Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
Az egyetlen kapacs A busz háromszor érkezik A Zselic északnyugati lejtőjén, Kaposvártól alig 15 kilométerre található megyénk egyik festői fekvésű vidéke, a Kaiposméróhöz tartozó szétszórt falucsoport. Nemrég még vasútvonal szelte át a vökgykatlant, most autóbuszok járják a pár száz lelkeit számláló falvakat, hogy munkába szállítsák a dolgozókat, iskolába a kisdiákokat A Volán beváltotta-e a falugyűléseken elhangzott Ígéreteket; az orvos és iskola nélkül maradt elöregedő településieken a lakosok egyetlen összekötő kapcsa a ■külvilággal a buszjárat Mikor kezdődött Zstppó, Lipótfa, Bánya elnéptelenedése ? Három éve, amikor megszűnt a barcsi vasútvonal vagy korábban? — Halaira ítélte magát ez a vidék — mondta Tódor Gyula, a Kaposmérői Községi Közös Tanács elnöke. Pedig az itt élók szívó*« kötődnék mostani otthont*- haz. A zsUppői Késé* J át#«/ két éve otChagyka a Kapós- vári HűskombneáVJt Munkájával elégedetted voltak, de gyakran nem ért oda a músaatckiezidesre. Béréből ilyenkor levontate. A rassz buszközlekedés miatt végúi- is a helyi állami gazdaságban helyezkedett el. A szántén Zsippón £ő Csizmadia Ferenc MÁV-al- kBikmaao« mindennap négy órakor kel, hogy idejében elérje a bárdiifoükki buszjáratot Az ötvenfős települést három kilométeres kövesd t kai Naponta háromszor jan be a busz a vegyesboltig, a település egyetlen, még működő intézményéiig. A három járat csak részben képes megoldani az itt élők gondjait. A lépcsőzetes munkakezdés, s az, hogy a tanítás az alsó és felső tagozatokban különböző időpontban ér véget, újabb járatokat indokol. — Hajnalban és késő este is jöjjön egv busz Zsip- póra, és n<e várakozzon Ka- poecLadáa negyven percet — mondják az itteniek. Balogh Jánostól, a 13. számú Volán forgalomirányító osztályának vezetőjétől érdeklődtünk arról, hogy képes-e a vállalat a jelenlegi lehetőségei között a differenciált igényeket kielégíteni. — A jövőben egyre több figyelmet fordítunk a kis falvak és települések közlekedésére is. Véleményem szerv nt Zeippó közlekedése megfejed a jelenlegi követel- menyeknek. Ha több járatot áUitanánk egyes kistelepülések: forgalmába, akkor az máshonnan vonná el az erőket. így is kevés a pe remteruieten as utas, és nem gazdaságos a busánk köKiekedtetese. Egyes menet reto-változtatások pedig Kaposvár környékének közlekedéséire is kihatnának. Valóban olyan nagy több- letká&dást jelentene a Volánnak a napi tizenkét kilométer, aimit a reggeli és az esti zsippói járat igényelne? Vagy tényleg olyan rossz a két éve készült bekötőút — mert a közlekedési szakemberek ezt állítják —, hogy napi két járattal nem bírna el többet? De igazságtalanság volna a gondokért csupán a Volánt okoLni, hiszen janatai löszben pótolják a megszüntetett vasút hiányát. A gondok azonban sokkal összetettebbek. Tudjuk, hogy a pár száz lelkes települések elnéptelenedése országos jelenség, és évek múlva talán nagyobb lélekszámú falvak is erre a sorsira jutnak, a gazdasági és társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában azonban már nem egyértelműen előnyös a kis falvak megszűnése. S nem csak az itt élők érdeke e települések fennmaradása. Mintha egy megunt, kopottra olvasott régi mese- könyvet újra elővennénk' — sokan újból felfedezzük ezt a tájat Giirbe-gurba útjain végigsétálva megcsodáljuk a