Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
Kettősverseny SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK — Tudás«, lelki isméi etessege éa szigorúság« pékjeiként szolgálhat mindenkinek, aki a fia- teJpag nyeleset választja hivatásul. Beleerzö- kepesseg* aem kévésbe Ha a tanítvány jat- *aott. 6 * mozgatta az ujjait, a száj tartasa* ié iateaott, hogy képzeletben fu volazik.' Képlett zeneszerző, nagyszerű mecénás volt. Egyre másra íratta a müveket David Gyulával, Saervans-zky Endrével, Járdányi Pállal a növendékek épülésére vagy az altala alapított Budapesti Fúvósötös számára. szakközépiskolásként karmesterkedett * Györ-Sopron megye jó néhány településén a* általa létrehozott kamara zenekarral Sokoldalúságáért és művészi teljesítményeiért sokan gáncsolják, „fúrják”, irigye annyi, mint a csillag az égen a nyári éjszakán. — Sokan, ha a játékomban nem képesek komolyabb hibát találni, hülyeségeket kérdeznek, álkifogásokkal igyekeznek „betartani”. Miért körözök a testemmel, ha egy nagy le- gatót akarok játszani? Miért hajlok meg, ha pianót fújok? Miért jobbra fésülöm a hajamat, miért nem balra? Miért gombc* kezelőt viselek, miért nem mandzsettásat? Egyesek idehaza olyan apróságokat „vesznek észre”, amilyeneket a Carnegie Hall, a Lincoln Center közönsége sem, pedig ott aztán igazan vannak sznobok bőven! Kapok meg rend nő erejű pofonokat is. De nem keserítenek el, sőt erőt meritek belőlük. Szeretem az ellenségeimet, hálás vagyok nekik, mert nélkülük semmire sem jutottam volna. És szinte mazochisE ta módjára kívánok magamnak még több gáncsoskodot. Ök segítenek közelebb a célhoz, ők sokszorozzák ineg az erőmet ebben a marathoni 1 futásban. Mintha Csupor Lászlónak egy korábbi megnyilatkozását hallanám újra... Záróléte! huszonnégy órával később. Hangverseny Kaposváron, a La tinea művelődési központban. A tanár — aki hét évig. ahogyan, maga fogalmazza, ..gyilkolta” növendékét ■— s a* egykori tanítvány, akinél szorgalmasabb, muzikálisai*, a zene iránt nagyobb alázatot érző diák — az egykori patró- nus szerint — egy sem akadt a félezer között. s akinek a fülét is csak hébe-hóba kellett meghúzni, most együtt játsszák Domenico CSmarosa szépséges kettősversenyét. Mindketten szinte repesnek a' boldogságtól, ha istenigazából sikerül egy szép fermata, egy kadencia, egy futam — a másiknak. Nyugodt a lelki isme retem egy nappal 'azután, hogy megkérdeztem tőlük: elfértek-e ketten egy cikkben? S szinte egyszerre válaszolták : —' Csak .együtt férünk el, Együvé tartozunk. S nemcsak mint barátok, nemcsak mint tanár es egykori növendéke, hanem afféle »zövetsegesekkent, állandó „konzultációs partnerekként" is. „Laci mindig őszinte volt velem, sohasem kellett ereznem, hogy ravaszkodik, ellenkezőleg: ő a leglelkesebb és legszavahihetőbb tanácsadóm, ha például versenyre készülők. Arról persze nem 6 tehet, ha egyik-másik verseny zsűrijének valamelyik tagja olykor sajat érdekei szerint — esetleg saját tanítványa érdekeben — igyekszik csűrni-csavarni a játékszabályokat.” „Itt vidéken, a viszonylagos elszigeteltségben Bélától kapom — látogatásaikor — a legértékesebb információkat a nemzetközi zenei életről, a fuvolatanítás és általában a zenepedagógiá legújabb iskolairól, legfrissebb irányzatairól. És együtt dühöngünk, együtt törjük a fejünket, együtt áll- juk a marathoni futás kínjait, együtt próbáljuk megakadályozni, hogy mások könyöklőnél tegyenek szert palyaelőnyre.” Lengyel András A kisfiú » város kedvence volt. Sikk volt ei)ámi a növendékhangversenyek re és társa- Aadmoi ünnepségek re, melyeken, — még félénké», meg kissé esetlenül (— színpadra lépett, kesében sajat testhosszanál nem sokkal rövidek» hangszerevei, kötelező volt beszélni istenáldotta tehetségerői, fuvolázásanak szépségéről es érettségerői. Annyi barátot, szurkolót es „ellenürukkert” kevesen szereznek há- iaálgombolos korukban, mint a kaposvári fiúcska, a Vörös Hadsereg úti, majd a Tóth Lagos Általános Iskola egykori diákja. Kiben büszkeség ágaskodott magasra játékának hallatán, kit az irigység mérge mart betegre — de senki som maradhatott közönyös iránta, aki egyszer is hallotta, látta. Szívszorongva ült a