékenységet. Fölkészültségükről a váivai vers«nyeken rendszeresen számot adnak. Az ifjúsági vöröskereszles csoport tagjai később sem szakadnak el ettől a munkától: sokan helyezkednek el közülük egészségügyi pályán.

— Jó érzés, ha felnőtté vált barcsi gyerekeket látok viszont a megye vönöskenesztes alapszervezeteinek vagy vezetőségének tagjai közt — mondta Csonka Zoítánné

Minek tulajdonítható, hogy ilyen szép eredményeket érnek el itt az egészségvédő és nevelő tevékenységben ? Ismét visszatérhetünk az iskolához, a barcsi üzemekhez: számos tanuló, illetve dolgozó végez vöröskeresztes munkát. Kiemelt feladat, itt a családvédelem. -Szükség van az idős rászorulók állandó gondozására is, ez azonban — egyelőre — nehezen oldható meg. Az 1983- as évre a VI. vöröakeresztes kongresszus határozatai alapján készültek, tehát különösen fontos a családvédelmi. gondozási problémák orvoslása.

— A szocialista brigádok önzetlenül fölajánlják ehhez a segítségüket. Sok örömet tud adni az emberi kapcsolat, s naponta találkozunk segítő szándékkal.

A barcsi egészségnevelési programokon százával vesznek részt az emberek. Nem volt meg olyan, hogy érdektelenség miatt elmaradt volna az előadás. A „recept” egyszerű: először megkérdezik a lakosságot,, hogy miről szeretnének hallani, mi érdekli őket, s csak azután látnak hozzá a program Ö6z- szeállításához.

Népszerűek az egészséges táplálkozásból szóló előadások ; az üzemekben a munkavédelemről, s ezzel párhuzamosan a betegségek megelőzéséről beszélgetnek szívesen. Hagyomány az elsősegélynyújtó tanfolyamok és továbbképzések szervezése. Az üzemi aktívák reszt vesznek a lakóhely tisztaságáért indított mozgalmakban is.

— Lépésről lépésre, folyamatosan szeretnénk jó eredményeket elérni — mondta a Vöröskereszt városi titkára. — Nem előadások tömegére, hanem átgondolt, szervezett programokra törekszünk. Mindezt pedig úgy érhetjük el, hogy Barcson es környékén egy célért: az egeszseges életmód kialakításáért közösen dolgozik az egészségügyi szolgálat, a Vöröskereszt, az iskola es. az üzem.

A. A.

Megjelenés előtt

Babik és Geszer kán

Több olyan mű áll megjelenés előtt, amely joggal tarthat igényt az érdeklődésre az irodalomban elfoglalt helye vagy különlegessege okán, Örkény István, korán elhunyt kortársi írónk 1955-ben Babik címmel írt kisregényt, s ez félbehagyot- tan is figyelemreméltó, ugyanis érvényesen fogalmazódik meg benne az ötvenes evek Magyarországa. Gondozására a Szépirodalmi Kiadó vállakozott.

Több, mint harminc éve nem jelent meg Bánffy Miklós trilógiája, melynek első részét, a Megszámláltat- tál

__-t 1934-ben, a második

at, fis híjával találtattál... címmel 1937-ben, a harmadikat a Darabokra szaggattatok . ,-t 1940-ben publikálta. F. nagyszabású művében ábrázolta a Ferenc József-i

kor arisztokráciájának pusztulásra ítéltségét. Fülledt és reménytelen szerelmek, elbukó egyeni ambíciók, képviselőválasztások, parlamenti színjátékok eleven, hiteles es impresszionista módon színezett körképe a regény. Néhány évvel ezelőtt Nemes- kiirthy István szorgalmazta újrakiadását az Élet és Irodalomban. A Helikon vállalkozott a megjelentetésére, s az újrakiadás vizsgája lesz a műnek; kiállta-e az idő próbáját.