festői rendetlenségben szétszórt tanyákat, a dombok oldalához simuló temetőket A kihalt porták udvarát fölveri a bodza, a ház okiadéból akác nő. A gazda a horhrt mögötti temetőbe költözött a fiatalok pedig a városiba. De • szomszéd ház szemcsésebb ! Pár éve ugyam ez is kihalt volt, de tömés- falait már friss vakolat borítja. Újból élettel telt meg: kaposváriak vásárolták meg hétvégi házinak. Udvarán köcsögfa, rajta díszes cserepek. A ház mellett régi használati tárgyaik — a paraszti életforma megmentett ereklyéi. Az erdő szélén a hobbi-kert pár éves gyümölcsfák kai — jövőre termőre fordulnak. A völgyben csillogó ha- lasitófüzér húzódik. Egyre több itt az ismerős kaposvári arc, a szabadnapokon a „panelkaptárakból” ide zarándokló tanyatulajdonos. A hétvégi telkeken folyó munka — túl a gazdasági érdeken — a városi ember életének minőségiét is befolyásolja. Tudjuk, a Volán több tízezer fős utasforgalomban gondolkodik, és a kis településekre induló járatok nem gazdaságosak. De az elnéptelenedő falvak — az ország testének e zsibbadó végtagjai — végleges megszűnése talán ma még nagyobb kárt akozna Törött ab lakú buszvá-ró a boltnál, mellette eldobált üres pali nk ásüvegek... Pár év múlva — ha a kapasené- női tanács és a közlekedési szakiemberék nem javítanak az utazási körülményeken — kisdiákok nélkül fut be a déli busz Bárdudvarnokról a zsippói vegyesbolt elé, és utas nélkül indul vissza, majd Kaposdadám negyven percet vár a már nem létező utasaira, s üresen elindul az utolsó járat Kaposvár- felé ... Mezei István köti ossza BardiudvawwkPintér István dokumentum riportja Visszatérve az USA- ba, hosszabb beszélgetést folytatott az emigrációban ott élő, azóta elhunyt Kovács Imrével, egykori parasztpárti politikussal. Ezt a beszélgetést Kovács részletesen ismertette a Münchenben megjelenő Új Látóhatárban. A cikk eljutott Kádár Gyulához, aki könyvében meglehetősen ingerülten szállt szembe ezzel a változattal. Hol voltak a vitapontok? Duke — a cikk szerint — Kovács Imrének úgy mondta el a dolgot, hogy fogadtatásuk előkészítését Kállay Miklós miniszterelnök Szombathelyi Ferenc vezérkari főnökre bízta. A VKF, 2 egykori vezetője határozottan állította továbbra is. hogy ez nem így történt, ő kapott megbízást Szentmiklóssy Andortól, a külügyminiszter állandó helyettesétől erre. Kifogásolta Kádár Gyula, hogy az amerikai — Kovács Imre szerint — sehol nem említette meg: eleve úgy állapodtak meg velük, hogy előbb átadják őket cselből a németeknek kihallgatásra, és csak aztán látnak majd hozzá a tárgyalásaikhoz. Élesen tiltakozott az ellen, mintha a németek csak a magyar árulás következtében szereztek volna tudomást a Veréb-akcióról, és a három amerikai tiszt ennék következtében került volna a németek kezére. Ezt a feltételezést cáfolandó Kádár Gyulának voltaik — ha nem is perdöntő — érvei: „Ha nem lett volna az előzetes megállapodás során a német kihallgatásról megegyezés, akkor nem kellett volna őket formális letartóztatásba helyezni, hanem elrejtettük volna magánlakásban, vagy máshol, de semmi esetne sem a katonai elhárítás épületében. A külügyminiszter és KáliLay nagyon komolyan számítottak ezekre a tárgyalásokra: az igazán nem feltételezhető, hogy maguktól rendelték el az őriz^bevételt és a németek értesítését. Még kevésHIDAK SORSA A műszaki szóhasználatban a hidakat műtárgyaknak