Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

Mi, husxasth eiten ötven.éves.annak, hogy azjj Űj Időik kiadóvállalatának! egyik szerkesztője egy jó-ott­léttel lépett főnöke elé. Nem. sokkal azelőtt olvasta Long­fellow egyik munkáját,'..: .s abból megragadta egy-mon­dat : „a férfi apja ay gyer­mek”. Elsőfeolvas ásray keve­set értett meg belőle, - des#az ismételt, töprengés' meghozta az eredményt: a mondatból ; évszázados nevelői böleses- ség .sugárzott.. Ügy kénemé­vé] ni! 3j*gjienmeket, ahogyan ájnajdani férfit képzeljük, olyant eszménkkel keFt bäe- táplálm^amflkinek avmegya- ‘ lósítását^saSíEtíitől vSrfök.. - Ezt fe®sa*aj)e«?tette megí ja- 1 vaslatátpegy' könyvsorozatra, amelyifc'ikäejtezetten fiata- lóknafc . szőtt volna. Milliók könyve-—'-az vfjuságrtaláiSétt a\eíme. S 1932-íben indítot- ták\meg azzal, hogy havonta (nemt tévedés, minden hó­napban) kiadnak egy köny­vet. A, cél az volt, hogy fillérekért jó irodalmat kap­rainak a fiatalok, s a fordu­latos, izgalmas cselekmény hordozzon-a serdülőknek tá­volabbi ts-nulsá gokat. A sorozat első darabja minden szempontból megfe­lelt, a kívánalmaknak...A nyi­tó regérest Babay József ír­ta. Mi, fauszomk eiten ^ „ cím­mel. Ekként éppen öfcaen esztendeje,-annak, hogy sike­res művel 'lépett az irodalmi közvélemény elé a Nagyatá­don született író. Voltak per­sze már korábbi kísérletei. Karcolatokat, verseket, no­vellákat, sőt színművet is írt már azt megelőzően, de az igazán sikeres éve B932 volt. 1932-ben színpadon Vero­nika című játékáért ünme- pélték. S ugyanebben; azfiév- ben ismerte el írói teljesít­ményét a Nyugat azzaTjÜoígy Istenem, így élünk regényé­ről kritikát közölt Gyergyafi Albert Italából. Gyergyai éles szemmel ismerte fel, hogy Babay azokat az irodalmi hagyományokat folytatta, amelyeknek eredője a ro­mantika volt. A romantikus prózában Jókai Mór terem­tette meg a fordulatos cse­lekmény igényét, az emel­kedett, már-már pátoszos stílust, az ellentétek harcát. Hatása Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza művein át ért el'Babayhoz. Ö nem egy­szerűen átvette, hanem so­mogyi ízekkel frissítette is a hagyományokat Igyekezett eposzi magasla­tokba emelni saját prózáját, s' .ezzel valami olyat ért el, amire a korabeli kritika azt mondta.: „ideális ifjúsági konyv”.\Sőt, a kiadó úgy reklámozta',. hogy Babay megírta „a .magyar ifjúság Iliászát”. Ha fi könyvetfc--tel- olvassuk, az első minősítés semmiképpen nemi,hat túl­zásnak, s a másodikban is van annyi realitás, hogy az író határozottan törekedett a klasszikus ismérvek, sze­rinti építkezésre. EposzíBoél- lékként eléggé istáétágfiaey egy-egy szereplőnek áffandó jelzője van. A Mi, linSzon- ketien... lapjain gyakori az ilyesmi. A főszereplő apját mindig így emlegetik: „csa­tában halt Duda István úr”. A fiúk közül is többnek van állandó jelzője: „Lula Lajos, a nyenyerés”, „a szerzetesi Perecz Feri”, ,,a dundus Si- monffy Jóska”. Nem kerül­heti el figyelmünket az sem, hogy néhány mellékalaknak klasszikus neve van. Az ódon gimnáziumot, ahová a huszonkét diák járt, Plu- tarchos nevű pedellus őriz­te, s ő leggyakrabban ekként köszönt: „Salve amice!” vagy Vale juventus!” Duda István szélmalmához tartozó két ál­latot is Puliniusnak, illetve Hannibálnak hívták (az