Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
Mert eszerte lezajlottak a tantestületekben a hagyományáé őszi értekezletek. A korábbi években ezeken az oktató-nevelő munka égy-egy részterületével foglalkoztak * pedagogúszik, az idei azonban rendhagyó volt: az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi határozata szerepelt a napirenden. Ez a határozat egész iskola- rendszerünket érintette. Az volt a tantestületen leiadata, hogy a Központi Bizottság allásfoglaiasa nyomán megvitassa.-;: miképp tuaják pedagógiai erejünet, szúkebb, illetve tágabb környezetüket mozgósítani a korszerű iskola megteremtéséért és az értékek megőrzésére. Kaposvár egyik új általános iskoláját kerestük meg — hogy arról beszélgessünk, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a vita során. Hogyan képzelik az általános iskola megújulását? 1981 szeptembereben kezdődött a tanítás a Toldi Miklós Általános Iskolában. Fogyatékos volt ugyan még az épület, hiányzott a konyha, a tornaterem — ezeket a helyiségeket az idén, ev eleien vettek birtokukba a tamilok —, ám a tizenhat tanterem önmagában is nagy lépést jelentett a város iskolahálózatának gyarapítás saban. ötszazhatvannegy tanuló minden igényt kielégítő munkahelye, otthona lett az iskola. A nevelőtestület több mint busa iskolából verbuválódott. Az iskola vezetősége arra törekszik, hogy a sokféle tapasztalatot, ötletet, véleményt hat^conyan fölhasználja a közösség hasznára. Rendhagyó volt itt azért is az őszi értekezlet, mert az 1972-es oktatáspolitikai határozat végrehajtásáról együttesen nem adhattak sízámot — csupán a maga munkáját értékelhette ki-ki. Tanulsága azonban már közös lebet! Sfc a belső értékeié* is hasznosnak bizonyult. Aj iskola nevelőinek het'"'"n százaléka két éve tanít ebben a tantestületben, a többiek az idén érkeztek. A belső , tartalékokról mégis sok szó esett az értekezleten. Ezeknek a tartalékoknak a kiaknázása minden tantestületben fontos; itt talán annak alapját is jelenti, amire az úgynevezett szent lőrinci kísérletet építik. Bármennyire is foglalkoztatja a tantestületet a kísérletbe való bekapcsolódás, a hagyományos feladatoknak is nagy súlyúk van. A módszertani kultúra továbbfejlesztését szeim előtt tartva igyekeznek érvényre juttatni az új általános iskolai dokumentumok tartalmát A* új tantervek eszköz- igényesek — ezeknek a megismerésére es használatára nagy súlyt fektetnek a Toldi iskolában. A tehetséggondozás, a gyengébb tanulok föl- zarlcoztatasa a tömegoktatásba» sem szenvedhet csorbát, Néprajztudományi konferencia A _hazánk határán kívül élő magyarság körében az elmúlt tíz évben végzett néprajzi kutatásokat összegzi száz hazai és tíz külföldi szakember a pénteken Debrecenben kezdődött kétnapos országos konferencián. A tanácskozás első napján a Jugoszláviában, Ausztriában, Kárpát-Ukrajnában es az Egyesült Államokban folyó magyar néprajzi kutatásokról tartottak előadásokat, ma a Romániában és Csehszlovákiában élő magyarok körében végzett néprajzi kutatások eredményeiről számolnák be a kutatok. s nem válhat középszerűvé a kettős feladat teljesítése mtatt az oktatás. A tanulók minden képessegét nem fejlesztheti egyformán az iskola: a társintézményekkel való együttműködés során egészülhet ki az oktató-nevelő munka. Erre is találunk már több példát. Ám nagyon sokat tehet a pedagógus a tanulók egyéni érdeklődésének