hangversenyeken a három idősebb fivér — valamennyien a Liszt Jéeretvc Zeneiskola ígéretes növendékei — s az édesanya, akitől muzikálitásat és kitartását örökölte a négy ifjú ember. És szív&zorongva Mi ott egy harminc -egynéhány esztendős fér- ÍM akinek ugyancsak volt ml kockáztatnia, ■sert — ó fogalmazta jóval később így — a pódiumon álló kis lurkó afféle ..kiserien •jót“ vett ... Vagy, ha úgy tetszik, öntudatlan ótitám, akivel járatlan es ismeretlen ösvényekre merészkedett a nyughatatlan, az adott lehetőségeikkel azelőtt is. azóta is meg - Hifgrrini képtele» tanár, a kötéséi iparos ember idősebbik fia. A növendék. Draht» Béla ma a húszon hetedik évében jár. A Magyar Rádió és Televi- até Saérníoaikua Zenekarának szólistája, vi- •—gp -* és Európa-szerte ismert fuvolaművész — és váltoaattanUL kisfiú, a szó legnemesebb «•elmében. Saóheszna latéban legalább annyi s jnptb tanú „szlengjében" használaté« fordulat, ■m* a magas- nótrté Idfejezéa. ttdamriassága is a légi, ha egyénei psrtrónusa- •nt cseveg, csak • „tanár úr*! megásó! itá# «•ni el végérvényesen kette- <n kapcsolataidI. Barátok immár. Az «tyw >o barátén» «óéi a fel- •atfvtas is. wm- kw az étetraj* «antant kezdeni ffertetni: Laci, ewwaor te! Csnper László, a kaposvári zeneiskola tamása pedig könnyeden, néhány mondattal siklik el a fonyódi polgári iskolában, s a budapesti ■káros József gimnáziumban átélt évek emléke UH ott. „Semmi különösebb nem történt vetem”— mond ja a negyvenes-öt venes évek te- heteégkutató mozgalmának fölfedezettje Szavai csak akkor kapnak nagyobb érzelmi töltess, amikor az időrendben a fővárosi Bartók Beja Zenemű veszeti Szakiskolában eltöltött eemendőkho/. érünk, s amikor tanarának, a »agyar zenei életben méltánytalanul mellőzi« nagy pedagógusának és fuvolaművésznek, Jes*ey Zoltánnak emlékét idézzük meg. szionariuw tevékenységei végzett és végez megyénk valósaiban vagy eldugott falucskáiban. nos. e tettek mellett olyan erdemeket is szerkett Csupor László, melyek egyedülállóak a mag var zenepedagógiában — Ügy gondoltamba hazánkban ekkor elterjedt elképzelésekkel ellentétben már az also tagozatos kicsinyeket is lehetne fuvolazásra tanítani, ha a hangszertechnikai és zenei ismereteket óvatosan adagolnánk nekik. Szövetkeznem nem volt kivel: az'egyetlen fuvolatanár voltam akkor a megyében. Magam láttam hát hozzá a módszerek kidolgozásához és a gyakorlati megvalósításihoz. Be kell vallanom: a „kísérletezés” következtében talán sok tehetség elkallódott... Tekintete itt el réved, arcán a szomorúság jelei mutatkoznak. Rajong a gyerekekért . .. Béla kortyintással palástolja zavarát, majd sebesen észbe kap. szellemes replikával oszlatja el tanárának kétségeit. — & én’ fis legalább tizenkét fuvola tanár-növendéked? És a könyveid? Persze, persze . . . Három könyv — mindhárom alapműnek, nélkülözhetetlen forrásmunkának számít a hazai zenepedagógia - ban, az egyiket kiadták ax NSZK-be«, Hollandiában, Anginában es Svájcban is, ' s hamarosan megjelennek Csupor kétfu- volás Bartók- átiratai — egy amerikai világcég gondozásában. Elméleti felkeszultsege, pedagógiai gyakorlata példás emberséggel párosul. Hallottam-láttam dühongeni, amikor kiderült: fiatal zenetanár-kollégáinak együttes-alapítási szándékát bet okosodott agyú hivatalnokok „fúrjak" iszonyú dörzsöltséggel, láttam szomorkodm és reformterveket szövögetni, amikor a Kaposvári Szimfonikus Zenekar — melynek ó a titkára — hullámvölgybe került, sikerült ellesnem a jelenetet a Somogyi Képtárban, egy hangverseny előtt, amikor nyolc-kílenc- eves kis növendéke boldogan rikkantott előre a leghátsó sorból a nyoic-tiz méterre álló tanárnak: „Kezét csókolom, Laci bászinte itö köszétfeszr zönség mégha tot tan figyelte. milyen, szeretettel válaszolt aprócska tanítványa üdvözlésére a fuvolapedagógia országszer- „ te es külföldön is „jegyzett” öreg rókája „Sikerember vagy. szakmai tekintély és közszeretetnek örvendő polgár egyszerre" ■— fakad ki belőlem az irigység, am ő a volt tanítványra pillant. „Béla a sikerember." Pontosabban: ő is. Köiyőkkén1 szerepelt a Magyar Rádióban egyenes adásban, szülővárosában. Kaposváron csodagyereknek tartották és tartják, kiemelkedő