Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
Költészetünk román barátja Mihai Senkte hetvenöt éves A születésének helvenötö- dik evfordüó.iát ünneplő román költőt. Mihaí Beniucot azza tisztelhetjük meg a leginkább, ha népének hű fiaként emlegetjük Nemcsak a^ért, mert parasztok ivadéka.. hanem azért is, mert hozzájuk való örökké tartó hűségét sugal'ja közéleti te- véKeny.sége es egeaz költészete.-Alig húszévesen — az iskolapadból — került a kulturális éljít forgatagába. Első verse a román költészet Éminescu 'utáni óriásának., Tudor Arghezinek a folyóiratában jelent meg 1928- ben. És tíz év múlva Az elmúlás dalai-v&l, első kötetével. mar teljes vértezetű költőként lepett a közönség elé. Azóta is azon költők közé tartozik, akiknek csak eröteljesedik, de nem változik a „hangja". Beniuc őserőtől duzzadó, töretlen optimizmusa parasztként „kévék között, keményen vonult be az időbe", s már pályája kezdetén váteszi szerepet áhított és vállalt önmagára. A társadalmi lázadás konok hirdetőiéként indult.. önmagát imponáló maga biztonsággal azonosította egész népenes történelmével. Míg hazája felszabadulása előtt — mint maga írta — „dohogni csaK a kucsmájába mert”, 1944 augusztusa után „új idők dobosaként” énekelte meg és sűrítette erőteljes, gyakorta természeti kepekbe örömet, hitét. „Ctszéii a íipa fa” lett Be- niuc, amelynek gyümölcséből bárki bátran szakíthat. Továbbra is romantikusan forradalmár költő maradt. Versei a népköltészet tömör és Világos nyelven árasztanak őszinte, átélt pátoszt és parttalan optimizmust Regénye, a Borotvaélen, a munkásosztály és a kommunisták illegális harcának állít emléket. Nem volna illendő elhallgatni, hogy a magyar nyelv és a magyar költészet isme- röjej, és hasznosítóját tisztelhetjük benne. Képi világa, szimbólumai néha meglepően hasonlóak'' Petőíy, Ad) vagy József Attila költészetéhez — bizonyára joggal érzi őket rokonainak. Kisgyermekként. magyar iskolai tanulmányai során — de később, érett fejjel is — elsősorban forradalmiságukat szívta, építette román önmagába. 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján írta Beniuc a Kortárs lapjain, hogy annak idejen kimondhatatlanul tetszett neki: A farkasok dalában a farkasok nem fogadják el a kutyák sorsát. „Meglehet én is farkaskölyök voltam. Ezért is marad. azóta is, oly közel en- hozzám Petőfi” — és így folytatta: „Eminescutól tanultam meg, milyen nehéz hazád nagy költőjévé lenned, s különösen ugyanolyan nagv- gyá, egy Eminescu után. Valószínűleg egy magyarnak is ugyanilyen nehéz, Petőfi után naggyá válnia,1 még akkor is, ha jött utána Ady. József Attila, aztán Illyés Gyula és mások, hasonlatosan a román Cosbuchoz, Ar- ghezihez, Bacoviához. Első tanítómestereid mégiscsak azok maradnak, akik formálnak vagy „deformálnak”. Petőfitől a népi lélek népi egyszerűségű kifejezését tanultam meg, s a leg magas zto- sabb gondolatot, amelyet mi, emberek magunkénak vallhatunk: Világszabadság!’’ G. Gy. Tisztelt Tanár Or! Beválván, kissé nehezményezem, hogy Karoly nevű gyermekemnek a tegnapi napon közepes érdemjegyet adott technikai gyakorlatokból. A kicsiny tutaj, amely az osztályozás tárgya volt, a tankönyv megfelelő rajzai és adatai alapján készült. Ezt meggyőződéssel állíthatom, mert a tutajt én készítettem. Kénem az érdemjegy felülvizsgálatát! Maradok tisztelettel: Harapu Kálmán oki. mérnök Tisztelt Szülő Or! Nagyon sajnálom, de ki kell jelentenem, hogy a tutaj csak hármas osztályzatot érdemelt. Szívesen megmutatom önnek összehasonlítás végett Kompolt és Polevácz apukák tutajait. Rögtön észlelni fogja saját alkotásán az elemek és a méretek hiányosságait. Kérem, az új feladat elkészítésénél, amely a ..malom mosószeres flakonból” elnevezést viseli, több figyelmet tanúsítson a megadott szempontok iránt. Tisztelettel: Szigó Ruben techn. tan. Deák Mór ROMÁNC luvan Sesztalov Legyőzhetnek? A lany kéjesen felnyögött, aztán nagyot nyújtózva megkérdezte: — Van egy cigid? — Nem dohányzom — felelte a fiú, s maga sem értette, miért, de hozzátette: — Ne haragudj: nem dohányzóm. — Hát ez muris — vihogott a lány. — Te mindenéit elnézést kérsz, apafej? — S szinte már látta is maga előtt barátnőmé« megnyúlt arcát, amikor holnap elmeséli majd ezt az éjszakát — Nem, nem, dehogyis; ne haragudj — hadarta a fiú, s érezte, hogy elvörösödik. — Na nean baj, hapsikám — veregette meg a vállát a lány —; ott van a gatyám- oan a cigi meg a gyufin- ger. Hozd ioel A fiú megszégyenülten hallgatott Nem értette, hogy ,iol es mit rontott él: a szóját rendesen kitakarította, pedig igazából nem is hitt a baratjanak, aki nőt ígért — es meg meg is borotválkozott a hajmosás után, csak akkor indult a diszkóba. — Többet nem megyek — határozta el magában —, nem nekem való az ilyesmi. — Na mi van, megkukul- tál? — kérdezte a lány. Arcára föl kapaszkod ott a gyufa reszkető lángja. — Milyen szép vagy — suttogta a fiú. — Hideg van itt — mondta a lány. — Nem fűtesz, apafej ? — Nincs olyan nagyon hideg — győzködött a fiú. — Meg kell szokni. — Nem úgy gondoltam — mondta a lány türelmetlenül. — Te azt mondtad, szép vagyok. Megmagyarázzam*, hogy hogyan fűtsél ? És a fiú otthon találta magát, a faluszéli tó partján. — Ilonka áttetsző mozdulatokkal húzta magába, le. a mélybe: de most nem félt semmitől, nem fuldoklóit, és hirtelen úgy érezte, át tudná úszni talán még az óceánt is. — Ilonka — suttogta, amikor görcsbe rándult — Nevezhetsz így is, ha ezt csíped — csúszott ki alóla a. lány. — Maradt még valami pia ? Ittak. Az almabor’ a fiú. ádámcsutkájába kapaszkodott, s megrázta kegyetlenül. — Na mai van, apafej? — húzódott félre a lány. — Kidobod a taccsot? A fiú hallgatott. Idegennek érezte magát: vendégnek saját albérleti szobájában. Vendégnek, mert ez a lány vendég «.ént bánik vele — hiszen ő otthon van, bárhova kerül, bárkinek is az ágyába. — Mi van? — rázta meg a lány. — Nyögd már ki!* — Semmi — vonta meg a vállat. — Arra gondoltam, hogy hazamegyek. — Hát nem ez a kéglid? — csodálkozott a lány. — Nem. Én falusi vagyok. — Ja — csapott a homlokára a lány. — Azért vagy ilyen lökött! — Otthon csillagok vannak — mondta halkan a fiú. — Ennek a luknak ablaka sincs. — Nem kötelező Pestre jönni — vágta rá a lány. K is ideig hallgatott, aztán — mintegy önmaga megnyugtatására —' jóval csendesebben hozzátette: — Avas a dumád. —1' És otthon egyértelműek a mozdulatok, a szavak — sóvárgott a