Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
Ünnepség Kaposváron Hímzés — t&hérb&n Dombra kapaszkodunk, hosszú völgyről leereszkedve. Kilométereket robog az autó anélkül, hogy a motor használódna. Koppány völgyeben járunk. Andocsnál az út balra í'ordul, így érünk Karúdra. Az általános iskola falán két tábla emlékeztet arra, hogy 1881-től csaknem egy esztendeig itt tanított Gárdonyi Géza, s ki ne hallott volna arról, hogy Kodály Zoltán, akinek századik születésnapját ebben az évben ünnepeljük, szintén megfordult e faluban és 1934-ben jelentette meg híres gyűjteményét, a Karádi nótákat. A kétezer-háromszáz lelkes községet Kovacsik Lajos tanácselnök mutatta be. Kévés község mondhatja el magáról, hogy lakosai otthoni munkahelyükön is megtalálják számításukat, alig Uz-tizenkét ember keresi máshol a kenyerét. A termelőszövetkezetben, s a Május 1. Ruhagyár karádi telepén, az áíesz papír- es műanyagüzemeben foglalkoztatják a falu lakóinak zömét. A Koppány völgyéből is sokan járnak ide dolgozni. Új uiat építenek« a csaknem kétmillió forintból egymillió-hatszázezer forintot a község áldoz a jobb közlekedésre. Készül a művelődési ház felújításának a terve is, erre hal-hétmillió forintot költenek. 1983-ban szoi- gáltatóházzal gazdagodik a község. — Milyen szerepet szánnak az új tájháznak? — kérdeztem Kovacsik Rajostól. — Hagyományainkra büszkék vagyunk; sokan összefogtak a faluban, hogy minél szebben rendez ZUK be a gyűjteményt. A hivatali helyiségben az asztalon előttünk egy tucat hímzés. — Ezeket most hozták az asszonyok, hogy a tájház- nak ajándékozzák — mutat, rájuk a tanácselnök. — Herk Mihály nyugdíjas pedagógusunk is a múzeumnak ajánlotta föl értékes gyűjteményét. Miska bácsi a község történetét írja. A tájházat átadtuk a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának, ők rendezték be. Az idegenforgalomra is számítunk, hiszen a Balatontól mindössze tizenhét kilométerre vagyunk. A tanácsházzal szemben vásároltak egy parasztházat. Sokat kutatott a faluban Lantosné dr. Imre Mária is, a pécsi múzeum néprajzosa, aki a padlásról, múzeumi' gyűjteményből „löiébresz- tett” tárgyaknak otthont adott. — Előrebocsátom, nem a legszerencsesebb házra esett a helyi tanács választása, amikor úgy határoztak, hogy iájháznak megvásárolják ezt a portát. Vannak ennél sokkal szebbek, nagyobbak is. Nagyon hiányzik a gazdasági udvar és egy ilyen épületegyüttes. Egyébként hagyományos parasztházban járunk, a műemiekvédeiem tette rendbe, hogy tájhaznak rendezhesse be a múzeum. A tájház két szobából és egy füstöskonyhából áll. — Karódon érdemes volt még gyűjteni 1982-bon is? — Csodálatos régi bútorokat találtam, sokszor siralmas körülmények között. A ládákból szinte kimeríthetetlen a választék. Intarziás ládát is mentettem meg a pusztulástól. A festett ládákat, sajnos, még nem mutathatjuk be, mivel nagyon sok restaurálni való van rajtuk. — Karádről a legtöbb embernek a sajátos hímzés jut eszébe. Itt is szép számban látni. Talán a legértékesebb része ez a kiállításnak. — A szomszédos községekben is elterjedt a fehér hímzés, de a karádi mindtől különbözik. Itt gazdagabban variálták a díszítést, mint bárhoi máshol. A harmincas években itt élt Tauítner Ilona, aki fölfigyelt a karádi Gyermekszemem friss-élű csillagfénye az arcodon, mely megidézhetetlen a város gépkocsizajos forgatagában, a modern élet kényelmes vagy kényelmetlen összkomfortjában, a sietés lázában. Halk, augusztusi naplementék bölcsessége, port kavaró gulyák komótos ballagása, lócán szótlankodó öregek tűnődő pipafüstje — a falu alkonyati lelke ringatja a te arcod, nagyapám. Hazajöttem a faluba, a te faludba. Az utak, amelyeket ötven esztendeig tapostál, elvezettek a hársfaillatú temetőbe, ahol a dülöngélő keresztek — ott leghátul, csaknem