Ugyancsak a Helikon bábáskodott Karácsony Benő nemrégiben a képernyőn sikert aratott regényének, a Napos oldalnak a megjelentetésére. Az író érzékeny moralistaként ábrázolja a polgári társadalmat, s a megsértett emberiesség nevében mond ítéletet róla. Az

eredeti mű — mely hamarosan napvilágot lát ismét — természetesen színesebb, gazdagabban motivált a feldolgozásnak

Lőrincz L. László, a somogyi származású író, alta- jisztikus fordította magyarra a Geszer kán, a tíz vilagtáj ura című 1716-os keltezésű müvet, mely a mongol Irodalom egyetlen regenyszerű alkotása abból az időből. Eredetileg hősi ének volt, de Pekingben már regényként látott napvilágot ott élő mongol előkelőségek jóvoltából. Az ismeretlen átdolgozó a hős-ének fennkölt stílusát humorral elegyítette, a cselekményt pedig kiszínezte. A mű az Európa Kiadónál Kass János illusztrációival jelenik meg.

BÁLLÁ

ÖDÖN

GUMID HOTEL HUNGÁRIA

Szenzáció!

Később nagyobb, bár sajnálatos szenzációval szolgai-, tam. Azon a vasárnapi napon repülőbemutatót tartottak Budaörsön. A szerkesztőségben az volt a szokás, hogy nyolc óra tájban, lapzárta után a munkatái-sak beszélgettek, pletykáztak. Én, aki a legfiatalabb voltam a szerkesztőségben, érdeklődve hallgattam kollégáim anekdotáit, korábbi élmenyeit. Egy ilyen alkalommal felfigyeltem arra, hogy egymás után több mentőautó robog el szirénázva az utcán. Valami különös idegesség fogott el,, felpattantam, a telefonhoz mentem. A mentőket hívtam.

— Hová megy ez a sok kocsi? — kérdeztem az ügyeletest.

— Tömeges — hangott a válasz. Egymásba ütközött két HÉV-szerelvény a budaörsi repülőtér közelében.

Ebben a percben jött fel a nyomdából a főszerkesztő?

— Súlyos szerencsétlenség történt — jelentettem neki.

— Menjünk ki azonnal a helyszínre.

Pillanatok alatt megszerveztük a dolgot. Az olvasó- szerkesztő, Király Pál, a nemrég elhunyt aranytollas újságíró, akkori rendőri riporter, a kis Szilváid, aki

később több újságíróval

együtt a debreceni repüló- szerencsetlenség áldozatává vált, <*. jómagam, nehány perc múlva már robogtunk is a szerencsétlenség helyszínére. Közben felosztottuk

egymás között a feladatokat

Nekem a halottak és sebesültek névsorát kellett' összegyűl lenem. A mentőktől aránylag gyorsan beszereztem az adatokat. Király Pál a rendőrség vezetőjétől kért információt, az olvasószerkesztő az ‘ állomásfőnökkel, Szil vasi pedig a tanúkkal

beszélt, Mindez aranylag rövid idő alatt zajlott le. Aztán' lóhalálában vissza. A gépírónők, s a nyomda készenlétben vártak bennünket, s alig egv óra múlva a szerencsétlenség leírásával már az utcán volt a lap második kiadása.

A többi három hétfői lap lemaradt az eseményről, illetve csak órák múlva, késő éjszaka, a Reggeli Újság anyagából készítette el második kiadását. Addigra már a közönség a mi lapunkból értesült a tömegkatasztróíá- ról.- Ez volt az első igazi sikerem, megdicsértek, száz pengő jutalmat kaptam — ami már pénz volt ,— és fizetésemet duplájára emelték.

Egy éve dolgoztam a Reggeli Újságnál, amikor egy új lap, a Nemzet munkatársa

lettem, persze megtartottam vasárnapi állásomat is a Reggeli Újságnál. A lap rendőri rovatvezetője Lovas Sándor lett, én pedig a helyettese. Lovas Sanyi, a második világháború alatt munkaszolgalatoskémt halt ipos a fronton, vidám, cigány mellett mulatozó bohém ember volt. És emellett kiváló újságíró. Annak idején számos kitűnő, leleplező riportja jelent meg. Az idősebb újságíró-generácip tagjai tálán még most is emlékeznek a turulmadár-bravúrjára.

