Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
Hamid Guljam Barátköszöntő I^erúngrádból, Moszkvából, Grúziából, Moldvából való jóbarátaim, ha vendégségbe küld hozzám a tévői, a házam szebb és tágasabb megint! Hallgatjuk a esalogányéneket, üzbég zöldtea-illatban fürödve — rwi lehet drágább, mint a szeretet, barátság és testvériség szülötte?! Keletnek bölcsessége így izgat: — Gazdag csupán, ki barátokban gazdag! Mikibe fordítása Emlék. Vörös Ferenc grafikája. Angyalföldi szellemidézés A munkásolvasó kifejezés, sajnos, elfedi az olvasó és a már vagy még nem olvasó világának roppant gazdagságát, leradírozza az orvasóiérképről a domborzatot. A még Rejtőt sem olvasó, a szótagolva olvasó, az érettségivel rendelkező, de már négy éve nem olvasó, a csupán nyúl tenyésztési szakköny- vet olvasó, az olvasási akcióban részt vevő olvasási bajnok, a könyvet fétisként kezelő, a könyvet vitrinben gyűjtő, a széljegyzeteket is készítő, a könyvtáraikban is búvárkodó, a magasabb társadalmi pozícióba könyvről dobbantó, a Bibliát forgató, a szemináriumra készülő, a nyugalmat és a megrendülést kereső, a mozgalmi feladatként könyvet vállaló ..., magukat könyvekkel altató és könyvekkel ébresztő munkások idéződnek föl. Több tucatnyi típusa azoknak a millióknak, akik közül tízezerrel már találkozhattam mint óLva- s as kutató, akik közül né- hájiyan barátaim is; az angyalföldi Hetedikek. A hivatásos ,,olvasatsfeäe- lősóik” — a népművelők, könyvtárosok, a művei ódés- ügy irányítói —, sajnos, sok esetiben még mindig azt „a munkáscévasót” képzelik maguk elé, aki sohasem létezett. Nem gondolnak arra a bizonyított tényre, hogy a munkások közöli ebben a tekintetben nagyabb különbség van, mint a munkások es az értelmiségiek 'között. Lelhet-e beszelni „munkásolvasmányról’’? Lehet, de akkor vállalni kell azt. hogy diszkriminációt követünk el, mert aligha lehetne megnevezni olyan könyveket, amelyek ne lehetnének munkásolvasmányok. Vallom én is, hogy a könyvek „megtaláljak” olvasóikat, ám ez roppant bonyolult, semmiképpen sem egyszerűsíthető le a munkásolvasó—munkás- olvasntmy találkozók szervezésére. Sajátos módon számtalan esetben épp maguk a munkások kerülték el az úgynevezett nekik sióló műveket. Vannak, persze hogy vannak olyan könyvek, amelyek a munkásság egyes rétegeiben nagyobb visszhangra találnak, mint másutt; és akadnak ezek között úgynevezett munkástematikájú könyvek is. Ilyen volt például a Rozsdatemető, (Gondolatok az olvasó munkásról) a Makra és a Vészki járafbe- járat is. Ha azokat a könyveket tekint jux tipikus munkásolvas- mányokítak, amelyek a munkásság körében (vagy egyes köreiben) voltak a legnépszerűbbek, akkor olyan, könyveket kell folsor-oJni, mint a Légy Hő önmagádhoz, a Réztábla a kapu alatt, a Pillangó, a Háború és béke, a Nyomorultak, a Húszévesek. Jó fölkészüttségú könyvtárosok sem számították arra, hogy kedvező feltételek közt az addig elsősorban csak lektűrt olvasó és kedvelő munkásfiatalok olyan könyveket is elolvasnak és örömüket lelik bennük, mint a Meztelenek és holtak, a Rozsdatemető, A kis henceg, A legyek ara, a Tombol a hold, az .Anna Rarer, ina, az Igező, a Zabhegyező. az Édes Anna, az Égető Eszter. Megjelent-e a szeilera Angyalföld be ? Nemcsak az olvasás van — világszerte — válságban, hanem a beszélgetés is. Bersze ez is csak kovetkezmenye a személyiség és közösség inán vaoak. El kell fogadnunk, hogy az olvasás nem lehet öncél (ha az, betegség), norma us esetben valamihez olvasunk. Van-e mihez olvasni? Az egykori műnk as -oi vasókoriwc'ben volt mihez, ment ott elsősorban politizáltak — ennek volt hathatós eszköze az olvasás. Aimak