Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

Balatoni télváró... Követendő példa A fiadi Vöröskereszt az idősekért Jó ötletek, átgondolt szervezés A fiatalok igénye szerint Naponta tucatjával ér­keznek szerkesztőségünkbe panasz»« levelek. Vélt és valós sérelmek, elkeseredett hangú írások. Ezért is kü­lön öröm, ha olyan levelet hoz a postás, mely köszöne­tét, dicséretet tartalmaz. A napokban Fiadról érkezett ilyen. Írója hálával telve számolt be arról az áldoza­tos munkáról, melyet a községi vöröskeresztes alapszervezet végez. Fiad kis falu, alig három­száz lakóval. A nyugdíjasok száma meghaladja a hetve­net Iskola már három éve nem működik; a faluban — ezért is van fontos szere­pe a helyi Vöröskeresztnek. A szervezet tagjai sokat tesznek a lakosságért, az időskorú emberekért: lá­togatják, segítik az örege­ket szükség esetén elinté­zik ügyeiket. Munkájuk eredményét igazolja, hogy a véradásra a vártnál mindig többen je­lentkeznek, sokan segítik e szép kezdeményezést. Az alapszervezet az elmúlt év végén vacsorát rendezett a véradók tiszteletére majd az azt követő bál bevételéből kiegészítette az elsősegély- nyújtáshoz szükséges fel­szerelést. A december vé­gén megtartott öregek nap­ját egyhamar nem felejtik el a meghívottak. Csak a betegek maradtak távol a kedves ünnepségről, őket azonban a fiatalok /látogat­ták meg, ajándékokkal „fel­szerelve”. „Mi, idős emberek kö­szönjük a helyi Vöröske­reszt alapszervezet tagjai­nak a kedves megemléke­zést. Köszönjük, hogy al­kalmat teremtettek a talál­kozásra egymással és ve­lünk. Szívesen összejövünk máskor is, nem várunk ven­déglátást” — írta a fiadi nyugdíjas asszony. Kétségtelen, hogy egy kisközségben mindig sokkal erősebbek az emberi kap­csolatok, mint egy nagyobb településen. De nem mind­egy, hogyan kamatoztatják ezt. Fiadon szeretettel be­szélnek a fiatalokról, az ál­taluk végzett munkáról. Pél­dájuk mindenesetre köve­tendő. örvendetes, hogy a Dédász — saját beruházásából — egymilliós költséggel korsze­rűsíti Kaposváron a Kisfa­ludy és a Buzsáki utca tér­ségében lévő elavult veze­tékhálózatot, s az elkorhadt faoszlopokat is kicserélik betonra. Gyorsan kell dolgozniuk a szerelőknek, hogy a munká­val a tervezett egy hónap helyett két hét alatt végez­zenek. No meg azért is, hogy az előre jelzett áram­szünet idejét pontosan be­tartsák, ne kelljen áramhi­ány miatt a munkából haza­térő embereknek bosszan­kodniuk. Nem is emiatt bosszankod­nak ! E környéken családi házak vannak, s előttük az utcán — közterületen — mindenütt magasba nyúló gyümölcsfák. A Dédász sze­relői, hogy a vezetékcserét az ágak ne zavarják, leg­több helyéh fejszével vagy stylfűrésszel vágták le. — Előírás, hogy az ágak a vezeték alatt legalább másfél méter távolságra le­gyenek. Tavaly Nagykani­zsán egy gyümölcsszedő gyermek tragikus halálát okozta a vezetéket elérő ág. Abban igazuk van a lakók­nak, hogy a fejszével való áglevágás, a megcsonkított fa látványa elkeserítő. Sze­relőink azonban nem agmet- szó szakemberek. Ha a la­Ha tetszik, ha nem, vé­get ért a szünidő. Kicsik és nagyobbacskák újra maguk­ra öltötték az iskolaköpeny t, s nem valami nagy lelkese­déssel ültek be a padokba. Hó hiányában mivel töltöt­ték a szünidő napjait? Já­tékkal, olvasással, a közép­iskolások magnózassal, egymás társaságában. Pedig Kaposváron az ifjúsági ház­ban gazdag program várta a diákokat! A megyeszék­helyen megrendezett diák- központ már nem újdonság, az érdeklődés mégis „ve­gyes” volt. Nagyatádon mo6t első alkalommal próbálko­zott a városi KlSZ-bizott­A mezőgazdasági nagyüze­meknek nyújtott térítés 1982-ben 3,7 milliárd forint volt, 600 millióval kevesebb, mint a megelőző évben — ez derül ki az Állami Biz­tosító kárstatisztikájából. Növénykárokat 695 ezer hektáron mértek fel, s ezek­re 2,6 milliárd forintot fi­zettek. A legsúlyosabb vesz­teségeket tavaly is a jég okozta; mintegy 1,6 milliárd forint kártérítést kaptak a gazdaságok. Vízkárok után 550 mi Utó forintot utaltak át, ez az összeg