Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
Ak acél visszaüt Budapesten a Népstadion és az új Budapest sportcsarnok közötti területen fölépült a Hotel Stadion, a Hungarhotels négyvennegyedik szállója. Az 530 millió forintos létesítményben 379 kétágyas szoba és tíz lakosztály várja a vendégeket. Példaadás ásóval, lapáttal A délutáni gyorshoz siettem a pályaudvaron. A szerelvényt néztem, nehogy elmenjen az orrom előtt. így épp csak észrevettem, hogy vagy húsz ember ás valamit a vágányok mellett. Alig hagytam el a csoportot, amikor valaki odakiáltott: — Mi az, már észre sem veszed a dolgozókat? Hátrafordultam, s akkor ismertem meg az üzemlő- nökség párttitkárát. BeöTö- zott munkasruhába. úgy ásott a társaival együtt. — Társadalmi munka . . . •lőhetsz segíteni te is — jegyezte meg tréfásan. Néhány hónappal később ismét találkoztunk. Ahogy ott ültem az irodájában, láttam, valami csomag van az egyik széken. Megkérdeztem, hogy mi az. — Viszem haza a mun- kasruhamat... Ebben láttál a múltkor, ott kint Társadalmi munkában fektettük le a vízvezetékcsövet a szerelvények vízzel vaió feltölté- sehez. A példamutatás ion- tus ahhoz, hogy a társaim is szívesen csinálják — magyarázta Molnár PáL Egyetértettem, hiszen 'sokfele megfordultam, ahol másmás megfogalmazásban ugyan, de ezt mondták el. A legnagyobb lendítőerőnek számít, ha a tanácselnök, a nepfronttitkar, a párttitkár ott dolgozik a többiekkel, Valamelyik német állítólag a levegőbe lőtt. A magyarok- kihatráltak az ajtón, de addigra már kint is összegyűltek néhányan, s újból be akartak nyomulni. Ogy látszik, akkor lőttek megint a németek ... és már nemcsak a levegőbe . . . Szerencsére több sebesülés nem történt. A sebesültet, miután megnyugodott, fölvezettük az az egyik padlásra, bezsúfo- lodtunk a többiek közé. Felháborodva tárgyalták a katonák az eseményt, a németek embertelenségét. Elkeseredett kifakadasok hangzottak el: amikor virágot ültetnek, régi épületet . bontanak, járdát vagy'utat építenek, a környezetet csinosítják. ' Sokat hallottam erről, amikor dr. Nagy Sándor országgyűlési képviselőt elkísértem Kaposvár cseri városrészébe. Az ottani párt- szervezet és a népfrontbizottság vezetői személyes példájukkal ösztönzik a lakosságot, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a közhasznú munkákban. Ahogy mondták, ismerik őket annyira: fél óra alatt szetfutna a híre. hogy X vagy Y nem fogott szerszámot. Akkor pedig nem csatlakoznának újabb csapatok a már csákányozó, ásó cseriekhez. Ez persze nem egyedi példa Kaposváron. Elsősorban a peremkerületekre jellemző, bár az utóbbi időben már a belváros is megmozdult, az új lakótelepek is kiveszik részükét a társadalmi munkából — még ha nem olyan aranyban is, mint a donne- riak, a cseriek, a Vörös Hadsereg útjának környékén elök. Fontos-e a tanácstagok, a különböző vezetők péidamu- ta'tása? A gyakorlat bizonyítja, hogy igen. Az alkotmány rögzíti az állampolgárok köteless,egeit, s ennek sorában az is ott áll: mindó- jük alapvető kötelessége az — Miinek hoztak minket ide? — Ki az ellenség: az orosz vagy a német ? Később valaki felszólt, hogy, a csapat egv része továbbindul, állítólag 2-J-3 km-re van egy másik falu. Reggel, szokás szerint, az élelemszerzés volt az első. A társaság szétszéledt, de később sem tartotta , össze senki. Nem vártak egymásra az emberek. Elindultak egyenként, csoportosan. Mi négyen : a két géppuskás meg a sebesült — Vincének hívták — együtt indultunk tovább. Borult volt az ég, s mintha mérséklődött volna a hideg. Vagy hozzáedződtünk már. Vincének fájt az oldala, de nem nagyon panaszkodott. Jól bírta a gyaloglást. Sebesülése nem okoország gazdasági erejének fokozása. Ez a termelő tevékenységre