Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

«eMsrteB. i»te* m kémsokkal. Nekem szerencsém »eat: a nagybátyám melié kerültem, a családban tanultam» a mesterséget.

— Azt viszont tudjuk, hogy Laci bácsi

készségesen foglalkozott a fiatalok nevelésével. Van is belőlük szép számmal, nemcsak a lánya folytatja a mesterséget.

— Szeretem a fiatalokat, és szeretem a szakmámat. A fazekasság a negyvenes években kihalófélben volt, de már tudjuk, hogy nemcsak a jelene orom, hanem a jövője ja biztató. Élni fog ez a mesterség. A fiatalokkal most is rendszeres kapcsolatban állok, .

— Tanítványai? _____«—■

— Mindegyiket szeretem és becsülöm». Nincs egyetlen haragosom se közülük.

— Lánya, Tamás Mária szintén fazeka» lett. Most ő az aktív kereső a családban, a pécsi szövetkezet bedolgozója. Régen is voltak nók, akik vállalták ezt a mesterséget?

— Nagyon elenyésző számban voltak faoae- kasnők. A férfiaknak azonban mindig besegítettek az asszonyok.

Tamás Mária fiatal koránál is fiatalaöbnak látszik. Vajon a szép szakmának köszönheti? Apja így felelt:

— Aki szereti a szakmáját, az boldog ember. Ez látszik meg a lányomon is. Az izgalom azonban a fazekast sem kíméli.

— Marika, gondolom, nem volt nehéz édesapja mellett kitanulni a fazekasságot.

— Gyógyszerész szerettem volna lenni. Mivel nem sikerült, nem volt más választásom. Gondoltam: édesanyám vagy édesapám foglalkozását folytatom. Édesanyám nyomdász volt, apám mestersége jobban tetszett

— Megtanulta vagy beletanult?

— Átvettem. Hatottak rám apu munkái. Különösebb tehetséget, kézügyességet «osem ereztem magamban, nem fedeztem föl.

Laci bácsi: — Nem is érezhette magában, hogy tehetséges-e vagy sem, mert azonnal meg tudott mindent csinál™. Természetes számára, hogy fazekas.

— Sokat változott a fazekasság az elmúlt évtizedben. A korszerű technika megkönnyítette a munkájukat.

— Hát hogyne ! Régen mindenki maga bányászta ki az agyagot, aztán következett a feldolgozás. A mázak, a festékek őrlése kövekkel történt Az apróbb

munkákban segítettek az asz- szonyok. A kemencébe való fa halogatása férfimuntoa volt. Az éaeté« úgyszintén. A Dunántúlom úgynevezett nehéz típusú kemencéket raktak, ezeket méteres fával táplálták. Az Alföldön kis botokkal tüzeltek, ott könnyebb volt.

— £3 a szakma, a népművészet, nemcsak ezért, mert a fazekasság kedvelt mestersen napjainkban, hanem, mert a közönség is szere 6i a szép tárgyakat.

— Tehát a közönség igénye, i* hozzá .janiét a népművészet, ezen belül a fazekasság reneszánszához. A kereslet—kínálat együtt fejlődött az elmúlt harminc évben. Sőt: egészséges verseny is kialakult a fazekasságban, így a kereslet éa a kínálat kiegyenlítődött.

— Elnézem a sok tárgyat,

ami Tamás László keze köziül, került ki. Mind a tiszta forrás vidékéről való. Motívumai: hajlékony virágok, szelíd állatok, geometrikus formák. Alakra: talak, edények, boros- kancsók, boka ly ok. Valameny- nyi használatra készült. Laci bácsi, mit készít a legszívesebben?

— Mindig az a legkedvesebb, ami éppen a kezem alatt van. Vagy amit még csak tervezek. Nem szeretek más keze után dolgozni, a teljes munkafolyamatot végsgvisMem. Az elkészült tárgy teljesen az enyém, én vagyok benne ...

A habán színei: kék, sárga, zöld és a porcelán festék pírok, a piros. Az üvegcsékben matt színűek, a tűzben — a villany- kemencében — nyerik el ragyogó tónusukat.

. — Milyen motívumokat használtak leginkább a habánok?

Vándorlásaik során szinte egész Európa fazekasságát

— A habás

mai elei* * változások jegyében gyökeredzik.

— Feer»- ban van, i » fiatalok «látják meg.

A iavá-an műhelyében sajat készítésű — központi fűtést üzemeltető — ese- repkalyha. Ha begyújtják e* duruzsol a kályha, orrai meséi, hogy egy évtizede még a szövetkezetben ilyet is készítettek. Tamás László aöld színezésű kályhája a reneszánsz kort idézi. Mátyás korát. A gótikát. E stílusba» „épült” ez a kályha is. Néhány disz a magyarok ősi életét eleveníti meg.

A mennyezeten negyvenbe*- tányér mintája, fakaaettakr» festve. Mintha a szennai templomban járnék. Templom ez a műhely is. Tamás Laazáó fazekasnak, egy csodálata» mesterség hivatott papjának temploma.

megismerték. A mintegy másfél <T wz&aadm

út alatt alakult ki az a motívumkiacs, amit ma habánnak nevezők. A korai ha ban -kttfctá- ra — vallási megkötöttségek miatt — nem alkalmazta a figurális ábrázolást, csak később festettek alakokat az edényekre. Ezért elemit' főleg nővén yforma kát jelenítettek meg.

Ezek is stilizáltak. A XX. századi fazeka» pedig a saját ízlése szerint merített ebbői a motívumkincsből. Tamás László eredeti mi»- tagyűjtést vesz elő: egy kancső kiterített dísze. Rajta virágok, szarvasok, s egy vadasé képe.

— A mai ízlés más díszítést igényel. Ez az eredeti kanesódíszítés szinte kitölti az egész tárgyat. Napjainkban kevesebbel is beérjük. Itt va* ez a yirágmo- tivum a sok díszítésből. Ezt az egy virágot megtalálni — vesz elő egy saját festésű tányért — ennek az edénynek a közepén.

— A habé* továbbfejlesztése sok gyűjtőmunkát igényelt A regi tárgyakon felismerhető, hogy egy -egy mester milyen motívumokat kedvelt. Így ro» «* napjainkban is?

— A régi mesterek nem alkalmaztak há- rom-négy motívumnál többet, mert nem is ismertek mást.. Mi összegyűjtöttük, amahea hozzájutottunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne fölismerhető az alkotó egyénisége a mai tárgyakon. Behoz egy kanosét : — Ezt

Béla csinálta. Mennyire más a festése, satrot a többié. A korai habanok a virágokat plasztikusan festették tsseg, aztán síksze- rűen ábrázolták. Béla vísz- szatért az eredeti festéshez, »önki más nem csinálja így.

Hétezáz Celsius-fok a hőmérséklet a vittem ykemoncé- beas, melyet este gyújtottak be a kaposvári Komárom utcába«. Éjjel érte «1 a cserepek égetéséhez szükséges hőtöké* a kemence, kora délelőtt Iróaba is kíváro- osistood túrok, mi „»öl ki“ Tamás T arrViél aul. este keflene vissmmetwi. Bind az eredményt T. »el bácsi, a Népművészet mestere egészségének megromlása miatt előbb kényszerült búcsút mondani a kaposvári fazekas szövet- keróptnek, mint ahogy azt tervezte. Otthon — lágya társaságában — fel-felni a korong- deszkára. Apró tertunoedolatokkal megindítja a eeerkeaetet, belegyúr a szürkésbarna agyagba, és boros- kanosát, tálat formál a két kese.

el: ismert egy fazekast, aki öt Báer bort készített elő a demtró- zsanban, bogy amíg éget, addig szépén elkortyolja. Elakadt. későn ébredt: néhány bets frsetese látta kárát a bonos a lomnak. Míg hűl a kemence, nincs tennivalója a mesternek. Beszélgetünk.

Tamás Lászlóval több marat egy évtizede ismerkedtem meg.

Nagy újság volt a városban — a megyeben —, hogy Bejrutban is korongoaott A szövetkezet abban az időbe« még a Howvéd utcában működött, jő hangulatban, de nem a legjobb körülmények között. Itt jegyezhettem föl először; világsikert aratott a kaposvári habán.

— önálló kisiparosként kead- tem, aztán a kaposvári lakberendező szövetkezet kályhás és fazekas részlegének egyik alapító tagja lettem. 1952. június 1-én különváltunk a lakberendezőktől.

— Miért?

— . Tizenhat szakma élt együtt a szövetkezetben. Nem volt komolyabb fejlődési lehetőségünk. A különválás irtán indult meg Kaposváron a fazekasság a fejlődés útján.

— Kaposváron — úgy tudom — nem volt emhtésre méltó hagyománya 'a fazekasságnak.

— Nekünk is csak elképzelésünk volt eleinte. Hagyományról tényleg nem beszélhetünk. A népművészet ápolását és fejlesztését tűztük, ki célul, ezt tartottuk szem előtt. Akkortájt változott a szemlélet a népművészet javára.

— Laci bácsi a sárközi motívumokat hozta magával Kaposvárra. A szövetkezet is ezen az úton indult el.

— 1955-ben rriár egy kevés habán is készült a szövetkezetben.

— Mi vezette arra, hogy fölfedezze a habánt, ezt az évszázados, vallási szekta alapította hagyományt?

— A kíváncsiság. Meg azután az, hogy sokkal fejlettebb fazekasság, mint amit korábban megismertem. A habán technológiája: a majolika. A majolika agyagból való,, ónmázzal bevont, rendszerint festett, égetett dísztárgy, edény, dombormű.

Az értelmező szótárból kiderül, hogy a ma jolika .cchooáogtava! készült habt® tárgyak

nagyon is különböznek a népművészet ismertebb tárgyaitól.

— Ez egy külön világ — mondja Tamás László. — A ha bánt mindig az iparművészet tartotta számon. Doma novszky György sokat járt abban, az idóben nálunk, a szövetkezetben, ó

biztatott bennünket, hogy érdemes a ha bánnal foglalkozni. Időközben pedig a magyar népművészet is vállalta. Nemcsak a habán technológiája más, mint mondjuk a sárközié, hanem a rendeltetésében is különbözik tőle. Évszázadokkal ezelőtt sem készültek hab» tömegáruk. Patikaedényeket, főúri étkészleteket, kiegészítő tárgyakat ismerünk a múltból. Csak a kései habá- nok fordultak a nép felé.

— A kaposvári fazekasok a habé rutai vívták ki hírnevüket. Máshol nem is készültek ilyen tárgyak?

— A XX. századi ha bán Kapos váron született, ott készül ma is, ahol a mi tanítvány airok dolgoznak.

— Hogyan tett Tamás László fazekas?

— A családban én vágytál: a hatodik. Lányom, Mari, a hetedik, no és egyben az első fazekasnő a családban. Hogyan lettem fazekas’’

Örökségből: beleszüiettem. Apám ugyan szabó volt, de mindenki más íazekaskodott körülöttem. A katonáéknál engem is szabónak alkalmaztak, szent igaz, nem volt ismeretlen előttem a varrás sem.

— Mióta forog talpa alatt a korong?

— 1936-ban mentem tanulónak. A nagybátyámhoz, idősebb Tamás Józsefhez.

— A mesterek szívesein vagy húzódozva adták át a tudásukat?

Most hogy van?

— Különböző nézetek voltak régen és vannak most is.

Mindig is voltak olyanok, akik elzárkóztak az utódneForog a korong