kielégítése érdekében — jegyeztek meg az iskolában. lAz iskolai tankönyvek mellett egyre nagyobb számban jelennek meg egyeb könyvek, ezekből szintén sok ismeretét meríthetnek a tanulók. Az iskolai könyvtári hálózat épp ezért nagy szerepet játszik az oktató-nevelő munka továbbfejlesztéseben. Tíz nap délutánjain — azért vettük ezt az egységet, mert az ötnapos munkarend szerint ennyi ad egy ciklust — több mint húszféle elfoglaltságot találnak a tanulók az iskolában. Tizennégy szakkör működik itt, s az új iskola kialakításához azzal is igyekeztek hozzájárulni, hogy a gyerekek igényének fölmérése alapján szervezték ezeket a foglalkozásokat. Újdonságnak számít — legalábbis nekem —, hogy ezekre a foglalkozásokra nemcsak a beiratkozott tanulók mehetnek el, hanem előzetes bejelentés alapján bárki, aki épp érdekes feladatot talál a foglalkozás munkarendjében. Erről rendszeresen tájékoztatják is a tanulókat a faliújságon. A tanulók munkafegyelméről kedvező képet kaptam az iskolában töltött órákon. Gyerekzgivajtol voltak hangosak az óraközi szünetek, am mikor megkezdődött a. tanítás, nesztelenné vált az iskola; a munka egészséges, természetes lüktetése érződött falai között. A nevelés gyakorlatiasságához tartozik, hogy a tanulóktól tetteket várnak — s ezek bizonyítanak. Nyolc év alatt itt minden tanulóiból lesz „vezető” és „beosztott”, min-r denkinek van feladata. Az iskola igazgatója elmondta: arra törekednek, hogy minden tanuló önmaga intézze azt az ügyet, amit rábíznak. Az úttörőmozgalom így nevel közéletiségre. Az őszi értekezlet jegyzőkönyve igen vastag. A beszélgetéseken sem érinthettünk minden területét, ami fontos. Csupán jelezni akartuk, milyen műhelymunka folyik a tantestületekben. Az őszi értekezletek légköre bíztató. S ennek érződnie kell az oktató-nevelő munkában, az elhatározások kivitelezeseben is. Horányi Barna Nyírfácskák A Nyírfácska együttest 1948-ban alapította Nngyezsda Nagyézsgyina, a moszkvai Nagyszínház balerinája. A sikeres út az „Áll egy ifjú nyírfa". . . kezdetű népdalra komponált koreográfiával kezdődött. Kezdetben húsz lányból állt a csoport, később egy férfitánccsöport is csatlakozott hozzájuk, ám az együttes fénypontja ma' is a női kar. Ma a negyedik művésznemzedék dolgozik a Nyírfácska együttesben. Az elsők, az alapítók már kiváltak ;— nyugdíjba mentek vagy koreográfusként dolgoznak. Az együttes átlagéletkora 23 év. A tudás, a harmónia, az eredeti, sajáton művészi kidolgozás magaval ragadja a nézőt. A kompozíció egyszerűsége, az ízléses megformálás, a világos koreográfia — ez a Nyírfácska jellemző stílusa. Két éve az együttes elvesztette Nagyezs- dát, aki harminc évig volt művészeti vezetője. Most Mira Kolcova vezetésével, azóta először új programmal lépnek föl. Az egy- lélegzetű, hatalmas kompozíció címe: Évszakok. Néhány kép: az orosz mezőkön, trojka az őszi vásáron. .. Műsorukkal mindenütt nagy sikert aratnak. Évente fél évet külföldi színpadokon lépnek föl. Három Ifjú nyírfa — a láneocska karból Műgyűjtőknek Zsolnay porcelánok A világ huszonöt legrangosabb porcelángyárának termékei között a kézzel festett Zsolnay porcelán- és fajansztányér kák is megtalálhatók abban a kollekcióban, amelyet az amerikai Franklin cég állított össze a szép porcelánokért rajongó műgyűjtők számára. A pécsi gyár hagyományos díszedényei most először jutottak el az Amerikai Egyesült