Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-02 / 205. szám
Emlékezünk mártírjainkra Koszorúzás Kaposváron és Csurgón Le Vinh Hoa* Aj égy IJ rti liwMIft Száz éve született s hatvanhatom éve, 1919. szeptember 1-én halt mártírhalált dr. Dohány Jenő, aki a Tanácsköztársaság idején a csurgói járás politikai megbízottja volt. Budapesten végezte iskoláit, ott lett joggyakornok, majd a polgári demokratikus politikus és képviselő, a későbbi miniszter, Vázsonyi Vilmos ügyvédi irodájában dolgozott. Már egyetemistaként kapcsolatba került a munkásmozgalommal és a Galilei Körrel; ezek az eszmék határozták meg későbbi tevékenységét, amikor Csurgóra került já- rásbírónak. Nemcsak nagy tudásáról, hanem szociális érzétkéről, emberségéről is hamarosan ismertté vált, ezért közmegbecsülésnek örvendett. Ahol csak lehetett. védelmezte aÉ|Ászegié- rayek érdekeit. A polgári demokratikus forradalom győzelme után dr. Dohány Jenő tagja a csurgói munkátanácsnak, később pedig az intéző bizottságnak, a Tanácsköztársaság kikiáltása után a járási munkástanács intéző bizottságának:. A direktórium megbízta, a járás közigazgatása- r*aik vezetésével, s ő fárad- hatatlanul járta a falvakat; szervezte, alakította a munkástanácsokat, segített a főváros élelmiszerellátásában, erélyesen, határozott intézkedésekkel számolta föl az ellenforradalmi mozgolódásokat. A ta nácskormá-n y megdöntése után is hivatalában maradt. 1919. augusztus 6- án hurcolták el Prónay terrorlegényei, és szeptember 1-én, Iharosbetrény főterén két társával együtt fölakasztották. Azonsa szeptember 1-i estén Ilrarosberénybsn hárman haltak mártírhalált. Holttestüket az , iharosa temető árkába temették. Am hiába akarták a becsületességéről ismert dr. Dohány Jenő emlékét meggyalázni, az már nem sikerült nékik. „Mártírjait a munkásmozgalom nagy szívébe zárta. Hóhérjait a történelem már odalkötözte ahhoz az örök pellengérhez, amelyről papjai minden imája sem oldozhat- ja le őket” — írta Marx. Mártírjainkra mi is örökké emlékezünk. A megyei bíróság kommunistái, KISZ -istái dr. Rendelő. Sándornak, a megyei bíróság elnökének megemlékező beszéde után tegnap a bíróságon levő emléktábla megkoszorúzásává! tisztelegtek a forradalmár járásbíró emléke előtt. Csurgón a Sza-| , badság téren levő emléktábla Iááttfaunag} községi pártbi- 2bKsägi|ies a dr. Dohány Je- dőjj.aievét viselő KISZ-szervezetek, szocialista brigádok,^1 a község kommunistái és'lakói helyezték ed a kegyelet és megemlékezés koszorúit. EiergiatakaréKssság és -gazdálkodás Ä Ba Xuyen-i járás Tájékoztatási Irodája vezetőjének olyan sápadt az arca, mint egy gyermekágyas asszonyé. Talán most-is beszél? Lehetetlenség meglátni merev téi'dhajlatát — mindössze ez maradt neki emlékül a zsibáruskorszakból, amikor ő is tagja volt a Chan Tung-i Vásározó Társaságnak mint a gyógyszerészeti különlegességek ügynöke... Thao Nam Son — a reuma, a bénulás és mindenfajta ízületi bántalom ellen. A legszembeötlőbb maradvány életének e szakaszából igen sa- játságosan mutatkozik meg minden mondata végén, mivel — szinte reflexszerűen — lábai akaratlanul megroggyannak, és kezének uj- > jait egymáshoz húzza, hogy az ujjhegyek összeérnek: akár egy képzeletbeli gyógyszeres dobozkát mutatna a kíváncsiskodók felé. Jóllehet már elég régen aboahagyta a vásári kikiáltómesterséget, mégis folyvást úgy képzeli, hogy föl. kell mutatnia valamit, mert csak így győzheti meg a hallhatóságot arról, hogy ,.ez a legvalódibb, a legszebb, a legjobb” és „patvar- ha a selejtekkel az utánzatokkal a hamisítványokkal, hölgyeim és uraim!” Egy tájékoztatási kongresszus alkalmából ;— lélektani hadviselés a Ba Xa- ■gen-i járásban tematikával f— még főnöke, a Lélektani ? Hadviselés Hivatal igazgatója is eljött, egyenest Saigonból, hogy elhalmozza .rőt dicsérettel, mint a Lélektani Hadviselési Hivatal pótolhatatlan káderét: szervező tehetetlenségéért és páratlan újításaiért. Mi tagadás, ő nem is gondolta volna, hogy a vásári Kényelmeskedésünk már a múlté: egyre komolyabban kell vennünk az energiagazdálkodást — üzemben, iskolában és otthon is. Az energiahordozók emelkedő ára aram kényszerít, hogy takarékoskodjunk. S erre ösztönöznek az újabb és újabb rendeletek is. Mit kell tennünk? Mit tettünk eddig, hogy a kényszerítő körülmények ne bénítsák meg életünket? Időszerű energiapolitikai kérdésekről tartott tegnap tájékoztatót Pécsen a Technika Házában Wiegand Győző, az energia felügyelet igazgatója Baranya, - Tolna, Somogy és Zala megye területi energiaipari bizottságainak elnökei, tagjai, főenergetilku- sai, a felsőfokú energeíjkusi tanfolyam hallgatói, illetve az érdeklődő vállalatok főenergetikusai, energetikusai számára. Mintegy kétszázan vettek részt az előadáson. Wiegand Győző az energiagazdálkodási kormány- program előírásairól, az energiaracionalizálásiról és végrehajtásáról szólva hangsúlyozta, hogy nincs egységes „recept”, s naponta kell alkalmazkodnunk a változó körülményekhez. Az energiagazdálkodási pályamódosítást a kényszer diktálta, s átállásunk eredményes volt. Energiafelhasználásunk 1979-ben 100,3 volt, 1980-ban 100,05, tavaly pedig 99,4 százalékra csökkent. Továbbra is az a cél, hogy az egyszázalékos nemzeti jövedelem-növekedést 0,5 százalékosnál nem jobban emelkedő energiafelhasználással érjük el. Az idei első félévet a tavalyival összehasonlítva azt is látjuk, hogy hol van még tennivaló. A megtakarításnak mintegy a felét a termelés energiaigényességének csökkentésével, a többit lakossági és kommunális visz- szafogással értük el. A szocialista iparban javult az energiaigényesség, kisebb az építőipar energiafölhasználása, s a mezőgazdaság is csökkentette — növekvő terméseredményei mellett. Mind inkább előtérbe kerül a szilárd tüzelőanyagokra való áttérés, a hulladékok föl- használása. Bár ez utóbbi még gyerekcipőben jár, óriási tartalékokat rejt. Az áru- és személyszállításban 12 százalékkal csökkent a benzinfelhasználás, s a korábbinál csak két százalékkal több gázolajat igényeltek. Az energiaracionalizálási program a VI. ötéves terv időszakára 15 milliárd forintot irányzott elő energiatakarékossági és energiahordozó-cserét célzó beruházások támogatására. A pályázatok finanszírozására jelenleg 20 milliárd forint kellene. Tízmilliárdnyi kölcsönre már megkötötték a szerződéseket. Nem gondoltuk volna február első napjaiban, amikor a hidegtől szenvedve, szétvert hadként, fegyvertelenül, a németek embertelenségének kiszolgáltatva meneteltünk, hogy két hét múlva meg mindig hasonló vagy még rosszabb állapotban vándorlunk tovább — a bizonytalan cél felé. A harmadik hétén —hogy pontosan melyik napom., azt már nem tudnám megmondani —, mert a dátumot egyre nehezebben tudtuk követni — egy nagyobb faluba vagy kisebb városba értünk. A helység szélén több épületből álló üzemet vagy gyárat fedeztünk föl. Az üzem udvarán barna kupacokra lettünk figyelmesek. Jó nagyok voltak ezeik a rakások, egy-egy szekérre va- I tóaak látszottak. Lehet, hogy Szigorítják a pályázat. feltételét is. Igaz, az energiamegtakarítást, az átállást célzó beruházást, ami idővel mindenképpen hasznot hoz. A Magyar Közlöny augusztus 18-i, 51. számában az ipari minisztérium 12. és 13. számú rendelete is napvilágot látott Az előbbi a tüzelőolaj és pb-gáz engedélyezhető évi fölhasználását 200 tonnáról egy tonnára szállítja le, a fűtőolajét 1000-ről 500-ra csökkenti. A 13. számú rendelet minden 600 wattnai, nagyooo teijesítme- nyíi gázolaj- és szlfördt üze- lő-berendezés -gyártását, forgalmazását enged élv ezn ez köti. S a bírságolás is szigorúbb lesz. valóban kocsirakományokat borítottak ki. Néztük, szagolgattuk, aztán valaki megkóstolta. — Cukor! — kiáltotta. Perceken belül valameny- nyien ettünk. Nyers, finomítatlan, barna kristálycukor volt óriási mennyiségben. Nagyon ízlett. Kiéhezve tömtük magunkba. Marokszám gyömöszöltük a szájunkba. Szinte vadul faltuk a cukrot. Amikor már tele lett a gyomrunk, megraktuk cukorral a zsebünket, a rendelkezésünkre álló zsákokat, zacskókat. Ragadt a kezünk a cukortól, de végre jóllaktunk. Később kezdtem aggódni, hogy ez a töméntelen mennyiségű cukor habzsolása majd megbosszulja magát. Egyelőre azonban jól éreztük magunkat. Aznap nem is szándékoztunk tórikkancs dumája és szemérmetlenül nagyzoló szövegelése — tudnillik, hogy rá- túfcntólja az emberekre a semmi hasznú kuruzslósze- reket — egyszer még ennyire a segítségére lesz, s egyben oly nagyon becses érték a hírszolgálati ügynökség számára a saigoni bábrezsim közigazgatásában! Ezekben az utolsó napokban mindent megtett, amit tudott. Magától értetődő, hogy a hírszolgálati ügynökség rádiósa utójának a hangszórója naponta mást sem • Vietnam nemozetl ünnepel a független. demöJtratikus Vietnam megalakulásának alkalmából közöli ük Le Vinh Hoa írását. A dél-vietnami icó a Véé: C.ong katonája volt, s az amerikaiak elleni harcban esett el. ▼ábforaennt, úgyis laáső <#Sutánra járt az idő. A cukorevés első k&vet- kezmenye hamarosan szomjúságban jelentkezett Alig győztük • a kútnál szomjun- kat oltani. Másnap már jelentkeztek a bélgörcsök, a hasmenés. Nemcsak nálam, másoknál is. Ez azonban nem akadályozott abban, hogy induljunk tovább. Mielőtt elindultunk volna, még megreggeliztünk a cukor- kupacoknáL Napközben a bélgörcsök egyre gyakrabban jelentkeztek, s mind inkább kínizóakiká váltak. Gyakorta le kellett guggolni az út túlsó szélén. Kezdtem magam nagyon rosszul érezni. Délután már nemcsak a görcsök kínoztak, hanem borzongtam is, majd szabályosan kirázott a hideg. A következő napokra is csak nagyon hézagosán tudok visszaemlékezni. Volt olyan nap, amelyik teljesen kiesett emlékezetemből. Mo- zaikszeríí képek maradtak erről az időszakról. Szalmán fekszem félhomályban,' száraz a nyel vem ,' - vizet kérek. Valaki mozdul mellettem, odanyú jtja a kulacsot!?. Nyugtalan éjszaka, lázálmok ... gyötrő szomjúság ... Aztán reggel van, teljesen jól érzem, magam. Jani elmondja, hogy egész éjszaka B. M. L. I tett, csak üvöltözött: ebben a hónapban 2000 Viet Cong adta meg magát. Vagy: 10 000 ember menekült el a kommunisták által ellenőrzött zónából, ha eddig nem ismertétek meg őket híven a valósághoz, akkor most ezek a tények lerántják az álarcukat. Azonban még valami mást is ki kellett találni, hogy hihetőbbé váljanak az események. És épp a Ba Xuyen-i járás Propaganda- és Tájékoztatási Hivatala vezetőjének ötlött eszébe a zsenin! is gondolat — s azután már minden kész. csak a kongresszus megnyitását kell várni... » H uszonhárom egyenruhás rendőr és civil besúgó helyezkedett el az úton a vasíhíd és a vágóhíd között — még javában éjszaka volt —, hogy figyelje a forgalmat és igazoltassa az embereket, akiknek majd részt kell venniük az ünnepségen. Később ugyanitt mintegy harminc katona is összeverbuválódott, méghozzá zeneszóra. A fiúiskola kapujában is ott volt már a két \ do bős. pedig még 'mindig éjszaka volt. Pontosan kilénc órakor gépkocsisor áll meg a bejárat előtt Az elordított parancs után folharsannak a kürtök, és veszettül peregni kezdenek a dobok. Legelöl a yankee politikai tanácsadó lépdel — vállán a „megbékítés” terhével —; magas, akár egy pózna. A járási főkapitány — díszegyenruhában, kezében lovaglópálcával — keservesen üget mögötte. Utána a helyettes főnök — ő a polgári ügyekért felelős —, kamaszös arcán az örökös fintorral, majd a helyi rendőrség főnöke, mintha teljesen süket lenne, szemét konokul a földre szegezd. Végül egy tarka sereg: fotósok és mitugrásiz riporterek (a Ba Xuyen Hongja alkama- zottai), majd egy egész csapat papírpusztító firkász és hivatal nélküli hivatalnok, valamint egy katonai ápolónő az előírásos szoknyában, amely olyan rövid, hogy kilátszanak görbe lábai — rajtuk, akár márványba vésve, a szifilisz hegei —, aztán a megrokkant titkár, aki az ópium rabja, összeaszottan, ■«ég nélküli köhögési rohamtól rázkódva... , Az ud^ar mélyén a Tájékoztatási Ügynökség felelős képviselője kétrét hajolva kéri az „illetékeseket”, hogy foglalják el a helyüket __ m agas lázaim lehetett, mert tólrebeszeltem, nem ismertem meg őt. A többiek is előkerülnek, cukrot eszünk zsebből, s in- dulunk tovább. Gyöngébb vagyok, mint ahogy gondoltam. Néhány kilométer után kiadós pihenésre van szükségem. Virice is jobban érzi magáit, azt mondja, nincs láza. Szerencsére neki nincsenek bélpanaszai sem. Arra próbálom őket rábírni, hogy menjenek tovább, ne várjanak rám, majd megyek ón is, Jani velem marad. Még pihennem kell egy kicsit. Ki kellene használni Vince láz- talan állapotát. Arra kell számítani, hogy nem leszünk mindig egyidőben menetképesek Vincével, inkább menjünk két csoportba. Nem tágítottak mellőlem. Gyakori pihenők után egy faluba értünk. Ügy emlékszem, egy romos templom- bai) feküdtünk, és meleg káposztalevest ittunk. Fáztam. Nem tudom, hogy.ahi- degtői,.,vagy a hidegrázástól. Almomban nagy fekete kutyával hadakoztam. Óriási vörös nyelve kilógott a szájából, ereztem lehelletét... el akartam lökni magamtól, de nem tudtam a karomat mozdítani... $Folytatjuk.