Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

A „fekete arany” földje Azerbajdzsán Szocialista Szovjet Köztársaság A Szovjetunió Kaukázu­sion-túli területéinek délkele­ti résaén, 86.6 ezer négyzet- kilométeren húzódik az Azerbajd/sán Szovjet Szo­cialista Köztársaság.' Észrt.k- ról a nagy Kaukázusi hegy­gerinc. keletről pedig a Kasizpi-tenger határolja. Az Ajxseron-félszigeten év­századokon át égték a tűz- imádók „szent tüzei”. A múlt század közepén kezd­ték itt kitermelni a kőola­jat. A második viíagháború­ban pedig az Apseronról ka­pott benzinnel üzemeit tíz szovjet harckocsiból és re­pülőgépből legalább nyolc. De nemcsak a „fekete aranyból” él a köztársaság. A modern Azerbajdzsán szimbóluma a főváros, Ba­ku közelében épült Szuim- gjait Lett, amely ma a szov­jet szintetikus kaucs.uk­gyártás, a kohászat és «2 olaj vegyészet központja. Az utóbbi 15 évben a 6 millió 258 ezer Lakosú Azer­bajdzsánban másfélszeresé­re nőtt a viUamosenergia- termelés.. A nagy teljesítmé­nyű, energiaigényes techni­ka alkalma,zásával és az anyagmozgatás gépesítésé­vel lehetővé vált. hogy 1981- ben 16 nap alatt betakarí­tották a gyapottermést. Az áHami felvásárlások megha­ladják . az egymillió tonnát. A köztársaságban 409 ezer tonnával teljesítették túl a te: vet. • A mezőgazdaság termelé­sét 1985-ig százalékkal növelik. E köztársaság lesz a. Szovjetunió legnagyobb szőlőtermelője. Tavaly 1.6 millió tonnát szüreteltek. Növekszik a primőr zöldsé­geik, a tea, a hús és a tej termelése is. Az ipá.ri ter­melést öt év alatt 30 száza­lékkal kívánják növelni. Az 1985-ig elkészülő erőművek évi 20 milliárd kilowattóra villamosenergia előállítását teszik lehetővé. Az 1,2 mil­lió kilowattom mingecsauri erőmű látja ed energiával Szumgaitot és a fővárost. Bakut is. A sebesvízű Kúra folyón tovább épül a Sam- bori vízerőmű, amely az energiatermelésen kívül hozzájárul az öntözés prob­lémáinak megoldásához Azerbajdzsán északnyugati, szárazság sújtotta vidékein. Az erőmű víztárolójától ki­induló öntözőcsatorna to­vábbi százezer tonna gya­pot és 32 ezer tonna szőlő termesztését teszi lehetővé. Forró kövű város Talaat Hanlarovval, az Azerbajdzsán építészek Szö­vetsége Elnökségének elnök- helyettesével beszélgetett tu­dósítónk a nagymultú fő­város, Baku történetéről, a szovjethatalom éveiben vég­bement változásokról, és a város fejlesztési terveiről. — Baku építészetének tör- téneténete három korszakot ölel fel. Az első több mint ezer évig tartott: a Kaszpi- tenger partján keleti jellegű i'áros alakult ki, „befeléné­ző” házakkal, szűk utcákkal, ahogy azt a muzulmán val­lás és a kényelmes életmód megkívánta. A város törté­nelmi magja, az lcseri-seher a középkori azerbajdzsán építészet remeke. Elődeink figyelembe vették a város fekvésének jellegzetessége­it. Építőanyaguk a környé­ken nayjmennyiségben ta­Hanlarov — megkezdődött a nyomortanyák felszámolá­sa, a vízvezeték-hálózat ki­építése, a csatornázás beve­zetése, fásítás, és a távlati tervekben az ipartelep és a lakott városrész elkülöníté­se egymástól, az olajtól tönkrement földek feljavítá­sa. A terveket fokozatosan megvalósítottuk, a iegutóbbi fejlesztési tervet, melyet 30 éves időszakra dolgoztak ki a szakemberek, 1972-ben hagyták jóvá. Baku