Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

\ Késxainmk m művémxmtf mxmmlérm Együtt a Ki mit tud?-dal Nemrégen zárult le a je­lentkezés a somogyi művé­szeti szemlére; ezzel egy kidben rendezik meg a Ki mit t«d?-ra és a Helikonra késailő diákok bemutatko­zását. Már a körzeti bemu­tatóra készülnek a sikeresen szereplő együttesek, szólis­ták. Régen volt területi be­mutató Lengyeltótiban. Az itteni művelődési ház igaz­gatóját, Németh Mártát ke­restük meg, s az előkészü­letekről beszélgettünk vele. A helyi aktualitásokon kí­vül, úgy véljük, a lengyel­tóti véleményeken másutt is érdemes elgondolkodni. Január 23-án ■ délutánt • művelődési házban tol the tik azok az érdeklődők, akik kíváncsiak, hogy mivel ké­szültek a somogyi művészeti szemlére, a Ki mit tud ? -ra és as országos diáknapok bemutatóira a fiatalok. Fo­nyódról, Ra la tónk eresz tu r • rój. Pusztakovácsiból, Len­gyeltótiból és környékéről várnak szereplőket a sereg- szendére. Németh Marta lengyeltóti es környéke íbl- kéanuJésérő) beszélt. — Az asnatőrmozgaiom Kan font« esemény minden bemutatkozás, így ez a szem­le is. Milyen itt a mozga­lom. miben jelentkeznek a gondok? — Élőbbről kezdem. Már korábban el kell dönteni, bogy milyen együtteseket tudunk fönntartani. Magya­rul: számolni is kell. A gaz­dálkodás minket is erre késztetett. Azért nem tart­hatunk fönn egy csoportot, mert egyszer jelentkezik a szemien. Azok az együtte­sek élvezik a támogatásun­kat, amelyek egesz övben fojvamatosan tevékenyked­nek, s eredményt tudnak fölmutatni. A fiatalok je­lentős része az amatőnmoz- gakmon kívül is megtalál­hatja helyet a kömmüvelő- desben; gondolok itt első­sorban az ifjúsági klubokra. A közösségi művelődés fon­tos színterei a klubok. A gyenge, csupán alkalmi te­vékenységre vállalkozó ama tőr együttesek egyébként nem i* tudják kihasználni a közösség formálásában rej­lő nagyszerű lehetőségeket. A lengyeltóti ifjúsági kiub kétszer érte el az aranyko- szorüs minősítést. Elődje egy irodalmi színpad volt. amelyiknek a munkájára érdemes volt figyelni. — Ezt az amatőr együt­test váltotta föl az ifjúsági klub? — Egy ideig párhuzamo­san mú.vödött az irodalmi színpad és az ifjúsági klub. Az ifjúsági klubban meg­maradtak a régi színjátszók. Mondhatnám azt is: ők al­kotják ma is a magját. A kis közösség hagyományai arra kötelezték a klub ve­zetőséget, hogy nagyobb súlyt fektessen azokra a programokra, amelyek iro­dalom kózpontúak. Időköz­ben megváltozott az ifjúsági klub tagjainak összetétele. Rendezvényeinkét sokan lá­togatják. A síkére Imeny, ami nagyon fontos az ama tórmozga lomban is, a mi klubunkban szántén nélkü­lözhetetlen összetartó erő. — Hány tagja v»» a klubnak? — Magja mintegy negy­ven fiatal, a hét végén azon. ban ennél jóval többen jön­nek el rendezvényeinkre. — Jó néhány amatőr együttes nemcsak fönnma­radt. hanem sikeresen is dolgozik ezen a környéken. — Meg a társközségekben is. Táskán van az egyik leginkább életrevaló. Sok ott a fiatal és igényesek is. Az asszon ykórusra mindig lebet számítani. Hácson, Gyógy on szinten fontos té­nyező a fiatalság, nug más­hol, ahol az elöregedés ta­pasztalható, gondjaink van­nak. Új gond, hogy öregla­kon, valószínűleg tavasszal, elkészül a felújított műve­lődési ház és most, de a községben már hosszú ide­je neun készítenek