előb­bi kutya, az utóbbi szamár). Nem hiányozhatott az epo­szi jellegű küzdelem sem. Az alföldi kisvárosban ugyanis a gimnázium mellett volt tanítóképző és tanítónőkép­ző is. A huszonkét fiú közül többen vonzódtak mély ér­zelemmel preparanda kis­asszonyok iránt, amit viszont saSképzős fiúk nem néztek, jó szemmel. A gimnazistáknak ádáz .harcot kellett vívni a „prepákkal”. A küzdelemben már-már a huszonkét fiú mellé’, állt a szerencse, ami­kort., káder ült, hogy nem le- hefcfegyőztes senki, mért a történelem. beleszólt az éle- tükbeá^Az.. első világháború, amineicbesataterei várták a fiatalokat, í Aa-rölven éve megjelent regér^iförténelmi háttere az első! világháború. Az 1932 í nyarámlkászül t, ajánló sorai- bamitmag&.az író célzott ar­ra,, hfegyymiért írta meg a | loöxisn^t^Haldokló szélmal­búcsúmoso- ISáhaSSSés Tinélctek ajánlom ezfcüíástSönyvet, Fiúk és Fér­fiak,.kakik a hadba rohant diákok után ültetek az öreg padokba, kibetűzni a mi bicskáink véste, boldogabb világ hieroglifáit...” A sze­mélyes élmények itt meg- kerülhetetlenek. Tudjuk, hogy Babay József az első világháborút diákfejjel érte meg, s iskolai tanulmányai­nak egy részét szülőföldjé­től távol, Kiskunfélegyházán végezte el. A Dunántúltól. Somogytól soha nem szakadt el, de ugyanolyan elevenen éltek benne az alföldi diák­évek is. Ezeket sűrítette a Mi, ' huszonketten... lapjai­ra. A háborús események®-ne-j gényben valóban csak hát­tériként jelennek meg^Köz- i*eüeu hatásuk addägÄincs,'» arnnfelaifőszereplőgtuda BE-f öafy ^édesapjának ^haláláról» meg- nem' érkezifcjíiaájShár. Ez asttayoli,- esen>ény|sáS?tí'' bele aznbm^anegh.atáfbz^piLÓdon a^d^ícfc'sréletéb^,.^í§jegyre néhezebbíevelibtaöa ífiűK^be-.# áIÍOEik;.^%mdBcfi& törölnij móhrár-gi mházfeiEBíká ¥'Ue5Z-i neki „A szegenyeiHjEkJiki' hsf kőtfíiznek az srfHkaaäqmba, 1 amSőassan diákShö$íÉlnssá{ rrifhfósül át. Ott, é^mikma környékén aknodozdäS* az­után, ott haj'tanak ;«%p>;ka-.; tonás tetteket, gyö/.ifcále a' prepákat és írnak érzelem - dús leveleket a kisasafeo- nyoknak. Egészen az utolsó vizsgáig. Ami azonban egy­beesett a katonai alkalmas­ság elbírálásával. A huszon­két fiú közös vágya — az író többször visszatért rá —, hogy a sorozóorvostól a „weiter” (tovább) szót hall­ják. Mert nagyobb bajt, mint azt haliam, hogy „untaug­lich” (alkaämatlan), elképzel­ni sem tudtak. ' A regény bevezető sorai­ban megiogalmazott,árói cél­kitűzés oda hataBti; hogy a jéterinek meg! IREnden ércte- fcesiívronzó, kedves^ Az ínség, a nSkülozés n^^^tóetlenül frontról éSnezS «hírek felhő­zik olykor^-ctei azok is csak múló pdilansrfként, s azért, hogy ekként még jobban ki­emelhető legyen a diákélet szépsége. Nem hallgatható d, hogy azaiiró alteregója is szerepel aí fianjwben. Lula Lajos, a nyertyerés a neve, akiről ha­marosan megtudható, hogy Somogybán végzett négy gúnnázkmaot, s onnan, a „pogány íoldről” került az alföldi iskolavárosba. Jel­lemző, hogy a nyári szünet­ben gyalog ment haza a DiHxánrtölra, és ugyanúgy ér­kezett vissza a^tamikás, sze­líd. dombok közül., arról a íájcóh»afiol sokat daäoigatok. maga vitéz jó Csokonai Mi- háiy.” A Mi, huszonketten... stí­lusának érzeiemdúskmuzsiká- ja sokak figyelmét- megra­gadta. A regény lapjai! szín­ié inspirálják az» emlékezést. Emellett