Megtudta ugyanis, hogy az egyik elmegyógyintézetben súlyos visszaélések történnek, a főnök az elmebetegeket saját jávara dolgoztatja. Lovas egyik este felmászott a Ferenc József-híd (most Sziabadság-híd) turulmadár rára. Ez persze önmagában akkoriban nem volt Különös szenzáció, gyakran fordultak elő. ilyen esetek. Hiszen még sláger is volt: „Ahol az ember felmászik a fára, a turulmadárra, ott van Budapest...” Ezek az esetek csak ritkán veg/ódtek öngyilkossággal. Amikor ugyanis a madár lovasat a tűzolt|k lemelték, bevitték a főkapitányság életvédelmi' osztályára, s rendszerint az egyik beosztott — többnyire a „lé- léklátó” Kele János — foglalkozott vele. Arra már nem emlékszem, miért neA fantáxia tábornagya

Jancsó, a filmkészítő

Találkozásunk estéjén a tél közeledtét jelző eső pásztázta a várost. Budát megülte a nyirkos köd. A várbeli utcák elnéptelenedtek. Jancsó Miklóssal a Várszínházhoz közeli Korona cukrászdában randevúztunk. Jöttek fiatalok és idősebbek, farmerban és nyakikendősen, sötét öltönyben. Megtelt a cukrászda „nézőtere”. Janeso érdekli az embereket. Jan- csóról beszélnek, munkáiról vitáznak. Jancsót ismerik szerte a világban. Ennek bizonyíték« mostani megbízása is. Egy olasz cég tíz nemzetközi hírű rendezőt kért fél, hogy készítsen a kontinens tíz különböző kultúr- cantrumként ismert varosáról filmet. Így például az Oscar-dijas Alain Resnais Párizsról, Andrej Tarkovsz- kij Leningrádról, Carlo Liz- zani Velencéről, Berlanga Barcelonáról forgat filmet: Budapestet Jancsó Mittlós mutatja be, nemcsak a kamera mögül mint rendező, hanem személyesen” . is, mivel 6 a film narrátora.

— Mi az, amiről minket,' magyarokat legjobban ismer a világ? A zenénk és a zeneművészei nk. Liszt, Bartók, Kodály neve sehol a kontinensen nem cseng idegenül. Hát akkor mutassuk meg fővárosunkat zenével. Magyar zeneművekre felépített montázs ez a film — mondja Jancsó Miklós. — Felcsendül a többi között a Himnusz, a Rakóczi-induló, a

yezték Kelét léleklátónak, miután ezeknek a szerencsétlen nincsteleneknek nem a leikébe, hanem a zsebébe kellett volna látnia. A madárra mászás oka ugyanis abban rejlett, hogy az illetőnek egy fityingje sem volt. Miután az illető a rendőrségen lemondott öngyilkossági ‘szándékáról, az épülettel szemben levő kocsmából vacsorát hozattak neki, és miután jóllakott, öt pengőt nyomtak a kezébe. Akadt közöttük, aki havonként vagy hetenként megismételte ezt a nem eppen veszélytelen produkciót, hogy vacsorához es ne- ,md pénzhez jusson.

Nem így Lovas Sándor. Amikor a tűzoltók levették a hídról, majd bekísérték a rendőrségre, ott megjátszotta a bolondot. Mégpedig olyan ügyesen, hogy végül is abba az elmegyógyintézetbe vitték, ahol a visszaélések történtek. Lovas álnevet használt.

Jó ideig volt megfigyelésen az elmegyógyintézetben, ahol időnként felkereste a húga. Lovas addigra megírta leleplező riportjait, amelyeket testvére egyenesen a szerkesztőségbe vitt. Egymás után jelentek meg ezeg a leleplező írások; akiket támadott, azoknak halvány sejtelme sem volt arról, ki lát bele ilyen pontosan az ü/elmeikbe. A vétkeseket csakhamar le is váltották, és eljárás indult ellenük, Lovas pedig, mint aki jól végezte dolgát, kivonult az el- megyógyi níézetből.

(Folytatjuk)

megzenésített Nemzeti dal, az Allegro Barbaro és Seres Rezső világhírű dala, a „Szorporu vasárnap”. A filmen látható . lesz a Nemzeti Múzeum, a Halászbástya, a Magyar Állami Operaház, a Margitsziget a Műcsarnok, a Zeneakadémia, a Vigadó és számos budapesti utca, tér, műemlék. A film egyébként az ötlettel • jelentkező olasz cég és a Magyar Televízió közös produkciója.

