Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

\ KÖTŐDÉS — Apám máig is e.t-le egyik szerencsés eseménye­kéiül említi, hogy 1 Sül-ben sikerült bejutnia az uj Mustrához — emlékezett tJorsfoLcLi Ferenc, a tárház es a hozzá tartozó GMV- kórzet mai műszaki vezető­je. — Valamikor, a harmin­cas evek végén történt, hogy ebedet vittem apám­nak. akkor láttám először belülről „a varos legna­gyobb épületét". Tízéves voltaim, es ijesztően óriási­nak láttam mindent. 1948- ban en is ide jöttem dol­gozni. Gépkezelőként kezd­tem 1,70-es órabérrel. Ke­veselltem, így hát átkértem magam rakodónak ... Ké­sőbb az íróasztal mellett is mindig pontosan tudtam, mit bír el egy ember es mit nem.... Volt, hogy né­gyen egy óra alatt 150 má­zsát vittünk íöl a vállun- kon a második szintre. Ha ma ezt kérném, az embe­rek bolondnak tartanának. — Hogy mi köt ehhez a munkaiielyheZ 34 éve? Túl egyszerű volna azt va.a- szolnoin, hogy a csaiadi hagyomány, a megszokott kollegák es barátok. Aranylakodalmakon szokás a házasságról ilyen szépítő íeledenenyseggel beszelni. Valójában a két. ember hosszú együttélése két smirglipapirhoz hasonlít­ható. Sósat surlódnaK, s mire megöregszenek már csak kel teher lap simul össze. Valahogy így vagyok a munkahelyemmel is. Mi­kor arra gondoltam.- hogy Kihagyom, nemigen lett vol­na hová menni, azután pe­dig mar túl sok dolog kötött ide. Ismerem a munkám minden csinját-bín.iát. a te­lepek utolsó szögletet is. Is­merem az embereket. Tu­dom. kivel hogy lehet meg­találni a közös hangol. Vol­taképpen a tapasztalatból fakadó biztonságérzet, az apró hétköznapi sikerek kötnek ide leginkább. Ha például a főnökeimnek azt mondom, hogy a gépek kar­ba nfartasa három napot igényel, egyikük sem kérde­zi meg: nem volna-e eleg kettő . . . Ezért a teljes biza­lomért évtizedek munkájá­val fizettem. Mindezt aligha lenne erdemes odadobnom par száz forinttal nagyobb fizetésért. Azt tapasztalom: a munka­helyhez való hűség erkölcsi értéké mos tanában megcsap­pant. Egyik munkatársunk például a törzsgárdajutalom ellen érvelt. Szerinte sok embert egyszerűen az köt a munkahelyéhez, hogy nincs hova mennie. Aki tehetsé­ges, aki máshol is „ke­lendő” az előbb ‘u .óbb megy. Nem vitatom, hogy ebben olykor van igazság, a véle­ményt mégis hamisnak ér­zem. Eszórint ugyanis a többszöri nvunitahelyváitás a tehetség fokmérője. Sze­rintem mindenekelőtt azon az emberek cserélnek mun­kahelyei. akik éhesnek a si­kerre es úgy gondolják, máshol e!óbb hozzájuthatnak vagy azik, akiknek a pénz mindennél fontosabb. 1979- ben már több kitüntetésem volt., s a fizetésemre sem lehetett panaszom. Akkor egy rosszkedvű percemben mégis gondoltam a távozás­ra. Borsföldi Ferenc -nevet több mint felszáz újítás tette »„mértté. Mindenki tudta róla, hogy valósággal kutatja a megoldana l mű­szaki problémák. lt>74-ben a ponyvás iavmzas szükség- taroloivnal tízszer olcsobo, le.vegovel felfújt, 15 vagyo­nos ióliahurkával kísérlete­zett. Nyo.c honap.g óvta meg a terményt a szükség taroltaknál jobb minőség­ben. Ma a különféle fóliás tárolási megoldásokat mar szeles körben használják. 