-) Kívül, végig a deszkakerítés mentén, kölykök nyújtogatják a nyakukat kíváncsi tekintettel; kezük csípőn, s arcátlanul nevetnek. A tokás tájékoztatási főnök apró jelet ad. Az ötödik osztály — eleddig szigorúan bezárt — ajtajai váratlanul, hatalmás robajjal kinyílnak, s több mint tíz úgynevezett , menekült” nyomakodik kifelé, a hőségtől félig már fuldokolva, könyökkel-ököllel törve utat a küszöbön túlra — — Hölgyeim és urain», kedves honfitársaim! Íme, ezek az emberek, akik óév jól ismerték a kommunistákat, a Viet Congokat; hosz- szú ideig éltek közöttük, de végül, amikor már nem bírták tovább elviselni őket, hátat fordítottak nekik, és idejöttek, hogy szabadságba* éljenek, és nekem megtiszteltetés bemutatni önöknek— Á tájékoztatási pasas ordít a mikrofon ba. A 'yankee politikai tanácsadó — vörös, akár a kakas, a szeme meg zöld, mint a macskáé — előre lép, s ráteszi kezét az egyik „menekült” vállára (az ösz- szetöpörödöttem és megafá- zottan áll előtte) hogy a fotósok máris exponálhassanak a beállított gépekkel. Aztá-n a tanácsadó gyorsan visszahúzza a kezét, és nadrágzsebébe süllyeszti. Ekkor áll föl a kerületi főnök, teligépelt lapot húz elő, s kimért hangon olvasni kezdi a „Felhívás a néphez !”-t S most váratlanul megszólal egy éles hői hang: — Ahol a’! A lyukacsos képű vigéc! Az egyik „menekült” — menkű hosszú, himiőfoít.os alak — fölugrík, s igyekszik elmenekülni a szedett- vedett banda mögé, közben pedig úgy tesz,' mintha hegyemé á fiöét, hogy jól hallja a hangszóróiból harsogó beszédet. Az asszonynak sikerül előre furakodnia a gyerekek között — karján fokhagymával teli kosár. A tájékoztatási főnök, aki kezét pocakján összefonva, vallásos áhítattal hallgatja a szónok- látott' megfordul a zajra, és durván, fenyegetően fölkiált: — Hé! Csönd legye« ott, te néniben! Az asszony azonban ekkorra már egészen j:a.,.rendőrök sorfaláig tolakodott, es ziháló hangon. ondíbálni kezd: — Te, te, lyukacsos fcéspű vigéc! Azt hiszed, hogy nem ismerlek föl ebiben a «ötét ruhában, mi ?! — Nem hallod, szégyentelen asszony? Fogd be a szátt! Maradj veszteg! — Veszteg; ugyan miért? Micsoda disznósag?! Jól leitattad ezeket a tésztapof á- júakat, de még így se fizettél rá, igaz?! Most, hogy „menekülteket” csináltál belőlük, azt hiszed, hogy egyszer nem csípünk nyakon, mi?i N éhány percnyi döbbenet után leírhatatlan felfordulássá változott az elkerített udvar rendje: a tömegből kitört a "röhögés, a rendőrök üvöltöztek, a zöldséges asszony fölháborodottan kiabált, s mindenfelől vaskos káromkodások hallatszottak — és mindenütt rohanó léptek, hogy sietve ehszkolhassa- nak, majd az autók. íelúógo indítása az utcában..; S a kiürült udvarban *é- • gül. ott, maradt letiporva — akarná szörnyethalt volna — a Ba Xuyen-i járás tájékoztatási főnöke, e gyűlés szervezője, és arcvonásai gyanúsan elárultak, mindent... Franciából fordította: Ordögh Szilveszter ✓