— Egy másik televíziós filmje, eddigi legnagyobb lélegzetű munkája, első filmsorozata már elkészült. Bemutatásra vár Gvurfeó László Faustus doktor boldogságot pokoljárása című regényéből forgatott nyolcszor egyórás filmje.

— Gyurkó regénye hazánk elmúlt harmincöt évének történetéről szól. S mint már sokszor elmondtam, engem érdekel, izgat ez a néhány, életünkben, történelmünkben jelentős évtized. Érdekel, mert magam is végigéltem. Van erről mondanivalóm.

— A Faustus doktor ... sikerkönyv. Napok alatt felkerült a hiánycikkek listájára, és a nagy érdeklődésre való tekintettel az idei téli könyvvásárra jelenteti meg a Magvető újabb kiadásbart. Aki már olvasta a könyvet, valószínűleg hűen szeretné a történetet viszontlátni, ezzel nagyobb felelősség hárul a filmet készítőre?

— Mindig felelősség filmet vagy televíziós műsort csinálni. Gyurkó a barátom, szeretném, ha a regénye a Képernyőn is sikert aratna. A televíziós munkát élvezem.

— Az elmúlt néhány évben sok mindent csinált, ami Jancsó pályáján újat jelentett. A már említett első teleinziós sorozata mellett például a Harszinházat az Astoria Szállóban. Először rendezett szabadtérén a Gyulai Várszínházban. Színpadra állította Verdi Otellóját a firenzei Operaházban. Legutóbb pedig a Budapest Sportcsarnokban rendezte a húszéves születésnapját ünneplő Omega együttes kon- cert-show műsorát.

— Mindig izgat olyasmi, amit még nem csináltam.

— Most van még Ilyen?

— A cirkusz. Szívásén megpróbálnám. Igazi cirkusz légtornászokkal, zsonglőrökkel, akrobatákkal, bohócokkal. Talán lesz erre lehetőségem.

— Egyik külföldi kritikusa a fantázia tábornagyának nevezte. Találónak tartja?

— Sok mindennek neveztek már, a legkülönfélébb jelzőket aggatták rám. Szeretném, ha egyszer így nevezne valaki: filmkészítő. Nam művész. Egyszerűen ftlrncsináló vagyok, akinek munkája a filmkészítés. Hiszen a-film nem egy ember alkotása. Sokak ötlete, odaadása, munkája hozza létre.

— Bár az utóbbi években mintha átpártolt volna a színházhoz.

— Szeretem a színházat. Estéről estére változik, minden percben alakul. Ezért szeretem újból és újból végignézni az előadásokat.

— Filmjeit is újra nézi?

— Nem. Ha egy film a mozi vásznára kerül, azon többé nem lehet változtatni.

— Hogyan indult filmet pályafutása?

— Híradósként, majd feljutottam a rövidíilmnekig, és

nagyon nehezen első játékfilmemig. 1958-ban csinálhattam meg A harangok Rómába mentek címmel első filmemet.

— Melyik produkciójával ismerte el a szakma?

— A Szegény legényekkel.

— Tizenhét játékfilmet forgatott. Melyiket tartja a legsikeresebbnek?

— Nem az én dolgom eldönteni, melyik volt a legjobb. Nem is vállalkoznék erre.

— Gyakran támadták a

kritikák. Tán egyetlen filmrendezőnkről sem írtak any- nyi jót és rosszat, mini Jancsó Miklósról.

— Mindenkinek joga van leírni, amit gondol. Elolvasom. Elfelejtem. Senkire nem haragszom. Ha lehetőségem van, dolgozom, s a munkámhoz igyekszem olyan embereket megnyerni, akik hisznek bennem, talán szeretnek is. Barátok kőzott szeretek dolgozni, azért ragaszkodom aranyira munkatársaimhoz és egyes színészekhez.

— Es Hernádi Gyulához ...

— Azit szoktam mondani, a mi kapcsolatunk olyan, mint egy kipróbált házasság. Mi együtt gondolkodunk, egyíelé nézünk, egyet látunk, hiszünk, egy nyelven beszélünk.

— Milyen munkára készül

az új esztendőben?

— Foglalkozom egy játékfilmmel, gmelyeí magyar— francia koprodukcióban forgatnánk.

S. E.