Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
Mátyás király és a reneszánsz 'S-ÁNIDN'IFS^MICHAI Arany János és a Somogy Magyar műkincsek Ausztriában Schallaburg nevet a magyar közvélemény netni ismerte eddig, es nem is csoda: egy alsó-ausztriai hegytetőn álló magányos műemlék ez, s nincs kapcsolata történelműn tekéi. Mi okból tarthat mégis igényt figyelmünkre? Schallaburg nevét ugyanis most már meg kefl jegyeznünk : sokat fogjuk még emlegetni Ausztriából való jószomszédi kapcsolatunk címén, de úgy is, mint egy fontos külföldi. magyar vonatkozású művelődéstörténeti esemény színhelyét. Itt rendeztek meg ugyanis a Mátyás királynak művészeteket, tudományokat istápoló tevékenysége iskolai tananyag: tudjuk, hogy költők, festők, történetírók, építészek éltek udvarában, s hogy könyvtárának egy-egy megmarad darabja ma világhírű közgyűjtemények szigorúan őrzött kincse. De hogy a magyar reneszánsz és humanizmus ilyen szervesen simult bele a nagy európai művelődéstörténetbe, hogy ilyen sok és sokféle, ennyire kimagasló érté-- két teremtett, az megiejjó a laikus számára. Elképzelhető azonban, hogy a magyar reneszánszról itt összegyűjtött anyag — amelyhez hasonló gazdagságú meg sohasem volt együtt — a szakembereknek is újdonságot jelentett, s. további kutatásokra ösztönzi őket. A 750 olde1'as (két külc súlyú) katalógus, amely részletes tárgyi leírások és színes képek segítségével végigkísér a kiállításom, számos résztanulmányt, összefoglalást is tartalmaz a korról és művészétéről. Magyár részről egyébként többek között Klaniczay Tibor, Török Györgyi. Balogh Jolán, Mályusz Elemér neve fémjelzi a nagy vállalkozást. A Pálóezyak síremléke — Sárospatakon Ha azt írtuk, meglepő a kincsek ilyen tömegé, nem voltunk egészen pontosak. Megható is! Joggal érezhetünk büszkeséget egy kiemelkedő magyar történelmi személyiség tehetsegének, alkotó szellemének eredményét látva. A tankönyvek azt írják: Mátyás életműve nagyrészt megsemmisült, ami megmaradt, az is szétszóródott a világban. A kiállított tárgyak ala írt rövid szövegek nemcsak arról tájékoztatnak, miiiiyen nevezetes az a könyv, oklevél, fegyver, ékszer, hanem arról is: honnan való, ki adta^ kölcsön. A legtöbb magyar és osztrák közgyűjtemények tulajdona, de müncheni, becsi, milánói, londoni, vatikáni, párizsi, New York-i és liechtensteini könyvtárak, múzeumok, ,. levéltárak és magangyűjtök nevet ts olvashatjuk. A kiállítás rendezése mintaszerű. Egyrészt tematikai csopjortósításban, másrészt időrendi sorrendben közli anyagát. Minden új egvség előtt (történelem. irodalom, építészet stb.) rövid tájékoztató; szöveg csak a legszükségesebb. A tárgy beszél. Mátyás visegrádi palotájának vörös márvány kútja, miseruhák Esztergomból, Mátyás és Beatrix fehér márványportréja, Hunyadi János és Kapnsztrán János olajképe. Bonfvm Herum Ungaricacuim Decadese, Bon- fini Cronicája, a Turóczy- krónika . . . Mind-mind eredetiben. A reneszánsz építészet szép magyarorszagi emlékeiről — Máré és Vaj- dahunvad vékáról, Egerről, Sárospatakról, Pannonhalmáról, Siklósról — pedig fényképeket látunk, A kiállítás még pár napig nyitva tart — az anyag egy részét azonban jövőre Budapesten is bemutatják. A Győrben őrzött 15. századi ezüstkehely. / Corvin Mátyás és a reme- « szánsz Magyarországon című kiállítást A schall aburgi kastély eredetileg magánkézben volt míg a második világháború után a tuftajdon viszonyok nem rendeződtek. 1968 —74 kozott restaurálták, Schallaburg reprezentatív tanácskozások, hangversenyek színhelye, mindenekelőtt kiállításoknak ad otthont: 1974-ben például az osztrák reneszánszt, 1980-ban a sumer, asszír és babiloni művészétét mutatták be. jövőre a perui inka kincseket. Az idén a Mátyás király korabeli magyar reneszánsz emlekeit állítottak ki: 23 teremben 893 tárgyat. A legnagyobb anyag, amit eddig bemutattak; újabb helyiségeket is megnyitottak e célra. Schallaburg vára egy XVII, századi metszeten. A Roboz István szerkesztette heti'lap, a Somogy szépirodalmat ajánló rovatában gyakorta került sor arra, hogy Arany János müveire hívták fel a figyelmet. A költő halálhíre után Roboz az október 31-i lapszámban részletes beszámolót adott közre Arany életének utolsó pillanatairól. Ebből felidézhető 1882. október 22-nek tragikus esevnénve. Az irodalmi közvéleményben éiéggé ismert volt, hogy a hatvanas évektől Arany egészsége folytonosan gyöngült. 1876-ben megoperálták. Hallása és látása állandóan romlott. 1878 áprilisától a fulladás egyre jobban kínozta. Ezért keveset volt házon kívül. 1882. október 10-én viszont- rövid sétát tott. meghűlt és ez végzetessé vált. Ágynak dőlt. Október 22-én a ' délelőtti takarítás után kérdezte feleségétől: — Hány óra van? — Tizenkettőre jár az mW — hangzott a válasz. — S hányadika van? Aranvné a folytonos izgalom és a sok virrasztás miatt nem tudott azonnal válaszolni. Azt feledte, hogy majd megnézi. _ Sohase bántsd, édesem — mondta a beteg —, úgysem törődöm én már a napokkal ! — S miért nem? — Majd úgy négy-őt óra tájban megmondom — szólt halkan Arany. Ezután fia segítségével fölemelkedett a pamlagröl és a dolgozószobájába ment. De ott is csak az ágyra tudott ledőlni. Az ablakon át besütő nap erősen bántotta a szemét, megfordult. Kedvenc, hosszú szárú pipáját a fogai között tartotta. A szobalány melegítő kendőt akart a kezére tenni, de nem engedte. — Ne bántsatok, nem ke® már nekem semmi. Ezek voltak az utolsó szavai. A következő pillanatban örökre elnémult. A temetés Után Somogy Aranynak címmel Koboz István írt hosszú emlékező cikket. Ebben azt fejtegette először, hogy miért gyászolja az ország és So-. mogy a nagy költőt. Érvei között szerepelt az, hogy gazdagabb irodalmú országos: ban egy-egy nevesebb egyéniség elhunyta kevésbé érződik, mint nálunk. „De nekünk csak egy Aranyunk volt, s ez k meghalt!” — fejezi be írását. Sorait olvasva akár azt is megkockáztathatjuk, hogy Roboz bizonyos realitásról tett tanúbizonyságot azzal, hogy ' megsejtette: Arany halála valóban egy irodalmi korszak végét jelentette. Utána mar nem lehetett (legfeljebb epigon szinten) ugyanúgy verselni. Meg vaART BUCH WALD HOGYAN VÉDJÜK MEG A GÉPPUSKÁT? Az a hír járja, hogy a katonák nyomatékosan követelik a rakétaelhárítási védelmi rendszer kiépítésének folytatását, amit az Egyesült Államok elnöke és a kongresszus elvetett, mint szerfölött drága és nem praktikus valamit. A Pentagon szerint neki azért van szüksége a rakétaelhantási védelmi rendszerre, hogy megvédje sajat MX-raketarendszerét, amelyet most dolgoznak ki. Nem csodálkoznék, ha a következő kérés az volna, hogy hozzanak létrq valami új rendszert a rakétaelhárítási védelmi rendszer védelmére. hogy az a maga részéröl megvedhesse az MX-rendszert. Veszem magomnak a bátorságot, hogy példát hozzak arra. milyen ma a gyakorlat. Stratégiai védelmünk kereteben döntés születik arra vonatkozólag. hogy Utah államban fölállítanak egy 50 ka- liberes géppuskát, majd odavezényelnek egy káplárt es két első osztályú sorkatonai. Ezután a szervek azt javasolják, hogy ezt a pontot lássák el légvédelmi ágyúval a géppuska megvédése céljából. Később azonban rájönnek, hogy a légoltalmi ágyút sem lehet vedelem nélkül hagyni; erre egy gyalogoszászlóalj parancsot kap, miszerint az ágya körül építse ki állasát. A légierők parancsnokságának véleménye szerint azonban egyszerűen nevetséges dolog a hatalmas fegyvert vedo maroknyi katonát legt fedezet nélkül hagyni —, ennek eredményeképpen a hadsereg műszaki katonái azt a feladatot kapják: építsenek repülőteret. Utána egy F—16-os repülőszázadot rendelnek ki a gyalogság védelmére. Mihelyt a re- pütöszázad megjön, a stratégáktól javaslat érkezik: vezényeljenek oda sürgősen egy páncélos hadosztályt, hogy biztosítsák a repülőket egy földi támadás ellen. Am mint ismeretes, egy páncélos hadosztály igen sebezhető, ha nem rejtik a taktikai nukleáris fegyver védőszárnyai alá. A végeredmény; a tankok védelmére létrehoznak egy szuper titkos alakulatot, amely hadászati nukleáris fegyverzettel van fölszerelve. A Pentagonban valaki rosszul lesz arra a gondolatra. hogy a taktikai nukleáris fegyver áldozatul eshet az oroszok váratlan támadásának, mivel' itt csak föld—föld rakéta fölbocsátásara van lehetőség. Természetesen a légierők rögtön parancsot kapnak: ássanak kilövőállásokat a szovjet rakéták le- szedesere hivatott föld—levegő rakéták számára. A Pentagon földerítése jelenti a főnökségnek, hogy — miként a hírszerzés tökéletesen kiderítette —, a kommunisták, amennyiben ők merik az első csapást, harcképtelenné tehetik a föld—levegő rakétákat, s ezzel egyben veszélyeztetik a páncélos hadosztályt, a repülőteret, a légvédelmi ágyút és a yeppuskafészket.. . Azonnal összehívják a vezérkari főnökök bizottságának ülését, es javaslatot tesznek stratégiai bombázók bázisárnak kiépítésére az adott körzetben, hogy teljesen egyertekmüen megértessék az oroszokkal: szándékunkban áll barmi áron megvetem 50 kaliberes géppuskánkat. A Pentagonban azonban akadnak olyanok, akik a föltarloztatás eme eszközét gyengének tartják. Azt tanácsoljak: Utah állomban úgy kell elhelyezni az MX-rakétarendszert, hogy rakétáinkat a föld alatt mozgathassuk; az oroszok pedig — afcármilyen bölcsek is — ne tudják kitalálni az adott pillanatban, hol található egy-egy rakéta. Az elnök tiszta sztvból a javaslat mellett van, s annak az óhajának ad kifejezést, hogy a tervet haladéktalanul valósítsák meg. Csak mikor már elkezdődnek az MX-rendszer telepítésének munkálatai, akkor jelenik meg a színen a Pentagon operativ csoportja, azzal a bejelentéssel, hogy van egy gyenge pont: az oroszoknak, ahelyett, hogy az 50 kaliberes géppuskára mérnének célcsapast, most — biztonsági okokból — az egész államot el kell pusztítaniuk. Az USA hadvezetése részéről ekkor az egyetlen lehetséges valasz a rákétaelharitasi védelmi rendszer széttelejntése a szomszédos államokba — hogy megakadályozzák az orosz rakétákat sötét ügyleteik kivitelezésében. Annak az esélyei, hogy a kongresszus ebbe is beleegyezik, most jóval nagyobbak, mint a feszültség csökkenésének idején A Pentagon érzi. ha a rakétaelháritási védelmi rendszert nem verekszi ki ettől a kormányzattól, akkor soha nem verekszi ki. Ami pedig a géppuskát téteti amiből az egész kiindult. azt eiadták Salvadorba s ott most az elnöki palotai vedeimezi. Z.iht'mv/.ks’ Uuxsfo fordítása veszteség akikor csökkenthető, ha igyekeznek, majd műveit minél tovább éltetni. S konkrét elképzelései is voltak arról, mit kellene tenni. Ilyen ötletei vóltak: az egyletek és végrendelkezők az alapítványokat nevezzék el Aranyról, s egy iroda limait pártoló és művelő társaság szerveződjék a költő nevével Azután: olcsó ka adásban minél szélesebb körben terjesszék munkáit, hőskölteményeit szerezze be mindé« városi és községi könyvtár. Társas körökben minél többször olvassanak fel okulásul vagy csak a szépség élménye érdekében egy-egy Árany-verset. „Mert mi a nagy költők örök élete?” — kérdezte. Válasza: „műveik olvasása, nemzedékről nemzedékre át. Adjatok neki örök életet!” (' RoboZ tanítókat, lelkészeket, jegyzőket és birtokosokat hivott fel arra, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a köznapi emberek, a nép is megismerje Aranyt. így homosul- hat meg szelleme és a művek Somogy megyében, s ez lesz a legmaradandőbb emlék, amit a költőnek szentelhetnek. Irodalomba- ratok, egyletek és társulatok vezetői szervezzenek és rendezzenek előadásokat, ünnepélyeket Arany János életművéből. A felhívás valóra váltásához is igyekezett a lap segítséget nyújtani. Például azzal, hogy négyhasábos, tanulmányszerű nekrológot közölt az elhunyt költőről, amiben a megközelítés egyfajta mpdját is megmutatta. A szerző, Végh Endre elsősorban azt emelte ki, hogy miként tette Arany János közvetlen és eredményes tanulmányozás tárgyává a népéletet, az észjárást és a kifejező módot. Ahhoz az. összegzéshez jutott el, hogy: „így tudott Arany költői szépségben a népnek is élvezhetőt adni”. Egy héttel később a Somogy Csarnok című rovatában emlékverset tett közzé Egy nemzet halottja — 1882. október 23. — címmel. Ennek hangneme, mint minden emlékező cikké, pá- toszosan emelkedett. Régi hős daliák, aranyos leventék, Ki támaszt titeket újra fel minekünk? így kezdődik Vaszary Béla verse, s tulajdonképpen csak azt öntötte rímes formába, amit Roboz kifejtett Nyilván a Somogy írásainak is szerepe volt abban, hogy a megyei törvényhatóság 1882. november 6-án tartott nagygyűlésen elhangzott az indítvány:’ adjon a vármegye 500 forintot Arany János szobrára. Ezzel a megye csatlakozott ahhoz a határozathoz, amit október 24-d ülésén fogadott el az Akadémia: Aranyinak érc- szobrot emelnek országos gyűjtésből, s az ívet mindjárt 1000 forinttal nyitották meg. Az akció végül 90 ezer forintot eredményezett. A szobor 1893-ra készült el. s került a Nemzeti Muzeum elé Kisfaludy Stróbl Alajos munkájának eredményeként. A Somogy még egyszer visszatért a tragikus eseményre. A november 14—i számiban olvasható az az epitaphium, amit Arany János sírkövére Thewrek Árpád írt: Bár kicsiny a sírhant: nagy költő nyugszik alatta. Aki az eposz, dal, ballada mestere volt. Szent álmát ne zavard könnyiddel, honfi, s halottként Meg ne sirasd: hiszen éi , lángeszű műveiben. Ezután már csak a hírekben szerepeltek olyan tudósítások, hogy mely egyletek és társaságok estélye») tisztelegtek Arany .János emléke előtt. Arról mnc» hír, hányán forgatták, olvasták könyveit... Laczkó András \ScR AIjABVfl G