is vonatkozik, meg a társadalmi munkára is. Jól tudják ezt az emberek. A megvalósításhoz i azonban sokkal lelkesebben állnak hozzá, ha a tanácstag vállalja például a szervező szerepét, s ő maga is velük dolgozik. * Jó példaként emlegetik a nyugdíjas Jobban János tanácstagot, aki igen sokat járt a városi tanács szakosztályainak nyakára, aztán a lakókhoz'. Mindenki megértette» hogy saját hozzájárulás és a közösen vállalt munka nélkül egyelőre nem lehet utat építeni a Kapós- rét soron. így nem volt nehéz megnyerni az embereket. S a tanácstag mindenhol megjegyezte, hogy ő is ott dolgozik majd velük. Így aztán az összefogás réven kész az útalap, most War a városgazdálkodási vállalat következik a burkolat elkészítésével. Ez sem egyedi példa, hiszen á tanácstagok máshol is, így a Rózsa utcában, a toponári városrészben is szerveztek így útépítést. A példaadásra ezután még nagyobb szükség van, éneikül elképzelhetetlen a környezetünk gyarapítása. Csak legyen mindig, aki a munka élére álL L. G. zott komolyabb vérveszteséget. Ragaszkodott hozzám. Azt mondta, nagy szerencséje van, hogy mindjárt orvosi ellátásban részesült. Szegény azt hitte, hogy hamarabb gyógyul a sebe, ha orvos mellett baktat ebben a pusztasagba.n. A következő faluban, amely valóban nem volt messzebb 2—3 kilométernél, már nem találtuk a többieket. Azok is fölkerekedtek reggel es továbbmentek. Úgy határoztam, hogy tekintettel Vincére, itt pihenünk egy keveset, tüzet rakunk, megmelegszünk. Talán ennivalót is találunk. A tarisznyában volt ugyan még egy kevés lóhús, de igyekeztünk mindig tartalékot is beszerezni. Az elmúlt napokban nem találtunk elhullott lovat, most sem jártunk szerencsével, megsütöttük hát a maradék húst, s répát ettünk hozzá. Aztán ültünk a tűz körül és havat olvasztottunk! Négyórás pihenés után indultunk tovább. Az előző napon megszervezett magyar egység tehát szétoszlott. Legalább is mi csak négyen maradtunk, s másokat sem láttunk a tegnapi csapatból. A németek sem mentek már zárt alakulatban, viszont a hátukon cipelték a felszerelést, pokrócot, hátizsákot, kulacsot, - csajkát stb. Talán a felének vdit fegyvere. Nekem meg volt a pisztolyom, bár fölöslegesnek tartottam, — Mindannyiszor meglep, hogy az újításokról szóló újságcikkekben milyen sok a kálváriáját szóvá tevő, sértett ember. Legtöbbjük az elmaradt újítási díjat pa-- naszolja, mondván: elment a kedve az egésztől... Nem hiszek abban, hogy ha több a pénz, több a lelemény, s abban sem, hogy egy jó szakember szándékosan magába fojtja az ötletét. Az öreglaki Állami Gazdaság műszaki szakemberei második 1 eve dolgoznak egy módszeren, amelynek segítségével kiselejtezett mozdonylaprugókból állítanak elő ekevasat, az újonnan vásárodnál Í30—40 százalékkal olcsóbban. Egy — darabonként több mint 1200 forintba kerülő — gyári ekevas átlag 20 hektár fölszántása után megy tönkre. Az öreglaki gazdaságban évi - 80 ezer forintot költöttek az elvásott vasak pótlására. Részlet a Mezőgazdasági Technika című szaklap idei 5. számából: ..A méretre szabott laprugóból nagy teljesítményű pneumatikus kalapáccsal, egyszerű felhevítéssel készül a szántóvas. Az anyag, minősége és a kovácsolás technológiája biztosítja a kiváló minőséget élfelrakás nélkül is .. . A MÁV- val kötött szerződés alapján hosszú időre biztosított az alapanyagellátás, kapacitásuk pedig évi 20 ezer darab ekevas gyártását teszi lehetővé — A lap az 1KR tavalyi újítási kiadványának szövegét vette át. Mindebből már semmi sem igaz — tájékoztatott Dücsö Csaba, az öreglaki Állami Gazdasag fiatal gépészmérnöke. — Nem kovácsoljuk, hanem marjuk a rugókat, élbevonatra igenis szükség van, a gyártás pedig ma is csak terv. A szaklap soraiból úgy látszik, a jó ötletet már követi a gyártás. Valójában e kettő között sok buktató és a zsákutca. Talán ismeri a játékot, amikor egy szó betűit cserélgetve egészen más szót kapunk. Így lesz például az egérből ökör... Ehhez hasonlít a mi ekevasunk kétéves története. A gazdaság igazgatóhelyettese, Andreka István említette először, hogy az egyik nagyüzemben hagyományosan laprugóból állítják elő az ekevasat. Tart István fődiszpécser talált megfelelő aiapanyagbázist, Kovács József, a gazdaság korábbi főmérnöké a gyártás technológiáját dolgozta ki. Végül is használni nem volt szándékom. Gondoltam is, hogy eldobom, de az éjszakai incidens óta jobbnak láttám megtartani. A magyar katonák között hamar elterjedt a hír, hogy az oroszok a fegyvertelen magyar honvédeket nem ejtik fogságba, hagyják őket futni. Érthető hat, hogy akinek még volt fegyvere, igyekezett megszabadulni tőle. Délután egy ' repülőgép jelent meg a menetoszlop felett. Sokan fedezőket kerestek, lefeküdtek a hóba. árokba, bombatölcsérbe, mások mentek tovább. Kevesebben maradtak az úton, könnyebb volt menni. Mi sem zavartattuk magunkat. Amikor azonban sivítani kezdtek a bombák, mégis csak hasra- vágódtunk. A bombák távolabb, a mezőre estek, s nem okoztál; kárt. Később ez még kétszer megismétlődött. Lehet, hogy ugyanaz a gép fordult néhányat. Csak kis bombákat hozott, s nem tudott vagy nem akart pontosan célozni. A szovjetek nagyon jó! tudták, hogy hol vonul a szétvert sereg, de fontosabb taktikai célokra összpontosították erejüket. Sztálingrád óta vaiószínüieg mar annyi foglyot ejtettek, hogy nem tudtak velük mit kezdeni, csak gondot okozott volna etetni, terelgetni, őrizni minket is. (Folytatjuk.) ez az ötmilliós beruházást igénylő terv nem valósulhatott meg. Maradt a hagyományos kézi kovácsolás ... — Az ötvenedik ekevas gyártását megünnepeltük. Azután rá kellett döbbennünk. hogy a mozdonyrugóból ki lehet verni 50-et, talán százat is, de húszezret semmiképp. Az acél kéményen visszaüt. Az ember tartósan nem bírhatja. Üj úton kellett elindulnunk. Buzánsz- ki Géza esztergályos alakította ki a marás célgépét, jómagam az élfeirakás megoldását kaptam feladatul. A máshol használatos „élkefémet” alig lehetett fölhordani, ráadásul 120 forintba került egyetlen él bevonása. Végül sikerült találnom egy tizedannyiba kerülő, jól hegeszthető anyagot... ■a A gazdaságban e héten próbálják, ki a saját gyártású ekéket. Az IKR-nél és a Gépkísérleti Intézetben már dolgoznak az öreg laki „szántóacélok”. — Voltaképpen kinek az újítása ez? — Láthatta, hogy pusztán a marás megoldásához is újítások sorára volt szükség. Csapatmunka ez, így hát egyszerűbb azt mondani, az öreglaki gazdaságé az újítás. — Kapott-e már az ötletéért bárki újítási díjat? — Senki, de nem is találkoztam olyannal, aki erről kérdezett volna. Az újítási díjat egyébként az alkalmazás majdani haszna alapján lehet kiszámítani. Az embereket jobban izgatta, hogy annyi kudarc után keresztül tudják-e vinni a megoldást. Űj, kiegészítő ipari tevéA semmittevés, a kényszerű tétlenség megkeserítheti a nyugdíjasok életét. Furcsa, ellentmondást sejtető megállapítás, de tény: az így eltöltött napok hossza bbakká válnak, az élet viszont rövidebbé ... Érdekes vizsgálódás zajlott le a közelmúltban a marcali járás néhány 1 tanácsának közigazgatási körzetében: népi ellenőrök — vöröskeresztes és népfrontaktívák közreműködésével — kérdőíveken kértek választ idős emberektől, s a 486 értékelhető íven kapott válasz igen elgondolkodtató képét adott- A megkérdezetteknek csaknem 45 százaléka 70—80 éves, több mint 12 százaléka pedig nyolcvan év fölötti kori ért el. önvallomással fölérnek válaszaik, s oly sok mindenről beszelnek ... Például alig több mint négy százalékuk dicsekedhet kifogástalan egészséggel; több mint 55 százalékuk tartja kielégítőnek, s csaknem 41 százalék rendszeres orvosi kezelésre szorul — közülük huszonkilencen fekvő betegek. állandó ápolást igényelnek. Az adatokból kitűnik, hogy a megkérdezettek közül jó- nehanyan még dolgozgatnak, hiszen egészségük, erejük, lehetővé teszi. Esetleg a munkahelyükön is vállalnának ezt-azt, ahonnan nyugdíjba mentek, ha igényt tartanának ráj uk. A fölmérés azonban azt mutatja, hogy a nyugdíjasok és a volt munkahely között nincs rendszeres kapcsolat, az érintkezés a legtöbb esetben egy-egy rendezvényre szóló meghívásra korlátozodik csupán. Száznyolcan ugv nyilatkoztak, hogy néha belátogatnak ugyan a volt munkahelyükre. am nem érzik, hogy hosz- szú évtizedek alatt szerzett szakmai hozzáértésükre igényt tartanának', hogy tapasztalataik átadásara különösebben szükség volna... kenységet kívánunk alapozni e termékre, ellátva olcsó ekével valamennyi IKR-tag- gazdaságot — Nem félnek, hogy ellopják az ötletet? — Különféle laprugókból sok helyen készítenek saját szükségletre ekevasat, de egyikből sem lett „termék”. Aki versenyre akar kelni, hamar tapasztalja majd, hogy a célig az acél sokszor visszaüt... — Mi lesz, ha elfogy a selejtezett laprugó? — Akkor rendelnünk kell Diósgyőrből. — Csakhogy így elvész az a megtakarítás, ami a hulladékanyag fölhasználásából származik. — Igen, de egyben egy csomó költséget is lefaraghatunk, ha majd nem 1,3 méteres, erősen edzett - rugóból kell kialakítanunk a 65 centis ekét... Dücső Csaba elmondta, hogy müanyagüzemük közössége ugyancsak másfél évi „egér—ökör játékkal” hidraulika csővégelő gépét szerkesztett — Hetek óta veszekszem* velük: írják le néhány sorban, és adják be az újítást Mindig azt válaszolják, még nem tökéletes, még dolgozunk rajta... A kombájno- sok sem adták be egyszerű, de hasznos újításukat. „Minek ide papír? Egyszerűen nem tudtuk elnézni, hogy foJ lyik a szem.” Ugyan mi formálja Ilyenné ezeket az embereket? Alighanem ez az Öreglaki Állami Gazdaság legnagyobb „újítása”. Bíró Ferenc öregek A magukra maradottak, a hozzátartozók nélkül élő idős emberek elsősorban volt munkahelyüktől várnának — okkal — a megértő' támogatást, a rászorulók jelentős része azonban ezt nem kapja meg. Erről is beszélnek a kérdőívek kitöltött rovatai! A 486 megkérdezett közül 107 válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy érdeklődtek-e nyugdíjasévei alatt hogyléte, életkörülményei felől. Hetvennyolcán munkahelyi segélyben is részesültek. Kéí- százhatvankét nyilatkozat v - szánt sok tanulsággal szolgál: arról tanúskodik ugyanis, hogy a megkérdezettekre a volt munkahely egyáltalán nem Start igényt, sorsuk felöl egyszer sem érdeklődtek — „leírták” őket... Jó — mondhatnánk —, a számok, a megállapítások a megye egyetlen járásában is csupán néhány község idős lakosára vonatkoznak. ne vonjunk le belőlük általános érvényű következtetést. Tapasztalatok — helyszíni beszélgetések, öregek napközi otthonaiban tett látogatások — szólnak viszont amellett, hogy tágítsuk a problémakört, a gondok ugyanis korántsem csak az említett köz- igazgatási területen nehezítik az idős emberek sorsát. Aligha valószínű, hogy ha tízszer, százszor ennyi kérdőívet töltetnénk ki hasonlói korú és szociális helyzetű „alannyal”. szembeötlő arányeltolódást tapasztalnánk-e az iménti adatokhoz képest... A munkában töltött évtizedek után jólesik a pihenés — higgyük el, hogy a módjavai végzett munka is lehet pihentető, napokat tartalommal megtöltő és éveket meghosszabbító tényező. S ezt a „medicinát” nem gyógyszertárban adjak, hanem a munkahelyen. Amikor a nyugdíjba vonuló dolgozót búcsúztatják. „Leírták” őket... Tennivágyó — tétlenül II F.