a kerítés mentén — valaha még együtt kántálták veled a halotti zsoltárt. Aztán téged is kiénekeltek a böjti szelek, és sírkőre írták a nevedet. Megvallom, engem más temetők hervadtvirág-illata megfélemlít. Az egymás sarkára taposó eszelős évek ré- misztenek (hisz oly sok még a tennivalóm, a tervem), s a halál megvétózhatatlan, megdönthetetlen hatalma a tiszavirág-életű emberi szíveken ... Itt, a te falud temetőjében békén hagynak a félelmek, s szinte úgy érzem most, hogy az én tüdőmből száll a sírok fölé a hárslomb illedelmes sóhajtása. Itt nem izgat testem gyarlósága, nem keserít sok-sok megvalósítgére. Gyűjteni kezdte ezeket a munkákat, majd gondoskodott kötetben való kiadásukról is. Neki köszönhető, hogy nem halt ki a karádi hímzés. Érdekességként jegyezhetjük meg: ritkán készítettek maguknak hímzést a karádi asszonyok, annál. inkább törődtek azzal, hogy a férfiak minél csinosabban járjanak. A tájház — pontosabban: falumúzeum — a századfordulói Karádot mutatja be a látogatóknak. A községben szép számban található iparosok sokféle termékkel ellátták a lakosságot, voltak itt fazekasok, takácsok, s különösen szép kályhákat készítettek. Egy ilyen szemes kályha is látható a „szép szobában”, amely arról árulkodik, hogy Andocs sincs messze Karádtál... A tájházat az új kenyér ünnepe alkalmából avatják föl. hatatlan álom, torzóvá kény- szerített müvem, kibicsaklott tervem, mert te vagy a közelemben. Tudom, ha e helyütt hullanának rögök tehetetlen dühömre, a szomszéd sírban megszólalnál, és megmagyaráznád a halált. Rég porladó iskolamester őseid egyszerű, de cáfolhatatlan érveivel megbékéltetnéd kedvenc unokádat a sorsával, köznapi életművedre hivatkozva igazolnád a hozzád hasonló névtelen alkotók halhatatlanságát. A hangod mágikus ereje nyugalommal töltene el, mint ötéves koromban ... Ugye, hogy dühöngtem, makran- coskodtam a nyári almafa alatt, annál az esőverte,szú- rágta asztalnál?! Könnyel dacos szavakkal tiltakoztam: „Ne taníts írni, olvasni, számolni, hanem csúzlit csinálj, és csontnyelű bicskáddal ostornyelet vágj a mogyoróbokorról,” Eres kezedben egy pillanatra megállt a mindig tűhegyes ceruza, azután mondtál valami csakis benned csírázott, élt, majd veled pusztult varázsszót, s én. megbűvölten hagytam, (Folytatás az 1. oldalról) hogy ezután is így vegyenek részt a mozgalmi munkában, a lakóhelyek önkéntes szépítésében, gyarapításában. Ezután Rostás Károly ■megyei elnök átadta a kitüntetéseket. Elsőnek a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét, a népfrwitmozga- lomban kiemelkedő munkát Alkotmányunk ünnepe alkalmából tegnap délelőtt alkotói, művészeti és köz- művelődési dijakat adtak át a megyei tanács székházéban. A bensőséges hangulatú ünnepségen megjelent Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára. Sarudi Csaba, a megyei tanács általános elnökhelyettese bevezető köszöntőjében hangsúlyozta: — A lelkes munkának, a közösségért vállalt fáradozásnak, a tevékeny életnek sokféle elismerése létezik hazánkban, amely méltó módon juttatja kifejezésre népünk vezető testületéinek, irányító szerveinek megbecsülését. Somogy megye Tanácsa 1976 óta minden évben ilyenkor osztja ki azokat a díjakat, amelyekkel jelképesen is ki akarja nyilvánítani elismerését azon egyéniségek, személyiségek munkája iránt, akik megyénkben vagy So- mogyhoz kötődve átlagon felüli, követésre méltó teljesítményt nyújtanak. Ezután részletesen méltatta a kitüntetettek kiemelkedő tevékenységét, majd átadta a díjakat. Alkotói díjat kapott: Vörös Karoly, a történettudomá- n/ok doktora, aki Somogy helytörténeti kutatásait tudományos előadásaival, gazdag tapasztalataival hasznosan segíti. Első ízben alkotói közösség is kiérdemelte ezt a díjat: a Somogy megyei Növényvédelmi es Agrokémiai Állomás 