Államokba. A tengerentúli országok kereskedői korábban csak zöld eozinmázas dísztárgyakat és porcelánszobrokat rendeltek. A nyolc centiméternél alig nagyobb átmérőjű edénykékből az ér végéig összesen ötvenezret, jövőre pedig újabb húszezret készítenek, s a program szerint később díszes apró vázákat w gyártanak a yílág leghíresebb porcelánjait felvonultató gyűjteményekhez. A Zsolnay Múzeum értékes tárgyain és az évszázados díszítőkönyvek lapjain föllelt hagyományos motívumokat kézzel festik, majd magas hőmérsékleten raégetik a jellegzetes vajsárga porcelánfajanszra. Innen az eljárás német eredetű neve, a scharf-feuer. Az igényes termékek egyre fokozódó népszerűségét jelzi, hogy a gyár tíz év alatt tízszeresére növelte a dísz- műtermelést. Az idén olyan fejlesztésbe fogtak, amelynek eredményeként 1983 második felétől évről évre mintegy harmincmillió forint értékű termékkel többet gyárthatnak a Zsolnay-fajanszokból. Pénzéhes nyelvtanárok? Meggazdagodásra szeretnék. felhasználni a kisvállalkozások lehetőséget a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola nyelvtanárai is ahelyett, hogy a tanítási órákon mindem lehetségest elkövetnének nemzetünk végzetes nyelvi tudatlanságának felszámolásáért, a dohányra hajtanak. Gyarlóságukat ékese« bizonyítja, hogy ma- szakoláskor komoly teljesítményre képesek, kötelességüket azonban csak ímmel- ámmal teljesítik, mart ezért csupán a fizetés jár, semmi mellékes, semmi jatt. Átok tehát rájuk!... Ezt sugallta — némelyest diplo- matikusabb megfogalmazásban — az a néhány mondat, amellyel a csütörtöki Tv-híradó műsorvezetője kiegészítette a pécsi stúdió — információink szerint erősen megrövidített és tartalmi Novemberi eső A közhely -mondattal nyu g- latom magam: ez már — bizonyosan — a korral jár. Mármint az értelmetlen me- di tálás régi dolgok fölött. Miért keresek például ösz- szefüggést időpontok, valamikor megesett — és csali számomra érdekes — történések között? Nem tudom. De tudnom kellene-e egyáltalán? Apám tizenháromban született, s akkor tanult járni, amikor nagyapám arra kapott „szíves” invitálást: öltözzön huszármentébe, es orosz földön járassa a lovát Én akkor láttam meg a napvilágot. amikor a költő kiszemelte azt a bizonyos te- hervonatot Szárszón. Hogy apám hallott-e valamit arról az emberről — sohase kér- dezhettem meg, mert alig túl a harmincadik születésnapján a hadifogságban elvitte a vérhas. Az értelmetlen halálba túlzott becsüle- tessége is belejátszott. Amikor ugyanis a behívó parancsot teljesítve jelentkezett a laktanyában Pécsen, kiderült, hogy alakulata már a frontra ment, s ő ahelyett, hogy visszafordult volna, elindult megkeresni a társait. Még száz kilométert se vitte a vonat, s máris ott volt, ahová dehogyis kívánkozott. Nagy tévedéséből biztosan levonta a súlyos következtetést, amit azonban már sohasem nyílt ■ alkalma hasznosítani. November van, s én kihúzom magam: tizenöt évvel többet kaptam eddig az élettől, mint amennyi neki jutott. öregapám, szegény, az első háború 'után megkapta a hadirokkant jel vényt, a másodiknak odaadta a fiát, akit, kitartóan visszavárt, mivel a szomorú bizonyosságtól sokáig nem kapott hitelt érdemlő hírt Több mint tíz évig várt türelemmel, aztán az öreg huszár szép csöndesen, minden előzmény nélkül átlovagolt az örök béke birodalmába, ahol — lute szerint — vegre találkozhatott a fiával. A