pénzügyi tervet a kőemOvelödesre. Sürgető föladat, hogy ezen változtattunk. — Vonzóak-« at amatőr egvuttesek a fiatalok «za ­mara ? — HeJve válogatja. A bt>- zeáki népi együttesben mar csak négy helyi kislány tan­col, a harminchat tagú együttesben többségében lengyeltótiak vannak. Élet­képes viszont a buzsakí asz- szonykórus, amelynek egyik dsszetartója a hatvannégy éves Barcsánics Janót né. Ide csak asszonyokat vesz­nek fői, ez hagyomány. Idő­sebbek alkotják a csoportot, két fiatalaaezony jár csak az együttesbe. Mélypontról indult el új­ra a néptáncegyüttes. Tavaly égy sikeres nagyidai szerep­lés azonban meghozta a kedvüket Márciusra a Hil­ton szállóba kaptak meghí­vást: buzsáki napokat kí­vánnak ott rendezni. És javában készülnek az új minősítésre. — Szamukra tehát a szemlére való készük* nem jelent külön feladatot. — Szerintem nincs erköl­csi alapja, hogy az az együttes közönség elé lep­jen a szemlén, amelyik nem dolgozik folyamatosan, s ennélfogva meg éretlen. A folyamatosan tevékenykedő csoportok nem érzik kény­szerítő körülménynek a szemlére való jelentkezést; természetesnek tartják es várják a szereplést; meg­mutathatják, hogy mennyit fejlődtek. — A szemlen kívül is kapnak meghívást az együt­tesek? — A jobbak igen. A köze­pe* mezőnyt már nem ke­csegtetheti ilyen elismerés A jó csoportok pedig válo­gathatnak a meghívások ko- aott. Ezekbe« a hetekben biao- nyara gyakrabban ég a mű­velődési házakban hosszabb Kietg is a villany, i/. együt­tesek a szemle előtt több­ször tartanak probat. Csi­szolják tudásukat, mert töb­bet es jobbat szeretnének mutatni, mint tavaly vagy egy előző szereplésem. Az eddigieknél fokozottabban figyeljük ezekben a hóna­pokban a munka jtxkat. Hnranyi Barns Filmjegyiet A latba vetett lator Sohasem volt hatatlan fel adat olyan történeteket film­re vinni, amelyeket minden­ki ismer. Már a film böl­csőjében megszülettek azok az alkotások, melyek a bib­liai epizódokat dolgoztak fel; a siker biztos volt, hiszen nem kellett sok összekötő- szöveg — mindenki tisztá­ban volt a cselekményfordu- latokkal. Ha szabad ezt a kifejezést használni, a divat tartósnak bizonyult, noha — bár sokan merítettek az ó- s zó vétségből és az újszövet­ségből — igazan csak olyan nagy rendezőnek sikerült maradandót alkotnia az evangéliumi témakörből, mint Pasolini és Zefirelli, akik mindketten feldolgoz­ták a messiás-mítoszt. Azt gondolom, hogy Pás quale Festa Campanile A la­tor című filmjével ezekre kacsint gúnyorewat, bennük a divatot állítja paródia tár­gyává. Aki látta a Máté evangéliumát va^y Zefirelli Krisztus-filmjét, bizonyára felfedez néhány azonos, itt a groteszk segítségével meg­idézett jelenetet. Mert Festa Campanile pikareszket írt és rendezett a jól ismert, sze­retett mítoszból. Kópére- genyt vitt filmszalagra, olyan környezeti valóságban, me­lyet a magyar mozinézó nem ismer, és ámulattal cso­dál. Ehhez „ravaszul” szebb­nél szebb nagytotál felvéte­lekkel segíti a nézőt, s köz­ben szól Morricone fülbe­mászó muzsikája. Egy gali- lesti csibész csínytevéseit ál­lította központba Festa Cam­panile. Kaleb, a nép gyer­meke, római provincia lakó­ja, A hatalmi hierarchiában ő a béka popsija alatt vala­mivel kfisüü loklal helyet. (A romaiak gödörbe is állít­ják, es meglehetősen folyé­konyan közük róla a véle­ményükéül Kaleb. a népfi mit tehet­ne? Az eletet igyekszik elvi- selhetőve színesíteni. Csava­rog, elcsen ezt-azt, 'vásári mulattatóként fantáziátlan trükkócskekkel szórakoztat­ja a száj táti akat. Ezekből a déligyümölcs-ede* epizódok­ból facsar levet Campanile. (A humor eredeti jelenteje: nedv.) Kedves csibészünk — balek a javából! — az is­tennek sem érti a messiás csodatételeinek trükkjét, pe­dig megpróbál inaszakadtal gyógyítani, vízen járni ma­ga is. S amilyen a szeren­cséje, őt sorsolják az egyik keresztre, ama golgotái há­rom egyikere, a csodatevő melle. Hiaba mondja, hogy neki nem sürgős t Paradi­csom! Kedves, de — a mítosz tragikus kifejletét nem lehe­tett elkerülni —, a feletói humorszegénysegben szen­vedő filmmé sikeredett A lator. A szivünkhöz nőtt csi­bészt a férfi bájú Zurica Montesuna játssza, kedveset a Szerelmeim egykori sta­tisztája, a sztárrá előlepett, dús idomú Edieige Fenech alakítja, és feltűnik a hat­vanas évek Üdvöskéje, a meg mindig esinos Bernadette Lafont ». K U Ái ikonok A keleti kereszténység táblaképei A tarUtia tógátok, az al- busnlapozgatók többségé jól tudja, hogy az ikonokról merev arcú szentek, élésen kórvonalazott. akár szögle­tesnek ifi mondható angyal- alakok tekintenek a késői szemlélőre. Az talán már kevésbé közismert, hogy az ikon szó görög kifejezés, és eredetileg képmást jelentett Ezt a minősítést kezdték az­tán a Krisztust, Márüt et a már emli tett szenteket ábrázoló műveikre alkal­mazni azok a bizánci fes­tők, akik a 'VI. századtól mind nagyobb szántban foglakoztak e kepüpus ké­szítésével. ' Az általuk megörökített portrék, majd később jele­netek java része a keleti ke­reszténység templomjába ke­Jellegzetesen zárt szerkezeté fej az Usztyugí üdvözlet el uevetesü ikonból rOJt súvoá tat üoanoszáazakra — vagyis képallváHrakr« — rögzítettek. (Ilyen három*)- tós. a hajót és a saentetyt elveiaazte „te lak” egyébként hazánkba« is ackfeie látha­tók; elég csak a szentend­rei szerb tempfctnokra atal- *»•) Ai tkon/esééa Mzéndbfl indult utjam Ott alakultak ki jel tegzet eaaegtá — első- sor ban az, hogy az ábrázolt alakokat mind szenttől szembe. azaz frontálisan mutattak —> • vntoezsaűleg ott készültek az eJs*ő ón. mvrvtorajaok, amelyek: kisé- rősa&vegetkkei egyetembe« aztan ááfceruítefc orosz főid­re. ahol ax jkonművéastt vegtil m a maga teljes rwy> »egébe« kiviragaott. An» amíg ez 1» köve tik e­zett. Kose zu évszázadok tel­tek el, hisz a novgorodt is­kola meglétéről csak a XII. szénádtól vannak adataenk. Hogy miért éppen ott bo*v takoztatták lei teheségúket a bizánci mintákat immár nemcsak követő. Hanem sa> kát tovább 1« fejleaatő ikotv- festök? Nyilván azért, mert Novgorod abban •* időben öné Hó, független bojáraág veit, • urai a katonai és gazdasági hatalom gyarapí­tása mellett a hitélet elmé­lyítésére is törekedtek —7 ebhez pedig kellettek a gaz­dagabbnál gazdagabb díszí­tésű. a* eftvszerú népet el­kápráztató ikonok. mnaskesü fejedelemség íoonbatusaga ala került, t ettől kezdve az ottani ikon­festő iskola vette át a ve­zető szerepet, s adott az egyetemes művészettörté­netnek olyan kiválóságokat, mint a feltehetően görög eredetű Teofan Qrek — 6 egyébként meg Novgarodban tanult —, a világhíres, fil­men is megidézett Rubljov és a kévéssé ismert, de an­nál tehetségesebb Gyionyi- szíj. A moszkvai iskolának ez a