tehetségként kezelték a győri szakiskolában, tizenhat esztendős kamaszként első dijat nyert a Concertino Praha-versenyen, „zsinórban” érte el ax elsőA hang, melyet Jener Zoltán pendített, ütött, vagy fújt meg Csupor László lelkében, azóta is „rezonál”. Természetesen rezonált csaknem huszonöt esztendeje is. a kaposvári letelepedéskor Nem szegte kedvét a fuvolaoktatás megváltására elszánt fiatalembernek az a hivatalnok sem. aki hanyag elenganciá- val közölte vele: zenetanár a következő tíz évben ne számítson lakásra Kaposváron! Állta is a szavát, éppen egy évtizedig. Az ifjú tanár azonban — ellentétben sok. nemzedéktár- saval. aki búnak eresztette a fejét, gyakran nézett a pohár fenekére a kezdeti nehézségek miatt érzett bánatában, vagy beült a langyos vízbe — sétányén munkához, látott. És — azonkívül, hogy több mint ötszáz növendékével kedveítette meg egy eleire a fuvolázást es altaíaban a zenet. azonkívül, hogy iegalabb két tucatnyi tanítványa lett hivatásos muzsikus. hogy az. altala alapított es a/.ota is vezetett .taposván Barokk Együttes szí »te rru»*Magyarán: a Rádiózenekar fúvósötösének tagjaként is nyert már első díjat egy rangos franciaországi versenye® — a nehezen elhárított hazai akadékoskodásokat követően. Napi ti ze n két - ti zennegy órányi muzsikálás közben aiTa is marad ideje, hogy óraadó tanárként tevékenykedjen a budapesti Bartók Bela Zeneművészeti Szakiskolában. — Ritkán adatik meg. hogy kézbe vehestem kedvenc könyveimet, Longosz regényét, klasszikus költők verseit, egyszóval mindazokat a müveket, melyeknek olvasásával szeretném megteremteni legalább magamban azt a harmóniát, mely az eleiemből hiányzik. Ritkán jut időm tarsasagba menni, holott rengeteg barátom van, a rakodómunkástól az orvosprofesszorig, a kezdő zeneakadémistá- tól Kocsis Zoltánig. Pedig nagyon vágyom a nyugalomra, a kiegyensúlyozottságra. Tálán ez a harmomaéhség vonz — más tényezők mellett — elsősorban Mozart zenéjéhez. A feszes életritmus következteben többször volt már baj a vérnyomásommal. Ezért engedd meg, hogy most kipihenjem magam — egy hőrpinjessel! Rendben van. Addig elmondom — apró adalékként a vérnyomás zavarok diagnosztizálásához —, hogy Drah06 Béla régóta kacérkodik a vezénylés gondolatával, hogy meg maaodn*. harmadik hely «zesekeí * csehszlovák fóvaroe után Pozsonyban es több más európai versenyein, zeneakademistakent volt az Operahaz zenekara es az Állami Hangversenyzenekar tiszteit -sízere tett-irigyelt Benjáminja. míg végre a «Raöiozenekarban horgony zott le és vált „oszlopos” taggá, kiemelkedő tudású szólistává, később a magyar fuvolaiskola reklámjává Nyugat-Europa ban. Csak Skandináviában nem koncertezett még önállóan. Az NSZK-ban számos hangversenyt adott egy bérleti sorozatban a svájci Aurele Nicolet-val. a íuvolázás koronázatlan királyával, rádiófelvételeinek se szeri se száma, a Deutsche Gramophon-Gesellschaft-tól a londoni Decca cégtől és egy japán lemezgyártól ragyogó ajánlatokat kapott, a hazai piacon azonban alig jelent meg hanglemeze. — A Hungaroton nem mindig a tehetség és tudás alapján teremt monopolhelyzetet egyes művészeknek. Én nem tartozom közéjük. Ebben a helyzetbe® — bármennyire ragaszkodom is a magyar közönséghez, bármenynyire ellenállok is * külföldről hosszai időtartamra ígért szerződési ajánlatoknak — kénytelen vagyok másutt kibontakoztatni állítólagos' tehetségemet. Itt vargabetű következik a gondolatmenetben. — Nem szeretnék sztárként, csodagyerekként élni az emberek tudatában. Ne feledkezzünk hát megemlíteni — Laci mellett — azokat a tanárokat, akiknek sokat köszönhetek. Kistétényi Melindát, Pernye Andrást, akit — mert bénultsága már elhatalmasodott — magam hordtam fel évekig a Zeneakademia égjük előadótermébe egy trombitás haverommal, s akinek előadásain légköbméter -számra szívtuk a dohányfüstöt és vele a töméntelen ismeretet, szellemességet, éleslátást és muzikalitást. Sokat lestem el néhány nagy karmestertől. Élvezettel játszottam Lovro von Matacic, Hiroyuki Iwaki, Giuseppe Pa tané keze alatt, büszke vagyok arra, hogy Lamberto Gardelli engem kért fel egyik művének bemutatására, a arra, hogy kamara- zenészként sem vallottam szégyen L I