kepe előttem mm, inkább, mint apámé. Nem szerette a novemberi ködöket, esőket Ilyenkor már ritkábba« indult a szőlőhegyre, nyakában bőr-tarisznyával, melybe három pintes üveg is belefért. Fojtogatta a párás levegő — tizennégyben szilánk fúródott a tüdejébe, s erre később nem csak a mellén látható sebhely emlékeztette ... A konyhában, ott érezte jól magát. Kukoricát morzsolt javítgatott ezt-azt, hordta a favágítóról a kályhára valót — és mesélt, ha nagyanyám hagyta. Mert ki nt is sorjázták a munkák, a jószágot is el kellett látni. Igazán lazítani csak az után lehetett, hogy leesett a hó, s akkor is úgy, hogy azért az idő ne teljen haszontalanul. Hasznos klótöltésnek számított például az is, ha velem foglalkozott. .. Már hajnalban zizegett a kukoricaszár az udvarom, a havas kévéket az istállóba cipeltük, hogy etetesnel kéznél legyen. Vidám»* telepeit a szecskavágó a hideg pajtában, s gurultak az apró, fehér kockák a répáda- rálóből. Mire reggelihez ültünk, egyszer már jóízűen elfáradtunk. S aztán: irány az iskola. Ha meg éppen szünet volt, elófoduU, hogy kányára vadásztunk. No, nem puskával, s nem is azért, hogy elpusztítsuk ezt a nagy, fekete szárnyast, hanem hogy ügyességünket, szerencsénket próbára tegyük. öregapóm hozta a szitát, ém madzagért szaladtam a kamrába, kukoricáért a padlásra. A kert végében messzire nyúlt a hóborította kaszáló. A madarait felbátorította az éhség, betipegett a föltámasztott szita alá, s csippentgetett az aranysárga kukoricaszemekből — csak akkor röppent volna fel, amikor már nem tudott. Megfogtuk, hogy azután el- ereszthessöfc. De mindez már télen történt Amikor hő borított mindent, tiszta volt a levegő. es kristályosán csillogott, vakítóan fehérlett a határ... Hentes* Ferenc szempontból is torzított —■ riportját. A Polyglott kevés híján kiátkoztatott és nyars- polgári harácsolas vadhajtásának nyilváníttatott, Az olcsó ironizálgatás helyett talán hasznosabb lett volna — az újságírás szabályai szerint — a tényeket felsorakoztatni. Például azt, hogy az iskolai nyelvoktatás évek óta nem vagy alig tud szabadulni a hagyományos gramma ti zalo szemlélet nyűgétől, aminek kétes értékű eredményeként a szánalmasan kevés -nyelvóra is unalmat ebreszt a diákokban, hogy a tantervek a legkorszerűbb gondolkodású pedagógusokat is gúzsba kötik, s ezáltal egész nemzedékek nőttek fel nyelvi műveltség nélkül A kisvállalkozásban részt vevő tanárokat és a gadok'ba ültetett hallgatókat azonban nem kötik ezek a béklyók, valamennyiük előtt szabad az út a legkorszerűbb metódusok igénybevételéhez. Érdemes lett volna föltenni a kérdést: beiratkozna-e bárki is „maszek” kurzusra, megkereshetnék -e, a vállalkozó szellemű nyelvtanárok akár a vékony szelet zsíros kenyérré valót, ha az állami nyelvoktatás elvégezné — elvégezhetné — a reá rótt feladatokat? Nem lett volna érdektelen például Huszár István, Liska Tibor, Erdélyi Sándor közismert, már-mér alapműveknek számító írásai alapján azt is megpiszkálniuk, miért ‘ éppen a másodlagos gazdaságban igyekeznék kibontakoztatni tehetségüket oly sokan. Mert ki tagadná, hogy nyelvínségben szenvedő hazánknak legalább akkora szüksége van az ilyen vállalkozásokra, mint az átlagosnál szerényebb fizetésű pedagógusoknak a mellékesre? Kinek az érdeke hát a friss és ötletes kezdeményezéseket gáncsoló tévékommentár? L. A. SOMOGYI NÉPLAP ISKOLA A MEGÚJULÓ I
