Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
MÓRICZ ZSIGMOND Karácsonyi ének Weöres Sándor Vándorút R agyogó hóba borúit a kis falu. Gyönyörű karácsony est« volt. Az égen rettentő csillag,, mint amikor tavaszi hajnalon a réten a fűszálait hegyén csillog a harmat. A kis falu megbújt, és a parányi házakban boldogtalan, szegény nép tanyázott. De két legénynek ez az este volt a szönetje. Páva Sajó volt az együk, a másik Balog. Sók-sok éven áit, kisiskolás koruk óta ők voltak a karácsonyesti kánráóLók. ' Olyan hangjuk volt, mamit az érc-síp, s náluk nélkül nara is volt karácsonyeste a kis kálvinista faluban. Még aratáskor b emlegették, hogy az a karácsony, amikor Páva Sajó meg a Balog ráaea- iitifc. bogy: Mennyből az angyal Az xién nehezen is várták; mert ez az év nemcsak a gazdagokra rossz, bánén a szegényekre is. Ha a gazdának nincs, a munkás koplalja meg. Csizmát akartak f ejéthetai a kómtálásí pénz. bcá, mart most csak úgy szortyogótt a hóié a lábukon. Meg egy üveg bort is vinnének haza az édesnek, hogy legalább hadd ereraék, hogy itt jár az fsáén angyala. De ahogy eKnwittttnfc az énekes útra. már néhány házzal előttük erős hangok fújtak a karácsonyi zsolozsmát. — Ki lehet az? — döbbent meg a két legény. Mikor az első ház eresze alá beállítottak. * rázendítették, hogy Mennyiből az angyal... — kijött a gazda ingujjban, a tornáéra, s azt mondta: — Nahát, ti is itt vagytok? Itt jártak már a cigányok. megyeit a karácsony. Elvitték a kenyereit. — Milyen kenyereit? — Nem kértek pénzt, csak egy kis kenyeret. A két fiatal legény elvörösödött a sötétben, 3 úgy kullogtak ki az udvarról, mint >a megvert kutyák. A cigányok már megunt egy hazzal tovább énekeltek. Hallgattak: sötéten, azé- . dűlve. — Mék lehet az? — A Buga ... — Jól van. A nyáron is elvállalt élőiéin egy fairtást egy kis kenyérért. Csak voníts! ' Azért még bementek a következő háziba. Ott 1» nákezdték. Kijött a gazdasszxmy- — Ki az?... T5k vagytok, Páva Sajó... Ej, ej ... Jó van na. Nem híjita be, mint tevady, őket, hogy megkmálja mezes barnád és fonott Jcalács- csai. És nem adott pengőt, SrritMzaii Karoly iilnszitrációja csak egy-egy tfefi Kérést nyomott a markukba. — Jaj, fiaiim. szegények vagyunk az i<Jen! Szegény a viliág. Nagyon le voltak törve, nagyon . szégyelltek masukat. Hogy ezek a cigányok ...! Mar látszott, hogy itt. az idén nincs aratás. Nincs most 'karácsony. Meghalt a Krisztus. Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédült a tejük, és most elkezdték érezni, hogy a hóié hidegedik a lábukon. Mar a kapca fagyra kezdett. Ha nincs meieg az ember szivében, a fagy is kifog rajta. A cigányok meg csak vonítottak va la hol, nogy Mennyből, az angyal:.. Bementek a kocsmába, s egy-egy pohár pálinkát ittak a harminc fillérjükön, amit ma kerestek. Ez egy kicsit félifrissillette a vérüket, s megokosította a fejüket. — Na, próbáljuk meg mégeccer! Nagy portára mentek. Nagy tölgyfa kaput nyitottak a harminc fillérjükön, hiúaták okét. — Meratybäd ae angyal . .. Eljött hozzátok... • — Már megint itt vannak ezek a cigányok ? — nyitott ki a gazda. — Vagy tik vagytok. Páva Sajó? — Mink vagyunk, Sasad- uram. A gazdasszony azonban kiszól"': — Hogy nem szégyellik, ilyen nagy' legények! Nem való a’ mán, csak a cigányoknak. A két legény meg vott hallva. Birtokháborítás történt. A vénük kígyóit. Utana a cigányoknak! Éppen jöttek ki sustorog- va egy udvarból, mikor elérték eket. Marakodva számoltak a kapott alamizsnát, — Hé! — kiáltotta Sajó Pieta. A vezető cigányüegény, a Buga hetvenfcedsve mondta: — Nekünk is eljött az ángyát! — No, hát ha eljött, el is visz! — ragadta torkon Páva Sajó. — Én is ember vagyok, totem is meghalt a Krisztus. — Hát akkor te is meghalsz. érte, büdös cigány ! Te eszed el a faluban a un kenyerünket! Volt ott egy sövénykertfcés, abból egy karó törött a Páva Sajó kezébe. — ér is tudok éneketek karácsony eccakajám! — rikácsolta a cigány. — Meg is fogsz dőltem karácsony éccakáján! S a két legény agyonverte a