Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

Kukás zsákok a parkerdőkben Társadalmi igény vagy belső kényszer Mar-már megszokottá ralnak a piszkos utcák, a szemet lerakó helynek hasz­nait, megcsonkított parker­dők az olaj színes foltjait es szennyet sodró patakok. Ismerjük a mindezzel járó közömbös legyintést vagy cinikus mosolyt. Életünk minőségének alap­vető meghatározója a kör­nyezet. amelyben élünk. Vé­delme, igényeinkhez való alakítasa, a társadalom és az egyen számára létkérdés. A megalüthatatlan urbani­záció es a technika fejlődé­se következtében a kör­nyezet es a természetvede­lem a korábbinál is fokozot­tabb figyelmet erdemel. Nemzetközi es országos kon­ferenciákon tekintélyes tu­dósok előadásaikban, cikke­ikben es tanulmányaikban a megoldást keresik — ed­dig kevés sikerrel. Talán eredményesebb az a módszer, mely az elméleti megközelítés helyett a gya­korlat útját járja, es ahol a főszereplő, a környezetet es természetet károsító, ve­szélyeztető, szabálysértő: az egyen. ,.1960-tól a tár­sadalomra nézve fokozottan veszélyessé nyilvánítottuk a koztisztasagot. környezetet es a termeszetet veszélyezte­tő magatartást es szabály- sértéseket” — tájékoztatott bennünket rir. Némethi László, a Somogy megyei Tanacs Igazgatási Osztalyá- . nak vezetője. ,.A korábbi evekhez viszonyítva nagyobb szigorral lepünk fel a sza­bálysértést elkövetőkkel szemben, persze körültekin­tően figyelembe kell venni a személyes körülménye­ket is. 1981-ben 143 köztisz­taságot sértő ügyben jártunk eL a szabálysértőkét atlag 1078 forint bírsággal büntet­tük. 803 környezetvedelmi feljelentés esetében atlag 942 forint bírságot róttunk ki, mely az országos átlag­nál (727 forint) magasabb.” A szabálysértési eljárások következetesebb alkalmazá­sa nem cél. de eszköz az ellenőrző szervek kezében az állampolgár, az egyén tu­datformálására. 1982. július 1 -töl érvényes a termeszet- vedelmi törvény, mely már a növények, állatok védel­mére is vonatkozik. Meg­kezdték a Termeszetvédelmi Őrség kiépítéséé, amely dön­tően hozzájárul a természet értekeinek megóvásához. A jövőben a rendőrségre is nagyobb feladat hárul a megelőző, felderítő munká­ban a környezetünket ron- gálókkal szemben. A hely­színi bírságok és a szabály­sértési eljárások önmaguk­ban még nem vezetnek eredményre. A felderített esetek csak kis hányadat jelentik a va­lóban elkövetett szabalyser- teseknek. Sokszor nem tud­juk, kik hordják a törmelé­ket és a szemetet a parker­dőkbe, kik öntik a fáradt­olajat a patakokból, és kik ürítik tiltott helyre a szip­pantókocsik tartalmát. A szabálysértési eljárások és bírságok csak a „jéghegy csúcsát” jelentik, mert a sza­bálysértést elkövetők zöme - ismeretien marad. „Megyénkben a Balaton­part mellett két. olyan ter­mészetvédelmi terület van: melynek ellenőrzésére és ér­tékeinek megóvására na­gyabb gondot kell fordíta­nunk (Zselicseg, barcsi ősbo­rókás)” — tájékoztatott ben­nünket dr. Tarjait Lászlóné, a Somogy megyei Tanács környezetvédelmi titkára. „A környezetet sértő és károsító szabálysértések száma emelkedik, amit a feljelentések számának nö­vekedése is jelez. Jó kezde- ménvezesnek bizonyult a Balatom-parti településeken (Siófok. Balatonföldvár, Boglárlelle, Fonyód) a tár­sa da lm i m unka - bi zottsá gok alakítása; az állandó lako­sok mellett az üdülőket is be akarják vonni a termé­szetvédelmi munkába. Annak ellenére, hogy me­gyénk ipara Veszprém vagy Baranya megye iparához viszonyítva nem jelentős, az ipari szennyezés mégis szá­mottevő, ha a veszély nem is, de veszélyérzetünk indo­kolttá teszi a fokozott vé­delmet.” Növekszik a levegő aeeny­nyezödése, egyre nagyobb gondot okoz az ipari hulla­dék elhelvezese. Január 1. óta a dél-dunántúli ipari vállalatok a Baranya me­gyei Garé-Szalantan lévő lerakóhelyre kötelesek szál­lítani a veszélyesnek minősi­Éjszaka friss hó esett, min­den tiszta fehérbe öltözött. A nap sugarai szikráznak a szűz havon. Megszépült a tá­jék. A hó eltakarja a romo­kat, a pusztulást; mintha leplet borítana a természet is az elmúlt hetek szenvedé­seire. Biztatónak, szinte ba­rátságosnak látszik a vidék. Vígan csilingelő szán, gyermekkacagás illene ebbe a képbe. Talán egyszer majd ez is bekövetkezik, s ebben a sokat szenvedett or­szágban is elül a vihar es új élet sarjad. De most még szakállas, elhanyagolt külse­jű, holtfaradt katonák ta­possák a friss havat. Mene­telnek, lehajtott fővel, föl- gyürt gallérral, kitartóan — hetek óta. Nem gondoltam volna, hogy néhány nap alatt emy- nyire legyengülök. Néhány száz méterenként Le kell ül­nöm. Repülők zugnak a tá­volban, aztán bombák rob­bannak. Faj a hátam, a vál- lam. nehéz a köpeny, mint­ha mazsanyi súlyt kellene cipelnem. Valamelyik fiú vállára támaszkodom. Azt mondták, csak néhány kilo­méter. s biztos helyre erünk. Ügy érzem, mintha órak óta jönnénk. Semmi sem változót); bombáznák. Meg belekerü­lünk a tú*be! Nemcsak tett ipari hulladékot. Koráb­ban ilyen gyakorlat nem volt. ' Sokkal nagyobb gondot okoz megvérkben a mező- gazdasági üzemegységek kör- nvezetszennyező hatása. Bizonyítja ezt a Rinya-patak szennyeződése. melyet a környéken lévő sertéshizlal­dák higtrágyatároloi okoz­tak, túlfolyásukkal. A Bala­ton vízgyűjtő területén 12 sertéshizlalda a jelenlegi technológiai szinten jelentős környezetszennyező forrás. A hatodik ötéves tervben feltétlenül indokolt a re­konstrukciójuk. A vállalatok által elköve­tett szabálysértéseknél a korábbi gyakorlattal szem­ben egyre gyakoribb a sze­mélyes felelőssegrevonas. Az ipari vállalatok és me­zőgazdasági üzemegysegek vezetői számára a környe­zetvédelem nemcsak jogi, de erkölcsi kérdés is kell hogy légyért Indokolt lenne az is, hogy a szabálysértőt a bírság mel­lett, ami átlag 1000 forint, az általa okozott kár megté­rítésére is kötelezzék. Parkjaink , vizeink és a levegő védelme egész, társa­dalmunk közös ügye, de ennek biztosítása az egyén felelősségtudatának függvé­nye M. I. bombarobbanas, hanem geppuskatűz is hallatszik . .. Soha nem lesz mar vege ennek! Minek is me­gyünk? Hagyjatok engem pihenni! Ráütök a táskám­ra. lehajtom a fejem felhú­zott terdeimre. Legjobb len­ne semmire sem gondolni . . . Lefeküdni, pihenni.. . Biztatnak a fiuk. menjünk tovább. Ott. a dombon kell az állásoknak lenniük. A csüggedest bizakodás váltja föl... Gyerünk tovább! Szörnyen nehezek a lába­im. Mintha ólomból volná­nak. Ha az. egyiket előre rakom, a másik alig akarja követni. Ügy latszik, magas itt a hó, nagyon meg kell emelni a terdeimet. Mondom a fiúknak, hogy kerüljük ki, nem tudok ilyen magas hó­ban járni . .. Váltig hangoz­tatják, hogy itt le van ta­posva, máshol sem jobb. Minduntalan megbotlik, ha­tul levő lábam; többször majdnem elesem. Jó volna egy bot, aztüal nagyszerűen tudnék menni! Olyan kampós bot kene. ami­lyen apamnak va'n. annak a vege hegyes. Beledófném a hóba, s arra tudnék tá­maszkodni. — Gyerekek, üljünk le egv kicsit pihenni! Utána könnyebb lesz, meglátjá­tok... Pokoljárás a hómezökön Kaposvári nyár Miért szűk a keresztmetszet? Evekig vitatkoztak a közművelődési szakembe­rek. hogy milyen legyen nyáron a somogyi megye­székhely kulturális program­ja. A népművészetet, része­sítsek-e előnyben vagy az úgynevezett komoly muzsi­kai, rendezzenek-e színházi bemutatókat, es hol, hogyan hozzanak létre ifjúsági par­kot? A ‘ lakosság pedig, amelynek alig volt lehető­sége közönséggé válni, szid­ta a kisvárosi unalmat, az elterpeszkedő szürkeséget. Egyesek abrandkergetesbe Kezdtek. s elirigyelven Pécs, Szeged, Gyula, Eger, Szentendre vagy Fertőrákos babérjait, állandó nyári fesztivál, országos nyilvá­nosságra is érdemes rendéz- vénvsorozat kezdeményezesét sürgettek, mit sem törődve azzal, hogy őseink bizony nem hagyományoztak ránk sem Tettyet íestői irmokkal, sem a dóm teret hatalmas színpaddal es nézőtérrel, sem középkort lovagvárat vagy barlangszinházat — de meg egy nyomorúságos sza­badtéri színpadot vagy egy igazán mutatós teret sem. Mások, épp a létesítmények hiányát — és saját ötlette­lenségüket — „megideologi- záivaü imigyen érveltek: a lakosság zöme szabadságra megy. a gyerekek többsége a falusi elet gyönyöreit él­vezi, eaert az erőket kizá­rólag a Balaton-partra kell összpontosítani, a kaposvári rendezvények fölöslegesek. Mintha nem maradna a „holtszezonban” is legalább ötvenezer ember a megye- székhelyen. Mintha a gyá­rak, üzemek teljesen leáll- nának, mintha minden kis- és nagydiák könnyűszerrel leakaszthatna a szegről egy falusi nagymamát.., Hol van hát az. igaaság a két álláspont között? Szü- letett-e valamilyen elképze­lés, és hogyan valósult meg az idén? Idézzük az illeté­kesek véleményét! Mintha valahonnét a tá­volból hallanám Tibor hang­ját; — Támaszkodjon rám! Karomat a nyakába ka­nyar ltja. Fene magosra nőtt ez a Tibor. — Adjatok egy botot a kezembe! Aztán Jani váltja fői Ti­bort. Rá jobban esik tá­maszkodni. Alacsonyabb, tálán még nálam is alacso­nyabb. Draga jó gyerekek, ők is el varrnak fáradva, mégis támogatnak; nem hagynak el. Csak most. ne hagyjanak cserben a lábaim! Oda kell figyelni, hogy egyik se ma­radjon el a másik mögött. Mozgatom ókét; rakom elő­re egyiket, a másik után. Emlékszem, amikor először úsztam meg az ezer métert, úgy éreztem, már nem bí­rom tovább, de azért csak tempoztam. A karjaim már el voltak fásulva. Ügy, mint most a lábaim. De csak mozgattam őket: elő­re. oldalt, vissza. Nem akar­tam föladni, pedig még csak 800 méternél tartottam. Most is csak akaratra van szükség. Érdekes, azt mond­ják, állítólag egy kilométer­re vannak az állások. Ha azon túl leszünk, vége a kín­lódásnak. Pihenünk. Jaj de jó pi­henni ' Lefeküdnék, de nem engedik. Valakinek nekitámasztom a hatomat. Nem is egy ki­lométer, csalt néhány száz meter a dombtető; onnét mar könnyebb lesz lefelé menni. Vajon mi van a domb mögött? Annak idején az ezer metert leúsztam, s nem adtam föl, pedig semmi sem kenyszerített rá. Most sem adom föl . . . Menjünk! (Folytatjuk.) Garai László, a városi ta­nacs művelődésügyi osztá­lyának vezetője: — Kaposvár fesztiválvá­rossá fejlesztését a mai gaz­dasági helyzetben csak az álmodozók követelhetik, ám az, hogv a nyaranként itt tartózkodó féíszázezer lakos lehetőséget kapjon a szelle­mi epülesre és a színvona­las szórakozásra, természe­tes igény, s ennek kielégí­tésében minden művelődési intézménynek részt, kell vennie. Ezért hívtunk ösz- sze a tavasszal koordinációs értekezletet, ezért látogat­tunk végig seregnyi intéz­ményt es igyekeztünk fel­térképezni az elfogadható helyszínekeit. Sajnos, a nyá­ri ' tapasztalatok alapján csak egv vált be: a Rippl- Rónai-vil'la parkja. Az ott rendezett két hangverseny és egy amatórszínhazi pro-' dukció mindem várakozást felülmúló sikere azt is bizo­nyította: igenis van igény nyáron a művelődésre. Saj­nos, a Csiky Gergely Szín­ház — szcenikai nehézségek miatt — egyetlen kiszemelt helyszínen sem vállalhatott előadást, s a szabadtéri te­átrum terve, űgv tetszik, to­vábbra is illúzió. Kamara­koncertek rendezésére a Liszt Ferenc Zeneiskola ud­vara látszik még alkalmas­nak, ha az épület felújítása befejeződik. Meg kell mon­danom: a fiatalok igényes nyári szórakozásának bizto­sítása is gondot okoz, hi­szen nincs elfogadható ifjú­sági parkunk. Ennek ellené­re ügy érzem, az intézmé­nyek mindent megtettek egy színes, izgalmas, nagy tö­megeket vonzó program» ki­alakításáért. Sokat tettek. A* tfjűeásí ház munkatársai — egyebek között — tízszer ruccantak ki az új városnegyedekbe, a Lakótömbök, játszóterek címkéjű akciókkal, a célta­lanul csellengő „kulcsos* gyerekek szazait késztették szép játékra, önfeledt szó­rakozásra- És sikeresek vol­tak a „játsaóházak” is, ám — mint Gulyás János, az intézmény igaizgatója ön­kritikusan elmondotta — a „tinédzserekhez” egyelőre nem tudtak igazán utat ta­lálni. Sokféle foglalkozással — játékkészítéssel, filmvetí­téssel, kirándulással — keztek eimenveket szerezni a kicsinyeknek a Béke—Fü­redi szabadidőiklubban te- vekenykedő népművelők. » a megyei moziüzemi vállalat dolgozói is sokat tettek azért, hogy ne legyen ubor­kaszezon a nyár. A Somo­gyi Képtárban rendezett kiállítások színvonala is. ja­vult. — A fejlődés vitathatat­lan — összegezi a tapaszta­latokat Tröszt Tibor, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezető­je —, a spektrumról mégis több alapszín hiányzik. En­nek egyik oka a pénzszűke. Gyakran kell tömünk a fe­jünket. melyik ujjúnkat ha­rapjuk meg, hogy kevésbé fájjon, s bár tudjuk, hogy félszázezer ember nem ke­vés, többnyire mégis ott kell összpontosítanunk erőinket, ahol százezrek vágynak szórakozásra: a Balaton partján. Persze van a kép­zeletbeli éremnek egy má­sik oldala is, melyen ez a felirat olvasható: ötlet, aaet- lemesség. Barcsot vagy Nagyatádot például ugyan­úgy szorítja a cipő. mint Ka­posvárt. mégis sikerült sajá­tos művelődési arculatot kialakítani mindkét város­kában a már nemzetközi hí­rű fúvószenekari táborral és a Dráva menti nyár ren­dezvényeivel, illetve a «■*- vészteleppel. Déli végvára­ink is igazolják: ha érdeke* az ötlet, ha eredeti a szín, a központi szervek sem fu­karkodnak, sőt: saru öttV- tnest támogatják a kwade- ményezést. Nos, Kaposvárt» — e nyár tagadhatjuk»* eredményei ejteném — egyelőre hiányzik ex • he­lyi színezet. Szembe kell mi Me­nőnk a tennyei: kornoty ren­dezvényekre alVialmee «,» bad téri színpad, több tin- ezer négyzetméteres sawhad- időpark építése teWlmfln* a Lehetőségeket. Nem tudjuk azonban cáfolni a usogyri tanács osrtái yvazető-helyetí- tesének péüdárt. Nem vitat­hatjuk a régi igazságai sem, hogy eredeti amiseket nem­csak ősibe* lehet kikever­ni, hanem tanyérkában m. L A. A VOLÁN 13. 822 VÁLLALAT DARABÁRU- ES szállítmányozási üzeme felvesz rakodógép-kezelőket T—174-es típusú rakodógépre 7000 Ft os átlagkeresettel valamint R AKODÖMU VK ÁSOK AT 4000—5000 Ft-os havi teljesítménybérrel] Jelentkezni lehet az üzem vezetőjénél a vasúti pályaudvaron. C8T233) Szíveslátás = vendéglátás Kaposváron, a Donner Vendéglőben Kellemes környezetben hangulatos vendéglő Ételspecialitása: HALÁSZLÉ HALÉTELEK Nyitvatartás: 11—22 óráig Szünnap: hétfő Asztalfoglalás a 13-183-as telefonszámon. (»724»)

Next

/
Oldalképek
Tartalom