idején mint alkalmi rádióriporter nem . .nyilatkozó bn gaddail ”, hanem igazi olvasotacai beszélgettem olyan kezdésekről, amelyekről Asperján György is írt VésZkigáratbe- jarat című regényében. Az alkalmi Társaságból baráti társaság lett, s négy évig mindem második pénteken találkozott a Magyar Hajó- és Daru-gyár Angyalföldi Gyáregységének szakszervezeti könyvtárában. Kávéház volt, irodalmi szalon és olvasókör! em olvasmányainkat vitattuk meg, hanem a problémáinkat, s | egyik lehetséges válaszként, továbbmózdítóként, új szempontot jelezve kerültek elő a művek, köztük az olvasmányok is. A körnek hosszá Werg nem volt neve, csak légköre. S csodák csodájára nem is N intézményeseit klubbá, szakkörré, kísérletté. Megtörtént a manapság legnagyobb csőrig egyszerűen csak beszélgettünk. (Persze, nem „egyszerűen”, jobbnál jobb játékokat tatálltunk ki. például szociál pszicb ológiai teszteket alakítottunk társasjátékká.. Jó néhány, később országos hírűvé vált oLvasó- táfbori módszernek volt műhelye ez a kör, amelynek1 tagjai többségükben továbbtanuló szakmunkások voltak.) Miről? A szerelem lehetőségeiről és csapdáiról; arról, hogy lehet-e egy munkás értelmiségi, mitől olyan, amilyen az ízlésünk, és kinek kell a modem művészet; lehet-e erkölcsös, aki hatalmon van; van-e olyan ember, aki nem hátrányos helyzetű; kit vennénk be Noé bárkájába, mi a halál ellenszere; művészet-e a hajfantázía, a habostarta és a ceruzahegyezés, _ van-e szükség nőnapra, stb. stfo. És kik szóltak hozzá a kör tagjaim kívül? Örkény István, főleg egypercesei révén, rendszeresen. József Attila, Sánta Ferenc, Pilinszky János többször. Rajtuk kívül még nagyon sokan: Feüini, Fábri Zoltán és Rózsa Janos, Szabó Lőrinc, Kodály, Penderecki, Amperjén György, Sebő Ferenc, Ferge Zsuzsa és Hankiss Elemér, Háthy Lajos, Mérei Ferenc és Csurka István, Csontvá- rg és Bosch, Majakovszkij és Nagy László, Kondor Béla mint festő és költő. Elolvastuk, felolvastuk, előadtuk, megnéztük, meghallgattuk, értékeltük, megvitattuk, elemeztük, értelmeztük őket. Hogy ezután többet olvastak ? Ostoba kérdés! Ezek után és közben bizonyos könyveket, műveket, sorokat nem lehetett nem elolvasni. Az olvasmány eredménye, úgy tapasztaltuk, ezt váltottuk, nem az olvasó, hanem a „hetedik, aki én vagyok, az önmagára eszmélő, fölfedezésre vállalkozó ember. Bizony, ilyen feladatok elől még könyvekhez is szoktak menekülni. A „Hetedikek” köre nevének felvétele után ham árosán feloszlott. Mégis nagy kalandot, a későbbi vállalkozásokhoz viszonyítási alapot jelentett ez a négyéves beszélgetés, és roppant fontos tanulságokat az olvasassa! kapcsolatban is. Megéltük, hogy az olvasás,«vagyis a szöveg értelmezése ma még jóval nagyobb szabad- ságteret biztosit, iratát a legtöbb közlési forrna. Megéltük, hogy a nyilvánosság előtt elengedhetetlen az olvasás csendje; megértettük, hogy a mások helyzetébe való beleélés nélkül sem sze- mélyesülésüniket, séma tár- sadaLmiasuiásunlcat nemigen remélhetjük. Márpedig ennek a készségnek egyik leghatékonyabb elsajátítási módija épp az ofwasas, a hősökkel, a problémákkal való azonosulás. fontosnak érN agyon zeim, hogy épp angyalföldi munkás barátaim társaságában végzett szellemidézés közben bizonyosodhattam meg arról, hogy a szabad idő csak akkor válhat szabad idővé, ha szabadon választva tevékenységi formát, szabadon döntve értékek mellett megkísérlem a csaknem lehetetlent: nagy szellemek vállára ágaskodva ái- kuteucsikáilni korlátok fölött, rákérdezni létemre, föil- röppenni és meglátni magam a szabadság ritka pillanataiban. Ezt az embert, azt a lehetőséget keli' meglátni az olvasó munkásban. És