történe­tének e harmadik szakasza immár hatvan éve tart. .Büszkén mondhatom, hogy mi, bakui építészek a ha­gyományokat megőrizve ala­kítottuk ki a város új arcu­latát, a kor szellemének, az. építkezések aranyainak és sajátosságainak figyelembe­vételével. Jó példa erre- a Lenin tér, amelyet egyik oldalról a kikötő határok A tér közepén áll a miniszté­riumok épülete. A hagyo­mányos „forró” mészkőből emelt épület az ősi művé­szet számos elemét őrzi. Ugyanakkor a környező há­zak építésekor felhasználták a betont, üveget, alumíniu­mot. Heves viták folytak az ősi városmaggal kapcsolat­ban. Az építészek, vélemé­nye megoszlott , a városköz­pont jövőjét illetően. Az épületek nagy része elavult. A Bakui Váraisi ■. Tanács az épületegyüttest műem­lékké nyilvánította, a még helyreállítható házakat ta- taroztatta, a lebontott épü­letek helyére csak a város­képbe illő új házak építé­sét engedélyezte. Baku éjjel Pintér István dokumentum riportja látható mészkő volt. a „for­ró kő” ezért nevezik Bakut forró kövű városnak. A tör­ténelmi városrészben min­denütt a régi építészet em­lékeivel találkozik a látoga­tó: itt áll a Lányok tornya, több régi palota. A laposte­tejű házak, mély balkonok természetes védelmet nyúj­tottak a tűző nap és a szél ellen. A második korszak a legrövidebb. A múlt század utolsó negyedében kezdő­dött és 1920-ig, a szovjet ha­talom megalakulásáig tar­tott. Ez idő alatt a város viharos ütemben növekedett. A hirtelen fejlődésre a kő­olaj szolgáltatott okot. A világ legkülönbözőbb részé­ből érkeztek Bakuba az üz­letemberek, kereskedők, nagytőkések. Oroszország­ból ide özönlöttek a mun­kások. A korszakra a bakui építészeti stílus hanyatlása jellemző. Az olajmágnások eklektikus villákat építettek, mellettük pedig gomba mód­ra szaporodtak, a szegényes viskók, amelyeket Makszim Gorkij találóan a „Sötét po­kol zseniálisan megfestett hasonmásának” nevezett. — A szovjelhatalom meg­alakulása után — folytatta A Veréb-akcióra küldött amerikai tiszti különítmény három tagja 1944. március 19-én. a kora reggeli órák­ban meglehetősen ingerül­ten hagyta el a magyar kémelhárítás vezetőjének, Üjszászy István vezérőrnagy­nak a szobáját. Akárhogyan is vették: nem kellemesebb hírt közöltek velük, mint­hogy a hitleristák kezére adják őket. — saját bőrük meptése érdekében. Visszavitték őket abba a helyiségbe, amelyet ők cel­lának véltek, de bármi volt, érthető, hogy ők, akik az Egyesült Államok elnökének személyes üzenetét hozták a magyar államfőnek, egészen más elbánásra számítottak. S arra semmiképpen sem. hogy kiszolgáltatják őket a hitleristáknak. Így azitán nem csodálható, hogy ami­kor Üjszászy szobájából az őr lekísérte őket a földszin­ti, négy szalmazsákkal és ráadásul még pokrócokkal is ellátott „lakosztályba”, s egymás közt maradtak, meg­lehetősen tanácstalanul mérlegelték a teendőket. Azt javasolta Duke a töb­bieknek, hogy várjanak a Kisállattenyésztők kiállítása Kaposváron Hétkilós tyúk és ínyenc perzsa macska Szájtátva bámulja az ap­rónép a szebbnél szebb ga­lambok százait, lelkendezve figyeli a „gazdasági udvar” szárnyasait. Meg a kakasku­korékolás is. az idilli falusi képet idézi á falak között. A kaposvári ki sállattenv észtők egyesületének rendezésében nemzetközi