Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-07 / 235. szám
AZ ÜLTETVÉNYEK KINCSE „Nem sajnáltuk rá erőnket A koppányvölgyi kis falucskában, Somog.vacsán és az azt környező szőlölanká- kon a Cigány-, Bánom- és Kéces-hegyben, „nagy a zsivaj, lárma” az októberi hétvégeken. Kinek hogyan tudnak jönni a „gyerekek”, hogyan ér rá a família, aszerint tartják a szüretet. Az évközi munka, a neheze, — a kapálásoktól a kötözésen keresztül a permetezésekig — az öregeké, de a szüretre, a legszebb munkára megjönnek a fiatalok is. Az acsai szüretek vidám, szeretett alakja Keszeg János, mindenki „Keszeg sógora”. öt faggatom a réges- régi szüretekről, a múlt hagyományteremtő szőlősre dóséiról. — Annak idején, édes öcsém, augusztus hetedikén kezdődött nálunk a szüret. Akkor volt szent Donáti püspöknek, a falu védöszentjé- nek ünnepe. Körmenettel vonultunk a bánomi, a másik évben meg kócosi kereszthez. Prédikált szépén a plébánosunk, megáldotta a hegyet. Volt, amikor ez segített, volt, amikor nem. Persze régen egybedolgoztunk, az ipám apjának 120 akó bora is volt. Másik évre aztán mégis elfogyott a 000(1 liter, a szüreti kalácshoz már újbor volt. — Hangosabbak voltak-e a regi szüretek? Milyen nótákat daloltak? — Jujuj«-juj#? Nem ám, mint most! Azt, hogy... „Megkapáltuk szőlőinket három ízbén is, ) Nem sajnáltuk rá erőnket / d« van A pincemester Az értelmező szótár sze- nt\*. a pincemester „valamely borpince kezelője, illetve a borok felsaolgólója”. A mindig derűs arcú Horvath László titulusát illetően pincemester, több most hat évtized tapasztalatával a hála mögött bizonyára a hozzáértéssel is rászolgált a címre, ám amit valójában végez, az nem egészen felel meg az értelmező szótárban megfogalmazottaknak. — Talán azért van így — jegyzi meg —, mert nem sikerült jobb elnevezést találni. A feldolgozó mellett, egy féltető alatt van a garat, ahová a pótkocsikról, a teherautók szállította konténerekről beöntik a szólót. Mellette egy ütott-kopott, a nagy ég tudná megmondani, mennyi helyet és időt megjárt íróasztal. — Bármilyen különös, szüret idején ez az én irodám. — Meglehetősen szellős. — Nem baj. Azoknak még rosszabb, akiknek ebben a csípős, szemerkélps időben kinn a hegyen kell hajlon- gani a szőlőben. Markos legények papír- szárazra préselt szőlőszemeket talicskaznak ki az épületből. Egy vontató érkezik, ürítésre vár. — Az én dolgom — beszél a munkájáról —. hogy bevételezzem a szőlőt, Óssze- gyűjtsem a szállítójegyeket. Az ón felelősségem az. is, hogy itt a feldolgozóban zavrmentewih. zökkenő nétkfil menjen rmodén. Ebbe beletartozik már a szüret előtti felkészítés — Wagyan lényeges, hogy itt ne legyen fennakadás? — Olyan esc. mint a láncszem- sor. Ha egy meglazul, kiesik, már vajmi keveset ér az egész. A feldolgozás csak akkor lehet jó, ha ütemes a szedés, a szállítás, ez utóbbit meg csak akkor lehet megfelelő iramban végezni, ha nincs üzemzavar a feldolgozóban. —- Meddig tart itt «gy műszak? — Mutatom a küwpveC, lesnék nézni. Itt vm: például 27-én SM máwu* jött be, reggel hattól éjjel kettőig tartott a műszak. 20-én két dolgueómk hwmcmkét órát dolgozott, akkor több mint hatszáz mázsát számítottak. — Nem is akármilyen helytállást kívánó munka ez. Alig észrevehetően meghúzza a vállát — Hiába, szeretem. Na meg igen becsületes, kemény legények ezek a fiúk, akik itt dolgoznak. Horváth László, a kőröshegyi szövetkezet elnökhelyettese több mint egy éve nyugdíjas. De mintha mq sem történt volna, ez a szüret is a megszokott posztján találta. — Jól mondja, valóban megszokott. Mert hát éppen tizenöt éve itt munkálkodók végig minden szüretet. — Ebből a másfél évtizedből hány igazán jó születte emlékszik ? — Hát... — töpreng egy kicsit — hat-nyolc biztos volt. Mert egy szűrei akkor jó, ha a mennyiség is gazdag, meg a cukor is bősége«. Ez bizony, nemi mindig jön össze. — És az idei milyen lesz? — Remélem, hogy a jó közé sorolhatjuk majd. Mérőedényt fog. a csőből zavarosan folydogáló mustot enged bele. A tökölő merül. — Tizennégy egész nyolc tized. Nem rossz ez! Dalok, mondók, szokások, történőtök és hagyományok fűződnek a