1974-ben azonban meg több volt a tárolóbövitésekre ju­tó pénz, s nem volt gond az energia sem: elutasítot­tak Borsföldi Ferenc újítá­sát . . . — Ha legalább azt mond­tak volna, hogyr dolgozzam meg rajta, próbáljam ol­csóbba vagy ' biztonságosab­ba tenni .. . Enelyett csak annyit mondjak: nem kell. öthat évvel később egy­szerre csak az ésszerűség jó óéldájaként jött divatba több az enyémhez hasonló megoldás... A vállalatnál azóta nem esett szó a „go- liat fóliasátor”-ról... — Sértett ember? — Ugyan! Csal; egy kicsit elment, a kedvem. — Nyolc éve egyetlen újí­tást sem adott be. — Nincs időm. Tudja, a kaposvári körzeti üzem egy­maga nagyobb. mint az egesz Nogirad megye. Tíz telephely, 270 ember . . . Mindez alig fér a nyolc oraba. — Nem elegit ki ez a magyargzat. Nem hihető, hogy nincs ötlete annak, aki eddig tele volt. lelemenv- nvel . . . — Igaz, ma is akadnak ötleteim. Rendszerint át­adom őket az általam ala­pított brigádnak. Otthon például szélkerékkel próbá­lom megoldani a lakas fű­téséi . — Föltűnt-e valakinek ez a tartózkodás? — Egy ideig reményked­tem benne, hogy valaki majd azt mondja: „Próbálj erre vagy arra megoldást talál­ni. hiszen neked koraoban annyi jó ötleed volt. . Az orvosom azt mondta, ne gondoljak mindent végig olyan alaposain, ne legyeik tűi lelkiismeretes, lazítsak. Nehez eizt betartani. Sze­rencsére sok derű is van az eietermoen. s ez megóv attól, hogy sértett ember váljék belőlem. A fiam örökölte újítószenvedélyemet. Rádió­amatőr, s most együtt tör­jük a fejünket, hogyan old­juk meg a műszerek működ­tetését külső energiaforrás nélkül. A lányom vezet0 óvónő. Vele elsősorban az emberekkel való foglalkozás köizos gondjait beszeljük meg — S itt. a Nostrábam van-e meg feladat, ami az ezernyi napi gondon túl is foglalkoztatja? — Szeretnem kinevetni az utódomat. Sajnos, nem állnak sorba a helyemre pályázó fiatalok. A helyet­tesem magam korabeli. A hátralevő hét év alatt kell megtalálnom az utódomat. Tudja, hogy itt helvtáll-e majd valaki, az nem csu­pán a diplomák számától függ. Pusztán a „nagv- könyv” betűje szerint dol­gozva napok alatt káosz lenne. — Várja a nyugdijat? — Miért várjam? Hiszen akkor öreg leszek. Félek, hogv nagyon fog hiányozni a Nostra. • Bíró Feretw HUSS SAnDDft e Az egyik ilyen elhagyott, bedőlt taru tanvan ta.aitak meg Bűnön. Jancsi mar messziről kiáltozta a nevet, s nem feledkezett meg egy darabka kolbásztól sem. Bundi bizalmatlan volt, s ezen nem is lehetett csodál­kozni. Gazdája durva fenyí­téseit meg mindig magan viselte, látszottak a veres nyomai a tűién, amely roj­tos volt es vérzett, A vem- hessegtől elnehezüiten íur tott végig az udvarom, s megállt a ferdere roggyant kulagas mellett, amelyről mar hiányzott az ostor és teisneszeiesen a vóoór is. Kavaja bedőlt, vize teie volt szeméttel. — Bundikam! — csalo­gatta, edesgette magához az állatot Jancsi. — Gyere ide! — dobia feléje a koibasz- darabot. A kutya megsza­golta, majd két hátsó lábá­vá ült. Nem falta fel, pedig ehes lehetett. Tudott magan uralkodni. Bundi jellem volt. De meg . keserűség marta kut.vaszivét. nem tud­ta. hogyan viselkedjen. Az­tán megenyhült, felállt és megcsóválta a íarkat. Jan­csi odalepett, simogatni kezdte a fejet, miközben Bundi megette a kolbászt. — Mit tegyünk? — kér­dezte a fiú. — Hagyjuk itt’ — Semmiképpen. Vigyük magunkkal. — mondta a ta­nár. — Itt nem maradhat. Minden órában meglkply- kedzhet. Ki ad neki enni? Hiszen még v:ze sincs... — Jó — válaszolt Jancsi. — Akkor