Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
Széllovasok Zamárdi partjai mentén is nagy népszerűségnek örvend a szörfözés. A kezdő széllovasok azonban még nem merészkednek a mély vízre. Fürdözők és csónakázók között — partközeiben — igyekeznek rutint szerezni. Meghajlás a játék előtt Vasárnap este: a Csiky Gergely Színház utolsó előadása a bogiári Kápolnadombon. Ez a magyarázata, hogy sokan voltunk. Jöttek a „rendes” nézők, a szombati eső miatt póruljártak és azok, akik az utolsó sanszra vártak. Kilenckor megkezdődött az előadás. Hol egy szál fehér ingben, hol rojtos alsónadrágban játszottak a színészek, ahogy a szerep megkívánta. Először csak dörgött, villám- lőtt, azután csepegni kezdett az eső. Egy-két néző kezében megjelent az esernyő. Tíz perc, és nagy cseppek - ben zuhogott már. Esőfüggöny. Mihályi és Lukács a színpadon. Több néző felállt, majd az egész nézőtér megbolydult, mindenki futott valami alkalmi fedél alá. Mikor Körülbelül fiú embert sikerült összeszedni. Talán tíznek volt fegyvere. Ezek álltak az elejére, a három szánkó a végére került. Zolit is fel kellett rakni az egyik szánra, mert nagyon fájt a lába, alig tudott menni, úgy látszott, hogy elfagyott a lábujja. Bekötni nem lehetett, mert ha lehúzza a bakancsát, esetleg nem tudja újból fölvenni, es több ujja is elfagy. A főhadnagy kiállt a csapat elé és beszélni kezdett. Eleinte még hallgatták, de amikor hazaszeretetet, katonai esküt, meg hasonlókat felugrottam, a művészek naég a színpadon voltak, és játszottak. Negyedóra telt el, az eső csillapodott. Bementünk a nézőtérre. Lesz folytatás? A padok vizeseik voltak, sok nézőnek nem volt plédje, hogy ráteríthesse a padra. A nézőtér telis-tele kinyitott esernyőkkel. Mindenki vacogott. Beázott a cipőm, a pulóverem vizes. A színész mosolyogva penderült ki a színpadra, és játszott tovább. Mintha roi sem történt volna, öt-hat perc, és újból vízfüggöny, ítéletidő. A ruha rájuk tapadt, hajukról folyt a víz. A nézők sem mozdultaik. Verekedése jelenet. Pocsolyában verték egymást, egy száraz folt se volt már a színpadon. Jobban esett, mint amikor félbeszakezdett emlegetni, az emberek türelmetlenné váltak, topogtak, egyesek kiálltaik a sorból és elindultak. Végül sikerült elhallgattatnunk, megmagyarázva neki, hogy a helyzet nem alkalmas „he- gyibeszód” tartására. Elindult a menet De nem az úton, mert ott a németek vonultak, hanem az út mellett, a mezőn. Itt nehezebb volt a gyaloglás, taposni kellett a havat. Többszöri próbálkozással sem sikerült a német menetoszlopoik közé besorolni. Egyszerűen nem engedtek a letaposott útra. Hóadösódés, szitkozodás lett belőle. Egy óra sem telt bele, és fölbomlott az alakulat. Hiába futkosott a főhadnagy, bogy helyxeattÜM a rémiét, kactt az előadás. Már nem hagyták abba, játszottak ... Azt éreztem, valami csoda történik. Mi, nézők, már egyek voltunk, és egyek a színészekkel. Egy parányi közösség Egyik fele bolondozott a deszkaalkotmányon, a másik fele nézte. Zuhogó esőben, hideg éjszakán. Játszottak meleg ruha, gumicsizma nélkül, mintha sütött volna a nap. Most éreztem igazán, hogy mit jelent a színésznek a játék, és milyen fantasztikus erőt tud adni. Köszönöm, hogy láthattam rajtuk a játék örömét, az erőt, amely összefogja ezt a kis csapatot Tapsolt a kötrönség. Hála volt a tapsokban és meghajlás az „örök játék” előtt K. K. BsAwfcnAt nnettt ahogy és ahol tudott Mentünk, egész nap. A hideg alig mérséklődött. Leülni, pihenni továbbra is veszélyes volt. Aki leült, nem engedtük sokáig pihenni; ha kezdett bóbiskolni, fölráztuk. Ha szét is bomlott az alakulat, azért összetartottak, segítették egymást az emberek. De egyre kínzób- bá vált a szomjúság. Itt nem voltak. gémeskutak, mint otthon a mezőn. Sehol lakott terület, csak a havas pusztaság A havat rágtuk, szopogattuk. Kezdett aíkonyodni, amikor egy falu házai tűntek föl. A pihenés reménye új erőt adott Voronyezs felől sem lehetett már robbanásokat hallani, minden csendes volt A táj szinte bekésnek látszott volna, ha az út szélén nem fekszenek szétlőtt gépkocsik, föl bor ült ágyúk, döglött lovak, meg mindenféle eldobált roncs, feleslegessé vált fölszerelés. Bent a faluban is a harc nyomait lehetett látni. Egyik-másik ház összedőlve, leégve, Ht.-ott még parázslóét is. Füstölögtek a gerendák. A házak között elpusztult, elhagyott fölszerelés, összeroncsolt járművek. A bizonytalanság, A fáradtság, m éhség újból öszFolytatják a víztisztító rendszer építését Kampányra készül a cukorgyár A cukorrépa még a földeken, de a Kaposvári Cukorgyár már készül az őszi kampányra. A karbantartási munkák a hálóterv szerinti programnak megfelelően haladnak, és a vége felé közelednek. Olyan elmaradás, amely az üzem indítását veszélyeztetné. nincs. Nemrég — amikor a karbantartás felénél tartottak —: úgy látszott, hogy problémák lesznek: létszám- hiánnyal küszködik ugyanis a gyár. Átszervezéssel, szocialista brigádok felajánlásaival túljutottak ezen a kritikus helyzeten. Az 1894-ben emelt régi üzemi épületek folyamatos felújítása, a gépsorok karbantartása ebben az évben több mint hatvanmillió forintba kerül. Az üzemi főpróbára augusztus végén kerül sor; ez lesz a vizsgája a karbantartásnak. Üzemszerűen kipróbálják — egyelőre üresen, illetve ahol kell, vízzel — a berendezéseket. A főpróba és az üzemeltetés között még marad idő a felmerülő, esetleges rejtett hibák kijavítására. A gyár szeptember elején fogadja az első répaszállítma- nyokat. Elkészült az idei kampányra az új vasúthálózat és a répafogadó állomás, valamint a korszerű vízsugaras vagonürítő. Az idén folytatják a tavaly elkezdett víztisztító rendszer építését, amely 74 millió forintba kerül. Eddig 10 ezer köbméter vizet használtak fel a Kapósból. Az új víztisztító — az ülepítővel, a törmelék- és homokfogóval — alaposan lecsökkenti ezt a nagy vízfogyasztást. Bővül az úthálózatuk is, mintegy 700 méterrel, ehhez kapcsolódik a csapadékcsatorna és a térvilágítás megépítése. Sok gondot okozott idáig a cukor raktározása: az évi 50 ezer tonnás termelésből, 12 ezer tonnát bérraktárakba kellett elhelyezni. Az áldatlan raktározási helyzeten segít a most épülő 900 négyzetméteres csarnok, amely 6 millió forintba kerül. Csajághy Károllyal, a gyár főmérnökével járjuk a raktárakat: szinte üres mindegyik, lesz hely az új cukornak. Most nyolcszázan dolgoznak a gyárban, a karbantartás mellett az automata gépsorokon a mokkacukor és az egykilós kiszerelés folyik. Ha megkezdődik a répaszedés Baranyában, Tolnában és Somogybán, emelkedik a gyár létszáma a jelenlegiről láOO-ra. Az idén egy új berendezést is kipróbálnák: az úgynevezett törnie] ekszepará tort — a sűrűség különbségen alapuló rendszer lebegteti a répatörmeléket, ezzel elválasztja az idegen anyagoktól. A berendezés az anyagtakarékossági programba illeszkedik, a másodlagos anyagnyerés szolgálatába állítják. A nagy hagyományokkal rendelkező cukorgyár nyolcvannyolcadik kampányára készül. Ha a termelők folyamatosan tudják betakarítani a cukorrépát, akkor nem lesz fennakadás a termelésben. K. L. Valami megváltozott^) Zsolt egy éve került el a faluból. Szerény. rendes, nagy munkabírású közösségi embernek ismerték. A legtöbben szerették — bár természetesen akadt néhány rosszakarója is. Magasabb beosztásba, „feljebb” került, a Városba, de gyakran hazalátogatott, és igyekezett tovább ápolni a régi kapcsolatait az otthoniakkal. Mégis: valami megváltozott, valami más lett. Péter, az egykori baráti kik tagja: — Nem hittem volna, hogy egy ember ennyire megtudjon változni, ilyen kis idő alatt! Zsolt elkerült közülünk, s azt hiszi magáról, hogy egyből nagyobb ember lett, mint mi vagyunk. Szinte rá sem lehet ismerni a viselkedésére. Azelőtt csendes. szerény srácnak látszott, akivel el lehetett viccelődni, aki értette a tréfát,' de ha komoly dolgok kerültek terítékre, akkor sem jött zavarba, Barátunk volt, a szó legnemesebb értelmében. Most meg néha megjelenik, nagyképűen leereszkedik hozzánk egy kicsit beszélgetni, de öt perc múlva már rohan, mondván, hogy rengeteg a dolga. Marika, szintén a baráti körből: «rehozta a magyar „századot”. Nem volt ennek semmiféle kincstári alakzata, de nem is erőltette most már senki sem. A főhadnagy vezetésével néhányat» elmentek fölvenni a kapcsolatot a németekkel, szállás és ellátás érdekében. A halálosan elfáradt katonák lerogytak, ki hová tudott: kormos gerendára, rőzserakásra vagy csak a puszta földre, a hóba. Kút itt sem volt a közelben : szomjunkát továbbra is hóval próbáltuk oltani. Sok hó kell ahhoz, hogy az ember oltani tudja a szomját! Ahogy kezdett sötétedni, a hideg is fokozódott. Valamit tenni kellett a hideg ellen. Mint otthon Zalában, a téli erdőn, tüzet raktak. Nem is kellett meggyújtani, csak a meg parázsló, leégett ház maradványába rádobni a fát. Az emberek a tüzek köré gyülekeztek, topogva, forogva, hol szemben, hol háttal melegedtek, dörzsölve kezüket, arcukat, így szokták ezt otthon is, akik az erdőre jártak fát termelni, csak hát ott a tarisznyából szalonna meg kenyér is előkerült... — Én nagyon nagyra tartom Zsoltot. Volt ereje megújulni, szakítani a kényelemmel, a megszokással, barátaival, és a magasabb célok eléréséért új, ismeretlen életet mert kezdeni. Szerintem ez nagyszerű dolog, mert ha nera mernénk soha föladni a biztonságos középszerűséget a bizonytalan, de nagyobb lehetőségeket rejtő előbbreiepesert, akkor soha nem haladna előbbre a világ. Zsoltban pedig megvan az energia: igazi egyéniség, s így igaza volt, amikor elment. Persze, az érzelmi szálakat 5 sem tadja, s talán nem is akarja elszakítani. Gyakran hazajön, és szívesen beszélget a régi barátokkal. Hogy nagyképűvé vált volna? Nem hiszem ! Szerintem emberileg olyan maradt, amilyen volt. János, a legjobb barátja: — A nagyképűség ma is távol áll tőle. Az bizonyos, hogy érzelmileg — s ez törvényszerű is — kissé eltávolodott tőlünk, de ez nem nagyképűség. Még mostanában is szeretettel elbeszélgetünk, fölelevenítjük a réJ gi, közös emlékeket. 0 kiemelkedett közülünk, és büszkék vagyunk rá. Legalábbis mi, akik őszintén szeretjük. Mert akadnak olyanok is, akik irigységből ellene fordultak. Szerintem ez abból adódik, hogy ezek az emberek érzik önmaguk korlátáit, tudják, hogy ők soha nem lesznek képesek ennyit elérni, mint Zsolt, így aztán a régebben természetesnek vett viselkedést ma már rosszindulatúan fogják fel. F. Zsolt, az érdekelte — Nem hiszem, hogy megváltoztam volna. Sőt, az utóbbi időben fokozottabban igyekszem ügyelni arra, hogy még véletlenül se lehessen rámfogni,- hogy lenézem az itthoniakat. A kilométerekben és az életvitelben mérhető távolság persze befolyásol bennünket Kapcsolatom a régi barátokkal — én is érzem — nem olyan, mint azelőtt volt De ez érthető. Hiányoznak ugyanis a hétköznapok az együttlétben, a mindennapi küszködések, a közös élmények, amelyek új és tej színt hozhatnának a kapcsolatunkba. Nekem is szükségem van arra, bogy néhány embert a barátomnak tudhassak. Űj helyemen már nem tudok barátságokat kötni. Ilyen, gyermekkorból kinövőket legalábbis nem. Ezért szeretek hazajárni. Zsoít egy éve került «9 a faluból. Külsőre szinte semmit nem változott. Csak a körülmények és a szemlélet változott meg körülötte. Ez okozza, hogy némelyek szemében „más ember” lett. Gyarmati László Most vásároljon! Zefir lanvkaruhak 72—126 Ft Női otthonka 10«—180 Ft Nyári női ruhák M2—20« Ft Fehér vászon nadrág 28« Ft Nőt pulóver 149 Ft-ért érkezett a Bizományi Áruházba, Kaposvár, Noszlopy G. n. 7. A Kaposvári Közúti Építő Vállalat fölvételre keres 4 építőipari gépszerelő és 4 általános lakatos szakmunkást. Jelentkezni lehet a vállalat gépészeti osztályán, Kaposvár-Császárrét (Gorkij u. 2.) (Folytatjuk.)
