Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
BT mm m tontrol még szebb a Balaton Robosztus hangjával erőt sugározva, mégis kecsesen „úszik” a helikopter a tó fölött. Amerre elhalad, a vízből, a sétányokról az üdülők parti sávjárói emberek tízezrei néznek az égre. Föntről még szebb a Balaton. A magasság mindössze harminc—ötven méter. A gépmadár a környék új arcát mutatja meg utasainak. Föntről több évtized változásának összegzése látszik: gyönyörű szállodák, üdülők sora mutatja magát. Nem csoda hát, ha a természeti szép mellett leginkább az emberi kéz és szellem alkotásai ragadják meg az utazót Ötven év A kemence mellett A Kaposvárt Balatonbog- lárral összekötő út utolsó szakaszán a délelőtti órákban gyakran látni egy fehér köpenyes, fehér hajú, hatvan év körüli férfit, aki autójából barnára sült kenyeret árul, s beszélget a vevőkkel vagy épp a bevételt számolja. Ó a környék egyetlen „mozgó kenyérboltosa”. Fábián Lászlót legtöbben csak Laci bácsinak ismerik és szólítják. A mindig vidám ember két hónapja nyugdíjba ment, de megszokott vevőköre most sem vár rá hiába. Életkedve töretlen, napirendje is a régi: úgy dolgozik, mint korábban. Akik nála vásárolnak, a ropogós héjú kenyér mellé pár jó szót vagy vidám történetet is kapnak. — 1933-ban kezdtem a szakmát — meséli. — Felső- segesd, Nagyatád, Dombóvár voltak a kezdő állomások, majd Kaposvárra kerültem. 1943-ban itt váltottam ki az iparengedélyt és önálló lettem. Az első sütésem 70 kiló volt, három hónap múlva már három mázsánál tartottam. A' háború évei jöttek, hadiszállításra is kellett sütnöm; volt, mikor a kenyérnek egy hónapig is el kellett állni... öreglakra 1963-ban került; a községi tanácstól bérelte a pékség épületét Ma is ott dolgozik, három kemencével. — Nem a meggazdagodás vágya vezetett, amikor maszek lettem, hanem hogy olyan kenyeret süthessek, amiért nem kell szégyenkeznem. Nagy mennyiségben nehéz vagy talán nem is lehet igazán jó kenyeret sütni. Akkor sem sikerülhet a sütés, ha hiányzik a türelem, a jó kovász, és rossz minőségű a liszt Olyan a kenyértészta, mini az ember: jó szóra szépen válaszol. Nem divat ma már péknek lenni, és a legnagyobb gond nálunk az utánpótlás. A bérezésben valamikor a nyomdászok után a második helyen álltunk, ma már nem így van. Ezért is kevés a régi ember a szakmában. Hosszú időnek kell eltelni ahhoz, hogy . egy új ember megszokja a munka ritmusát és a kemencét. Amikor Öreglakra kerültem, híre volt a kenyeremnek, még Badacsonyból is átjöttek érte. A távolsági buszok utasai is visznek belőle Pécsre és Győrbe. A sütőipar ma már jobb kenyeret állít elő, mint korábhan, és örülök annak, hogy olyan vidéken élek, ahol jó kenyeret sütnek. A bogiári és a fonyó- di kenyérnek messze földön jó híre van. Régen cserelisztért sütött, ma már csak megrendelésre. Sosem akarta bővíteni a pékséget és a vevőkörét. Fia folytatja apja mesterségét; rajta kívül még ketten dolgoznak a műhelyben, már több mint tíz éve. — Nem tudok elszakadni a munkától. Semmi máshoz nem értek, nem tudtam és nem is tudok mást csinálni, csak pékárut. Szeretem hallgatni, ahogy pattog a kifli, ha kiveszem a kemencéből és pihenni hagyom. A polcokon mosolygó zsemléket a legszívesebben el se adnám. Persze az újabb öröm, ha látom az elégedett vevők arcát. és fáj, ha nem jut mindenkinek friss kenyér. Előfordult, hogy a saját kenyeremet adtam oda... A kemence rabszolgája lettem, még most is belső kényszert érzek, hogy ahoi tudok, segítsek a fiamnak. Sosem fá- rasztott a munka, inkább újabb erőt adott. Üdülni, szabadságon még nem voltam; szokatlanok lesznek a nyugdíjasévek... Boglárhoz közeledve, az út mentén működik a ,mozgó kenyérbalt”. Laci bácsi ott árulja az öreglaki kenyeret. Mezei István A LAKÁS LEGYEK LAKÁS Sokakat érintő s épp ezért érdekes téma került néhány nappal ezelőtt a Nagyatádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának napirendjére: a testület tagjai arra voltak kíváncsiak, hogyan áll a tervidőszakra elhatározott kiemelt társadalompolitikai célú beruházások megvalósítása. Elsőként nézzük meg. mi történt a lakásépítéssel! A testület ülésén megfogalmazták azt, amiről az utóbbi időben annyit hallani: a lakás legyen valóban lakás, vagyis biztosítsa azokat ’a feltételeket, amelyek a családi élethez szükségesek. Nagyatádon az 1976 és 1980 között épített lakások 13,4 százaléka egyszobás volt. Sehol a megyében nem csináltak ennyit. A megyei átlag ugyanis 5,4, a városiaké pedig 7,1 százalék. Az idén az átadásra tervezett lakások több mint tíz százaléka egyszobás, de meglepően sok a másfélszobás otthon is. Ezek nem alkalmasak nagyobb családok vagy nemzedékek együtt élésére, ezért is döntött úgy a végrehajtó bizottság, hogy a nagyobb alap- területű, illetve a több helyiségből álló lakások építé-- sét fogja szorgalmazni. Erre megvan a lehetőség, hiszen a középtávú terv 910 otthon elkészítésével számol. A tízemeletes házak már állnak, de a Kossuth utca keleti oldalán épülők tervezése például most folyik, így ott még lehet változtatni. (Még az idén megkezdik ennek a területnek a kisajátítását.) Az új elképzelések megvalósítását szolgálhatja a csoportos, korszerű családi házak építésé is; ezeknek a halgazdaság mostani telephelyén biztosítanak területet. A településfejlesztést azonban nemcsak a lakásépítés jelenti. Legalább akkora gonuoc Kell fordítani a lakások felújítására, karbantartására is, mint például a lakóterületeket kiszolgáló létesítmények építésére. Ez utóbbiakról végreegy jó hír: elkészült a Kiszely-lakótelep ABC’ áruháza. Rövidesen jár- raűalkatrészboltot, iparcikk- ke1 csönzőt, iodrász*zalr>nt avalnak itt. Az örömbe azonban némi üröm is vegyül: a város közműhálózatának fejlesztésére a tervidőszakban minimális eszköz áll rendelkezésre. Előfordult, hogy a kivitelezés megkezdése előtt kellett lemondani olyan alapvető dolgokról, mint az út, a parkoló vagy a telefon. A közművesítés hiányának legszembetűnőbb példája a Jó- kai-lakótelep, ahoi sürgősen tenni kellene valamit. Csakhogy üres a pénztárca... Nagyatád a fiatalok városa — mondogatjuk, s közben az is eszünkbe jut, hogy ez mennyi gondot okoz. Mert 1 igaz ugyan, hogy a bölcsődével hosszabb távon nincs gond, de annál több van az ’.«kóláknál. 1981—82-ben 03 tanulócsoportot tartottak nyilván, 1984—85-re viszont már hatvankettővel kell számolni. Így az évtized közepére mindenképpen föl ketl épülnie az új, nyolctantermes iskolának. Az egészségügy területén orvosolják a bajokat: a zsúfoltság enyhítésére rendelőt kap a Kiszely-lakótelep, és megkezdődik a fürdő felújítása is az ÉSZKV közreműködésével. Ha minden rendben megy, akkor 1984. július 31-én korszerű fürdője lesz Nagyatádnak. N. J.