megannyi remekművet hátrahagyó hármasa egyéb­kent a hagyományosán zárt' formák ismétlése közben is önálló művészi elképzelése­ket. követett Mint a szak­értők — köztük « magyar dr. Rúzsa György, aki en­nek az ábraaoáasi aflrwk a legjobb^ hazai ismerője — minősítem szokták. Grek veit az mdulátoe. Rubljw a maga finom, üde szmei- vel a harmonikus, míg Gyi- onyimj az ünnepélyes. Még két másik, sajátos je­gyeket felmutató oüáheiy is működött: az egyék Pszkov ban kepeete a főképp görög példaképeket követő — ál­XII. századi lkon: ax úgyne­vezett Gsztyugt Angyali üd­vözlet talaban sötetes tónusba« festő — mestereket, a má­sik pedig T tier ben virágzott, ahol inkább finom, dekora­tív munkák kerültek ki az ecsetek alól. Az ikooíestésaet merevsé­ge az idők folyamán ter­mészetesen oldod ott vala­mit. Ugyanígy a frontáti* ábrázolástól is mind gyak­rabban «jtekáötettek, s fel­váltotta ezt a távlatokat éreztető perspektivikus be­mutatás. A sok-sok szent koste pedig egy-egy vija® SBemieJy is odakerült A U Nca'gnrmd 147« tói Tájhoz tövében Muzsikás Szabó Zaupkontye alatt teher arccal hallgat a bcuta&a taj- haz, aSáakazemem 'pars — tálán a nyári sokadalmán mereng ataiikor Szabó Ját­ka na cd heged ühur jam ügy táncolt a vonó, hogy sza­kadt a lószőr. Nyári vigal­mak. hova let tettek ? Lehet, hogy a buzsakí hegedűs is erre gondol miközben ké­szülődik az öregek hazaiba ebedet» Kulcsra zárj« a csöndet abbas a tájhazmel- letti épületben raeiTet hat érne vett kémény hetvenezer fonótokért — Nagy itt a bSteweég moetanabam — ennyi a ke­li őoaaegzes — Odaat az otthonban aaért van meg lángja a kedvnek Névnap, saületéanap frnoep! Előve­szem a szarazfát. aztán ki­szabad item a nótákat belő­le. Tudja ő ia, tudja wunden hegedűs, hogy • hangsaemcK tejtee van. S aki érti ezt. az lttekhúrokon is megzendrti a dalt. Jóska becsi ilyen ember Hetvenberem ev alatt lerakodott benne a sok tapasztalai, mint a drá­gakő a kincs Kerdetn, ma a iegjelesb közülük. — Ax, hogy az ember nem egyedüli ék). Rmesztem a mondáét, ee megvilágosodik egyszercsak. Anwkor erkeztem. eppen a szomszédból jött. Diót torő- getni segitett, akadt egy po­hár bor i«, hogy könnyebben menjen a munka, csússzon a van Azaz, kell a tarsasag — a barátság — az ember­nek; „az ember nem egye­düli élő”, ö elvesztette a párját, ahghogy ide költöz­tek. A túlhajtott fogat F.yy. a negyvenes évei kö­zepén faré férfi ölt mellém a vonatom. Fiatalosan etil- loffott szeme, ám haja hófe­hér. Percek óta figyeltem, de hiába töprengtem, nem jutott eszembe, hogy hív­ják. ö ismert meg előbb; nevemen szólított. — Hát persze — rúllan emlékezetembe —; Kocsis Pista. • Csak így ismertük. S em lekképek sorozata pergett le előttem. Szülőfaluméin k, gyermekkoromban meg po­ros utcái, amelyeken lovas fogatával naponta végighaj­tott akkor még kamasz títi- lársam. Mindannyinak bál­ianya volt ; mi ttfUlvn gut n kocsisok akartunk lenne — persze wpy hatevesen. Fgys/HH- töt réti bennünket a kocsijára, mikor nagy­apámmal a Katarba indul­tunk Szótlanul zötyögtünk a bakon. Mit is mondhattunk volna akkor még egymás­nak? Nagyapám hatvanhét. 