két cigányt. S azok ott maradtak, a szép fehér hóban, a csillagok ragyogó koronája alatt, karácsony éjszakáján. Egy fa, két fa, sok fa, erdő, egy vidám dal, egy kesergő, hosszan tart a vándorút Árok, tanya, falu, város, ez rideg, az barátságos, nem mindegy :k tár kaput. Az idő gyaíkran goromba, mégse térek otthonomba, hajlékom mind e világ. Bőven, minit a bolooogotmba, rézspánz potyog kalapomba, vagy‘ha nem, hét tüske vág. Bede Anna Ködös tájon Altok szélén a pirkadatnak. E völgy torkából jajszó árad. Nem keüünk a gőgös ■ Nyugatnak. Már visszalöknek Ázsiónak. Éltet helő nap tiszta fénye. Én így maradtam meg magyarnak. Vagyok sámánok húga, . nénje, de nem úgy, hogy odazavarnak. Jó nékem, jó Nyugat varázsa, közlegénység vesztes csatákon, tüzes virágok hervadása, és az idegbaj, s ez a mákony, ez kell, e köd-szálldosta táj itt, nem Napkelet vad fényessége, Odavaló álom ha csábít, visszagondolom a mesékbe. ■ ■ Ünnep — réqen Sinka István elbeszéléseiben Stettiner Béla rajza Sinka István prózaáró pályája egy gyökérből indult a iíri'kusivai. Azokat a jelenségeket, tapasztalatokat akarta meginni a? elbeszélés eszközeivel, amelyekkel nap-nap után találkozott, vagy köznapibban fogalmazva, amelyekkel együtt élt. A megélés egyik fontos szava elbeszélő művészetének, mert ebben látta biztosítékát annak, hogy az irodalom és a valóság saoro6 kapcsolatba kerülhet A munkával hamarabb ismerkedett meg, mint az írással, de amint a betű ízére ráismert, azonnal nélkülözhetetlen társává váltak a könyvek. Amikor édesanyját rmunkéba menni látta, mindig lelkére kötötte, hogy hozzon könyveket Ahová súrolná vagy mosni járt, ott a padlásokon mindig talált porosodó Tolnai - lapokat, szakadozott lexikonokat vagy érdekes újságokat Ezekből a naptár szerinti kiadványokból sok olyan ismeretre tett szert a fiatal Sinka, amire munka közben egyébként nem lett volna módja. Ezek nyomán találkozott olyan morális fogalmiakkal, uránt an igazság; a barátság, a szeretet Nagyon hamar rádöbbent, hogy ezeknek a fogalmaknak milyen nagy jelentősége van az ember életéiben. Már korai elbeszéléseiben. Is azt látjuk, hogy hősed vagy az igazságért, vagy a szerete- tért indultjaik harcba. (A köti csata), ö maga is, amikor juhászként munkába állott, ilyeneken töprengett és foglalkozásából következően leginkább a magányosságtól szenvedett 16 éves korának történetét mondja el a Bárány születik című elbeszélésében, A dolog a váradi káptalan földjein játszódik, ahol a gazda megbízásából a bárkákat legeltette. Fontos szerepet kap ebiben * novellában a két szaknakazal, amikben a fetal pásztor a téli fagyok elől meghúzódhatott. Az egyik kazalba kis lyUkat vájt és azt a lehetőségiekhez képest berendezte magárnak?: volt abbén éleimet tartó ágas, s vacoto a fekvéshez. Egyäc este kijött horaá a birkák gazdaja. s némi beszélgetés titán kezébe nyomott egy négy taraj- cáaros pafldd dohányt A fiú fogta: „Csak emnys?” Hiszen tudta, hogy karácsony este van, s azt is megérezte, hogy a gazda ezzel a kis ajándékkal akarja megnyugtatta lei- küsimeretét, gondolt a szegényekkel. Reeder Lajos r»Jm József Attila görög fordítói Jarmisz Ritszoszt és Nikiforosz Vrettakoszt. a mai görög költészet két neves képznselőjét egyazon táj szülte és nevelte, latta el szellemi uttavaiéval —lakónnak, azaz spártainak vallják magukat. Közös kötetben jelentették meg József Attila- fordítasaikat 1963-ban, majd Ritszosz a saját régebbi fordításait újakkal kiegészítve, külön jelentetett meg egy József Attüa-kötetet 1975-ben. Ez év májusában Jrthion — ahol a gimnáziumi tanulmányaikat végezték — közös ünnepségsorozattal tisztelte meg a a két európai hírű volt növendékét. Legújabb verseikből mutatunk be néhányat. lannisz Rítszósz Testté vált ige 3. Aiszom még. Hallom, fogat mosol a fürdőszobában. Ebben a hangban folyók, fák, egy hegy, rajta fehértó tempiomocska, egy birkanyáj a fűben, (hallom a kokwnpsaót), két piros ló, egy zászló, a várfokra kitűzve, egy kémény madárral, egy méh dönög viragkeheiyben — hogy reszket a virág? Ejnye, de lassú vagy! Ne kezd nekem újból a fésülködést. hiszen alszom, nem mondom, s várom az ajkad. Nem akarom, hogy méntaillatú legyen a nyalad! Mihelyt fölebredek, az összes fésűt, hajtőt meg Inetedét Imszawn«, iá- ém. 9. Ezért van, hogy befelé fordítom a gyűrűim kövét; tenyerembe szorítom, nehogy valami irigy vagy gonosz szem meg találja rontani ezt a kimeríthetetlen boldogságot az időben, kívül az időn, ? s holnap hajnalban holtan találjuk a három őzet a liftben. Nikiforosz Vrettakosz Kis síremlék (Az 1973 novemberében meggyilkolt ifjaknak) Puska és kard nélkül, arcotokon a nappal, hősök és költők voltatok ti. Maga a Vers. Kinyújtott kézzel sem érünk föl odáig, ahol a citromfa magasában gyönyörű virág — az Erény szellője cirógatja arcotokat. Ó, fiaim, ehhez a Vershez nem méltó más, csak a csönd! e Advent, száműzetésben Az Alpokhoz szorítom arcomat, bokáim körül fehér kötél, s megáldom, akár egy furcsa szerzetes, az életet. Karom kitárva, készen, varom, hogy hajszálnyit meghasadjon a hó. s számomra bizonyosság: megjelenik nekem a csoda Agy vadvirágban. Azután kezében égő szivarral a gazda még megnézte a szalmakazalba vájt lyukat, és hazahajtott. Később „egy pillanatra felragyogott a téli puszta, a vén tölgyfák! megsuhogtak és elkezdett sípolni a hóvihar”. A kavargó failka közül ékkor kivált egy birka, és megállt magányosan a hóviharban. Pár perc múlva már kisbárámy reszikeitétt a nagy hidegben. Mit tehetett volna az ítéletidőben a fetal bojtár? Maga is félig fagyva volt. Tehetetlenül äÄt. És akkor történt valami: hatalmas durranással meggyulladt az egyik kazal. Attól a szivartól, amit az uraság véletlenül benne felejtett. Ez lett Sinka tizenhatodik karácsonyán az „ünnepi gyertya”. A meleg a pásztort és á kisihárányt egyaránt életiben tartotta. Karácsony reggelén, a vihar után, a ragyogóan sütő nap alatt a faifca legeim indlát. „Én akkor nap néha-néha nagyokat futottam és el-elfogtam a gyönge kisbérásnyt s jóiodá- fogtam a szűröm alá. Így játszottam magamnak karácsonyt ... Azt hiszem, még ma ig azt hiszem, hogy kettőnk közül én voltaim az árvább...” A Bárány születik megírása utam pár évvel más fcö- rütenényetfc között újra előkerüli a karácsony, mint téma. A Kadocsa, merre vagy ? ... című kisregényében. Ebben — ha lehet — még elhagyatóttaibb a szerző. Abban a világban, amit elbeszéléseivel. ‘ Sinka ábrázott, az ünnepet nem a naptári idő, s nem a morális fogalmak jelentették, hanem az élethelyzet megváltozása: a jó evés, a meleg ruha. Legtöbbször drama.tik.us elemeket sűrített össze. A dráma nem a néüküHöeaéáben vokt, hanem azokban a mozzanatokban, amikor ezt meg valaki meg akarta tetézni valamilyen embertelen cselekedettel. Ez történt a Fekete legények karácsony (than. A téü időben három munkaiból kj- teilett fiatalember ment az erdő maUett, s münden vagyonuk egy kis szalonna, liszt, só és serpenyő volt Ehhez összetallótatak még kiét kULónyi krumplit. Amikor elkezdett mi Km a bő, elhartánoczaájc, hogy megpihennek az erdőben. Negyed-, óra múlva már főtt az étel a serpenyőben. A dnátnaí motívum azonban, nem maradhatott el, mert aurnkosr ellkezd&ék kanalazná a tévest, megjelent az erdész. Szóváltásuk vége aae lett, hogy felborította a serpenyőt Miért? — kérdezhetjük joggal* s ezt tette a három legényke is, hiszen a karácsonyi énekekben berate van, hogy azon az estén legyen békesség a földön. Az erdésztől elvették a puskáját, s egyikük már rá is emelte, de megszólalt Sipka.: „Most karácsony estéje "van!” A példaadás világos : azok. akik joggal tartottak vcfcna számot megértesa-e, erkölcsileg fölémagiasodtLak a hatalom képviselőjének. El keli vortukuok a tett szinhelyé- rót, de azzal a tudattal mennek, hogy ők nem sértették meg a szeretet és megbo- csájtás parancsait. Karácsonyi témájú elbeszéléseiben Sinka István, nem tudott szép és megható történeteket írná. Art azonban ka kell emelni, hogy élményed alapján az igazat jegyezte lie. Laezko András SOMOGYI NÉPLAP