kisállattenyésztő kiállítás nyílt tegnap a Kil- lián művelődési központban; ahol igazán különleges pél­dányokkal találkozhatnak az érdeklődők. A díszmadárbemutatók ed­dig is igen sok látogatót vonzottak, ám a mostani rendezvény felülmúlja vala­mennyit. Mert a sok szép galamb mellett lathatok itt vízi szárnyasok, díszbarom­fiak, díszmacskák, nyulak, de még nutriák is. A romá­niai Nagyváradról, a ju­goszláviai Szabadkáról és Eszékről érkeztek állatte­nyésztők. Békéscsabáról öt- vendarabos állatállomány jött Kaposvárra. A berrfutat- kozás kölcsönös: a kaposvá­ri és az alföldi tenyésztők így mérik fel az ország má­sik felében történő tenyész­tési- módozatokat. így szerez­nek tapasztalatokat. Hajdú András szekszárdi tenyésztő díszbaromfiaiból egész kis gazdasági udvart hozott létre a művelődési ház bemutató helyiségének közepén. Rögtönzött halastó körül totyognak a libák, nyújtogatják nyakukat az apró kakasok. Sok érdeklő­dőt vonzott a brama tyúk és az orpinton baromfipár is. Nem csoda, hiszen kifejlett állapotban hat-hét kilogram­mot nyomnak. Nyolctagú család is bőven jól lakna egy darabbal, ezért is van nagy keletje a tenyésztők körében. A lengyeltóti ter­melőszövetkezet angóranyu- lainak is elsősorban a gye­rekek örülnek, ám a felnőt­tek is szívesen elgyönyör­ködnek a hófehér, hosszú szőrű tapsifülesekben. Ez az egyetlen olyan nyúlfajta, melynek szőrét nyírják, s rendkívül finom fonal ké­szül belőle. Az ország tenyésztői har­minckilenc fajta galambbal neveztek be a kiállításra, melyek közül a zsűri egy- egv' lajtagyőztest választott. Most hat díj maradt a ka­posvári egyesületnél, a töb­bit az ország más részén te- vekenykedő tenyésztők kap­ták. E kezdeményezes ered­ményeként — hogy a dijak többségé ne a házigazdáknál maradjon — a következő években feltehetőleg szíve-’ sebben ’ jönnek majd a kiál­lítók. a somogyi eseményre. Sok érdeklődő szemlélte meg tegnap a nutriacsäladot, ám még több látogatót vonzott a kaposvári Rózsahegyi Éva két perzsa macskája. A gyöngyszürke és zsemle szí­sorsukra, mást úgysem te­hetnek. Suarez őrnagy más vérmérsékletű ember ‘ volt. Azt indítványozta, hogy üssék le az őrt, szökjenek meg, lopjanak egy autót, s valamilyen. erdőben bújja­nak meg, így talán megúsz- szák a kalandot. Duke ezj. kivihetetlennek tartotta. Mindenesetre a meztelen de­rekára csatolt bői-övből elő­vette a biztonsági tartalék­ként magával hozott 300 Napóleon-aranyat. Testvé­riesen elosztották: mind­egyiküknek jutott száz Na­póleon. Mire végzett ezzel a művelettéL. s isimet felöl­tözött, megérkezett a regge­li, és azzal Király őrnagy. Ö sem látszott nyűgöd tab iá­nak, mint a főnöke. Azit kérdezték tőle, hogy, tudna -e gépet szerezni, amellyel elhagyhatnak Ma­gyarországot, — Nem — felelte. — Az éjszaka felrobbantottuk • a magyar repülőgépek motor­jait. — Búvóhely? — Nincs. Király őrnagy azt taná­csolta, hogy a Luftwaffé- nak adják meg magukat, mielőtt a Gestapo megerke­nű „cicusok” fajtájuk jóko­ra példányai. Selymes sző­rük állandó ápolást igényel, de a jó kondíció megtartása érdekében elsősorban csir­kemáj és húsfélék szerepel­nek az ínyenc macskák ét­lapján. A vasárnap estig nyitva tartó kiállításon szakköny- vekgt is vásárolhatnak a lá­togatók, s a tombolán