28 fős kollektívája — tudományos munkájáért, a legújabb eljárások gyakorlati alkalmazásáért. Dr. Varga Ferenc, a Siófoki Kórház és Rendelőintézet igazgató főorvosa az egészségügyi alapellátás integrációját megszervező, kiemelkedő tevékenységéért. Művészeti díjat vehetett át: Goszthonyi Mária festőművész és keramikus egész életművéért; Raksányi Lajos nyugalmazott középiskolai tanár képzőművészeti munkásságáért; Illés Gyula és ifj. Szabó István szobrászhogy írástudóvá avasson a nyár végi délután. Aztán készítettél nekem csúzlit is; veszettül áhított csontnyelű bicskáddal vágtál ostornyelet is az udvar sarkában hűvöslő mogyoróbokorról, és ökölnyi vasdarabbal feltörted a sárgabarack magját, mert a belsejében kedvemre való csemege rejtőzött. Közben, mintegy mellékesen, az egyszeregyet kérdezted, s én, hogy bosszantsalak, csak azért is rosszat válaszoltam, te pedig a megérdemelt pofonok helyett törékeny mosolyt adtál, s a fejedet csóváltad türelmesen. Azután megint öröm .,. Kalapácsomat elvittük a bognárhoz, hogy új nyelet faragjon neki. A bognár öregember volt. Te mégis tegezted, s ő téged tanító úrnak szólított. Elüldögéltél a fenyő- és enyvszagú műhelyben, egykori tanítványod szerszámai, álmai között. A faluban, ha görcsös sétabotoddal végigkopogtál az utcán, az emberek tisztelettel köszöntöttek. Te mindenkiről tudtad — a fekete kendős nénikékröl is —, hogy milyen tanuló volt iskolás korában. végzőknek. Langó József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa, Nfolnár László csurgói gimnáziumigazgató, nagyközségi népfrontelnök, Pilipár Ferencné nyugalmazott községi tanácstitkár, somogy- döröcskei népfrontelnök, Tóth István, a Kaposvári Villamossági Gyár főkönyvelője, a Hazafias Népfront művészek a nagyatádi szobrász alkotótelepen kifejtett munkásságukért, művészetpolitikai és szervező tevékenységükért. Közművelődési díjban részesültek: Pintér István po- gányszentpéteri autóbuszvezető több évtizedes honismereti ■ tevékenységéért; Frang József marcali könyvtárigazgató csaknem három évtizedes munkásságáért; és Leskó László, a Somogyi Néplap főmunkatársa, közművelődési, szociográfiai, színház- és filmművészeti írásaiért, kritikáiért, elkötelezett, másfél évtizedes munkásságáért. Az ötvenes évek végén néhány évre kénytelen volt feladni függetlenségét, és 1963-ig a helyi tsz pincemestere volt — olvastam a kertészeti szaklap legutóbbi számában. A riport alanya egy nagy tapasztalatai, szakmáját rajongásig szerető soproni szőlősgazda, aki a legfrissebb tudományos kutatások eredményeinek ismeretében, számos kísérletezéssel, újítással ér el figyelemre méltó minőségű és mennyiségű termést Nem tudom, milyen adottságok, körülmények álltak rendelkezésére, amikor a szövetkezet szőlőjét rábízták. Ismerem a közös gazdálkodás hőskorát Tudom, hogy nem voltak ideálisak a lehetőségek ahhoz, hogy bárki nagyüzemi körülmények között gyorsan bizonyíthassa kivételes hozzáértését. A soproni szőlész nyilván türelmetlen volt nehezen szakadt el egyéni gazda mivoltától, amelyben a maga ura, munkájáról nem tartozik számadással senkinek. Kortársai közül nem egyedül volt „kénytelen feladni” függetlenségét. Társadalmi, gazdasági körülmények játJíem szóltál gonoszkodó csínyeimről az anyámnak, s az ünnepi melasztortából a neked járó szeletet félretetted délutánra, falánk, akaratos unokád részére. S odaültél a vedlett harmóniámhoz is, hogy kívánságára karácsonyi dallamokat muzsikálj, pedig negyvenévi kán- torság után megfogadtad, hogy soha többé nem nyúlsz a billentyűkhöz. Akkor már mindent s mindenkit értettél. A kezedbe kapaszkodtam: bekecsed alsó szegélyéig sem értem (meg most is törpe vagyok nagyságodhoz képest). Hasonlítani szeretnék hozzád. Azt mondják, örököltem egy-egy mozdulatodat, a fejtartásodat, s arcom vonásai közül néhány a tiéd. Most, ha élnél, bizonyára írásra buzdítanál, hogy illőn búcsúztassam születésem hónapját, augusztust. Csontnyelű bicskáddal kihegyeznéd ceruzámat, s a kéziratpapír mellé odakészítenél egy mosolygó körtét is. Mint néha álmomban, egy szúrágta udvari asztalnál Írnám a cikkemet, te pedig csendesen tennél-vennél körülöttem. Azután kannát fognánk, és szép-szelíd léptekkel kiballagnánk a temetőbe, hogy megöntözzük nagymama sírján a virágokat. Szapudi András megyei pénzügyi eüenSrző bizottságának elnöke ezen az ünnepségen vette át a kitüntetést, Simon Ernő las zári tsz-brigádvezető, községi népfrontéi nők pedig a Hazafias Népfront budapesti székházéban kedden tartott ünnepségen. A Kiváló társadalmi munkáért emlékplakettot hét brigád kapta meg. Közülük ezen az ünnepségen vette át a BVG tabi gyáregységének Lenin, a barcsi 18. számú gyógyszertár Egyetértés, a nagyatádi Gedka-szeoáziEdi- son szocialista brigádja, s helyi ünnepségeken adják át a balatonszentgyörgyi 2. számú téglagyár Latinca Sándor szocialista brigádjának, a Sefag csurgói gyára Bárjfci Donét brigádjának, a bog- lár-lellei költségvetési üzem kollektívájának, valamint a marcali 522. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollektívájának. A Kiváló társadalmi munkás jelvényt 14 kollektíva, 101 személy kapta meg az idén. A kitüntetési ünnepség Varga Károly megyei titkár zárszava után a Szózattal fejeződött be. szottak közre abban, hogy a tehetséges embereknek új környezetbe illeszkedve más, szokatlan és sokkal nehezebb feltételek között kellett érvényesíteniük tudásukat, hasznosítani tapasztalatukat, kibontakoztatni alkotó erejüket, képességüket. Mint ahogy soproni sorstársuknak, egyiküknek sem volt köny- nyű a helyzete. Bizony, maguk sem bíztak mindig a bővülő lehetőségekben, a gyors fejlődésben — és talán önmagukban sem. Mégis közülük kerültek ki — egykori szabókból, asztalosokból, magángazdálkodókból — a nagyhírű ipari és mezőgazdasági szövetkezetek elnökei, középvezetői. S elsősorban nekik köszönhető, hogy tsz-ek, ktsz-ek a reméltnél gyorsabban váltak életképessé és tettek a szocialista gazdaság fontos, sőt meghatározó tényezőivé. Hihetetlen nehézségeket legyűrve találták meg önmagukat az új követelmények között is. És amit addig szű- kebb környezetük elismerését kiváltva kicsiben csináltak, azt megpróbálták nagyban végezni, más méretekhez alkalmazkodva megvalósítani elképzelésüket. Kétségtelen, hogy céljaik eléréséhez nem volt elég a még oly alapos, frissen tartott tudás, a több évtizedes tapasztalat. A további, merőben új ismeretek — természetesen munka melletti — megszerzése elkerüihe- tetlenne vált, miként olyan tulajdonságok kifejlesztése is, mint az irányitási, szervezési készség vagy a folyamatokban, társadalmi egészben gondolkodás követelménye, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Jó néhány, szép reményekre jogosító páiya nem teljesedett ki, mert vagy a körülmények túlságosan kedvezőtlenek voltak, vagy a személyiség valamely hátrányos vonása okozott kisiklást. De társadalmi méretekben a tudás, a szakmaszeretet, az ügyesség, az új iránti fogékonyság, az alkotásvágy az új körülmények között is utat tört és magasabb szinten teljesedett ki. Ezért, bár tisztelem a soproni szőlősgazdát hozzáértéséért, valóban csodálatra méltó szőlőkuiturájaért, becsülésem inkább azoké, akik nemcsak néhány évre adták föl függetlenségüket. Hanem egy életre elkötelezték magukat szakmájuk nagyüzejni fejlesztésére. S vallatták, hogy örökölt tulajdonságukat és szerzett tudásukat, tapasztalatukat szélesebb körben, egy-egy közösség boldogulására hasznosítják. P. L. hímzés szépségére, jelentóséBoranyi Barna Naplójegyzet NAGYAPA DÍJÉT« ß MEGYEI TüMáCSOH Feladott függetlenség Emlékező ház