nevezik. Köznapi értelemben is műtárgyak, műalkotások; egyediségük, karcsú ívelésük, méltóságuk művészi alkotássá teszik a mérnöki munka e remekeit. A hidak általában sokáig készülnek és hosszú életűek, részei a tájnak, ékességei a városoknak. Hát meg a budapesti hidak! Mindegyik más; úgy hozzánk nőttek, hogy szinte személyiségük van — sokuknak személyneve is. Történetük és sorsuk van, mint az embereknek. Szeretjük őket, simogatjuk a tekintetünkkel, mert tudjuk. a Duna-parti három településből nélkülük soha nem lehetett volna világváros. Ki tudja, melyik volt az első híd a két folyópart között? Vélik, hogy már a rómaiak is építettek hidat 1832 februárjában avatlak új hajonIdát Pest és Buda között. S lám, mennyire régiek hagyományaink: napokig jártak a látványosságban gyönyörködni a város lakói! Idézzük az egykori krónikást: „A szorgalom vas kezei három nap alatt ösz- szefűzték annak (ti.: a hídnak — a szerk.) 43 ingatag hajóit, ’s a’ két városi sétálók Örömmel köszöntik rajta egymást, vígan dübörögnek új gerendáin a’köny- nvű hintók... E’ híd szer- kezésénél mindazonáltal leg- örvendeztetöbb tünemény az volt hogy a’ hajók tatjai magyar felírással díszesked- tek (egyik felől »szabad királyi Pest városa« — másik felől pedig »szabad királyi Buda városa«) és így nemzeti lánczczal szövetkezte- tiik, forrasztják az idén legelőször egy egésszé a’ két testvér anyavárost”. A reformkorban vagyunk, a magyar nyelvű felirat megjelenése már az önállósodási törekvések jelképe. Talán itt érhető először tetten az az állítás. hogyr a hi- daknak sorsuk van: tizenhét év után, '1849-ben a honvédőé tehetjük fel, hogy akár a vezérkar főnöke, akár bármilyen katonai szerv önhatalmúlag járt el az ideérke- z.etteCdcel, hiszen ez ellen a Külügyminisztérium azonnal élesein tiltakozott volna”. ' Mindebből az is következik, hogy Kadar Gyula visz- szautasította Dukénak. azt az állítását, amely sízenint Üjszászy árulta el a németeknek az érkezésüket. Mert: „Mint már említettem, megérkezésüket — a megbeszélt Tito-mesével — hivatalosam közöltük a németekkel, a valóságot elhallgatva. Elárulni csak azt kellett, hogy miért jöttek. Ez.t neon Üjszaszy árulta el.” Való igaz. Duke 1968 nya-, rán úgy emlékezett a Ges- ta.po-nál elébe táirt Üjszászy- féíe jegyzőkönyvre, hogy abban ugyan minden benne volt, de az „a Veréb-misszió” hivatás,ájt csak annyiban szépítette, hogy küldőjének nem az OSS-t jelölte meg, hanem az amerikai vezérkart. seregiek elől visszavonuló osztrák hadak fölégették ezt a hajohidat Akkor azonban már állt az első állandó hid, a Lánchíd, Széchényi nagy alma, a reformok hiveine« első. nagy győzelme. Az „1836-ikí XXXVI. tervén yczikk”, amely a Lánchíd építését elrendelte, kimondotta azt i*. hogy kj terse vem évig a hídon való átmeneteinél „mindenki kivétel nélkül a fizetésre köteles”. Addig ugyanis a nemesek mindenfele vára alól mentesek voltak — ez a rendelkezés tehát a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség eszmejenek első valóra váltása. Három év múlva kezdődött meg a munka, s újabb hármat kellett várni, mire annyira előrehaladt, hogy 1842. augusztus 24-én sor kerülhetett a díszes alapkő- letéteii ünnepségre. Akikor használták a világ talán legdrágább vakolókanalat az előkelőségek: műveszi ötvösmunka volt, elefánt- csont nyéllel, az értékét 2001) (akkori) forintra becsülték. 