több­féle madár nyerhető. A be­mutató időtartama alatt szakmai program ás les.z. Va­sárnap délelőtt kisállatte- nvésztő ankétot rendeznek, melynek vendége Gonda Irén, A kisállattenyésztő cí­mű szaklap főszerkesztője. A. Á. Az oívcső véleménye A jót akarni kell” Élek a jogommal. Pár szót szeretnék szólni az Önök által feltárt kezdemé­nyezésről, a kerékpárutak- ről. Sajnos, az eredetit nem olvastam,' csak a december 2-án megjelent oldalas cik­ket, de az is elég volt. Minden elismerésem az Önöké! Ragyogó kezdemé­nyezés! Teljes mértékben támogatom az ügyet. Egye­lőre csak írásban, mert 1984- ig sorkatonai szolgálatot tel­jesítek a határőrségnél, de utána — mert az ügy bizo­nyára húzódik, és ha készül is az út, 1984-ben is lesz meg mit tenni. Teljes erőbe- dobással, ' társadalmi mun­kásként ott leszek! zik. Ebben megállapodtak. Gondjaira bízták a rádiót és a Napóleon-aranyaikat (a hatezer dollár értékű éime- ket 1945-ben egy magát megnevezni nem akaró fér­fi beszolgáltatta a budapesti amerikai katonai misszió­nak). Amíg Király őrnagy a német légierők összekötő tisztjének , telefonált, Duke ezredesék megbeszélték, hogy szigorúan és követke­zetesen tar.tják magukat a Ti to-meséhez, rangjukon és katonai sorszámukon kívül mást nem közölnek. Király őrnagy jelentette, hogy min­den rendben van, jönnek értük, ezután gyorsan el­tűnt. A várakozási időt az amerikaiak azzal töltötték, hogy egymást keresztkérde- sekkel tették próbára, ne­hogy a németek kifogjanak rajtuk. „Nyilatkozataikat” a genfi nemzetközi ” hadifogoly egy tzménnyel kezdték és fe­jezték be; ha mégis rászo­rítanák őket a vallomásra, akkor csak annyit árulnak el a szövetséges katonai tit­kokból, amit a New York Timés-ban vágy a Time magazinban már olvastak. (Folytatjuki Bevonulásom előtt tanítot­tam; úttörőkkel foglalkoz­tam, vándortáboroztam ve­lük. Csodálatos élmény a termeszét! Eddig jómagam is sokat kerekeztem, de a városból az utóbbi időben egyre jobban kiszorították a kerékpárokat. A. zselici ba­rangolásaimhoz is legtöbb­ször a SEFAG útjait hasz­náltam, es közben elgondol­koztam, hogy egy ilyen szép vidék — a tájvédelmi kör­zettel — hogyan lehet eny- nyire elzárva a nagy töme­gek előtt? És most itt vaft ez a kerékpárút. -Csodálatos! Itt vannak a volt állomás- épületek, de nincsenek tu­ristaházaink. (Ami van,- azt meg leegetjük.) Meg kell, meg kell valósitani ezt az ötletet. Tudjuk már, ■ hogy mit és miért kell .csinálni; nem igaz, hogy a hogyan (?) lesz az akadály... Korábban meg tudták csi­nálni a Rákóczi pályát, a fonyódligeti úttörőtábort. Ennek az elképzelésnek sem lehet akadálya, csak lelkes emberek kellenek hozzá. Társadalmi munkára, gépi segítségre már most is van ajánlat; el tudják képzelni, mi lesz akkor, ha már bein­dul a gépezet? Találkozniuk kell hát az érdekelteknek, és összehan­golt munkával megfelelő tervet készíteni az üzemelte­tésről, a karbantartásról. Csak ne feledjük: „...nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, és nem elég akarni, de TENNI, TENNI KELL!” Somogy megye példát mu­tathatna ezzel. Országos hí­rű kezdeményezés • lehetne. Ragyogó ötletnek, ragyogó célnak tartom. Vajon mi lesz vele? Szabó Tibor kaposvári lakó«. jelenleg határőr

Next

/
Oldalképek
Tartalom