Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
Milyennek ábrázolta volna R«4in a Gondolkodót, ha ismeri e portrészobor modelljét? Kérdés a semmibe. Varga Imre „gondolkodója” póri gondolkodó. Egy parcellákon túlra látó, horizontot fürkésző parasztemberről mintázta. Parasztembernek is a legszegényebbjéről; pásztori nép, cselédi rokonság származékáról, aki maga is kijárta ezt az iskolát — s milyen jó iskola volt a későbbi életéhez! —, volt „kis- kondás, gulyásbojtár, napszámos. És lett: a gondolkodó. Mert kiskorától betüba- rat, földmunkás vezető, szocialista. F,gy idős parasztember — a legszebbek közül — mesz- sze néz siófoki származású, áldott kezű nagy szobrászunk alkotásán; a legjellemzőbb pózban, amely dehogyis „póz”... Barázdált ■re, nagy felületekkel, tiszta homlokkal. Szemöldökbo- Kont. Keskeny résű, összehúzott szem: a messzenézőé. Bajusz szabályos szárnyai. Nyakkendő nélküli ing, kis- kabat. S a kalap! Az avatott szakember, Harangozó Maria írla erről: „Csak a aagy, kifejezően megmintázott arc él, s ennek befogadása után fogalmazódik meg a kalap jelentése: az inkább professzor, semmint paraszt benyomását keltő Veres Péter fején csupán valamire emlékeztet — az egykori sorsra!” Ilyen volt, valóban ilyen a népben, «•<* nemzetben gondolkodó, világ gondjával is terhes Gazda. Veres Péter, aki a Falusi krónikát, a Gyepsort, a Pályamunkásokat, a Balogh család történetét hagyta ránk. Ügy emelte, tartotta gon- dunk-bajunk súlyát, mint hajdan a cellánál azt a sátornyi szénacsomót Varga Imre poétái szobrászunk azonban nemcsak, ót. de hold- árcú Ady Endrét, szatír- íejű-szép Szönyi Istvánt, platóm tekintetű Czóbel Bélát, apai Mórizc Zsig- mondot, talányos szemű Kondor Bélát, kamaszbölcs József Attilát is szoborba mintázta. Remekmű-portré- szobrai — harminc évnyi teremtés bizonyító tanúságai — most Budapesten, a Vigadó Galériában láthatók szeptember 9-ig. Nekünk, somogyiaknak külön örömünkre: Varga Imre innen rugaszkodott a magasba... Nem zuhanó Ikarosz. L. L. Áldozatkész bizományosok 15,2 milliós kön/vforgalom Egyre nagyobb szerepet játszik életünkben a könyv, az olvasás. Könyvkiadásunk es könyvterjesztésünk kultúrpolitikai, közvetlen. és közvetett gazdasági jelentősege vi láthatatlan. Megyénk falvaiban és néhány városában a könyvértékesítés zömét az áfészek bonyolítják le. A könyvterjesztésben eiert eredményeikről, felmerült gondjaikról kértünk tájékoztatást Varga Jánostól, a Mészöv politikai osztályvezetőjétől. — Annak ellenére, hogy a könyvterjesztés az elmúlt évekhez viszonyítva ma már nyereséges vállalkozásnak s/árait, mi ezt a feladatot nem kereskedelmi, gazdasági, hanem politikai kérdésnek tekintjük. Megyénk l.- eenhat szövetkezete közül txmk. négy — Barcs, Csurgó, Marcali, Nagyatád — rendelkezik önálló könyvesbolt- fal. Forgalmunk tavaly 15,2 ®ullió forint volt, s ez nyolc- százezerrel nagyobb, mint az azt megelőző évben. Kiemelkedő a marcaliak hat- és a nagyatádiak négymilliós forgalma. A közvetlen eladás mellett könyvesboltjaink a pizományos hálózat kiépítésével nélkülözhetetlen szereidet töltenek be falvaink kulturális életében. Száznyolcvan három könyvbizományos végzi megyénkben áldozat- fai, ugyanakkor sok öröménél járó munkáját. Találunk közöttük pedagógusokat, könyvtárosokat, nyugdíjasokat, tanácsi dolgozókat, OTP-ügyintézőket. Öfc bonyolítják le a szövetkezeti könyvértékesítés felét. Közülük sokan kiváló munkát végeznek, például Mágen- heim Mihályné barcsi nyugdíjas pedagógus, aki 130 ezer, vagy Horváth Tiborné balatonkeresztúri boltvezető, aki 120 ezer forint értékben adott el könyvet 1981- ben. A marcali, a balatonkeresztúri és a balatonbog- lári bizományos hálózatok a legszervezettebbek. Említést érdemel a böhönyei és az Öreglak! takarékszövetkezet könyvértékesítő munkája is. Évente három-négy könyvbi- rományosunk kitüntető oklevelet kap kiváló munkájáért. A könyvterjesztésben elért Sikerek széles körű társadalmi összefogásnak, így a tanácsúk, a Hazafias Nép- (nmt, * KISZ es a megyei könyvtár Mgibwg«a«K koCipők, játékok, sportszerek mellett könyvekből is válogathatnak Kaposváron, a Zselic Áruházban szönhetők. A könyvtári hálózattal kiépített jó kapcsolat különösen az író—o’vasó találkozók szervezésében és lebonyolításában mutatkozik meg. Évente 15—20 találkozót szerveznek a tanácsok és szövetkezetek; ezeknek a rendezvényeknek a könyvtárak adnak otthoni. — Milyen lehetőségek vannak a könyvesbolthálózat bővítésére? — Egyes nagyobb községekben — például Nagybajomban, Igáiban, Balaton- szemesen — szükség lenne könyvesboltok létesítésére, de erre jelenlegi anyagi lehetőségeink nem adnak módot. Fő feladatunk a lakosság alapellátása, így célunk a már meglevő eszközöli jobb kihasználása a könyv- értékesítésben. Eddig még ki nem használt lehetőségeket rejt magában a szoeia- listabrigád-mozgalora, a kis falvak boltjainak fokozottabb könyvellátása, illetve az, hogy a nyugdíjasokat nagyobb mértékben bevonjuk a könyvértékesítésbe. A szövetkezetek 142 szocialista brigádjának 30 százaléka végez eredményes könyvterjesztő munkát. A Művelt Nép könyvterjesztő bizományosi hálózatának 92 tagja is szövetkezeteink dolgozója. A sikeresen megrendezett könyvhetek, könyvnapok nagy szerepet játszanak az olvasómozgalom népszerűsítésében. 1981-ben Ladon tartottuk az ő.szi megyei könyvhetek megnyíló ünnepségéi, mintegy jelezve, hogy célunk a kis falvak elvasó- mozga Írnának fellendítése. Azt akarjuk, hogy mindenhova eljusson a könyv. A számos új, példamutató kezdeményezés között említem a baiatonmáriai áfész Autós- csárdáját, ahol étel és ital mellett könyvvel is kínálják a vendégei ... — Müven nehézségek jelentkeznek a kisebb településeken a IcömyvertékesUés- ben? — Ezeken a helyeken általában kevés a bizományos, ( a boltok csak kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmasak a könyv értékesítésére, illetve tarolására. Két- htMom hetente indokolt lenne a könyvállomány cseréje, erre azonban nem mindig van lehetőség. Fontosnak tartjuk a vidéki könyvesboltok friss szépirodalommal, illetve szakkönyvekkel való ellátását... A korábbi években az újdonságok gyakran 2—3 hónapot is késtek. Az utóbbi időben kedvező változás tapasztalható. A falvak lakossága különösen a kisgazdaságok, a háztáji munkáját segítő szakkönyveket igényli. Könyvkiadásunk lépéshátrányban van az igényekhez viszonyítva, pedig ezekben az exportra is termelő gazdaságokban a könyv valóban közvetlen termelőerővé válik. IN. I. LÉLEKHARANG A környező országokban élő nemzetiségi irodalmak erős hagyományőrzésükkel, az idegen nemzetekkel való együttélés szorosabb kapcsolatból adódó másféleeégük- kel vonzzák elsősorban az olvasókat. A szlovákiai magyar irodalomra ez még fokozottabban igaz. A formák megújítására történteik ugyan kísérletek, de van még mit tenni, hogy provincializmusukat levetkőzve mar adandó értéket hozzanak létre. A Madách kiadó a íriss arcok bemutatására sorozatot indított Főnix füzetek címmel: hasonlatosat a mi Űj termés vagy az erdélyi Forrás köteteihez. Felváltva jelennek meg a prózai és verseskönyvek. Az előbbiek közül elsőként Guth János Lélekharangja került a boltokba, elbeszéléseket és karcolatokat kínálva az olvasónak. Kiérlelt kötet a Lélekharang; írásaiban nyoma sincs az első könyvesekre jellemző bizonytalanságnak, a csak magáról basrzélésnek. Látszik a törekvés az önálló íród világ kialakítasara És arra szokatlan: a szakításra is — a szlovákiai próza hagyományaival. Guth realista alkatú író, noha ennek látszólag ellentmond fantáziájának, csapon- gass, a hihetetlen helyzetek ábrázolása, a végkifejlet azonban minden esetben realista. Talán úgy is mondhatnánk ; moralista. S ezzel elérkeztünk Guth írásművé- szetenek egyik alapkérdéséhez, a minden művében megtalálható maghoz: az erkölcsi kérdésekre fokozottan figyel. Miként kerüli el mégis a csapdáit, es mi az, ami írásait magasan az erkölcsi prédikáció fölé emeli? Guth erősen hajlik az ironikus látásra — miközben groteszk, néha abszurd helyzeteket élnek meg hősei." Ez a látásmód, az alakjai iránti szeretet emeli át írásait a moralizalason. Szereplői hétköznapi emberek, de rendelkeznek a hősiesség követelményével. Igazságukat ugyan nem a csatamezön kell bizonyítani, de a mindennapok nagyon sok buktatót jelentenek. Rendszerint az elbukás küszöbéhez énnek, amikor kiderül, hogy az általuk járt egyéni út, az öntörvényű fejlődés az igazi, amint az összetett verseny mellőzött és magányos súlyemelője, Gál is bizonyítja. Guth nem követi a szlovákiai irodaiam hagyományait, múlthoz kötődése mégis erős. Ez az aranyi üstnél vékonyabb rétegű hagyomány a mítoszok, elsősorban a biblia világa, mely beragyogja sok írását. A Lélekharang Korompaá doktora lelket operál magába és Krisztussá magasztosulva könyvespolc pillantásával meggyógyítja a beteget, miközben az apostolok — elvesztve emberi mivoltukat — lámpává válva segítik a doktort a műtétben. Az írások sorából kiemelkedik a Lecke. A többi műben is érzékelt pszichológiai látásmódnak itt külön szerepe van. Az író „személytelenül közelit” témájához, Baj- . nők Gyuri történetéhez. A hős egy kicsit lüké, de mai szóval úgy is jellemezhető, hogy „deviáns”. Isikolakerü- lö, a fodrászhoz nem hajat vágatni, hanem növeszteni jár, gyászkocsit vásárol személyautó gyanánt. Keresi önmagát. Szembekerülve környezetével fölismeri az egyetlen lehetséges utat: tanulnia kell, ám az emberi közöny ebben ‘megakadályozza, csak pénzzel tud diplomát szerezni. Mégis kiemelkedik környezetéből, mert eljut a kétkedésig, a bírálatig: „Higgye el, esetenként fogalmam sincs, hogy helyes vagy teljesen esztelen utasításokat adok-e. Tudja, itt senki sem ismer, feltétel nélkül bíznak utasításaim helyességében, tudásomban, szakértelmemben. Maga szerint tűrhető állapotok eeek?” — teszi föl a kérdést Bajnok Gyuri. Válasza: nem. Inkább ő is addig küzd, amíg megszerzi az igazi diplomát. Guth Janos köteé^iw» végig kiváló szerkeszt.ökész- segről tett tanúbizonyságot. Az általában első személyben előadott történetek arányosak, zökkenők nélkül haladnak a végkifejlet felé A Leckében mással próbálkozik: a hagyományos elbeszélés felbontásával, a több személyi ségsik egyidejű bemutatásával. Feltétlenül nyeresege a szlovákiai prózának, mert először alkalmazza ezt a technikát,. Miről is van szó? Itt is első személyű az elbeszélés, de azt más aspektusból kommentálja is. A kéziratba belejavító tisz- teletes pedig múlttá váltotz- talja egész írását, hisz nem, íródhat egyidőben az elbeszéléssel, amibe mar belejavítottak, ezáltal háttérbe szorul az író személye, s nem azonosíthatjuk közvetlenül a főhőssel. A Lélekharang természetesen nem tartalmaz csupa hibátlan elbeszélést. Vannak benne gyengébb írások is. De értékei igazolják: Guth János tehetséges író és a jövőben még kellemes meglepetést okozhat az irodalom kedvelőinek — nemcsak Csehszlovákiában, hanem Magyarországon is. Kopttá» Ferenc Variációk egy témára I. I " A kánikulába« a nehéz táska jobban húz- _ta a kézbesítő vállát, minit máskor. Nem is tudott ellenállni a kísértésnek: terhével együtt bement a vendéglőbe. A délelőtti törzsvendégek már ott voltak: egy fuvaros, egy kőműves a traktoros haverjával, a kisbíró, a sarokasztalinál pedig — egyedül! — Lófogú, a munkakerülés művészi szintű képviselője, aki nagy hangon fogadta a belépőt: — Hé, postás! Hoztál nekem valamit? — Mit vársz? — Pénzt. — Kitől? — Hát a tanácstól. — Milyen pénzt? — Cociális segélyt. — Akkor ez a tied — tett két ötszázforintost az asztalra a kézbesítő. — Jó helyen írd ám alá! — Nem először csinálom — kanyart tóttá nevét az u ta 1 vany ra ol v as ha ta tlan ságba «imuló eleganciával, mint egy tanácselnök. — Sietsz, pajtás? — Nem. — Akkor özetek egy sört — mondta a Lötogú. Az asztalra került, a hatodik üveg is. Négy már üres volt. 2. — Jó napot — köszönt a férfi, amikor belépett a szobába. A falak a meszelő finom simogatásáról álmondtak. ' A sarokban egy vaságy, rajta rongyok. Az ablak előtti asztalon kenyér, kés, üres literes üveg, vizet soha nem látott pohár. A kályha előtt hamusivatag cigarettaiikk-lövedékékkel. A szoba Szépén összebújt orgonasíp- gyerekek, a sor végén az édesanya sohanemtudnimi- lyenszinű ruhában. — Csókolom, bácsi! — fogadta a köszönést az egyik gesztenyebarna szemű kislány, majd így folytatta: — Tudja a bácsi, hogy tegnap este mennyire csípte az orromat? — Micsoda? — Hát a pozs#S — n*osidta a kislány némi csodálkozással. A család tegnap kapta meg a tanácstól a rendkívüli szociális segélyt. Mert ősszel iskolába megy a mc- legbair-na szemű orgonasip- k is lány. 3. Az Ügyfél elvonult, a folyosón várakozó em- Derek előtt. Fekete ruhája alól a pillanathoz illő erotika sugárzott; a feszített mellek fölött pihenő arany medál diszkréten sejtette, hogy ha a hölgy másik ruhában van, az ő funkciója is más. A tapintatosain. félig hunyt srzemek alatti kék faltok. — festés? ütés? — szinkronban voltak a ruha színével. A lassú mozgásában is feszülő csípő tűrte az ünnepi ruha szorításét. A megfelelő szoba előtt a másodperc töredékére illendően megállt, majd bekopogott. Hellyel kínálták, leült, ezután következett a rutin párbeszéd: — Az elhunyt rokona volt magárnak ? — Az apám. — öszirüte részvétem. — Köszönöm. Az írógép rapszodikusan kopogott, a rövid szüneteket, az okmányok zizegése tette változatossá. Percek muívat szólt csak az ügyintéző: — Végeztünk is. Csak annyit szíveskedjen még megmondani, hogy nyugdíjas volt-e az édesapja? — Nem, a tanácstól kapott szociális segélyt. Nem tudom megmondani, hogy mennyit, mert néhány utcával távolabb laíkott tőlünk. — Ha a tanácstól kapta, akkor majd házon belüli elintézzük. — Kérdezhetek valamit? — mocorgott a széken az Ügyfél. Szoknyája tudta, hogy a lábak mozdulatát hogyan kell követnie. — Parancsoljon. — Tessék megmondani, hogy fölvehetem-e az öreg nyolcvanezer forintját a takarékszövetkezetben? Jeligés volt a betétkönyve... falusi József Messzenéző