valamivel alacsonyabb, mint a megelő­ző évben volt. A tavaszi fagykárok lényegesen keve­sebb veszteséget okoztak, mint korábban: az 1981. évi, csaknem 1 milliárd forinttal szemben 1982-ben 300 mil­lió forint volt a kártérítés összege. A legtöbb kárt He­ves, Békés és Hajdú megyé­ben szenvedték a gazdasá­gok, ezenkívül szokatlan es súlyos jégverések voltak kők elvégeznék vagy elvé­geztetnék ezt a munkát elő­írás szerint, akkor mi nem nyúlnánk a fákhoz — tájé­koztatott Menyhért Viktor, a Dédász osztályvezetője, akivel a helyszínen együtt tapasztalhattuk a lakók jo­gos panaszát Becsülendő az a törekvés, hogy a családi házak elé fákat ültetnek, azonban megfelelően kellene gondoz­ni őket, hogy a vezetékek közé nyúló ágak ne okozza­nak áramzavart vagy balese­tet. Esetleg olyan fákat kel­lene ültetni, amelyekkel nincs ilyen gofid, mégis széppé, kellemessé varázsol­ják a házak környékét, eze­ket a csöndes utcákat ság ilyen rendezvénysorozat­tal, s ahogy az értékelésből kiderült: a vártnál is na­gyobb sikerrel. Hogyan lehet a fiatalo­kat tömegesen mozgósítani egy-egy rendezvényre? A most befejeződött atádi di­ákcentrum tapasztalatai t érdemes a továbbiakban is felhasználni. A cél olyan , programok szervezese volt, melyek a diákok szabad idejének tartalmas, változa­tos eltöltését szolgálják, s a fiatalok igényeire. ■ érdeklő­désére épülnek; ne a disz­kó legyen a „mézesmadzag”, mellyel odacsalogatják a gyerekeket. A rendezvénysorozat ide­Tolna, .Győr és Veszprém megyékben. A mezőgazdasági nagyüze­mek növénybiztosítását né­mileg módosították. A fel­tételek megváltoztatásával a biztosítás érdekeltté tette az üzemeket a károk meg­előzésében és elhárításában, amit például a termelési struktúra felülvizsgálatával átalakításával érhetnek el. Az állatkárok után tavaly 1 milliárd forintot térítettek a gazdaságoknak, az állór és forgóeszközök ‘ káraira pedig 120 millió forintot fizettek. Az üzemek gazdálkodásá­ban a legjelentősebb a te­nyészállat- es lóbizto&ítás, a gazdaságok mintegy 85 százaléka minden évben biz­tosítja állományát. A gaz­daságok eltérő eredményei szerint mindeddig nem dif­ferenciálták a díjat a gaz­daságok eltérő eredményei szerint, 1983-tól azonban er­re is sor kerül. Ám a lakók azt is el­mondták, hogy az áramszü­netről csupán az újságból értesültek. Ha előbb tudnak a hálózatcseréről, akkor ér­tőbben, gondosabban tá- vdlítják el a munkát zava­ró, a vezetékek magassaga- ba felérő ágakat. Az áramszolgáltató osz­tályvezetője azt is elmond­ta: évente félmillió forint­nál többet fizetnek a háló­zatot veszélyeztető ágak le­vágásáért. .Megígérte, hogy a jövőben korábban értesí­tik a lakókat a vezetékcse­réről, és a fák gondozásá­val, illetve a vezetékek és az ágak közötti távolsággal kapcsolatos előírásokra ís felhívják figyelmüket. jére információs központot hoztak létre a nagyatádiak, ahol a fiatalok részletes tá­jékoztatást kaptak arról, hogy egy-egy program mit tartalmaz. Az életkorhoz igazodva természetesen volt előadás a. rockzenéről, tartottak koncertet, de a közösségi szellemre, a játé­kos kedvre; az aktivitásra alapozva több vetéljtedő, , verseny ks-Varto -a diákom, kát. Részt vehettek asztali- ,i tenisz-vjllámtornáh. video- bajnokságon, a Csak né­hány kérdés című művelt­ségi vetélkedőn, vidám közösségi játékokban . . . Az óévet ifjúsági szilvesz­terrel búcsúztatták, ahová nyugodtan elengedhette serdülő gyermekét a szülő. A diákcentrumon nemcsak középiskolások, hanem munkásfiatalok is részt vet­tek ; ismeretségek, barátsá­gok- szövődtek. Bebizonyo­sodott: elsősorban nem anyagiakra van szükség ah­hoz, hogy egy-egy rendez­vényt sokan látogassanak hanem jó ötletekre, átgon­dolt szervezésre és nem utolsósorban arra, hogy a rendezők a fiatalok közösség iránti igényére támaszíkod- janak. Á remény ára Péntek a hervadd* napja. Az ember csüggedten, Le­horgasztolt fejjel ül, és szé­lesen feszül fölé — mint egy esernyő — a csalódás ár­nyéka. Elmúlt tíz óra. A rádió már hírül adta, amit nem kellett