Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
Bér Bénytí Jónef Békesség a földön Békesség ajtádön a jó embereknek, lepkének, tcmak, szunnyadó szitakötőnek, tiszavirágnak amíg a vizem, repked, lehajtó fűzfaágat beszőve megremegtet, majd lehull s lesz halotti szőnyeg. Békesség a földön a jóakaratnak, borját nyaldosó tengreszem ptllantású teheneknek, míg leng alegelön kéken a vadzab, a csorda a dombon felfelé kaptat* s a délibáb messze tornyot lebegtet Békesség a főidőn az édesanyáknak, bölcsőre hajló ringó mozdulatuk áldott. Álmukban a fin lakosra kap s mennybe-vágtat, üveghegyen jár, csengenek üveg-agak • megtalálja a kék virágot Békesség a főidőn « szép szelídeknek, akiknek arcára sorú álmot kötnek a hétköznapok. Mozdulatuk emberi törvényt teremtett, a történelem Mtaluk kezeseden meg t a temetők előtt laveszik a kalapot Békesség annak, aki él és játszik, álmoddc s teremt magának hangpáholyt, mesevarat, szájukon a szerelem négysztrmú levele kivirágzik, hordják az élők tündökletes csodáit s jegyét a szelíd, nyugodalmas halálnak. Középkori szárnyasoltárok Kelemen Lajos Karácsonyest Ha csapán crau»QŰIr zahleteásuk, boldogan lenztet ma este megint miattuk nyugtalan, s fenyődön a gyertyát nem mint kicsin ven égő reményt látnád talpig JeesOTogru a aotettben; szólván,' éi még a jósággal összetartozásod — most gyűrűd aranya is becsesebb fénnyel ragyog, mint a köbölt sugallató!:; — lágy dunna alatt: hóban az év, s trüsszőg, megfázik reggelre a város, akkora a tél, s úgy ellep a szél, mert nincs hova mennie, képzeletedbe belesöpör; két hóeke araszol a főúton előre ifjúságod nyomain, s a menny, míg szétesve tócsák [agyán lapul, rossz végre űzi a földre csetlö-botló szentjeit. NÉPI ADOMÁK A részeges úr inasa Egy unaság sűrűn felöntött a garatra, az inasa ne«*- különben. Történt egy este, hogy ez a bizonyos úr oly neszeden merni haza, tíogy még saját ágyáé sem tudta megtato&nä, s így végágdtiüt az inasáén, és elaludt. Kis Idő rauiva hazatért az inas is — nem kevésbé részegen —, és oda feküdt az ura méBé úgy, hogy arca annak lábaméi vofctt Fölébredt erre az urasáé: — Janó, valaki fekszik méllettera! — szólt xá a szolgára. — MelteWwm Is, nagyságos úr — válaszolta az inas. — Dobd ki őt! — így az araság. A szolgának főbb se keikét: lábánál fogva megragadta urát, és lelökte a földre. Az asszony, aki mindig az ördögöt emlegette Egy asszony állandóan ex ördögöt emlegette: — Ö, milyen öreg is vagyok már! Hogy nem tudott meg efevimmi engem az ördög... Történt egyszer, hogy fáegyszer meg a vásárt» is elment, ő majd tudni fogja. Ahogy mondták, úgy is lett... A bíró fia figyelmesein nézegette a baglyot: — Jóemberek — szólalt meg végi® —, hát ez csak vagy szarka, vagy nedve leheti Ki-kinek Menta fősaoigabíró hfnitő- }a as. cesaágiútom. Egy gyet- vai legjémy azonban elaÄta az útját; sőt már messziről kiabált a kocsisra: — Térj ki előlem, auert fogadom, hogy megint azt fogom terns, amt tegnap-! A kocsis kitért a legény elől, ám a főszolgabírót nem hagyta nyugodni a kíváncsi - sag. Megáillli ttotta a bontót és odafkiaitotu a legénynek: — Mondd csak, mát csináltál tegnap, má-utáin nem tért. ki valaki az utodbóli! — Hát, amikor nem áHt félre 6, félreálltam én — hangzott a válasz. A magyar táblák épfesáészet és fa-szotorászaitimk emlékesből kevés maradt ránk a XIV. századiból és a XV« század elejéről, bár a történeti köttök és az újabb műemldci feltárások: az egesz országban virágzó művészi tevékenységről számolnak be Nagy Hajós és Zságrnonri uralkodásának idejéből, amikor hazánk a széles körű nemzetközi kereskedelem és diplomáciai kapcsolatok folytán Európa egyik központja volt. Műkincseink: java a zonban a törötadúlás ideje» elpusztult. Az emtékamyag legnagyobb része á bare októl megkímélt területeken, az egykori Felvidék, és Erdély kis terap- iOnaaaöan maradt fenn. A fára festett táblaképek éa faszobrok a XIV. század második felébe» honosodtak meg A táblaképeket és faszobrokat építészeti együttesbe fogdádé szárnyasodtárok művészete a XV. százsad hatvanas-hetvenes éveitől a XVL század ekéjéig virágzott. Ismert XV. századi o4- táraánk legjava a feivadekí templomokat chszitettlfe, az erdélyi aliootások a XVL század első feléből maradtak rack Egy-egy nagyobb tenopiombeo, mint Bártfá» az 1460-as érveikben Készült egykori főoltár mellett tizenegy XV—XVI. szazad eleji szárny asoé tar alá meg ma is, de a kisebb püebanía- templomofcbam sem ritka. a több oltár. A KV. század ieCtegzetes alkotásai a középkor sran- pompás őszét vázolják flöL Főleg a SzEpessegböl származnak, ékes tanúbizonyságául annak, hogy abban az időben már nemcsak a királyi udvarhoz tantorai «4ő- kelők, főpapok, nemetek tettek oltaná api tó adományokat. hanem a gazdag városi polgárok is. (A. szlovákiai TJJ SaöböL) A FELLEBBEZÉS ért indult az erdőbe. Araikor már elegendő fát sze- dett, összekötözte, és föl akarta venni a hátára. Am ekkor hirtelen megjelenít mellette az ördög. — Örökké engen» emlegetsz; itt vagyok hát. Mit akarsz tőlem? — Semmit — dadogta ré- miHetébei» az asszony. — Csak segíts fölemelnem ezt a nyaláb fát, mert olyan nehéz, hogy magara nem bírok vele. Szarka vagy medve Fogtak a hodtrusfoényaiak egyszer egy baglyot Törték a fejüket, találgattak, hogy ugyan miféle tajzat lehet ez, de sehogyan sem tudtak zöldágra vergődni., Ekkor azonban egyiküknek óriási ötlete támadt: — Tudjátok Mft? Keressük meg a bíró fiát, ő mór kétszer volt templomiban, s SOMOGYI NÉPLAP A Fapadosban ültek, a kiskocsmában. Régi emberek, régi történetek forogtak elő a gyerekkorból. Kész legendák, ahogy mondami szokás. — Nagybátyám a legnagyobb rabsic volt messze vidéken — kezdte Nagyalaso- nyi. — Sose tudták rajtakapni a vadorzáson, pedig több hurkot rakott ki az erdőben, mint az egész falu. Az efféle tekergős örömöket semmi másra nem cserélte volna. Például a tiltott pálinkafőzést. Följelentették. Kijönnek a fináncok: bűzlik a ház, rotyog a szilvalé, csurog a rézalja. A legsimább tettenérés. Fölveszik a jegyzőkönyvet. A pálinkafőző — a legjobb rézbei, a legjobb mester kézéből — megsemmisítésre ítéltetik. — Most pedig üstöstül betolja a községházára, Nagyoiasonpi ér — mondja neki a finánc. — Megtenném én, persze hogy meg tenném; tudom, hogy vétettem a tőrvény ellen, de meg se. tudom moz- d&am a derekam. A* doktor eltiltott az emeléstől — nyöszörög neki a nagybátyám. i Végül a fináncok tolták be talicskán a rezet a községházára „rokkantnyugdíjas“ nagybátyám diszkisere- tében. Megérkezett a papír a büntetésről, ötszáz forintra ítélték — rengeteg pénz volt az ötvenes évek elején. Nagybátyám természetesen item hagyta annyiban. Szerényen megfellebbezte: „Én, Nagyalásonyi Márton, a tiltott pálinkafőzést valóban elkövettem. Konokul nem tagadtam, sőt a tenyáUadek megfogalmazásában erőmből teliden magam is közreműködtem, ezen túl a felszerelést a községházán vonakodás nélkül beszolgáltattam. Vétettem a törvény ellen, igaz, de a szükség vitt rá. Rokkantnyugdijböl élek, egyéb jövedelmem nincs, ezzel akartam magamon lendíteni. A fentiekre hivatkozva kérem a tisztelt hatóságot, hógy a kiszabott egyszeri 500 fórjait erejű büntetést akképpen * megpáttoztatui Mária-oitár, Csikménaság (1543) Az Mijottk korának szSes körű nemzetközi kapcsolataira utalnak a faszobrok is. Az úgynevezett első topom Madonna bájos mosolyával, zömök alak javai, testének enyhe® hajló S-vonadéival a francia székesegyházak osz- kpszemtjeinéb távoli rokona, az 1360—70 között késssütt légiesén karcsú szterfwini Madonnához hasonlóan». A Magyar Nemzete Galériában láthatók hazai szSnnyasrtltá- nainfc válogatott darabjai. Az 1510—1520 körük evekből szármáz^ líppai Márta szjületeee oltár kózépképén egyszerű, megkapó falusi jelenet látható: a szülés után kimerült, bátra hanyatló Szent Annát levessel eteti férje, Szent Joacham, az. agy lábánál a lepies Ids Mán at dézsában fürdetik a segédkező asszonyok. A Szeipes- segről származó Szent Brúnó szíveskedjék, hogy IS azaz egyforintos részletekben való törlesztése engedtessék”. — Már az új rézalját szürcsölgette, amikor az L azaz egyforintos részeletekben való törlesztésről is lemondott az állam — fejezte be Nagyalásonyi, aztán kiment a vécébe, előre-hátra billegve nézegette a kagyló fölötti rézcsövecskét, s cilája csurgatott. Pálinkaszagot érzett. Ekkor még nem tudta, hogy két esztendeje lejárt a személyije. Igazoltatták, és följelentették. Két hétre rá megérkezett a hatósági papír: szabálysértésért ötszáz forintra büntették. Leült, hogy megfellebbezze: »Azzal a kéréssel fordulok a Tisztelt Hivatalhoz, hogy személyi igazolványom lejárta miatt hozott szabálysértési határozatát megváltoztatni szíveskedjék. Kérésem indoklásául a következőket tudom előadni: személyi igazolványom adataiban az elmúlt öt esztendőben semminemű változás nem történt, emiatt * határidő elkerülte a figyelmemet ..." — s így folytatta egészen az utolsó mondatig: »A fentiekre hivatkozva kérem a Tisztelt Igazgatási Hivatalt, hogy a szabálysértésre kirótt egyszeri 500 forintos büntetést 1, azaz egyforintos havi részletekben történő kifizetésre változtatni szíveskedjék”. E lolvasta, aztán kihúzta a véget. Űjrakezd- tc w... « szabálysértésként kirótt egyszeri 500 forintos büntetést 10, azaz tízforintos részletekben történő...” Áthúzta, s tízforintos tétet megemelte, fölvitte százig. Túl soknak találta, erre elölről kezdte a méncskélést. Végül elhagyta a pénzösszeget, havi részletet se kért, csak föUebbe- z etet. . Fellebbezését menu fogadták el. Az ötszáz forintot nyolc napon belül kellett befizetnie. A harmadik napon éppen ráért, hat föladta. AUg maradt pénzé egy jó hideg nagyfröcc&re. i Nemsokára elfelejtette az egeszet, d* nagybátyjáról még sokszor elmondta a híres történetét. Győrt Lászfá kiből (148®—1494 körűi) és társának jéteincftűt ábrázoló képre a kölyökkutyát is odaíestétte ismeretién festője. A középkori szerttébrázo- Jások megoldásai évszázadokon áf öröklődtek ugyan, de egy-egy iskolateremtő nagy művész, mint a lengyel Wilt Stwoez új kifejezési formákkal töltötte meg a régi tartalmat. Lengyelország és Magyarország története az An- jou-kortól kezdve szorosan összefonódott, különösen Krakkó és a Szepesség kört volt állandó kapcsolat így szinte természetes, hogy a legszebb szepességi emlékeken a idsszebení Szent Anna és Angyali üdvözlet oltár elragadó Szűz Mán»- és Szent Amm-figuráiban, a já- nosnetó Szent Miklós templom Passió óltáráinBfc (1480 —9ö) figuráiban is a »agy mester hatására bukkanunk, A jémoenéö mester a bánya- városi művészét egyik legjelentősebb egyénisége veit a XV. század utolsó hennádéiban akinek másak ismert alkotása a garamszentibene- deki Kálvária oltár közép- kepe és predéBája az esze tengőmé Keresztény Mú- zeumban látható. A felvidéki művészet szepesi, sárost és kassai iskolai melllett a bányavárosok: művészete matat egységes arculatot. A század végé» a realí»- ceus fokozatosan tért hódított, amely a kisszebem Angyali üdvörtet oltár figuráin, a későgótekos oltárok! udvari dámákat ábrázoló szent- figuráin, a Katalinokon, a Dorottyákon szendéié tesen követhető. Elegáns, finom arcú hölgyek köszöntik egymást kecses hajtással a késő gótika utolsó nagy mesterének, M. S, mesternek Selmecbányái oltárképén, hazai oJtarfestészetüufc kiemelkedő remeken, & Mária, és Erzsébet taHádkogiáfg» című jeleneiben, A XV. század második félében, Mátyás király borában a királyi uditearbon már az új szellemi áramlat, a reneszánsz hódított tért, a vidék művészi központjaiban azonban a gótika élte utolsó időszakát dúsan faragott esucsavarvei, mérmiűvieá- vei. A reneszánsz térformálás a feikóríves záródásit, 1543-b<Sl származó csükména- sagi oltár arohiteiktonátousiks- oúafcításán mar nyomot hagyott, festett tábláin is au új stílus természethez kftae- btó realista ábrázoiásíormái «rajkódnak. A Dózsa-feUke- '** évében, 1514-ban készült Krisztus ostorozasa oiítártáb- lán ismeretlen erdélyi festője Jézus megkínaatásénak ürügyén saját zaklatott korát, a parasztok emiberfeáet.- ti saenvedásétörtSkitettemeg. B. L Iby András Mese o hintalóról Fehér pelyhecskék szófiának, mindent befed a puha hó. A fákon, földön hórúha, az élet is ma szinte jó. Csend van, s a csendben hull a hó. Ma messze száll a képzelet, a hulló hó oly ringató. Gyermekkororniból int nekem a mesebeli hántoló.». Akkor is tél volt; húttt a hó. Szívemben kong a vén harang, as űnméppe hívogató. Benn ka»acsailatu meleg; szelíd mosoly és tiszta szó, és odakünu hull, hűül a hó. Pattogó tűz, lágy gyertyafény, fenyőágon aranydió. Hóember áll aiz udvaron, s a fa alatt a hintáié, és egyre hüű, hűli. hull a hó. A vén legény ma visszanéz — hasz enaiefkeani néha jó —, gyermeKXoraröl már’ a kép mesévé álmodott való, ilyenkor, hogyha hull a hó. Két unokám» a térdemen kerteli: „Mesélj hát nagyapó!” S a mesékből felénk nyerít a régi-régi hintaló. Tét van, fehérem huM a hó, pühásv-tehenei» mái a ho.