szürethez. A díszeitől búcsúzó őszi természet képéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az ezüstösen hamvas szőlőfürt. A mezőgazdasági termelésben hajdan is, most is sajátos a helye a szőlészetnek; sajátosak a feladatai is. Mennyire mást jelentett o zsúptetős présházat ölelő néhány száz négyszögölről szüretelni, mint most az ezer hektárokról. Megyénkben az idén csaknem kétezer hektár termését kell néhány hét alatt betakarítani. A termés ígéretes, a tét óriási — ennél csak a sikerért való erőfeszítés nagyobb. Sok mindenben hasonlít az idei szüret az előzőkhöz, de egy tekintetben első: évtizedek törekvéseinek elismerésképpen rangot kapott ez a táj; Magyarország borvidékeinek jegyzékébe új név került: Dél-balatoni borvidék. haszna is. ) Fáradozva emlegetjük a szüret nevét, . Mostan tehát vigadozva / igyuk a levét...” — A nóta elszáll, az idő múlik. Most nyugdíjasán mi a dolga? — Inkább csak hordót, kádat mosok, meg kocsizok kicsit, nincs szüret anélkül. Préseljenek csak a fiatalok, — de azért nem múlhat el a szüret az öreg nélkül sem. Az apósom nyolcvan elmúlott már, de mindig kint van szüreten. Amire erőnk futja — tesszük. Meg kell dolgoznunk a gulyáslevesért és a pörköltért. Különben hogyan vegyem a kuglófot, a kalácsszeletet? — Régente is szokás volt a szüreti nagy sütés—főzés? — Inkább csak a módosabbaknál. A szegényebbje legtöbbször szilvát meg szőlőt fogott a kenyérhez. Hát így volt.. No, de öcsém, most már eleget beszéltem néked, hajtsad csak szapora« Helvettem ezt a daráló*! Félidőben, reményekkel — Ti hogy álltok? Menynyi- van még?... Jó lenne, ha igyekeznétek, aztán küldjétek az embereket. Persze . . . Értem. Egy cipőben járunk most mindannyian . .. Kattant a telefonkagyló. Bognár Józsefnek, a bala- tonszár&zói Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökének telefonbeszélgetését véletlenül és kicsit illetéktelenül hallottam meg. Na, de végsőeoroíl kapcsolódott a témáőoz. — így van ez mindenütt — a mondat már isimét nekem szólt —, a szőlőtermelő gazdaságok között mi másról eshet szó ezekben a napokban, mint a szüretről. Pontosabban a szüretel ók- rőL ' — Manapság már kevés olyan ágazata van a mező800 vagon szőlő A Vftieoqp — Ba latrm Szőlő- és Bortermelési Rendszer színes prospektusában szemünk rögtön a hatalmas amerikai Ohisheian—Ryder szőiákcnkbájmma pillant. — Ez a kaliforniai n*p- sütéshez, az ottani száraz, meleg dombokhoz igazodó szőlőfajták kombájnja csak akkor kerül bevetésre, ha nagyon szőrit a munka — mondja Légii Ottó, a termelési rendszer szak tanácsadási osztályvezetője. A főszerep Somogy legnagyobb szőlészgazdaságában. Bogláron is, a partnerüzemeknéi is a kézi szedőké. A rencteze- riinfeböz tartozó 16 özem egyébkeni. kezd együttgon- doikodni. Mind többen gondoztatják szőlőjüket kiadá- sos részműve léssel. — Mi kerül az idee a sbö- reti kadakba.’ — A kedvező időjárás hatáséra jó terméshozammal számolóink. Ez 800 vagon körüli szőlőt jelent. Persze üzemenként változó az átlag, akadnak kimagasló 1— 200 mázsás — hozamok is. A szüretet augusztus 10-én kezdtük Csabagyöngyével, és olaszrizlinggel zárunk október Végén. A 15—17 .cukorfokot jónak mondhatjuk. Ha a „vénasszonyok nyara” továbbra ás, a kegyeiben tart bennünket, mi akkor stílusosan „szépasszonyok nyarának” kereszteljük. — Ha már a névadásnál tartunk, a boglárt gazdaságnak, illetve a rendszernek elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar és a nemzetközi borszakértők szóhasználatában mind sűrűbben jelentkezik a „Dél-balatoni borvidék” kifejezés. — Túlzás lenne azt áflft»- ni, hogy tartjuk a versenyt a tokaji vagy akár a badacsonyi borokkal. De tény, hogy területben és a feldolgozás módjában, formájában is méltán kapta meg ez a tájegység a borvidék elnevezést. gazdaságnak, ahol viszonylag rövid idő alatt ilyen ugrásszerűen nagy kézimunkáé rő-i gény lenne. — Nálunk még a barackszedés hasonló, — persze ennyi emberre ott sincs szükség. Kicsit borongós októberi szél botorkál a szóládi úton a szőlősorok között. Hiába próbálja rázogatni a dús fürtöket takaró szőlőleveleket, zi/.zenéset elnyomja a meez- szire hallatszó gyerekzsivaj. — Tanár bácsi! Tele van! — Az enyém is! Tessék jelölni! — Menj a következőhöz! Ezt én szedem. Micsoda érték a sok kis kéz! Milyen gyorsan telnek a vödrök, a ládák! — Persze közben elk^ a figyelmeztetés is. Nézd csak meg, milyen szép fürtöt hagytál ott. Fenyvesi Henrik főágazat- veaetö szelíden, szeretettel figyelmeztet — Ezek a diákok felsó- mocsoládiak. Az embernek meg kell ragadni minden lehetőséget. Kár, hogy nem szombaton jött. — Miért? — Egy új próbálkozásaink volt. Megbeszéltük a helyi gyerekekkel: kérdezzék meg a szüleiket, nincs-e kedvük segíteni. Magam sem gondoltam volna: még nagypapák, nagymamák is jöttek! Azt meg mondanom, sem kell, áz ő felügyeletük mindennél többet ért. Ott aztán nem volt mit böngészni. Va laimá kor, nem is olyan, régen, hat évvel ezelőtt ösz- szesen hatvan hektárnyi volt itt az ősi szőlő. Ma a szóládi, szárszói, kötcsei dombokon ketszazharmmc hektár ültetvény sorakozik, és az idén ebből már "eizMteateven. hektár termést ad. — Ilyen terület mettett valójában mikor keß megkezdeni a szüret megszervezését? Az etnök meg a* ágnreá vezető összenéz, szinte egyszerre mondják: — Tulajdonképpen megy ez egész évben. Persze, ahogy gyarapodott a terület, úgy gyarapodott a szüret szervezéséinek gondja is. A* idén például plakátokat is raktunk ki, az üdül ók ból felszabaduló munkaerő segítségé* várva. Ez is jó ötlet veit. Az, hogy egy év aök-aofc munkája után tmcsp termést nevel a szőlő — még csak í élsiker. A sn kér másik fele a mostani heteken múlik. Arról beszélgettünk, hogy egy ilyen nagyüzemi szüretnél ki is a kulcsember — aztán odajutottunk, bogy tulajdonképpen a. maga helyé* mindenki. A szedő, a traktoros, aki a szedő kéz» alá hordja a ládát a konténert szállító Maximilian Tibor, a présháznál szorgoskodó Gólén t László, nem beszelve az egész összehangolt láncolatot szervező, irányító Fenyvesi Henrik íöágazatvezetó- röl. Aaon a napon, mikor ott jártam, harumszazotven embernek adott munkát a szövetkezetnek ez az ágazat4L És félidőnél tartottak. — Ezt nézze meg, főnöki —• a leveleket széthajtogatva egy tőkét mutatott Fenyvesi Henrik. — Meg kell lennie a harrnamcezer mázsának az idén! A sokat tapasztalt, hófehér hajú elnök arcán békés félmosoly: — Akkor a vegan nagy bamkettot csapu nk! A vörös bor népszerűbb Bizony nem könnyű feladat ilyenkor ráérő embert találni a hajdani Festetics- kastély pdon falai között, ahol ma a bohönyei Szabadság Tsz központja van. Lengyel József párttitkár mégis szakít időt, hogy bejárhassuk a 100 hektárnyi szőlőtelepítés egy részét. A lugasok között hamar megleljük a szüretelőkeL Átlagosan száz munkás szedi naponta a jól megérett gyümölcsöt, részint a termelőszövetkezet dolgozói, részint a szőcsénypusztai szakmunkásképző intézet tanulói. Az iskolával évek óta jó a tsz kapcsolata. A diákok munkájával elégedettek a gazdaság vezetői. Ottjár- tunkkor éppen Tóth Tibi és Soós Jancsi érdemelte ki a sokadik teli vödörért járó dicséretet Érdemes is becsülettel dolgozni, mondják, hiszen a teljesítményért járó bér megegyezik a téesz munkásainak bérével. Ily módon napi 100—120 forint körüli keresettel térhetnek haza a diákok. — A telepítés túlnyomó része oportó és chadonnay, de jócskán akad olaszriz-' ling es zöldázilváni is — mondja Heizer Janos aga- zatvézelő. — Külön örömünk, hogy tavaly óta Böhönyét a ‘jó bortermő vidék közé sorolták. Érdekes módon több esztendeje már mind hazai, mind világviszonylatban a vörös bor utáni sokkal nagyobb kereslet figyelhető meg. — Az idei termés felülmúlja a tavalyit — veszi át a szót Jozó Ferenc, az »gázát vezető helyettese. — Ha minden elképzelésünk ese- rint történik, akkor 4—4.5 millió forintos bevételt könyvelhet ei a termelőszövetkezet. Búcsúzóul még végigjártuk a hatalmas pincét. A jövő évi bor most még mustként forr. — Jelenleg 700 hektoliter tárolására vagyunk képesek, a többi szőlő a bogiári állami gazdaság hordóiba kerül — mondja Lengyel József. A csapra vert óriás hordókat nézve akaratlanul is arra gondol az ember, vörös bort, fehér bort egyránt tudnak szállítani a megrendelőknek. SOMOGYI NÉPLAP