fiú. A lány fölállt. — Na, lököttkém, tájold be nekem a fürdőszobát! — mondta. — Otthon most a combjaid között átsütne a hold — merengett a fiú. — Olyan lenne, mint egy vas villa, s fekete szénát hordana a hasad alá... — Talán nem csináltam jól?! — feszült meg a lány teste. — Fogadjunk, hogy még a nevemet sem tudod — mondta szomorúan a fiú. — Nyert, oké, gyászvitéz- kém; nem tudom — felelte a lány, és nagyot húzott az almaborból, — Dé mo6t már kivezethetnél a hülyék földjéről. — Nincs fürdőszoba — mondta a fiú. — És most mit csináljak?! — csattant föl a lány. — Ott a lavór — mondta, és befelé fordult. Hallotta, ahogy a másik a konyhában csörömpöl, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha sohasem jonjpíe haza a főbérlő. Aztán a barátja jutott eszébe: kösz, hogy segítettél; én biztosan nem tudtam volna fölszedni ezt a lányt, jól tetted, hogy azt mondtad, kicsit dinka vaSzirmay Endre Csodák nélkül Fölmutatod győztesen a világot válogatsz a habzó, nyüzsgő mából de én már nem hiszek az ígéreteknek elegein van a megjósolt csodákból; az életet csodák nélkül vállalom hiszen tőlem tehozzád végtelen az út tudom: végig kell mennem könyörtelenül szándékom a te sorsodban hazajut. gyök, mert úgy látom, ez nagyon tetszik neki. Kösz a tanácsot is. de mégse maradok Pesten. Ilonkát látom mindig, nagyon hiányzik. Most is ő hív; érzem, lassan süllyedek, süllyedek .. • süllyedek ... A lány a lavór fölött gubbasztott, s próbálta kigondolni, mit mond majd holnap. Jónak jó volt, de hát nem normális a fickó. Még- hogy a combjaim között a hold... Jó vicc! És mindig elnézést kér — nevetett föl. A fiút az ágyra görnyedve találta. — Na, ez ám az ünnep — morogta, ahogy a lepedőre nézett. A hajánál fogva fölemelte a fiú fejét: — Na, mit segítsek, vadegér? — Szeretlek — nyögte a fiú. — Maradj itt! Szeretlek. — Azaz — bólogatott a lány —, jobb időpontot nem tudtál választani, ütődött- kém?... Na, kell még? Behozzam a lavórt? A fiú bólintott. — Nagyon egyedül vagyok — nyöszörögte. — Hagyd, hogy szeresselek. — A Moszkva téren bármikor megtalálsz — vont vállat a lány. — De én nem így akarlak — mondta fejfájósan a fiú. — Hát nem érted? Szeress engem, csak mert én is szeretlek, és mert úgysem tudsz több embert szeretni egyszerre. — FIúgos vagy te, pajtikám — legyintett lemondóan a lány. :— Szívesen lefekszem veled, de tizenhét éves vagyok, és abszolút nem vidékiekről álmodom, meg kéll mondjam ... — De én feleségül veszlek — mondta a fiú. — Odaadom neked a holdat, a hajadba teheted, a homlokod fölé. — Kösz. Melyik bízsubazárban láttad? — Nem, nem így — csukló tt a fiú. — Komolyan gondolom. — Na, pá, gyászvitéz! — intett a lány. — A téren megtalálsz. A z ajtó csapódása még sokáig visszhangzott a fiú zavaros fejében. Végül tántorogva fölállt, és meztelenül kibotorkált az előszobába A sötétség — mintha bútor lett volna — beleütközött állandóan. — Talán a holdra csapta rá az ajtót! — rémült meg. — Talán elvitte magával ... ' S míg őKleridezve lekuporodott, hogy a főbérlő ott találjon rá majd, az elősao- ■ bábán, arra gondolt, hogy valamit végleg elloptak tőle. S bár nem tudta, mi az, abban biztos volt, hogy nem ennek a lánynak akarta adni. Mikor ikra voltam, nem ettek meg. Mikor féreg voltam, nem léptek rám. Mókusként szökelltem, nem fogtak meg. Medveként cammogtam, nem öltek meg. Emberré váltómban legyőzhet" ek? Bede Anna fordítása Birtalan Ferenc Az első kép nem látok arcod mögé kitagadod a világot fekszel klórszagú ágyon szekrényeden virágok szemed kapui zárva csuklódon mécsesek égszínű lobbanásban mutatják véredet vizes hajad alatt rózsácsokor-váz vörös betűk izzanak É’ L S O Z Z s s p o R R T 0 K Botár Attila Teljes és egyszerű Kis fura szél a vizeken mai arcomat összegyűrni. Kis fura szél a pároson mai testemet elföldelné. i Fura kis szél leányhajakkal eszemet venni indul éppen. Vén gépek, roggyant vagonok telepén talál, új földrészen. Vasak rozsdában ; vakoskodnak, a fél mező kohóra vár itt, Volnék-madár vinni t a Napba. Emberként csak rozsdásakat köpök és gondolok hazáig. S majd hallom hulló hangokont járkált nagy fák alatt, nagy fűben akár a -fény, akár a víz törvényeibe csöndesülten. Teljes és egyszerű a reggel A szájban rozsdaíz: jövő időm salak ja. Nyelés, köpés. Amíg csak tej világit napfoltos homlokunkra. Nógrádi Gábor Levelező tagozat Kedves Tanár Űr! Elismerem, hogy bizonyos hibák becsúszhattak a tutajnál, de a malomra adott kettest nehezen tudom megéiteni. Talán a flakon kiválasztásánál hibáztam? Vagy a parafadugó nagysága ... Most néhány napig szabadságon vagyak, talán sikerül ez idő alatt a malom elméleti problémáit tisztázni. Tisztelettel: Harapu Kálmán mérnök Tisztelt Harapu Apuka! Több igyekezet és több figyelem meghozza az eredményt. A malomnál a kerék, azaz a parafadugó központosítása szenvedett csorbát Kérem, hogy az ejtőernyő készítésénél jobban ügyeljen eixe. és persze az anyag kiválasztására. Üdvözlöm: Szigó Ruben tanár Kedves Tanító Bácsi! Ne tessék haragudni, de azért nem küldtem be kisfiámmal az ejtőernyőt, mer^ nem sikerült megtalálnom a megfelelő anyagot. Ezen a héten még járom a boltokat, de hétfőre már készen leszek, Minden jót! biztos. H. Kálmán Kedves Apuka! A határidőket be kell tartani! Az életben sem fogja majd más megcsinálni helyetted a feladataidat. Most mindenesetre beírok egy fekete pontot a naplóba, figyelmeztetésül. Szervusz Szigó Ruben Tanító bácsi, kérem, csak len vásznat találtam, és nem tudom, hogy az jó lesz-e. Meg hogy a cérnával a szélén végig kell-e varrni vagy ragasztással, ezt nem értem. Bocsánatot kérek a késésért, és kérdezem, hogy a fekete pontot hogy lehet kijavítani. Kézi tcsókolom: Kálmán Kedves Kálmánka! Ha figyelmesen elolvastad volna a könyvet, és nem a feleségeden meg a pénzszerzésen jártatnád folyton az eszedet, már rége*? régen készen lennél az ejtőernyővel. Ezért a hanyagságért és fegyelmezetlenségért megérdemlőd az elégtelent És javaslom, hogy szedd össze magad, különben az év végén baj lesz! Ruben bácsi Tisztelt Tanár Űr! Ezúton értesítem, hogy édesapám, Harapu Kálmán az újabb határidőre som készítette el a feladatomat Tegnap ugyanis megette az ejtőernyő elkészítéséhez szükséges anyag- és cérnáménnyi séget Kérem a fentiek figyelem- bevételét és édesapám felmentését a technikai gyakorlatok nevezetű tantárgy alól. Maradok kiváló tisztelettel: 4 Harapu Károly IV. a
