Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
Elképzelések és realitások Ha a tervező csati térképei tát Műtr ágy a gondok Jó hír nélkül Óriási, 700 vagont meghaladó tárolócsarnok. betonozott, könnyen megközelíthető rakodóterűiét, megfelelő kapacitású keverőgépek, töltőberendezések Kiskorpádon — 9 beiső-somogyi tsz és két állami gazdaság tulajdona, a műtrágya fogadásara. elosztására, keverésére. Önköltséges. nyereséget nem képező társulás, amely- kiküszöböli a vagon- á.llásokat, a szombat-vasárnapi munkaerőgondot, a szabadtéri tárolásból fakadó minőségromlást. Mindez irigylésre méltó. Málnás György üzemvezető-helyettes mégis bosszankodva. gondterhelten fogad bennünket. Az idei 000 tonnás fosz- íátszerződésünkből mindössze 25 tonna érkezett meg. A hasonló értékű triplefosz- fát szállítása szinten akadozik. A kálisóból néhány hónapja még országos reklámozásra is futotta — most egyre szűkösebb a készletünk. Mindenre kaptunk magyarázatot; sztrájkolnak a marokkói fotszfá(banyákban. emelkedtek a szállítási költségek, a partnerek exporteltolódást jelentettek be, a magyar gyártó művek nem tudják kielégíteni az emiatt egycs-apásra megnövekedett műtrágyaigényeket. Jelenleg van nitrogénünk — több fajtából —, de ez most szinte senkinek sem kell. Teherautók érkeznek s mennek el doigavégezetlle- nül. Állunk a 37 millió forintos telep hatalmas tárolójában, szemünk bizony nem ütközik műtrágyahegyekbe. — Minden félnek akkor kellene a műtrágya, amikor közvetlen megindulnak a gépei. Ezt jogosan várná el tőlünk, hiszen ebben bízott, amikor belépett ebbe a beruházásiba. Miért tároljon még otthon is. mielőtt a kijuttatást megkezdené, ha itt van neki — nekünk — ez a korszerű létesítmény. A mű- trágvaellátás akadozása azonban teljesen felborítja ezt a jól felépített — a gyártótól a termőföldig való — rendszert Azt mondAz 500 forintos alaprészjegyért A gondos szervezés eredménye A nagyba- jom-kapos- fői áfész küldöttgyűlése az elmúlt év tavaszán úgy döntött, hogy egy alaprész- jegy értéke 100 forint helyett 500 forint legyen. Az évtizedek óta nyereségesen működő szövetkezet rendszeresen fizetett tagjainak visszatérítést a vásárlások es értékesítések után és a részjegykamatok sem maradtak el. így aztán a tagok a befizetett részjegyeiket többszörösen megkaptak mar az áfész-tól. Az aiap- részjegv értékét folyamatosan. 1985 december végéig emelik fel. A rendelkezések figyelem- bévételévei körültekintően foglalkoznak a kiegészítéssel énnél a szövetkezetnél. Először a tagságot levélben tájékoztattak a kiegészítés körülményeiről, arról, hogy a szövetkezet mit Vár tőlük. A munkába bevonták a szövetkezet dolgozóit, az igazgatóság, a felügyelöbizottság. az intézőbizottságok tagjait, vagyis a választott vezetőket. Igyekeznek a több mint kétezeregyszáz tag mindegyikével személyesen beszélgetni. Jó alkalom volt erre az. idén a vásárlási könyvek cseréjé- A kiegészítés évente átlag Száz forintot jelent a tagoknak. Az eddigi gyakorlat során voltak, akik többet fizettek és olyanok is, akik teljes egészében kiegészítették részjegyeiket 500 forintr^. A törlesztést részben készpénzben, részben azzal egyenlítették ki. hogy a vásárlási visszatérítés egy részéről lemondtak. Az elmúlt év január 1-én 391 ezer forint volt az áfész részjegyalapja, a múlt év során 63 000. az idén szeptember 30-ig 76 ezer forinttal emelkedett. Érdemes megjegyezni, hogy ez évben a kilenc hónap eltelte után — a kiegészítések hatására — az egy tagra jutó részjegy értéke 245 forint. A szövetkezet vezetői azt várják, hogy ebben az évben még további 25 ezer forinttal nő a részjegyalap. A költségvetési üzem 8840 Csurgó, Széchenyi tér 2. fölvesz építőipari segédmunkásokat, kőműveseket, ácsokat, asztalosokat, víz- és villanyszerelőket, festő—mázolokat, hideg- es Hidegburkolókat. hatnám, a tervezés csatát vesztett. Nemes Tibor üzemvezető végszóra érkezik. Kaposváron járt. az Agroker-nél. — Sajnos jó hír nélkül" kellett hazatérnünk. Mint ahogy az várható volt, foszfátot — jelen pillanatban országos hiánycikk — nem sikerült beszereznünk. Tavasszal több agrokémiai tanácskozáson, tájékoztatón vettem részt, mi ndenhoC hangoztatták, mindössze szállítási prob’émák okozhatnak kisebb fennakadásokat. Most ott tartunk, hogy nincs mit szállítani. A termelőszövetkezeteik, állami gazdaságok pedig mind türelmetlenebbek. Egy mezőgazdász ezt mondta: „Hama-osan rendeznünk kell ezt az ügyet, hiszen a birkát is csak úgy lehet nyírni, ha etetjük is.” B. J. Néhány héttel ezelőtt nagy visszhangot kiváltó riportot láttunk A hét műsorában: Miskolcon a lakók megkérdezése nélkül készítettek olyan rendezési tervet, amely nemcsak egy nyomorúságos telep lebontását, hanem egy nagy értékű családi házakból álló utcasor szanálását is előírta. Az eset nagy föl- háborodást váltott ki. Sokan tették föl a kérdést, lehet-e városrendezésről, településfejlesztésről beszélni a leginkább érintett, a városlakók megkérdezése nélkül. Erről szóltak a héten Baján, az építészek triennáié- ján, s erről csütörtökön Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központban, ahol Sugár Imrének, a Somogy megyei Tanács elnökének vezetésével szervezett tanácskozást a Magyar Urbanisztikai Társaság dél-du- nántuli regionális csoportja. — Ahhoz, hogy valóban lakható és szemnek szép városaink legyenek, elkerülhetetlen, hogy a különböző rendezési terveket társadalmi vitára, bocsássuk — hallhattuk Mózses Páltól, a Nagykanizsai Városi Tanács elnökétől. Véleményének alátámasztására elmondta, hogy a tervek gyakorta elszakadnak a realitásoktól, mivel a tervezők a fővárosban, a városok viszont vidéken vannak. Néhány hónapos vizsgálódás nem elég hozzá, hogy az idegen megismerjen egy-egy várost, amelynek a tervét készíti. Az egyik somogyi felszólaló említette: előfordult, hogy a tervező megérkezett a fővárosból tíz órakor, s Ha jön az ellenőr. Egérízű Olivér A „tévedés" egy márki) negyven pfennig Bérezés: teljesítménybérben. Jelentkezni az üzem vezetőjénél lehet. (623591 Az idegenforgalmi idény befejezése után a megyei kereskedelmi felügyelőség ellenőrei több időt tudnak fordítani a Somogy belső területén llevő üzleteikre, ám a jelenleg zajló vizsgálatokkal egyidőben tart meg a balatoni szezonban gyűjtött tapasztalatok összegezése is. A kereskedelmi felügyelőség —' több szomszédos megye hasonló segítségével — az idén 236 vizsgálatot végzett a magyar tengernél levő boltokban és vendéglőkben. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a tavalyihoz viszonyítva javult a helyzet: azaz az ellenőrön kevesebb szabálytalansággal találkoztak. A kedvezőbb általános képét azonban még mindig elrontja nehány csúnya folt Az ellenőröknek nyolcvanhét esetben ke/’ett felelősségre vonniuk kereskedőiket és a vendéglátókat, összesen ,169 ezer forint bírságot róttak ki. Hetvenket- ten fizettek, tizenöten megúsztak szóbeli figyelmeztetéssel. Kirívó esetek is akadtak. Ilyen volt például a boglár- lellei Balatongvöngye Tsz borügye. Minősítés nélkül árultak az Irsai Olivér elnevezésű bort, s valoszínűieg nem véletlenül, mert e nedű minősíthetetlen volt. Az ellenőrök közfogyasztásra alkalmatlannak — bo- rásznyel’ven szólva — egérízűnek találták. Az is kiderült, hogy egy korábbi tilalom ellenére mérték a szövetkezet két borozójában az Olivért. Mindez a teesznek huszonegyezer, a személy szerint felelős ágazatvezetőnek pedig nyolcezer forintjába került. Jártaik az ellenőrök az idén az Intertourist-boltok- ban is. Többek között azért, mert a megváltozott rendelkezések szerint megnövekedett az a felső határ, amiért a valutás üzletekben barid vásárolhat. A tapasztalatok általában kedvezőek voltak ezekben az üzletekben, ám az egyikben egy márka negyven pfenniggel ..eltévesztette"’ a számolást — a maga javára — az eladó. Pechje volt. mert a vevő ezúttal ellenőrnek bizonyult Akadt hely, ahol hibát hibára halmozlak a vendéglőseik. A boglárlellei áfész egyik önkiszolgáló éttermében például a nagvfröccsben az előírt mennyiségű bornak csupán kétharmadát lehetett föllel ni. s a gyönge italért még büntették is a fröccsözőket, mert hat forinttal több állt a számlán, mint kellett volna. Az ellenőrök nem részesültek a legszívesebb fogadtatásban. s ez bizonyos mértékig érthető. Nem kívánják maguk sem, hogy boldogan ugrálják -körül ő.<et. ám ha fenyegetőznek, kiabálnak az ellenőrzöttek, azt kissé zokon veszik a kellemetlen feladatot teljesítők — különösen akkor;, ha a szabály- szegő vitathatatlan lények miau ígér nekik ezl-azt, A legtöbb kifogás a minőséggel kapcsolatban akadt. A második helyen a hamis számolás található, e térén a tavalyinál nagyobb „eredményeket” igyekeztek elérni az üzletekben. A hamis mérés — a sokévi átlagnak megfelelően — a harmadik a csaláslastán. Különös figyelmet fordítottak az idén az ellenőrök a szerződéses iizlletekre. Százötvennégy vendéglátóhelyen jártak, s ezek egy- harmada volt a kisvállalkozók kezeléseben. Szomorú tapasztalat, hogy a megbírságoltak aránya az átlagosnál jóval magasabb volt a szerződéses üzemeltetők között. A vendéglátók által kifizetett bírságnak több- mint a felét fizették ki az új üzameltetesi forma „úttörői". L. P. delben már ment is vissza. Mit tudhatott meg így „városáról”? Semmit! A tervezésnél pedig csak odáig juthatott el, hogy térképet látott, amire az építészmesterség szabályai szerint rajzolt. Ugyanez a felszólaló mondta: egyik községünkben olyan rendezési tervet készítettek, amelyben középiskola elhelyezése szerepelt, noha tőle öt-hat kilométerre csaknem kétszáz éve működik egy nagy hírű gimnázium. Van-e valami kiút? Az előadok és a hozzászólók szerint igen: a helyi, megyei tervezővállalatokat kell megbízni a rendezési tervek elkészítésével, mert ma már megvan hozzá a jogosítványuk. A Nagykanizsán hallott kifejezés szerint: „felnőttek” az ilyen tervek elkészítéséhez. S hogy ennek van haszna, azt Barcs példája is bizonyítja. Igaz ugyan, hogy pécsi vállalat, ám Somogyot nagyon jól ismerő szakember tervezte újjá a települést — a város lakóinak legnagyobb megelégedésére. A helyi tervezés jelentőségét méltatta Paszler József, a Tolna megyei Tanács Tervezővállala- tának igazgatója is. aki szomszédainktól hozott fel jó példákat. Nekünk, somogyiaknak sincs okunk az elkeseredésre. Dr. Fazekas Sándorné. a megyei tanács ÉKV-osztá- lyának helyettes vezetője elmondotta: nálunk azon igyekeznek, hogy a rendezési tervek valóban reálisak legyenek, s kikérik a lakosság véleményét is. Kaposváron értekezletet és vitafórumot tartottak, Barcson az üzemekbe vitték el a terveket, Nagyatádon a társadalmi szervek rendezvényein mutatták be. .. Igaz, néha közömbösségbe ütköztek a város vezetői, de ez a ritkább; többnyire igen hasznos javaslatokat hallottunk. Sugár Imre említette zárszavában, hogy a kaposvári városfejlesztési kiállítást hatvanezren nézték meg. s huszonhét javaslatot kaptak a megyeszékhely vezetői. Épp emiatt is figyelemre méltó dr. Fazekas Sándornénak az a felvetése, hogy minden városban létre kellene hozni egy -olyan irodát, ahol a nagyközönség bármikor megtekintheti a terveket, segítséget kap gondjainak orvoslásához. Ahhoz, hogy elkerülhessük a miskolcihoz hasonló eseteket, szükség van a nyílt várospolitikára. Igényli ezt a város vezetése, igényli a városlakó. Ám a nyíltsághoz gyakran nem elegendő a fórum. a kiállítás, a bemutatóiroda. Hány és hány olyan tanácsrendelet, tanácsülési anyag van. amihez a nagy- közönség nem jut . hozzá ? Gyakran azért, mert pusztán bürokratizmusból ráírják, hogy titkos, vagy azt, hogy belső használatra. Noha ezt semmi sem indokolja. El kellene jutnunk oda, hogy ezeket az anyagokat is hozzáférhetővé tegyük, ez által is segítve a döntések megalapozottságát. Rézi néni vallomása A munkában örömet Olyan jó lenne, ha fiataljaink közűi sokan hallhatnák, Olvasnák . Már ez J&zsef- né szavait, vallomását az életéről, a munkáról. Ott találtuk öt a Vörös Csillag Tsz Darány és Istvándi között levő burgonyalárházá- ban. — Ma burgonyát válogatok. Különben nem ez a munkám, legtöbbet a mezőn dolgozom, azt nagyon kedvelem. Egész életemben nagyon szerettem a munkát. Ez jelenti számomra az örömet, akkor vagyok igazán boldog, ha dolgozhatok. Berlinben született Szíjgyártó "édesapjával onnan költöztek előbb Budapestre, majd Pécsre, Kisdobszara, Be.- csapusztára, s fél évszázada István- diba. Ott él ma is egyedül, két fia pedig Pécsén. — Hány éve* Rézi néni? — Augusztusban töltöttem be a hetvenkettőt Tíz éve elmúlt, hogy nyugd í jban vagyok, de azért rendszeresen eljárok a termelőszövetkezetbe dolgozni, s míg erőm, egészségem engedi, nem is fogok hiányozni: Az lenne a szép. ha ott fejezhetném be az életem, csöndesen, valahol a mezőn munka köziben . . . Életéről, sorsáról beszélgetünk. A szomszédolást sohasem kedvelte, sokan nem is értik, miért kerüli a társaságot miért magányos. — Jobban szeretek otthon is a kertben meg a kevéske baromfi körül dolgozgatni. Esténként, szabad időben televíziót nézni, rádiót hallgatni. — Vannak kedvenc műsorai? — Nagyon szeretem A hét műsorát. Érdekel, hogy mi minden történik a világban. Annyir» megdöbbentenek ezek az értelmetlen háborúskodások. amivel tel* vannak az újságok, a tévé, a rádió. Hiszen olyan rövid az élet... Fiai — Rudolf és Rébert — meg a menyek s a négy fiúunoka gyakran meglátogatja Rézi nénit istvándi otthonában, mert ő nem szívesen hagyja el megszokott környezetét. Amilyen örömmel beszél a munkáiéi, éppen olyan örömmel, büszkén szól a két fiúról is: a nagyobbik lakatos, A kisebbik — feleségével együtt — tanár. Valamikor tizenévesen cselédlány voflt egy lakócsai ügyvédcsaládinál. Az egykori kiscselédet idén tavasszal, amikor a barcsi Vörös Csillag Tsz ismét megkapta a kiváló címet, nagy megtiszteltetés érte: meghívták az ünnepségre, és ott nyújtották át neki a TOT által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést — Ez vélt életem legszebb, legboldogabb napja.’ Soha nem hittem, hogy ilyen elismerésben részesíte-j nek engem, egy egyszerűt munkasasszanyt ■ Ismerősei, munkatársai tisztelik, kitüntetésének veid; örültek. Valamennyien az#" mondják: megérdemelted# kapta meg. rászolgált “gesz» munkáséletevei. Sz. L,’