6 tizenkét, én hétéves vol­tam, s az úton végig szil­valekváros kenyeret maj­szoltam_ , Szerettük Pi-rtát. Télen, mikor a faggot hótól csillo­gó főutcán kis szánkóinkkal lovas szánja Klán rohantunk, 6 «em csapott közénk os­torral, mint mások, hanem megállt. Megvárta, míg biz­tonságosán utánakötjiik ma gun'at, majd egy kicsit megfuttatta « lovakat, s csak * falu végén ..Maradiatok le!" ^, Aztán ment a földekre. Korosztályom később más járművekre szállt, ö tovább hajtotta a fogatot. Ha a rúd mellől kidőltek a regi lovak. újaJcat fogott be. Evek múltán a poros dú- lóutakról az erdő borított« domboldalak horhói felé fordított»« szekerét. Az er­dőgazdaságnál dolgozott, must fuvaros — fát szállí­tott. 1 — Tudod, lehetett fagy vagy kánikula, nem volt olyan hónap, hogy tízezret ne vittem volna haza... Egyik napon aztan nem ért föl a„ erdői niszelő kap lato t eperé. Ájulton teltek le a kogttrol. Három mpig eszmei e Versét!, majd Korom hétig mozdulatlanul feküdt mi mtenzm osztályon. — Szitu »tor Kén« — mond­ták az orvosok —, és leszá­zalékol tok. Szomorúan né* k* a vo­nat ablakán. Havat váró, léniáktól szabdalt erdők ro­hannak el előttünk. Ilyen­kor, télen a mélyükre látni. Szemetel most is mz irtást keresi. — De nem hagyom abba cegleg. Oj házat akarok épí­teni. Növöget a lányom. A befogott kocsi helyett most már a kéthetente is­métlődő belgyógyászati kont­roll várja. Elköszönünk egy­mástól az SZTK előtt. Gyeplőhöz és ostorhoz szo­kott kezének szorításán erőt és reményt érzek. En meg egy kicsit tovább megyek. Mezei István — A rtá me I ur falujából, N iklaba, települtünk ide, hat esztendeje, Hívott s lá­nyunk, ide jött férjhez. ‘ A fiára meg buszsofőr, tanult «mtoer. ldekoltazrtimk az uiegensegbe. akta,) egy erre ra meghalt az asszony. Mit lehet erre mondani? BujdöáHk a pillantás a ma- wke elől. A kis porta min­dem épületet jól szemugym '•'esz/ean. A kétszobás házacs­kára merőleges az istálló meg a pajta. A hazzal saembesi oldalt az ód — benő* hízó roíog —, egy nyan konyha, » a kait sarja ie. Az istálló azért épült így, hogy megállítsa a szabad mezők felől a szedet. Jó gon­dolkodásuk volt a regiek- nek­Bot » segítője, — Elbotolgak ele. Hiba* a bői terdem, nincs a for­go a helyén- Hej, pedig fia- talkmrombaji úgy feldobtam»’ a teli zsák búzát a ‘-'alIám­ra. mintha csak toll lett volna benne A kék szemekben para- hyi sarga lángok gyulnák, — Araioiminkae voltam. Szegény emberek gyereke. (itthon volt egy kis jószá­gunk, kis földünk. Na nem sok:' hét kataszteri. ehhez kaptunk az osztáskor meg néhányat, így lett tizenhá­rom. Akkor mar elboldogul­tunk valahogy Elvettem a hbickozmai Horváth Juli­kat, megszülettek a gyere­kek. Hat így volt. Nem tudja élnék meg egyáltalán emberek Libi ckozman ? Dolgoetam arrafelé arató­ként. Bandában. Aztán Pusztakovácsiban. Mari- pusztán, Alsó-Kölkeden. Másfajta „bandája" is volt Szabó Józsefnek La kodalmakban. ünnepi alkal­makkor velük muasikalt: ő a prímás, kenyerespajtaiai meg a sípot, a bogot, a ma todhegedút — azaz a kánto­rát —, a cimbalmot kezel­ték. — Azért a muzsika meg­maradt mellettem. Cl torain! is tudok. Aztán ha nyáron az. a sok idegen megjön, kérik, hogy vegyem elő a sza- razfát. Ha maga azt tudna, milyen mulatósak a német lányok. Voltak itt csehek a nyárban, nagyon jó kis tár­saság azok is. ígérték, hogy visszajönnek. Hát a- nóta varja is őket a hegedűben, addig tálán föl se röptetom belőle azt. hogy „Nyáron a Balaton náddal van kerítve?’ L L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom