Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
Bozsity Odalent, a megye sarkában már hangos az utca a jókedvű Prijatne blagda- né 1-kxáltOsoktóL Kellemes ünnepeket kívánnak egymásnak a lakácsai, a tótújfalui családok. Bozsity (karácsony) nyugodalmas ünnepén talán nem is gondolnak a régi szokásokkal, amelyeket mint féldrágaköveket a tanárnő, az amatőr néprajzos mnen-onnan csipegetett föl. Bödő Istvánná így lett élő emlékezete a horvát szokásoknak. — Adóm és A«« napján wi*l Mm reggelizett Sötétedéskor a ház gazdája szal- ' mát hozott a konyhába, le- anórta a föádre. A háriasz- ■nooy szép házászótte&sel megtérítette as asztalt és magokat szárt rá, hogymtav- denléls tsaénjém bővelkedjenek az áj esztendőben. Az Idősebb testvér a kisebbeket « pajtába ritte, hagy a fenyőt odabent szépe» ki öltöztethessék. Vacsorára méz, fokhagyma, nagy szemű fekete bab, mákos ás ekés tészta került az asztalra. Szalmára heveredve várták a betíebemeeekei. Meg la érkeztek! Eljátszották. eULántatták a megválté vfiágrajóttének «rtémetét Araikor elmentek, a háziak hunyták egyet a szalmán, éjfélig, akkor rnegszélalt a harang... Reggel gyerekek jöttek, s köszöntötték a háziakat: *F tűje» Ints, nato mlado tető, (SrH zdrard i veseli.) Rozsé ram daj, sto god od Boga zseljite: / racsi- tye, pilicé, zsdrebitye; /jatt- jitye, a dusno spasenje naj- vise!" Amolyan Jézus-dicsé- rö ez, amelyben egészséget, jókedvet ktmyorálnak, meg kacsákat, csibéket, kiscsikót, bárányokat, de legtöbbet lelki erőből... A nyers fordítás már tető Mára érdeme, Fucskár Pál- né, Mariska nénié. Mestersége címere a szövőszék; mögötte ül. Hány és hány méter háziszöttes került ki a keze alól 1948 óta, amióta tagja a háziipari szövetkezetnek...? ö is Jól emlékszik még a régi karácsonyokra, amikor szentestén az iskolás gyerekek csengő- szóval járták be a községet — Lakácsát —; kínálták őket kis kenyérrel, amelyet erre az alkalomra »ütöttek, meg almával, kockacukorral. — Csakhogy az ftmvep ritka volt, mint a fehér holló. A nő hajnali fél négykor kelt és éjfélkor került ágyba. Kelés után még nehéz szemhéjakkal botorkált ki az Istállóiba, hogy enni adjon a jószágnak, aztán begyűjtött a konyhában, darát főzött a malacoknak; kifejte a teheneket, szaladt a tejjel a csarnokiba. Fél hét felé reggelit készített, de gondja volt arra is, hogy a pásztor tutíulására a jószág már a kapuban várja a falkát, a csordát. Reggeli után kocsira ültek az urával, és irány a Dubrava, a Sebeto- va vagy a Kacsinkút; ott voltak a földjeink. A föld rabjai voltunk, az parancsolt nekünk: most szántsátok, most vessetek, kapalja? tok vagy arassatok! Este újra a reggeli menetrend, megállás nélkül éjfélig. A leghíresebb ünnepember a környéken Dudás Kovács Paü bácsi volt. Kilenc- vwvegy karácsonyt ért meg, % ki tudja, hogy hány lakó-, daknat muzsikált végig Világoskék szeme a fiatalságot őrzi, csontjaiba azonban már öregség költözött. Bujtat volt, annak meg kellett a hangszer, hogy el ne unja magát a tótújfalui laposan. — Nagy ember voltam, fiam. Egyszer még a Kossuth-díj is itt járt a kertek alatt, csak aztán elkerült — csippent a szemével. — Azok a lagzlk! A vőlegény házában fogtak egy kakast, vitték a lányos portáig Pattogatott kukoricából láncot csináltak. Másnap zászlós kocsikkal mentünk végig a falun. Tehetősebb gazdáknál A harangszó föl ébre»tette a sirályokat, a együtt szállt velük a váró* belseje felé. A kórháznál elváltak. A Balaton madarai az ember lakta Foki-hegyhez Igyekeztek pár jó falat reményében, a harangszó pedig felsuhant a kórház ötödik emeletére. Az éjszakás nővér (Éva, 19 éves, szőke, »ugar Iá bú) éppen a 6-os kórterembe Indult, hogy megmosdasson egy öregembert, akit tegnap délelőtt műtötték szürkéháiyoggal. A betegeket sorra megérintette a harangszó: ébredeztek. Éva az ágy mellé húzott egy széket, rátette a lavórt és a szivacsot — Tolnai bácsi — szólt óvatosan, mintha a hangjával is árthatna a betegnek. — Tolnai bácsi... Az öregember félálomfoan feküdt. Erezte a szappan és. a frissen vasalt fehérnemű illatát (Éva pizsamakabátot is hozott), hallotta a szösz- mosz neszeket: ott matattak föltámasztott