hagyni, ösztönözni, támogatni — hogy csinálhassa, mert nem a könyvből szabadul kd a szellem, hanem belőlünk. K. L A neveltetés mestersége Arkagyii Ragkin a szatíráról Amikor 1 Pál -ben Airkagyij Rajkán betöltötte hetvenedik életévét, háromezer üdvözlő levelet es ketezer táviratot kapott. Rajkin népszerűségéről beszélni nem más, mim megerősíteni egy nyilvánvaló tényt. Rajkin föllépéséi - kor mindig több a nézó, mint amennyi jegy a pénztárban kapható. Kezdődik az eiöadas-, a színész kimegy a színpadra. Elegáns, szigorú tekintetű, komoly. Bizal- mas-egyszerűen főidül a nézőkhöz, és semmi nem utal arra, hogy meg akarja őket nevettetni. El lenkezőleg: tompa, fátyolos hangja halk, visszafogottan izgatott, — Amikor először léptem színpadra, sokan önök közül még a világon sem voltak, s én vártam magukat. Vártám, hogy megszülessenek, felnőjenek annyira, hogy elbeszélgethessünk egymással Ide jöttek, várják a szavaimat; de tévednek, nekem nincsenek szavaim. Azokat önök hozták magukkal Az idő szülte őket, s kitörtek vagy félénkjén kibújtak az önök szívébőL És ha ón kiejtem e szavakat, önök nevetnek vagy szomonkodnak. A művészet valószínűleg csak szikra, mely a villa- moskis öleshez hasonlóan egyik pólusról a másikra szálL S ha nem várják, ha nem tud hova szállni, ki se repül'. S néháosy perc múlva úgy nevetnek a bürokratán, a fecsegd emberen, a képmutatón, hogy a könnyük js kicsordul. S épp ebben a piilanatbati hallanak egy dühös-keserű rajkóid mondást: „Elnézést kérek az iróniáért.” És a színész makacsul visszavezeti a nézőt fő gondolatához, káinduló- pontjáhozt: nem egyszerűen nevettetni akar. Azt .szeretné, ha a társalgás minden résztvevője ailampolgáiri haraggal töltődne föl mindennel szemben, ami kükxnekii- lön minden egyes'embert, de az egész társadalmat is gúzsba köti. Ilyen Rajkin a színpadod. No, és azon kívül? Rajlktnt nem lehet a | sztereotípiákba gyömöszölni, ő megint csak egyszerű, bizalmas és mérhetetlenül 4eo- moly. Azt mondja: — A nézőtér reagálásából — én sokat utazom az országban — azt látom, hogy az embereket mindenütt ugyanazok a gondok, jelenségek foglalkoztatják. S e jelenségek állampolgári jellegűek. Ma a művészetben mindenkit eszerint ménnek. Lehet mesterien játszani a hegedűn, de az előadónak mindig pontosan tudni kell: miért megy ki a színpadra. Kasztusz Kirejenko ÉRLELŐDÉS Halkabban beszéljetek! A kert beért.., Hangos ázott* a fa sok körtét földre ejt. Mert a visszhang szörnyű ágyúdörej, Rázza a fát, írékor a kent beért Ria«: Gyula grafikája élet, Micsoda bölcs hajnal előtt A nyarat alapítja meg, az érettség korát, Bs zúgnak fényesen a dús lomb koronák, S a «Bemeimet adja nekünk az élet. Hát nem ezért van-e. hogy ilyenkor Dörej nem dördül, villám nem szántja az eget — A termeszét is eftűnődik. lassan dúnnyöget, Az élet gondolkodik ilyenkor. Halkabban beszéljetek, a teert beért... Lármás szó nem-illik most ide. Dúdoljátok inkább ti is azt az éneket, Amit egy szűziány daloigat, és a kert is megért. Kéneset Jesset fordítása Pár mondat Imikor betöltöttem a hetedik évemet — írja önéletrajzában a neves író —, én nem mentem iskolába. Oda ugyanis csak erővel lehetett elvonszolm.” m Részlet egy levélből: „Kedves Zinocska! Azzal kapcsolatban, hogy tervezett házasságunk, nagy sajnálatomra, nem valósulhat meg, mert én, miként korábban is, lakos híján vagyok. Ezért úgy gondolom, hogy helyes volna, ha örökbe fogáénál engem...” A tudósok szenzációs fölfedezést tettek, midőn föltárták az időszámításunk előtti I. és II. évezredből származó szkíta temetődombokat, az úgynevezett kurgánokat. Tucatjával akadtak olyan széjjeltört agyagkorsókra, amelyekben a szkíták annak idején, a bort szoktak tartani. E leletek mindent elsöprő erővel bizonyítják, hogy már ezelőtt mintegy négyezer évvel is komoly küzdelem folyt az alkoholizmus ellen. Tisztelettelje* kérés: „Mélyen tisztelt Arthur Szelifanovics! Nagy csodálója vagyok az ön költészetének. Ezért szerelném Levélben megkérni, a sértődések elkerülése végett, hogy szíveskedjék engedélyt adni számomra egy, azaz egy darab — az ön líráján alapuló — paródia megírásai a.” K. J Megmutatni önmagát segítem a-z embereket abban, hogy többet es fontosabbakat tudjanak? A „ra* vegett”, ha ügy tetszik minden művészet aiapja. S ez a szatirikus műfajra meg inkább vonatkozik. A szatíra éles fegyver. Air az aforizma hogy „a nevetés öl” sok évszázada stode- tett. De én gyökeres különbségét latok az elmúlt évszázadokban es a mai szocialista társadalomban, élő, a szatirikusok eseteben, ittrUr kedő művészek között. Igém, a nagy, a'kiváló szatíra céd- pontja — gondoljunk Arisz- tophanészce, Swíftre, • Gogolnál — mindig is az emberek és a tansadalmá formációk hibája, hiányossága volt. Akarva, nem akarva, a múlt nagy szatirikusai éppúgy, mint e műfajnak a burzsoá országokban élő mai mestered feltétlenül társadalmunknak az ügyészei; vádlói annak a társadalmi rendszernek, amely eltorzítja, megnyomorítja az ember egyéniségét, személyiségét. Más a helyzet a® olya» szatirikusok esetében akik elvileg inás társadalmi rendszerben tevékenykednek. A szocialista állam mindenek fölötti érdeke, hogy állampolgárai szellemileg egeszse- gesek legyenek, s ebből következik a művész feladata: segíteni az államot küldetése teljesítésében. Rajkin színháza több mint negyven éve működik. Ez idő alatt a színész ezernél is több színpadi figurát teremtett. S bár közülük néhány csupán 2-3 perces előadásban kelt életre, mindegyikük általános jellem, éa — a szatíra szabályai szerint — „antihős” volt. Vannak köztük bürokraták, karrieristák, sőt egyszerűen buta, korlátolt emberek is. Eltűnnek-e, ha pellengérre állítja őket? Mit tehet egyáltalán a szatíra az ólet víez- szasságai ellen. — A művészet nem rögtön hat az életre. Viszont erős hatást gyakorol a közvéleményre, formálja azt- Épp ezért én a művészetet, s benne a magam szerepét társadalmi tevekenyse@iek tartom. Aki Rajkimt legalább egyezer látta a színpadon, tudja, milyen, könnyen meghódítja a közönséget. Vei« együtt nevet, jön indulatba, s úgy irányítja érzelmeit, mint tapasztalt karmester a zenekart. Ez csak akkor történhet meg, ha a néző nem szemlélő, hanem partner, ha kölcsönösen érdeklődésire számot tartó témáról folyik a beszélgetés. — Honnan meríti a színész a közönséggel való beszélgetéseinek a tárgyát, honnan „mesterkedd” osszse szereplőit? — Valószínűleg sablonosnak hat válaszom: az élet mindig szolgáltat valamit, s mi csak „feldolgozzuk”. Egy színháznak tíz év alatt kialakul a saját szerzői köre. Előfordul, hogy mi ajánlunk egy-egy témát az irodalmároknak, s van úgy. hogy ok nekünk. A harmadik lehetőség: a mű közös tapasztalatainkból születik meg. De ki i >ndu tó pontunk mindig ugyanaz: a szánháznak az ország gondjaival, szükségleteivel kell együtt élnie. Sok ötletet merítünk a nézők leveleiből, az ujságcik- Kekiből is, a legfontosabb mégis a saját szemünk, fülünk és szivünk. A művész Hazájának állampolgára vagy mint Gorkij állapította meg igen pontosan: „saját ■torának érzékelője”. A színésze loadó az élet negatív dolgaival foglalkozik. Ennek ebenere opti- mista-e? Erre a kérdésre Rajkin határozott „kétségkívül”-lel ./áiaszol. — Másképpen — teszi hozzá — semmi értelme .sem votoa a munkámnak, az élete minek. Ivetta Knyazeva