volna, és ami­től az ember egyelőre kép­telen szabadulni. Csak ül, kezében egy apró kis papír- fecnit morzsolgatva, ami­re betűk és számok van­nak nyomtatva. Es a szá­mok képében péntekig leg­alábbis ott nyugtalankodik az ember elnyűhetetlen kísé­rője, a remény. A szerencse reménye, amely olcsón ad­ja magát: ára mindössze öt forint. Pénteken hervad a re­mény. Aztán újrasarjad. Holnap vagy a jövő héten, mondjuk: hétfőn. -Igen, hét­főn a legvalószínűbb. Az ember hosszan eltöp­reng, már-már úgy dönt, hogy... De mégsem. Benyit az első útjába eső trafikba: — Kérek egy lottót. — Kifizeti áz öt forintot, és a remény ismét az övé. Hátha éppen en leszek az gondolja, aki eltalálja azt a- bizonyos öt számot. Miért is ne? És akkor... és ak­kor felvirrad a péntek, és kiderül, hogy csak két szá­mot sikerült eltalálnia, vagy még annyit se. Sebaj, majd a jövő heten. S ez így megy tovább. Mióta is? A lottó a történelmi idők szülötte. Délről származik. Genovában már 1620-ban rendeztek számsorsjátékot. Nálunk, bár a tizenkilence­dik század vége felé be­szüntették, második születé­se óta is csaknem harminc­éves múltra nézhet vissza; 1957-ben indult útjára. Nos, ennyit jegyeztem meg róla. 4És most letele­pedek az asztal mellé. Mindjárt tíz óra lesz. Előt­tem a négy szelvény, hal­lom a rádióból a szerencse- kerék forgását. Mennyei ze­ne. Aztán egy kíméletlen, szinte nyers bariton hang­ja. Már gyűrném is össze a szelvényeket, nem nyertem. Félúton eszernbe jut: hátha a ;tárgynyerefüényzsótsoláéon kifiuzzak a szamomat ... K. L, Metszés fefszóvel Hálózat-korszerüsítés — megcsonkított fák fl mezőgazdaság elmúlt évi kárai Target SOROK Idill Bizonytalan járású férfi tántorog az utcán. Egy- szercsak beleütközik a hir­detőoszlopba. Elindul ta­pogatózva, s járja körbe- körbe az oszlopot egyszer, kétszer, háromszor, öt­ször ... Egyszeresek föi- villan valami az agyában, es fölkiált: — Űristen, engem befa­laztak! • Nincs menekvés Brahovácz korábban roppant gyakran emelte szájához a pálinkástrveget. Most orvosi tanácsra jó- gázni kezdett, hogy meg­szabaduljon káros szenve­délyétől. Néhány hét múlva az orvos találkozott Braho- vácznéval, s megkérdezte, hogy van a férje. — Rosszul, doktor úri Most már fejen állva is meg-naeghúzza az üveget... , Kaszárnyában Az egyik katona, haza­térve szilveszteri kimenő­jéről, jelentkezett a szol­gálatos tisztnél: — Főhadnagy etvtánsak. Je .. .jelentem, hogy min­den baj nélkül megérkez­tem a kimenőről.., A tiszt sűrű pislogások közepette válaszol: — Rendben, katonák . .. Akkor garázsoljanai be, és térjenek pihenőre... A hét vicce A fiatal Vepaíesek erő­sen készülődött a szilvesz­teri buliba. S így szólt az anyjához: — Mama, add ide a ka­pukulcsot! Mire a válás*! — Minek az neked? Ha éjjel jössz haza, akkor úgysem találod meg a kulcslyukat, ha meg reg­gel, akkorra már fönt le­szünk... Világítanak Hajnalban egy berúgott férfi dülöngélt Kaposváron a neonlámpa alatt, s a 'kulcsot dúgdosta a vas­hoz. Arra jött egy rendőr, s mosolyogva mondta: » — Uram, ne erőlködjék! Senki sincs otthon. Mire a részeg: — Maga vak! Nem lát­ja, hogy fent világíta­nak ... ?! SOMOGYTLPLW' Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BEL A Főezerkesztő-h.: Paái László Szerkesztőség: Kaposvár, Latinra Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár PL; 31. 7401. Telefon: 11-518, 11-511, 11-5125 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinca Sándor n, 8, Tel.: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.: SÍ. T4#l Felelős kiadó: Bala.jcza János. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkezbesitő postahivataloknál és kézbesitökneL Előfizetési díj egy hónapra 34 Ft. negyedévre 102 Ft. fél évre 204 Ft. egy évre 400 Ft, Index: 25 967 ISSN 0133—0608 Készült a Somogy me.evel Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. M^ájua 1. u. 1ŐL Felelne vezető: Farkas Béia iga/gatő. Kéziratokat nem órzünk még. es nem adimk v mar a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom