Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
Illyés Grata* Révész Napsugár rajz.. ságfrarcos cél volt: a v»>ó- ság Habsburg-tartományi lét, torok hódoltság, legjobb esetben a magyar államtól formájában is, politikai helyzetében is eltérő erdélyi fejedelemség. István szelleme azonban augusztusról augusztusra fölemelkedett az örökölt emlékezetben, és hirdette hol kisebb, hcd nagyobb földrajzi területen a Magyar Állam, a magyar alkotmány létét, igényét, korról korra módosuló eszmeitársadalmi tartalmát Persze hogy mást ígért Szent István Pázmány Péter katolikus magyarjának és Bethlen Gábor protestáns magyarjának, mást Rákóczi kurucainak és megint mást Pálffy J ános labancainak, Petőfi engesztelhetetlen forradal- miságának és Jókai szelíd, egyezkedő hajlandóságának. Nevezték vala bár Szent Istvánnak vagy I. István királynak: ugyanő volt. István forradalmár veit a szó legszigorúbb marxi értelmében: egy elavult és közösségi létet fenyegető társadalmi forma helyére elvi alapon, kíméletlen következetességgel új, akkor legkorszerűbb társadalmi formába vezette át a népet Méghozzá úgy, hogy egész magatartása úgyszólván minden valamire való utódjának vallható és vállalható példakép. István ma tatán időszerűbb, mint valaha. Hiszen ma, századunk szakadatlanul elet veszélyes buktatói közt egy, végre valóban emberséges és emberi kultúrát igénylő — vagyis humanista — szocialista haza közös kiformálása folyamán megtanultuk, hogy az anyag adott keretei közt gondolkozó materialista és egy anyagon túli perspektívában reménykedő hívő, egy bölcseleti kérdésekben tanácstalan agnosztikus, egy cselekvő kommunista közéleti ember és egy méltányosságban élőcselekvő magánember végképpen egyetért abban, hogy másodrendű kérdés mindaz, ami elválaszt, ahhoz képest, ami összeköt. És alá örökségként, életérzésként, érzelme szerint, kultúrája alapján úgy tudja magarój, hogy magyar es képességei szerint a tőle különböző véle- ményűekkel együtt munkálkodik a humanista-békés- szocialista ' Magyarország formálásán, annak a nagy közös példaképe 5, István, Géza fia, Árpád nemzetségéből, aki évről évre augusztus második felében elébünk lép és figyelmeztetve int ama közös cél felé, amelyet oly következetesen 6 kezdett el. A mi mostani alkotmányunk István szenemének mai jogi megfogalmazása. Nem véletlen, hogy a mi alkotmányünnepünk naptár szerint azonos I. István napjával. Az ő szelleme és a mi alkotmányunk összeköt bennünket és erősít a közös, emberséges célok megvalósításában. Patkai Twatfar Régi nyarak előhívott képei Talán, mert nyár volt, és eljött a keresgélések ideje, eljött a vándorlások, ideje is. Megyek. Át-keresztül a városim. Keresek valamit ezen a nyárközi sistergő-fortyogó délutánon. Egyszer megmdtdnák fölöttem, valahol a kék ég finom hártyáin tál a lovak. Megindulnak a jegesember kocsijával. Jönnék alattam is, csak szemből nem jönnek. Paták, patkók koppatrásai az augusztusi ég útjain. Ott állok maszatosan, dinnyét majszolva valahol, uz újvárosi Kossuth?vfea-:, gyü- mölcsöskofai között täfEdfei utolsó jégtábláját rakja le ponyvás kocsijáról a huszadik század utolsó jegesembere. Szótian. A lovak emelgetik lábaikat, szaporán, szinte felgyorsítva, mint valami burleszkfi Imben. És a CsákányKféle vendégé ajtajában eltűnik, a, jeges. EL tűnik; örökre. Mintha sejtené, bogy,;: holnap már nem lesz' rá, szükség. Aztán feszül a gyeplő, egy gyerek ® a bak<ml Újra kopogások, de ahogyan távolodnak, ágy erősödik, erőszakosodík dobhártyámon a hangjuk. Hiába valóság most- a motorok förtelmes tülekedése is, csak a kopogást haliam. Megfeszülnek szívem gyeplői is; menni kell tovább. Most csönd -ran a vár tövében, temetői csönd, de fönt a Káptalan-dombon kirándulóktól színes > a nyár. A Rába is megöregedett, elfáradt, piszkosabb lett, ösz- szébb húzódott. Vagy mindez csak éveim optikai csalódása/? Ki tudja? Hogyan is lovagoltam a taverna ágyúin? Akkor dél volt. Horgászok ültek moccanatlanul csónakjaikban. Azóta sem láttam szebb szabadtéri tárlatot. Nem mozdult a levegősem. Aztán jött valaki nagy sietve. Fajtásszekeret húz maga mögött, lendületesen, fiatalosan. Kilóg a tárlatból. Állványt állít,, vásznat vagy papírt tekercséi. Fura kinézetű, ősz és lobogó hajú ember, pipával a szája sarkában, svájci sapkával a fején. Gyorsan körbe- álljtfk. körbejárjuk, körbevi- hancoíjuk — mi, térdnadrá- gos gyerekek. 0 meg sietve, majdhogynem kapkodva keveri a palettán a színeket. Szöknek a nyár katonái, futnának ecsetje elől az fezbe. Amikor el-elkap egyet, fötrakva a vásznára, , hátralép, s meggyújtja időközben kialudt pipáját így megy órákon fceres»- tül. Ezen a képen meg három klöttgatyás, boldog gyereket látok, amint lábukat Ingázzák az uszoda medencéjébe. Közölök valamelyik én tehetek. Gyűrött, kopott ftrtoeráígen. Az első tempók..Azok. ; voltak a legnehezebbek. Aztán már hosszában is átúsztam a medencét. Ezt nem lehet elfelejteni, olyan, mint az első szerelem. Az úszóvizsga elől mégis megszöktem. Irigykedtek aztán otthon a falusi pajtásaim. Mert nálunk csak nagy ritkáin, a nyári esőzésefcide- jében, fürödhettünk a pát- kaá Pap-réten- összegyőftetóz- beni Ezen fürdések; után többnyire ki is sebes ©ettünk az esővíztől. Életem első mozija. Gubbasztok, meg sem merek moccanni a nyikorgó székek miatt. Kár, hogy a film címére már nem emlékszem. Csak hagy fehér hattyúk úsznak át órák hosszat a mozivásznon. Ennyi maradt belőle. Egy napon jő« a tevéi: ____ gyere haza kisfiam, n álunk már kezdődik az aratás...” A kötSterftes eSSl soha- i sem tudtam megszökni. Ha . elbírtam volna a kaszät^azt szívesebben csáKBtara volna. Arat most a városi nyár is. Turisták ezrei csattogtatják a fény képezögépeSket, elegáns fitmkamenák znrrog- nak; beállás, diszkrét mosoly. Amott egy fateaí kisgyerek csodálkozik a szökőkút víz-sugarain, s a park öreg gesztenyefájáról tekop pan egy idő előtt beérő vadgesztenye. Idegurul a lábam elé; az ősz nagy barna szeme; Lüktet, lobog, füstöl, hajszol ez a nyár. Vagy csak sürgősebb tett valami Sj honfogfatássa készének a madarak; új honfoglalásra szívem madarai. Pedig már hány, de hány éve itt röpdöstek a Város terei fölötti Keresték AZT a jegesembe rt, AZT a festőt, AZT a tempót. Mindmáig hiába. Ram a késő délutánon antán megtaláltak valamit. Valami elveszettnek bittet! Egy másik jegesem bért, egy másik festőt, egy másik tempót. ... Megtalálták, nett tacRSk, hogy nem veszhetnek el; csak az egyiknek elolvadt már a jege, a másik élmyűt- te a pajtás-szekerét Én meg azóta tetettem az úszó vizsgát fiák. Sxűts László A világ udvara Lesem-az udvar életét, a tavasz kukorit, Köröz a vércse, szétveti kotlos a szárnyait. Lesem az udvar életét, amint már annyiszor, Elszáll a vérszomjas árnyék, elül a könnyű por. Lesem az udvar életét — a macska merte jár? — CsiUau a tört üvegcserép, illatozik a nyár, Lesem az udvar életét, a forgács egyre több, Rossz kútkáván borong a Hold, akár egy úritök. Lesem az udvar életét, lassan oly ismerős. Deres a drót, benyálazta végig a csiga-ősz. Lesem az udvar életét, már délben alkonyul, Füvek emlékén rágódik ketrecében a nyúl. Lesem az udvar életét, visszavonul a tél, , VecUi tavalyi tolláit mindenki, aki él. Lesem az udvar életét, s a tavasz újra int, Megkerülték hát a napot óljaink, tyúkjaink, Körbe járta hát artapot — ház, ifert, kerítés, Ja, Kezdi, elölről életet a Világ Udvara. Lesem kerengő életét, amint már annyiszor, így telt el ifjúságom és így jött a férfikor. Lesem az udvar életét s ha teszek valamit, Úgy hasítom a fát, hogy az engem szintúgy he sít. A MAGYAR MÚLT MOSOLYA ÖrShSs hála A napfény, a tavas!', a myár beleköltözött a búzába; öltözik át a munka már szabadságba, boldogulásba1 Forognak a hű évszalcok, bért, hozamot pontosan hoznak: ahogy az aratás nagyobb, úgy emberiesül a holnap; ember kezében úgy forog nagy kormánykereke a sorsnak. Egy rezzenésnél hála sátánt valahol bennem, valahányszor fölgyújthattam a villanyt, megindult velem a vonat, melegen ehettem az ételt, besuhant egy rég-rátt írásból fejembe egy hű gondolat: folytathatom a születésem. •A tan* MNetaa«rn«M Jelent verse. Bihari Sándor Kenyér Kenyér az aszMIttmtm. zmsm. mjn-a . *!—' — ■ *- ■ /WOGT ,TSSiuiC£SüttXStf'i:'tSS&Rm akkor is, ha a boitbót rreüő, i ki tartja, honnan a- Oszt — otthoni szexmthaetMuéemí, — ÍWvKW* ahogy anyámé nagyanyám szitálta és dagasztotta meg a lisztjét s fűtött alá. A kéziratos gyűjteménynek. amely 1762-ből származik (teljes címe: Nagyenyedi síró HerakHtus és hol mosolygó s hol kacagó Demok- ritus), csak 1943-ban került kiadásra az Erdélyi Ritkaságok című sorozatban. Akkor sem teljes egészében. Írója, Hermányi Dienes József 1699-ben született és 1763- basn halt meg. Nagyenyedi református lelkész volt. A gallus és a francia kibékülés Volt Nagyenyeden 174« tájban egy Fazekas M. Gábor nevűr tanácsbéli, nem gonosz,1 temem- tudatlan ember. Midőn egy városi tréfás, de értelmes ember con- ci vistől (= polgártól) azt kér- dé: — Jő uram, mi jó hírrel bűvölködik kigyelmed? Monda a jádzi ember, ki deákul is értett: — Nem tudok most egyebet, édes Fazekas Gábor uram, hanem azt, hogy a gallusk a franciával megbékéllek. Melyre szólt, a szegény Fazekas : — Hála legyen az Istennek! Ezzel elváltak egymástól örömmel,’ égjük a maga tréfájának, másik a békesség nevének örülvén. k Francia — latinul. Zágoni csepp Zágon nevű faluban hajdan megszállván éjjelre hálni egy úri ember, elküldi inasát a korcsmába ej tel (= régi mértékegység) borért vacsorára. Midőn az inas vitte a bort a szállás felé, találkozik egy vén asszony- nyal, aki megkérdi az inától, hogy mit viszen. Meghallván, hogy ‘ bort, monda az inasnak: — Acki igyam belőle egy cseppet, édes fiam, mert majd meghaló,; szoinjan. Kezébe adta az inas az edényt, és az asszony el nem vette szájától, míg égy cseppig meg nem . itta. Az inas elcsodálkozva mondta: — Anyja! Ördög a lelked! Bár ittál volna egyszer jól, csak egy cseppet ne ittál volna! S visszament a korcsmába, s a maga pénzén mást töltetett a bor helyett. Innen ered némelyek közt eme szó: a zagoni csepp. fi kérkedő borbély Kandó nevű jóforma, ne- kitöít, kérkedékeny, részeges ifjú pápista borbély volt Udvarhely városában, akit nagy bajjal előkerestek, hogy a professzoráén, Szigeti Györgynén. eret vágjon. Mikor érvágó vasát forgatta, igen reszketett a keze, én pedig mondok: — MSt reszket a keze, ha igaz mesterember kekned? Azonban történetből eltalálta az eret, végre bé is kötötte, és néki egy ital bort adtak. Mint valami trésó, kezdett kérkedni: — Hercegeken, hercegasz- szónyokon vágtam én eret, mégis kezem alá szól kelméd, aid ahhoz nem ért! Ezzel eloszlánk orma n. Minthogy akkoriban ott pestis kezdődött, elhagytam azt a várost. A pestis után meglátogattam Szigeti György professzoromat, s asztalnál, ebéd felett, szó esett Kandóról s az érvágásról. Akkor az a professzori ember elbeszélte Kandó cifra halálát, mely e szerint volt. Mirigye szökvén Kandónak, megy Borbé Péterné özvegy menyecskéhez, kinek részeges férje azelőtt kevessei halt meg. Monda Kandó: — Mit izensz uradnak, menyecske. Mert én odamegyek. Mond a siránkozó együgyű menyecske: — Nem tudom, mit izen- jek, hanem mondjon keimed őkegyeimének sok egészséget. — Ebadta bolond asszonya! — mond Kandó. — Hiszen én meghalok, s pokolba megyek urad után. Ezzel szállására menvén lefeküdt, s holtig ivott. Mikor elközelíte halála, lábához tétette a kancsót. s elrúgván, meghalt. (1762) sütötte a kemencében; s r . tikiét ahogy apám, nagyapám ehetette s learatta még a búzát s Lator alá, a vízmalomba vitte őriem — aként szeretem, eszem, ahogy a futkosás rétjei éhséget adtak nekem; pedig, anyám, nagyanyám hol van a dagasztó kéz? Föld alatt És, apám, nagyapám, hol van a kaszáló kéz? Föld alatt De a fiatok ittmaradt. Eszi most a bolti kenyeret, mit hat napon át meg rímei révén maga keresett; s miről csak egy címke mondhatja meg, hogy ki — melyik névtelen üzem és brigád sütötte meg mindennapi kenyerem, s hogy ki vetette el aratta le s őrölte meg, — név szerint, személy szerint nem tudom sose, — egy tudott ország kering köröttem földjével, gépeivel s karjaival, hogy ide, mint kit családtagnak fogad el, a kenyerem letegye, s én vágyamig érzem is- át, kenyér ize, ereje teremt országot bennem s föld tenyerén egy emberi végtelent. Itt, Európa legközepérr, a Duna—Tisza táján immár közel teljes ezer éve, ha az érlelő nyár után, a szüretelő ősz előtt augusztus hónapjának második felénél tart a naptárral számolható idő — a nemzedékek és évszázadok örökítette emlékezetben mindig újra-újraúgy lép elő az államalapító, a szép emlékezetű, a kérlelhetetlen, meg nem alkuvó Ar- pád-nembéli Géza fia István, ahogy Shakespeare színpadán olykor-olykor megjelenik egy kísértet, hogy valami nagyon fontosra emlékeztessen. .— István szelleme évről évre figyelmezteti azokat, akik itt itthon tudják magukat, hogy legyenek olyan következetesek enma- gukhoz, amilyen következetes volt ő, akinek művét rontottuk vagy javítottuk áradó évszázadokon át, de akárhogy rontottuk, akárhogy javítottuk, arról a Műről volt szó, amelyet egy elszánt és felettébb teendőit értő nemzedék élén ő valósított meg. Legegyszerűbb, legáltalánosabb értelmű, de talán legkevesebbet mondó fogalmazásban ezt a müvet a Magyar Államnak nevezzük. A jogász és a politikus elme nem is nevezheti másképpen. Valójában azonban az a Mű vagy ha tetszik tár- sadalmi-iélektani létforma, amelynek erkölcsi parancsaira vagy még inkáob teendőinek tudatosítására István szelleme figyelmeztet, esu- pan közjogi formáját tekintve: állam. Mar csak azért is több a közös erkölcsi feladat, mivel az állam, amelynek intézményes keretén belül ro ránk feladatokat a változó körülmény ű lét, időről időre igen változó tartalmú. Hiszen már a kései Árpádok ábrándos vagy gyakorlati -érzékű imézményíor- málóinak (II. Endrének, a hazai feudalizmus utópistájának vagy IV. Bélának, a bűnös hibákon okulni képes mindent újjáépítőnek) magyar állama már nagyon i-s különbözött István, László, Kalman, III. Bela még merőben másféle jogeszménvű es jogrendű földesúri — az en ifjú jogtörténész korom- oan ügy mondtuk: patrimo- nialis -— királyságától. Megint másféle volt a szolid Anjouk és a kalandor-játékos humorral bűnöző Zsig- mond franciásan nyugati modell»: hűbéri állama, s mindezektől merőben különbözött Mathias Coryinus, azaz „Mátyás az igazságos” polgárosodást, sőt majdani felvilágosodást, állampolgári méltóságot előkészítő pompás reneszánsz magyar állama. Utána pedig... Hiszen Mohácstól kezdve a Magyar Állam ábránd. Vagy politikai program, vagy szabadHegedős Gén István király szelleme-----------------------------. S z&szai Károly rmjE»