párnáján a füle körül Alig észrevehetően megmozdította a fejét, hogy jelezze: ébren van. Éva, áld tegnap este vált el katonáskodó vőlegényétől, s a mozdulatai most különböző virágszíneket lobbantottak az ónos hajnalon, labontotta róla a pizsamakabátot Még könnyebb ülten s^taj- tott. Mintha a veritékes pizsamakabát zsebeiben, ráncaiban lapultak volna a megpróbáltatások órái... A következő pillanatban dúdolni kezdett a langyos víz és a szappan illata. Eüa egészen közel hajolt az öregember, aszott testéhez, s a két-három napig la eltartott a lakodalom, járták a kóCót... Micsoda szép fehér- népek voltak akkoriban! Csakúgy lobogott rajtuk a bikla, a rukávi meg kiadta a formájukat Bütykös harisnya feszült fehér lábikrájukon. Hová táncoltak el azok a lányok? örökre eltűnt mellőle nemrég élete párja is, Szí- nyákovics Katalin, aki egy emberöltőn át volt hű társa jőban-rosszbnn. Pavle bácsi arí vét már nem dobogtatja meg a Gyurgyovacska JcIsire, a Gyöngy-nap sem, amikor a hajdani pásztorok költöztek. A gazdáméit — négy kataszteri holdon — la tegnap már. Acsszekereét sem kap a kesébe, amelyben minden szerszám jól álH. Mostanában néha a gyerekkori karácsonyokra gondot. Négy árvát nevelt az anyjuk. — Alma, kalács volt a bozsity-ajándék. A karácsonyfára tésztából klsbor- jút, báránykát szaggatott édesanyánk, a dióit aranypapírral vonta be. Egyszer átjött Potonytoól a nagynénién; hozott ajándékot la: útszélem termett vackort. Ahol ügyes kezű volt a gazda, kiskocsit és taligát fabrikált s gyerekeknek; hangszerül nádsípot, kukért- csiszárból hegedűt. Az a duda régen némáról már! Paü bácsi a legjobb helyre ajándékozta: a menőgazdasági múzeumnak. Almában néha mintha hallaná a hangját. Irak* Idsriá Fellini hajója A Cfcneditta fUmstúdlősok vihart megért „kikötőjéből” elindult FelHni hajója — fedélzetén, bárjában, könyvtárában, társalgójában 126 utaspad —, és ha nem kap léket, nem térítik éL, a főként ha FettUni nem kerül ellentmondásba önmagával, 1983 novemberében révbe érkezik. Egy nappal a forgatás kezdete előtt meghívta az újságírókat a stúdióba. Amit megtudtunk a Teatro 5 kulisszáinak közelében, többet feltár a művész alkotási módszeréről, mint a műről, noha azt hinné az ember, hogy FeUlniről már mindent elmondtak. — Tudom, legendák övezik munkamódszeremet. Azt mondják, nem tartok be semmiféle határidőt, sőt a producerek átka vagyok, mert elverem a pénzüket. Az igaz, hogy mondén újabb filmem drágább, mint az előző, de higgyék el: ez bennem is feszültséget okoz, ezért kérem, ne nagyítsák fel a dolgokat Akkor hát a Cpf&anateyl- lag) legbiztosabb adat: Fellini új filmje ? milliárd 700 milBó lírába kerül. — Ha' engedek az «Mániásnak és beszélek, arra kényszerítem magam, hogy megbéklyózzam a fantáziát, márpedig ez szüli a munka során az újabb és újabb ötleteket... A történetet tehát nem, csupán az alkotói folyamat kiindulópontját Ismerjük, és ennek magyar vonatkozása is van. Az U Tempónak adott interjúban ugyanis Feliül elmondta: valami régi újságban talált egy érdekes hírt arról, hogy egy jezsuita, miután tartós levelezést folytatott egy nyugállományú magyar nagykövettel, megdöbbenve fedezte föl, hogy az első világháború nem egészen az»k miatt az okok miatt tört ki, ■ amelyeket ma a történelemkönyvek tanítanak. Ilyen előzmények után indul tehát a hajó, Féfttnd hajója. Az olasz főváros egyik részében fölépített „nápolyi kikötőből” kél útra a fantázia Tizein, távolba vesző, egyszer volt partok felé. „És megy a hajó” — ez lesz a címe. A főszerepet angol színész játssza, Freddy Jones. Szuperfilm lesz — nagy nevek nélkül. Rfáintás előtt Ónálló kMHftásc* készül Ficama Mátyás kaposvári keramikus, népi iparművész. A februárban nyíló bemutatóra most készíti a nagyméretű habán tálakat, korsókai (Gyertyát László felvételei) A H í TAT szivacsot finoman végigjáratta a hal, majd a jobb karján. Munka közben ösz- szeráncolta a homlokát, s a leckéjüket készítő kisiskolások: önfeledt figyelme tükröződött' az arcán. A szivacs érintésére elegyengette a ráncokat az öregember árnyékos, sárga koponyáján és keskeny szája körül a meg- illetódés. A vöröses-őszes borosta közt tompa fényű mosoly folyt szét Nem ismerte a nővért, megpróbálta elképzelni vastagon bepó- lyáfrt szeme mögött Biztosan szőke, .gondolta. Erős szálú, mézszínű haja van, és karcsú. Fél karommal át- íogaatnám a derekát Sóhajtott s operált szeme mögött hirtelen júliusi fénybe borult egy nagy tábla, szőlő. DomfooudaPba kapaszkodó tőkéket látott a tábla végében fehér présház vakított fekete vasrácsokkal az ablakán; dél volt íullaszfó hőség, a gazdáék lánya fürdőruhában hajladozott előtte: hagymát huzigált s ő a kosarat vitte utána, a szőlőtőkék sora között ugyanis hagyma csücsült; ökoin yi vöröshagymák röpültek a kosárba, a lány, a kocsmá- rosek polgárista lánya pedig muzsikás mozdula tokkal haladt előre, hajladozott kék fürdőruha feszült a kemény, lépésenként meg-megrezze- nö domboruld tokon; az öregembert most meglep te a fonróeág, amely az ifjúkori emlékből áradt; majdnem gyerek volt még, ha esti harangszó után kint érték a faluban az Igazi legények, hazazavarták („csak a munkából vehettem ki a részem felnőtt módra”), a lány se lehetett idősebb 16 évesnél; rövidre vágott, erős szálú haja és a combja színe arany volt A lány, tnikflzben huzigálta a hagymát folyton csevegett, de 6 egyetten szavát sem értette, mert az agya tele volt az ördög beszédjével, aki umos-untalaa csak azt hajtogatta, hogy mafla vagy, ha nem próbálsz szerencsét... A hagymát megszedték, szekér jött értük, haza kellett meruit Aznap éjjel keveset aludt Az a combtőig aranyló láb hajnalig lengett a feje fölött mint egy falióra ingája. Keservesen bánta gyávaságát Pedig a lány — legalábbis utólag úgy tetszett — hajlott feléje, mindig kedves volt hozzá, sohasem parancsolgatott neki. Biztosan csalódott rágta a pokróca végét Megfogadta, hogy legközelebb, ha az ég leszakad, akkor is... T ejszínű fény ömlött a kórterembe, valamennyi beteg ébren volt már. Az öregember hirtelen megmozdította a tejét, mire Éva föiszkszettt. — EJ... Tolnai bácsi... Nem szabod... Ugye, a főorvos úr is megmondta ... — Nem szabad — motyogta az öregember. Szikes melléről hapadt hasára siklott a szivacs. szabad, gondolta, és bekötött szeme mögött a lány egy tágas, homályos padlás fénycsífcjai közé ám. Zavart volt de elszánt. Nem szabad, suttogta, hát persze, hogy nem lett voisa szabad, egy „kocsmán»-Icának", egy poKgártstánok a cselédgyerekkel de hát mtt tesz isten, bozzáhújt ott * padláson az otromba gerendák, pufók liszteszsákok között és odaadta magát ő meg mohón, ügyetlenül a magóévá tette. Csudaaagy forróság volt a padlásán, csurgót* róluk a veríték és rettenetes szomjúság parázslón bennük; egyszeresek Ica után kezdett kiáltozná a gazda, a kocsmán» felesége: Ica! Ioaaa!, hozd már azokat a tojásokat (tojást szedni küldte a hátsó udvarba) ; hé, te lány, merre vagy?! Egyre közelebb jött a kiáltás, ők meg csak nézték egymást rémülten. Hallod, Ica?!, s legyökerezett a padlásfeljáró mellett Tudom, hogy fönn vagy, szólt az asszony most már halk, de metsző hangon. Azonnal gyere le! Erre már felelni kellett. Itt vagyok, édesanya*», SZŰR a Mny berozsdásodott hangon. És megindult lefelé a fa lépcsőn, szembe a szoknyája alá fürkésző tekintettek Több szó nem esett. Az asszony betűszkotta a lányát a kocsma mögötti szobába, ahonnét kis idő múltán folytait zokogás haJJatszott. Neki senki sem tett szemrehányást De este a vacsorája mellett találta a fél havi bérét H olnaptól ne gyere, mondta közömbös hangon a kocsmáros, találtunk helyetted idősebbet gyeken jUabbat Az anyja berzenkedett: valami galibát csináltál te ezeknél, hajtogatta, és csak nem nyugodott Másnap elment a kocsmáxosékhoz. Az asszony ■írt dühében, mindent kitálalt az anyjának, majd fenyegetően így szólt: tartsátok a szátokat! Mondd meg a fiadnak, hogy tartsa a száját ha jót akar! Azok g twi tanyaló udvarból talán a kezét sem merték) megfogni, gondolta az öregember elégedetten. Éva föladta rá a Úszta pizsamakabátot betakarta. — Van valami kívánsága, Tolnai bácsi? — Semmi, nővérke, semmi ... Az ég tüzelt. Bokáig ért a porhanyó*, hűvös talaj. A tőkék között leko nyofttafc a hagymaszárak, napsugárillatú volt a szőlőhegy. Szapudl András SOMOGYI NÉPLAP