nyilván az érdekes cselekmény játszott közre abban,1 hogy negyedszázad­dal az első meg$efeHés áfán újra kiadták és isméta. nagy­közönségnek szánt Olcsó Könyvtár _ sorozatban. Az 1951-es-. sikeitds bizoriyitotta: a kiinyarma, is erdtakes, ól- vasriiänyosi Ö.tve»i*évmtári is ■: .lemos ’ újabbt®3a3Ssra! András 200 évvel ezelőtt — 1782. augusztus 7-én — II. Kata­lin jelentlétében avatták fel a pétervári (ma Leningrád) Szenátus téren É. M. Fal­conet. világhírű alkotását, amelyet az utókor I. Péter emlékműve vagy a Bronzlo­vas néven ismer. Azóta mil­liók csodálják meg a Néva­pa rti város. Észak Velencéjé­nek lenyűgöző látványossá­gát. Etienne-Maurice Falconet (1716—1791) a kiváló francia származású szobrász 1766 es 1778 között működött Orosz­országban, akit Denis Diderot ajánlására bíztak meg I. Péter (1689—1725) monu­mentális emlékművének el­készítésével. A szoborkompozíció vázla­tát Falconet még Párizsban készítette el 1765-ben, majd a következő évben Pétervár- ra utazott, ahol olyan nagy­szerű művészek segítették munkájában, mint Fjodor Gorgyejev és M. A. Kollo (1748—1821). A monumentá­lis emlékművet 1782-ben lep­lezték le. s a szobor talap­zatán a „Primo Petro Catha- rina Cecunda” (I. Péternek II. Katalin) felirat olvasható. Falconet tisztában volt a vállalkozás súlyával, ezert is írta D. Diderot-nak: „Egy­szerű emlékművet szeretnék állítani... És nemcsak mint győztes hadvezért, hanem az államszervező, a törvényho­zó I. Pétert kívánom bemu­tatni az embereknek. Az én cárom nem tart a kezében semmiféle jogart, e piedesz- tál a legyőzött nehézségek szimbóluma lesz ... Nem öl­töztetem őt római ruhába, mfrtt ahogyan Julius Caesar vagy Scipio sem hordhat orosz viseletét.” Faácomet zseniális kompo-- zíciós megoldást alkalmazott: .azt a pillanatot örökítette •imeg. amikor az uralkodó lo- i-vával.(felugrat a gránittömb /-tetejére, »s a paripa éppen felágaskodik, patái alatt kí­gyókat taposva. A szobor eszmei mondanivalója vilá- . gos, egyértelmű s rendkívül 'kifejező. Nem véletlen tehát, hogy a következő időszak művészei közül jó néhányan választották témául a Bronz­lovas figuráját L Péter emlékművét az egyetemes képzőművészet legjobb alkotásai között tart­ja számon, amely méltán ve­tekszik Marcus Aurélius, Colleoni, vagy GattameLata lovasszobraival. A szobor kompozíciója kétségtelenül lebilincselő, húszén bámula­tos harmóniával ötvözte a mozgás feszültségét, dina­mizmusát és a fenséges nyu­galmat, amelyet a lovas fi­gurája, fej- és testtartása sugároz. Erről így írt A. Sz. Puskin (1799—1837) Bronzlo­vas c. poémájában: „ ... És hátul, ott, Minthogyha menny dörgése zengne, Súlyos paták csattognak pengve, S a kő dübörgőén zuhog. Kezét magasra tartva, sápadt Fényben mered, mint zord havas, S patáját csattogtatva vágtat Mögötte ott a Bronzlovas;” A Bronzlovas figurájában Falconet nemcsak I. Péter történelmi nagyságának állí­tott maradandó emléket, ha­nem a 18. század elejétől új utakat kereső, merészen magasba törő felvilágosult orosz államnak is, amely si­keresen harcolt a svéd, tö­rök támadások ellen, s je­lentősen megszilárdította ha­talmi pozícióit az európai külpolitikában is. Falconet alakját az »tókor számára kiváló tanítványa: M. A. Kollo örökítette meg 1773-ban, a szobor ma Pá­rizsban látható. Aki járt Leningrádban, és látta I. Péter emlékművét, bizonyára egyetért velünk abban,- hogy a Bronzlovas nemcsak a 18. századi, de az egyetemes képzőművészet egyfic legjobb lowasszobra is, hiszen azon-ápl «érzékEtífető az egymasbóljtn&iekedoífor­rnak iinxonkSlísága. a lágy modellálás, messziről pedig az egész kompozíció össze­függő sziluettje rajzolódik világosan él&ft^amely nagy­szerűen harmonizál a bul- lámkéBir magasba emelkedő gránitsziklávúl. Ez a harmó- níassazöl. Péter alakjában fe- szűfő • elementális emó imp­resszióját kelti, T. Molnár László Bókkon Gábor Pályaudvar Kendők alszanak lebegve Bejönnek pohár sörre vagy pogácsát rágni A nyilvános WC csempéi vakító tiszták Szerelmesek parkban töltött órák után —* mikoc,magany uk homokba fúródott üvegszátánk elnehezülnek A- kfánénjiekből fekete hó hull és nincs '"kÖkfor intőd az automatához 1/2 5 is elmúlt Még netm tudjuk: köd miatt a Názárethi késik Kajánkodó közgazdasági kalauz közmondásokból Ha-pjainkban divat gazda­ságpolitikai, világ- és nép- gazdasági kérdésekkel fog­lalkozni, olyannyira, hogy lovas nemzetből közgazdász nemzet lettünk. Tanulmá­nyaim során magam is rá­jöttem, hogy a nép ajkán született közmondások is fon­tos közgazdasági ismereteket tartalmaznak. Csak olvasni kell a mondások között. Bírónak és faki bikájának mindent szabad. — Jogokat és kötelességeket rögzítő, már-már a jogszabályok szintjére emelkedett, falusi munkaköri leírás. Szóbeli formábam. a 17. században kezdett elterjedni. Szegény az eklézsia, maga harangoz a kantor.— Az el­ső ránk maradt, felsőbb szerveknek összeállított munkahelyi hangulatjelen- tésés-űazdasácipolatikafhély- zelléSp, FéttHete&hetöen fon­tos egyházi ünnep előtt ál­lították össze a 16. század­ban, a törökdúlás idején. Ki oí-gatast nem becsüli, fa fonalat nem érdemli. — Etnográfiai bizonyítéka -4in- nak^hogy-rmár^a felszabadu­lás étőtt is adtak ki bérfej­lesztési keretszámokat, di­rektívákat középszintű gaz­dasági vezetők és szakszer­vezeti aktívák részére. Sok az eszkimó, kevés a fóka. — Méltatlanul elfele­dett magyar közgazdasági szenzáció: az ősközösségi vi­szonyok között élő eszkimók népszámlálásában feltételez­hetően magyar közgazdászok és pedagógusok is részt vet­tek. A fenti megállapítás az összesítő jelentésükből váló. Kicsi bántja a nagyot. — A munkahelyi demokrácia gyakorlati megvalósításá­nak kezdeti lépéseit, az alul­ról jövő birálat előfordulását rögzítő szignalizáció. Sajnos, előfordulási helye, sűrűsége, valamint a bíráló további sorsa még ismeretlen. A!ki másnak vermet ds, maga esik bele. — Egy pest- btcdaí temetkezési céh által rögzített munkahelyi baleseti jegyzőkönyv. A sírásó bal­esetének oka a lezárt vizs­gálati megállapítás szerint: a dolgozó munkaidőben ita­lozott. Kaparj kurta, neked is lesz'.* —.„Az orvosi hálapénz, a paraszolvencia előfordulá­sát regisztráló megállapítás. Egyes kutatók szerint a ka­pitalizálódó Budapesten egy divatos nőgyógyász adta a fenti tanácsot nagyon sze­gény körülmények közt élő szemész kollégájának. Akárki kakasa esinálta, az én tyúkom tojta. — A kö­zépkori céhekben előirt mes­termunka elTcészítésének si­kerélményét rögzítő etnográ­fiai emlékmondat. Vesd ösz- sze: napjainkban a szocialis­ta munkaverseny során kez­deményezett Munkád mellé add a neved! mozgalom szö­ges ellentéte. Nyáron minden bokor szál­lást ad. — Külföldi turisták­nak, kispénzű, országjáró diákoknak, a török hódoltság idején készült idegenforgal­mi prospektus. Hasonló meg: Aki párnán akar feküdni, próbálja előbb a szalmát! Ki paréjjal jól tud lakni, annak húst is lehet adni. — A kollektív közétkeztetés módszertani útmutatója. Napjairfkban az üzemi étkez­dék sikeresen alkalmazzák ezt az ősrégi axiómát. K Gy. M. Keresztury Dezső JELIGE Nézd a szelídgesztenyét: sokáig él termő fája, mélyre ássa gyökerét, lombját világ szele járja, gesztenyéje a tiéd, tested s lelked is táplálja, ha megérted énekét, életednek lesz példája. Ra-Re ­újdonságok Lőrincz L. László Rekviem ! a kacsalábért c. művének története-az.ötvenes években indulj Bifcácsi a középpa­raszt apa semmiféle kény­szer hatására. nem lép be a szövetkezetbe. Az egyik dél­után felakasztva találják meg. Az anya a temetés másnapján szélütést kap, magatehetetlen lesz. Mi sors várhat egy akkor serdülő­ben levő lányra, nyakán 30 holddal? A rokonság segít s egy kőbányában tud elhe­lyezkedni a Bikácsiról Ko­vácsra „magyarosított” Jo­lán. Lőrincz kisregényében nem az ötvenes évek nyo­masztó világa az elsődleges vonal, hanem Jolán útja, aki nem tud elszakadni a hoz­zásodródó Gábortól. A fiú alakjában a gátlástalan kar­rieristát formálja meg az író, aki apró ügyeskedéseket tanulva jut el a kacsalábon forgó kastélyig. Ügyeskedik, jól mozog azokban a körök­ben, ahol érdemes. Jolán, későbbi felesége is csak esz­köz neki a felfelé kapaszko­dás kíméletlen útján. S a tragédia — mégha művészi írói szempontból nem is a legtökéletesebben megoldott — nem maradhat el. Sodró cselekményű regény Lőrincz L. László kisregénye. Vaszilij Belov szovjet­orosz írót jól ismerik azok az olvasók, akik a modern próza iránt érdeklődők. Ne­veljünk Spock doktor szelle­mében című legújabb kötete négy elbeszélést tartalmaz. Miként eddigi műveiben is, nem extrém, netán valami világraszóló témáikat dolgoz fel — az ő hősei a hétközna­pokból valók. A hétközna­pok, a megszokott dolgok emberei is lehetnek külön­legesek, a hétköznapi szituá­ciókban azonban ők is hét- köznapian, sokszor szokvá­nyosán, sőt elesetten is vi­selkedhetnek, reagálhatnak. A Találkozások reggelente című "novella az új élettárs kedvéért a lakásból kitúrt apa története, aki vasárna­ponként a régi ház előtt! telefonfülkéből várja, hogy láthassa szemefényét, kis­lányát. Várni vasárnap reg­gel kilenctől 11.30-ig — er­ről szól Belov novellája. Be­lov a novellafűzést illetően a leszkovi hagyományok folytatója és továbbfejlesz­tője. Mentes minden sallang­tól s érzelmességtől; elmond valamit, ami tulaj donképpea nem anekdota, nem is tör­ténet, hanem ami lejátszó­dik egy emberben vagy ben­nünk, s aminek a lényegét sajátos módon csak utólag mondhatjuk el — miként »»t mesteri módon Belov teszi a kötet mind a négy elbeszé­lésében. Benke László Visszfény Talán a szél sóhajtott, talán csak szellő borzolta föl a vadzabot. Ezüstösen villant a zöld s a lét visszfényeként egy halk hegedűszó fájdalmában világgá búj dosott. Ennyi vott s ennyi lesz csak: eső és fanyar porsza § keserű fűzizagés. Babay Jozsei ölven éve A Bronzlovas

Next

/
Oldalképek
Tartalom