vigyük magunk­kal. Hoztam magaríjmal egy zsineget, majd a nyakára Kötöm. — Dehogy kötöd! — ug­rott elé Tanai. — Elő ne vedd. Bizalmatlanná válik. Nem érti még Bundi. hogy mi a szándékunk. El kell csalogatni. Hogy magatói jöjjön velünk . .. — Próbáljuk meg — élén­kül fel Jancsi. — Bundi! Gyere, kiskutyám — indult el a dűlöuton. A kutya kö­vette. tgy ba'.agtak hárman. Bundi néha leült, mert ne­héz volt már neki a járás. Ilyenkor Tamás is megsi­mogatta a fejét. A kutya okosan nézett rá. hűség és hala volt a szemeben. Maria/ anyáskodó mozdu­latokkal vackolt meg neki a folyosó végiben egy pok­rócon. Táró er ban vizet tett mellé, aztán hozta a jobb­nál jobb falatokat, a déli maradéK mellé külön tejet is, mert ilyenkor jó, ha a kutya sok tejet iszik. — Mi lesz most Bundi - val? — kerdezte később Tamás. — Legjobb, ha itt marad — mondta határozottan Má­ria —, majd én mindennel ellátom. Estére befekhet a fészer- alá. majd készítek neki helyet a sarokban. — En is szikesen elvin- ném. de nálunk most nincs senki a lakasban — mond­ta Tamas — Hat maga nem nős? — nezett rá Mar. a. — De az Vagyok. Hogy­ne! De a felesegem épp nincs itthon. Meg azt hi­szem, nem is szeretne ku­tya t. — Ms szeretjük az álla­tokat — mondta kimerten a lány. Nem számít, hogy most két kutyánk lesz. Vagy hat. ha megkölykedzik Bundi — Egy kiskutyára én is igényt tartok — szólt Ta­más. — Az előbb mintha azt mondta volna, hogy a fele­sége nem tűri . . — Nem szereti. Csak azt mondtam, hogy nem szere­ti. De majd megszereti. Re­mélem. — Jó. Akikor maid elvisz egyet a kis Bundikból. Mi is megtartunk egyet, ugye, Jancsi ? — Kettőt is — lelkese­dett a fiú. — Akar kettőt is — Majd meglátjuk, anát t« meg kell kérdeznünk. Négy kutya sok lenne a ház­nál. Bundi is itt marad, nem ’ Tamás figyelte a lányt. Ha vigyázott ja’as közben, ak­kor nem nagyon sanitott. inkább csak bicegett egy kicsit. Jó alakja volt. kar­csú a dereka, formás a kar­ja. az egyik laba azonban mintha vékonyabb lenne. Az arca megnyerő, a szeme derűs, é* egesz. lényéből arad a közvetlenseg. (Folytatjuk.) Hahó, madár! demelte ki ezt a rangot. Tavaly a vaddisznóhajtasiban hibazas .nélkül tíz disznót lőtt ki. Ez a csoport 64 vad­disznóért 102 ezer nyugatnemet mar­kát fizetett. Ennek ellenere is boldog­nak látszottak. „Még egy disznó, es adhatom el a Mercédeszemet”, mondta színlelt el­keseredéssel. — Ha már emlí­tettük a pénzt: mennyibe kerül ez a háromnapos ma­gyarországi va­das zkaiand. A kürtszóra, majd a haj­tők vezetőjének jelzőlövésé­re pillanatok alatt feszeseb­bé válik a vadaszok testtar­tása. Mellhez emelik a söré­tes puskát. Nehány halk né­met szó hallatszik... A ku­tyák földbe gyökeredzett, láb­bal figyelnek a fejmagassá- gig erő gazban. Okos szemű németvizsláik, ejíekete lab- radorok. Egy-egy vagyonba kerül valamennyi'. — Hahó. te! Röpüli ma­dár! — bíztatják a megbújó fácánsereget furkósaíkkal a hajtők. Zörejük egyre közelebbről hallatszik. Szinte egy szem- viiianas alatt tizenöt pergő hangú, rozsdavörös kakas emelkedik a magasba. Sortűz! A legtöbb rögtön aiazuhan, kitekeredett testtartással; egy-két szökésben levőt 50— 60 meter repülés után er utol a végzetes lövés. A ku­tyák pillanatok alatt össze­szedik a megközeütheteUen helynek látszó területről a lelőtt madarakat. — Tiro! — biztatja egy közeliben felreppenő tyűk' láttán az egyik angol ven­deget a házigazda, Sütő Ödön. a Nagybereki Állami Gazdaság igazgatója. — Hogy pontosan mit is jelent ez a francia vadász- műszó, szinte senki sem tud­ja. Eójj magasra! Ott repül fenn! Közeledik, na most! így fordíthatnám. Valóban, az ezüstös hajú vendég biztos kézzel célzott. Már teszik is lábához az ősz festői színeihez igazodott tollú madarat. — A béi-vadászati rend­szert kialakítását 1974-ben kezdtük. Az érdeklődés óriá­si volt. szinte kielégíthetet- len. Jelenleg viszont egy z.árt körű klubhoz tudnám hason­lítani bérvadaszutunkat: ez a tizennégy vendég jóbarát­ként visszatérő vadasz. meg­engedett fizető partner. Csak ha valamelyikük lemondia a szokásos magyarországi fá- cánkörvadászatot. akkor jö­het szóba újabb belepő. Az igazgató, felhívja fi­gyelmünket egy középkorú, telt idomú német vendegre. Káprázatos céllövő. Tizen­négy lövését számoltuk meg. de egvetlenegv felröppenő fácánt sem hibázott el. — Nyugatnémet acélgyá­ros; ő egyébként a csoport választott vezetője. Biztos kezével es jó humorával ér­Minden fácán' után busz. voróslabú fogolv és vadpulyka eseten 60. illetve 80' márkát fizetnek. Kiegé­szítőként hozzájön a hajtők, a puska töl tök, a hivatásos vadászok bére, a kocsiztatas es a vendéglátás. Holnap disznóra vadászunk: ott az. agyar szerint fizetnek. Egy átiag bervadaszali ár össze­sen százezer forint körül van. de mint az előbb em­lített vaddisznó« példa mu­tatja. ez akar 16 millióval is emelkedhet.- Mi a helyzet a tolmá­csolással.? Hogyan tudják ezt megoldani, hiszen nem ál­líthatnak minden külföldi mellé egy-egy szakfordítót. — Valóban nem. Ezért már a felvételikor Kikötöttük: csak olyan felsőfokú vadgaz­dálkodási ismeretek kel ren­delkező embert tudunk az üzemágunkhoz fölvenni, aki legalább egy, de sok esetben két idegen nyelvet közép­szinten beszél. Nem tusol­juk, jók a kereseti 'ehető­ségek. az,on ban a követe, me­nyeink is ennek megiaieió- ek. — Kik a hajtők? — Az állami gazdaság dolgozói, ugyanazért a bére­zésért, mintha szarvasmarfia- tenyésztésben vagy másutt dolgoznának. Kicsit nehéz volt a kezdeti időben ezek­nek a mezogazdasagi mun­kához szokott, dolgos em­bereknek elmagyarázni, hogy egy-egy fácán egv mázsa búzaként repül ott a leve­gőben. Hogy egy fölcsatta­nó puskadörej az állam es a gazdasag zsebét is ..nehezí­ti” a sokat emlegetett valu­tával. Az igazgatót elhívja köte­lessége. A vadaszat pusi.as része veget ért. Mindenki a terítékhez igyekszik. Mi, gyalogosan, a vendégek fo­gattal — mert az árban ez is benne van. A kiterített fácánok százai valóban gyönyörköd tetőek. Tábortüzek gyulladnak, a stílusos öltözékben levő kür­tösök elfújják a fácánok ha­lálára komponált tisztelgő szignált. A jeieniestéteiből kiderül: 1450 maóár fejezte be földi létét ezen az őszi napon. Bek es József A Nagyatádi Városi Tanács V. B. kellő számú jelentkező esetén garázstelkeket alakít ki és ad használatba a Jokai-lakótelep mögötti területen. Érdeklődni es jelentkezni az ÉKV-osztályon lehet. (87633) Még mindig tart az őszi vásá Kaposváron egyes konfekció és kötöttáruk férfi mii bor szafarik, kamasz kábátok és pantallók, férfi-, női és gvermekpulóverck, kardigánok 40 százalék engedménnyel kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom