Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-29 / 176. szám
Hegyed évszázada a békés munkáért Ma huszonöt rvos a Nemzetközi Alonicncr- KÍaügynökség (IAEA), amelynek jelenleg 111 a 11am a tagja. Az ügynökség munkájáról adott nyilatkozatot And- ranyik Pctroszjanc, a Szovjetunió Atomenergia Állami Bizottságának elnöke az APN tudósítójának. — Mit tett és tesz az IAEA az atomenergetika fejlesztése érdekében? — Az IAEA-nak nagy része van abban, hogy ma mát a világ villamosenergia-ter- melésének több mint nyolc százalékát 23 ország 272 atomerőmüve adja. Összteljesítményük meghaladja a 160 millió kilowattot. Néhány országban az atomenergia részaránya meghaladja az összes energiafogyasztás 30 százalékát. Jelenleg 240 atomerőművet építenek, ezek a világ villa rnosenergia-lermelésének csaknem 17 százalékát adják majd. — Milyen politikai és nemzetközi jogi fifnkciót lát el az IAEA? ____________ — Egyik legfontosabb dolgunk ellenőrizni: békés célokra használják-e az atomerőműveket, megtartják-e az alapanyagokkal és a speciális hasadóanyagokkal kapcsolatos biztosítékokat, nem halmoznak-e föl hasadóanyagot? Az IAEA kitűnően képzett felügyelőcsoportjának tagjai bármikor, bárhol és bármilyen adatokhoz hozzájuthatnak a 111 társult államban. És ha valamelyik ország nem tartja be a vállalt szabályokat, az ügynökség haladéktalanul megvonja tőlük a hasadóanyagot és a berendezést. Az IAEA-nak a világ közvéleménye előtt garantálnia kell, hogy az atomenergetika fejlesztése nem terjeszti el a nukleáris fegyvereket. — Milyen szerepei játszik az IAEA az atomsorompó- szerzödés körül? A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés 1970- es hatályba lépésével új, minőségileg magasabb szakasz kezdődött az IAEA munkájában. Az ügynökség feladata a szerződést ratifikáló országok ellenőrzése. Kijelenthetjük, hogy az ügynökség által bevezetett nemzetközi biztosítékrendszer egyedülálló a maga nemében, és a mindenre kiterjedő nemzetközi ellenőrzés jó példája. — De csak a 111 tagor- szágban. — Valóban, az atomfegyverrel nem rendelkező országok atomreaktorainak csak 98 százalékát felügyeli az IAEA. A nukleáris fegyverrel rendelkező öt államon kívül négy országban az IAEA ellenőrzése nélkül működnek atomreaktorok és hajtanak végre nukleáris kísérleteket. Ez nagy veszély- lyel fenyeget, aggodalomra ad okot az atomsorompó- szerződés szempontjából. — A Szovjetunió szerepe az lAEA-ban? — Országunk az ügynökség alapító tagja, s az IAEA megalapításának pillanatától részt vesz tevékenységében. Minden módon együttműködik az ügynökség elölt álló lelaüatok megoldásában. Kényszerszü net Kombájn osarc: tü rel met len, fáradt. A tekintet nyugtalan. A hang egy kicsit lemondó. egy kicsit ingerült. — Vissza kellett jönni. Hiába ... nem megy! Nincs kedve a beszélgetéshez. Szótlanul foglalkozik a gépével. — Délután talán újra megpróbáljuk. Ismét permetezni kezd az eső. Az elnök ingatja a lejét — Szörnyű! — mondja, talán léiig magának. — Kivéve a tíz évvel ezelőtti katasztrofális helyzetet, ilyen nem volt: június végétől július 20-ig itt, nálunk, Babó- csán kétszázötven milliméter csapadék hullott. Az évi szokásos mennyiség egyhar- mada! A látvány lehangoló. Fekszik a búza, csak a harsogó zöld gyomok burjánoznak. — Minden eső elvisz legalább egy mázsát. — Mennyi van még hátra? — Az ezerháromszázhektár búzából háromszáz. Sokat tanakodunk magunk között, hogyan is lehetne kivédeni az ilyen helyzetet. A fölké- szültségünk igazán nem rossz; hat kombájnunk van, ezek képesek napi száztizenöt hektár betakarítására. — Már régen végezni kellett volna ... — __ ha a« első három n ap után nem köszönt be az esőzés. Nyolcadikán kezdtünk, s ma huszotnhetedike van. És még mindig nem könnyebbült meg a lelkünk. — Mit érez ilyenkor a gazdálkodó ember? Läufer Imre elgondolkodik: — Talán, ha nem ennyire szép a határ, nem ígérkezik ilyen jó termés, az ember könnyebben tudomásul veszi a betakarítás nehézségeit. — Hozzá lehet szokni az ilyen megpróbáltatásokhoz? — Olyan év nincs a mezőgazdaságban, hogy minden simán menjen. Mindig adódik valami, ’ami elszomorító, amiért fáj az ember szive. Mégsem lehet hozzászokni. Mert azt hiszem, nincs rosszabb érzés, mint amikor az ember tehetetlenné válik. És néznie kell, hogy amiben annyira bíztunk, ami annyira lelkesített, az csorbul, az fogy, és nem lehet ellene tenni. — Végülis hogyan alakul » termés? Megvalósulnak-e a tervek 1 — Nem arról van szó, hogy kiesés lenne! Még mindig úgy látjuk, hogy a tervezett mennyiségnek lesz „tőle” is. Csak nem annyi; mint amennyi benne volt a kalászokban. Tehát megvolt! És ez a bántó. Arról nem beszélve, hogy a költségek is nőnek. Az esők miatt jóval többet kellett szárítani, mint amennyi normális időjáráskor szükséges. És nem kell azt mondani, hogy napjainkban az ember legalább annyira szemmel tartja a költségeket, mint a hozamokat. A „mennyi”-vel egyenrangú tényező lett a „menynyiért”. — Így, év közepén, aratás táján mar körvonalazódik az egész év képe. — Nem rossz ez a kép. Mert az állattenyésztésünk a tervezett huszonnyolc milliós bevéteLből tizenhetet teljesített. Jóval a terv fölött alakult a tejtermelés, ütemes a hízósertés-, a hizó- marha-értékesítés. Talán négy-öt millióval többet hoz az ágazat a vártnál. És tulajdonképpen a növénytermelést sem féltem. Nagyon szépek a kukoricák, szép a cukorrépa, a szója. Csak engedje az idő, hogy mielőbb befejezzük az aratást! Dél felé, mintha egy kicsit vékonyodott volna a felhő- réteg. -Egész délelőtt a gépet bütykölték a kombájnosok, a szerelő mindig talál valami igazítani, javítanivalót. Kivált ilyenkor fontos ez, mikor minden óra számít... És délután a Budai-dombon ismét nekilendültek. Újabb próbálkozás. A kom- bájmosarcokon a feszültség egy kicsit enyhült. — Csak legalább ne kellene addig abbahagyni, míg nem végzünk ... Vörös Márta Hiányzik s közösség Kutatóintézet fiatal munkatársainak helyzetéről szóló jelentést olvasgattam a minap. Sok mindenre kíváncsiak voltak a fölmérés készítői, többféle módszerrel kerestek választ kérdéseikre. Egyebek között kérdőíveket is közreadtak. Ezeket név nélkül lehetett kitölteni, hiszen ilyen „kényes” pontokat is érintett, mint például: „elégedett-e a főnökével; ha igen, miért, ha nem. miért nem?” Avagy: „példaképének tekinti-e munkahelyi vezetőjét: miért igen, illetve miért nem?” A jelentés szerencsére nemcsak a névtelen válaszokra támaszkodott. (Furcsa is volna, ha bármely intézménynél ily módon derülne ki, hogyan is érzik magukat a fiatalok.) A névtelenséget azért tartották elfogadható megoldásnak, mert elkerülték ,vele a hízelgés látszatát is, valamint feloldani vélték az esetleges megtorlástól való félelmet —' a nemleges válaszok esetében. Nos, lényegesen több igent számláltak, mint nemet. Holott a fiatal kutatók korántsem elégedtek meg előmenetelükkel, anyagi megbecsülésükkel; nehezményezték, hogy alig- alig jutnak el külföldi tudományos tanácskozásra, és így tovább. Hát akkor miért elégedettek vezetőikkel, miért választják példaképül őket? Az indoklás rövid, egyértelmű: nagyon tudják a szakmát. Tekintélyük elsődlegesen tudományos eredményeikből táplálkozik. Tudás és tekintély ilyetén összefüggése tudományos intézménynél természetes. Hol tisztelnék a tudást, ha nem ott? De hogyan fest általában a tudás és tekintély viszonya? Vélhetőleg mindenkinek megvan róla a maga tapasztalata, és a tapasztalatok nyilván nem teljesen azonosak. Egyebek között attól függően, hogy milyen, életkorú a válaszadó. E sorok írója meglehetősen jól emlékszik még valaha volt tekintélyes tornatanárára. Nagy hanggal és olykor rét- • tentő pofonokkal építgette tekintélyét. Mármint a megszeppent gyerekek körében. A felnőttkor tekintély dolgában naás természetű buktatókat rejt. Tekintélyes ember — mondjuk valakiről, mert úgy hírlik, hogy remek kapcsolatai vannak. Sok meindent el tud intézni, a többi között pozíciója megtartását is. Meddig? Manap- mindent el tud intézni, a csak beszélünk, hanem számon is tartjuk. Mindinkább arra kényszerülünk, hogy a képesség, a teljesítmény legyen a mérce. Mind kevésbé nyújt védelmet a feltételezett —. gyakran nem is igaz — jó kapcsolat. Az ilyen-olyan pozíció megtartásának is legfőbb kritériuma, hogy tudja-c dolgát vagy sem. (Ideig-óráig fennmaradhat a „Nemtudók” véd- és dacszövetsége, persze. De ha produkálni kell, márpedig kell, mi lehet a mentség?) Követkézésképpen mind kevesebb az esély a tekintély látszatát keltve megőrizni a tekintélyt. A félreértést elkerülendő: bar tudományos intézetről és holmi pozícióról esett szó, a tekintély nem valamely réteg kiváltsága. Szakmunkások, mesteremberek között kinek volt és van tekintélye? A szakma, a mesterség legjobbjainak. Igaz ugyan, hogy a régi időkben a vagyonnal együtt öröklődhetett hatalom. dönthetett példának okáért vitás ügyekben, hogy módos ember mondta-e vagy sem, de ennek aligha van köze a szó mai értelmében vett tekintélynek. Mint ahogy manapság is előfordul, hogy „fölnézünk” valakire, mert másoknál jobban gyarapszik. S igazunk is van, ha jobb munkájából származik nagyobb jövedelme. Voltaképpen ily módon megintcsak a tudást tiszteljük, a szorgalmat, a tehetséget. Olykor viszont az ügyeskedést, a könnyű pénzszerzést mentjük, föl. Adunk mellé tekintélyt is? Már aki... Mert azért a tekintély megszerzéséhez a tudáson kívül még valami szükséges. Nevezzük emberi tartásnak, morálisan elfogadható magatartásnak. Jól tudom, hogy a gyakorlatban tudás és tekintély fentebb vázolt összefüggését meg-megbdhtja némely visz- szás eset A lényegen azonban mit sem változtat. Távoli hasonlattal élve: a természeti törvények igazsága sem attól függ, hogy fölismerik-e őket vagy sem. De mert igazságok, a gondolkodó elmének esélye van a fölismerésükre és elfogadtatásukra. M D. Katalógust küldtek az üzemekbe Kismamák — zárt ajtók mögött Kismamák ülnek a két lakóház közötti park homokozójának szélén. Mindegyik a maga csemetéjét nézi, nem alakul ki beszélgetés közöttük. Csak látásból ismerik egymást, legföljebb akkor váltanak szót, ha a kicsik összevesznek. Ezeket a félórákat pihenésnek vehetik; örülnek, hogy kiszabadultak a lakásból. Úgy is ugrálni kell, ha a gyerek elkiáltja magát: anyukaa, hintázni szeretnék. Vásárlás közben se esik sok szó, a gyermekorvosra várva is legföljebb egy-két hasznos tanácsot mondanak egymásnak kenőcsökről, ételekről, és kész. Sajnos, ez nem kirívó, hanem általános jelenség. A városi népfrontbizottság aktívái gyermek gondozási segélyen levő édesanyákkal beszélgettek Kaposváron. Ez alátámasztotta azt, hogy a lakótelepeken a nők nem találnak megfelelő hasznos elfoglaltságot. Nemigen járnak színházba, moziba, művelődési rendezvényre. Szórakozásuk csupán a rádiózás, a tévézés, a kézimunkázás. Akiknek van kertjük, azok a hét végét ott töltik a családdal. Ez természetes is. hiszen a gyerekek szabadabban ugrálhatnak, a megtermelt zöldségre és gyümölcsre pedig szükség van a gyes miatti jövedelemkieses pótlására. Ma még nehéz megtalálni az utat ezekhez az asszonyokhoz. A könyvtarak, a művelődési intézmények sem alkalmaznak hozzá vonzó módszereket. Pedig enélkül nem lehet rászoktatni akismamákat az olvasásra, egy- egy előadás meghallgatására. Az igényük — elsősorban azzal az indokkal, hogy elfoglalja őket a gyerek — igen mérsékelt, nehéz fölkelteni. Ezért nem mennek kirándulni, sportolni — pedig oda a gyermeket is vihetnék. A gyesen lévő nők kis része tanul csak a szabad idejében. Talán ök lehetnének a méltó ösztönzői társnőiknek. A saját példájukra hivatkozva meggyőzhetnék a többieket: a művelődésük ahhoz is szükséges, hogy a később felnövő gyermeknek minél könnyebben segíthessenek. A kismamák — amikor megkérdeztek őket — nehezen tudtak véleményt mondani arról, milyennek tartják a közösségi életet a lakótelepen. Ez a bizonytalanság elsősorban onnan ered. hogy a családok között laza a kapcsolat. Van, aki együtt ünnepli a névnapot, szilvesztert a szomszédjával. Ez azonban a lakók kisebbik része. Így nem csoda, hogy az asszonyok szóvá tették a széthúzást, a pietykálást, a közösségi él'et hiányát. Tulajdonképpen zárt ajtók mögött élnek a családok, csak akkor nyitják ki, ha megszólal a csengő. S most már az is ritka, hogy sót, cukrot, darálót kérnek kölcsön egymástól. Elsősorban o közös tevékenységek révén kerülnek közel egymáshoz a családok, például gépkocsimosás, kertszomszédság... Akik Így összeismerkedtek, beszélgetnek egymással a parkban, a játszótéren, a gyermekek sétáltatása közben is. Nagyon érdekes képet mutat a gyesen levő kismamák időbeosztása. A megkérdezettek egyharmadának semmikor sincs szabad ideje. Kétharmada a délutánt, a kora estét jelölte meg, amikor lenne néhány órás szabad ideje közéleti, társadalmi, művelődési rendezvényre. De hogy mire használnák föl? Ez a nehezebb, ugyanis még elképzelésük sem volt a kismamáknak arra, miként lehetne fejlesztem a kapcsolatokat, a közéletet a lakótelepen. Sokan még javaslatot sem tudtak adni a programokra, néhány»« pedig főző-, varrótan- folyamot, egészségügyi, gyermekneveléssel kapcsolatos előadást kértek. Ugyanakkor már nem tartanak igényt a kismamaklub megalakítására, a pótmama szolgálatra. Elsősorban .környezetük tisztasága, fejlesztése az, ami a legjobban érdekli őket. Szeretnének nyilvános telefonállomást a lakótelepre, közösségi helyiségek ki" alakítását javasolták, a játszóterek nagyobb tisztaságát sürgették, valamint a területek, a homokozó rendszeres fertőtlenítését. A sürgős feladatok közé sorolták azt is, hogy legyenek rendet, amikor befejeződik egy-egy építkezés, hiszen a törmelékek veszélyesek a kisgyerekekre. Azt hiszem, hogy a városi népfront-nőbizottsága helyesen döntött, amikor az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet . kíván fordítani a nőknek erre a rétegére. A kismamák véleménye alapján ellentmondásos kép rajzolódott ki az igényekről, a lehetőségekről. A mozgalom azonban elsősorban ott tehet sokat, hogy oldja a feszültségeket a lakótelepeken, közbejárjon a hibák kijavítása ércekében, programot adjon a gyesen levő nőknek. Még ha az első kísérletek kudarcba fulladnának is. akkor sem szabad erről lemondani. E- cÉvről évre nagyobb segítséget kapnak a szakszervezeti tisztségviselők a szak- szervezet könyvkiadójától. Az egyre érdekesebb, tartalmasabb kiadványokat mindenhol hasznosan forgathatják. állandóan fölhasználhatják a munkában. A Népszava Lap- és Könyvkiadó már most gondol a jövőre, s megküldte tájékoztatóját az 1983-ban megjelenő szak- szervezeti, ismeretterjesztő, szépirodalmi, valamint munkavédelmi kiadványokról mindenhová. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa azt kérte a szak- szervezeti bizottságoktól, hogy alaposan tanulmányozzák át a katalógust, válaszszák ki, mire van szükségük, hiszen a kiadó e művek révén a politikai, szakmai, kulturális munkájukhoz ad útmutatást. Most rendelik meg az szb-k az 1983-ra szóló szak- szervezeti zsebnaptárt is. Hagyomány sok üzemben, vállalatnál, hogy a jól dolgozó aktívák ajándékba kapják ezt. A kiadó most is tartalmas naptárt állított össze. Így minden szükséges tudnivaló „a zsebben” lehet' — a bizalmiak jogaitól a segélyezésig. Tudás és tekintély