1848-ban a hidat már használhatták, augusztus 26-án helyére került az utolsó láncszem is. Hol az osztrákok akarták felrobbantani (ezt a híd építésének vezetője, Clark Adám akadályozta meg), hol a honvédelmi bizottmánynak volt szüksége a felhalmozott anyagokra. A vár ostroma során ágyúgolyó találta el az egyik láncszemet, később a már fölszerelt útpályát elbontották, hogy az osztrák seregnek megnehezítsék az átkelést Végül Széchenyi Lánchídjat 1849. november 20-án Hay- nau jelenlétében avatták fel, s adták át a forgalomnak. (Széchenyi István soha nem haladhatott át rajta.) Több mint húsz év telt el, mire újabb híd építését határozták el. Ez a már egyesített főváros első hídja lett. A Margitszigetnél, a Duna két összefutó ágára merőleges tört vonalú híd 1876-ban készült el. A szí:- zadfordulón szigeti lejáróval egészítették ki. A Margit- híd építésével kapcsolatban is nagy viták folytak, nem mindenki látta be szükségességét, de az élet a bővülő városban bízókat igazolta. A növekvő közlekedés újabb hidakat követelt: a déli Összekötő vasúti híd 1876-ban, az északi (Újpest és Óbuda között) 18íM>-ra készen állt, akárcsak a Fővára téri, a Szabadság-híd. S megkezdték egy újabb lánchíd előkészítését is, az Erzsébet-hidat, amely 1926- ig Európa leghosszabb nyílású íüggőhídja voö (teljes hossza 374, szélessége 18 méter volt, az átívelés fesz- távolsága pedig 290 méter volt.) Hosszú szünet után készült el a Nagykörút másik végién a Petófi-híd (1937- ben), s az évözed utolján kezdődött meg az Arpád-híd építése. Ezt már csak a háború után tudták befejezni, sőt teljességében csak két év múiva, 1948-ban fog kibontakozni előttünk. 1944 őszén 8300 hid volt az országban, 1945 tavaszára 1400-zal kevesebb. Elpusztultak a legnagyobbak, a legszebbek — köztük valamennyi budapesti. Elősizör a Margit-híd gerincét szakították szét 1944. november 4-én, rajta villamosokkal, autókkal. (Máig sem tudni pontosan, hány emberrel szakadt a hullámsírba.) Karácsonykor az északi. Szilveszter napján a déli vasúti híd bukott a Dunába. Ja-^ rvuár 14-én a Szabadság-hí-' dat, a pesti oldal felszabadításának napján a még megmaradtakat végezték ki. A felszabadulás . után a város siratta halottait, s el- szörnyedve látta a romokat. Élni kellett, s élni csak úgy lehetett, ha a hidakat is újjáélesztik. Majd száz éve; amiken' fölégették az utolsó hajóhidat, senki sem gondolta. hogy még egyszer szükség lesz ilyen szerkezetre. A szovjet utászok azonnal nekiláttak egv co- löphíd építésének. Az akkor legépebb Ferenc József (Szabadság)-hidat egészítették ki hajókra szerelt 140 méteres áthidalással. Ezt követte a „Manci”, egy a Margit-hídná! a Szigeten átfutó cölöpözött hadihíd. Mindegyik persze ideiglenes, néha félnapokra is szétszedték a hajóút szabaddá tétele végett. Télen el is vitte a jég. 1946. január 18-án egy új állandó hídon, a hősies munkával épített Kossuth- hídon indult meg a forgalom. Ez volt az első a Dunán Itegensburgtól a Fekete-tengerig. S ezzel már új fejezet kezdődött a pesti hi -. dak sorsában. V. Gy. Értesítjük tisztelt vevőinket, hogy lerakatunknál személyes árukiadást 1983. január 1-től minden szerdán 7—12 óráig biztosítunk. Kérjük megrendeléseiket két nappal az áruatvetel előtt lerakatunkhoz eljuttatni szíveskedjenek. FIÉRT Kereskedelmi Vállalat 32. sz. kirakata, Kaposvár (87*84) (Folytatjuk)
