Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-14 / 163. szám
Tehetségek és ecsetek Rajztábor a Rinya pariján Nagyatád felkarolta a képzőművészetet. Nemcsak szobortelepet létesített, hanem rendszeresen helyt ad tárlatoknak, s nyaranta táboroknak. öt évvel ezelőtt hozták létre az első kísérleti műhelyt, s azóta az iskolaév befejeztével két hétig diák és művész vendégei vannak a városnak. Hogy miként jöhetnek Dél-Somogyba? Hallgassuk meg a legilletékesebbeket, a gyerekeket. Csoszó Gabriella a marcali Mikszáth utcai általános iskolából érkezett Először jár Nagyatádon. — Mar régebben is hallottam a táborról, de csak hetedik után lehetett pályázni. Most megyek nyolcadikba. Beküldtem az előírt rajzokat, s meghívtak ... * Polapov Mariann ugyancsak először van a táborban. Helybeli diák. — Tavaly néhányszor megnéztem, hogy mit csinálnak. Az idén már én is pályáztam. Mariann az a típusú gyerek, aki mindig kitalál valami újat. Legutóbb a diák- szinpadosok között bukkant fel. Amibe belevág — mondják —, azt szépen csinálja. Egyébként könyvtáros szeretne lenni. Nem így a többiek, hisz ők már csak a képzőművészet háza táján érzik jól magukat. .. Viszszajáró vendégek, mert erre is van lehetőség. Ha felbukkan egy-egy ügyes kezű fiúcska vagy kislány, akkor a tábor vezetői felfigyelnek rájuk, s a következő években is visszahívják őket Leitner Sándor irányítása mellett Takács Zoltán, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola tanára, a nagybajomi rajztanár. Tibol László, s a nagyatádi kollégiumi nevelő Országh László tanítja, segíti a gyerekeket. Az utóbbi kettővel beszélgettünk. — Ötéves a nagyatádi képzőművészeti tábor. Milyen célt fogalmaztak meg az induláskor? — Felkutatni a tehetséges gyerekeket, és segíteni őket. Ez a legfontosabb. A gyerekek akár egyedi rajzzal. akár festészettel, vagy sokszorosított grafikával foglalkoznak itt, merőben mást csinálnak, mint az otthoni rajzórákon. Ha csak egy-egy megoldás a csomagjukba kerül a hazautazáskor, akkor mi már „nyertünk”, mert megvan a remény ahhoz, hogy iskolájukban is elterjesztik. Öt év viszonylag rövid idő ahhoz, hogy eldönthes- sük: megvalósította-e az elképzeléseket a nagyatádi tábor. Újabb évekre van szükség, hogy az első fecskék bizonjdthassák, mire vitték. Tény, hogy az első közül sokan \na már művészeti szakközépiskolába járnak, vagy a gimnáziumok padjaiból a főiskolára készülnek. Screck Katalin a kaposvári Munkácsy gimnáziumból, Hartmann Hajnalka, Balogh Ildikó és Gaál Ildikó pedig a pécsi művészeti szakközépiskolából már a harmadik nyarat tölti Nagyatádon, ök élethivatásuk eszközévé választották az ecsetet. S milyen szépen dolgoznak! Bárki meggyőződhet erről, ha felkeresi a munkákból nyíló tárlatot a művelődési házban. A rajAáborban minden tanítványról jellemzést készítenek, így fejlődésüket figyelemmel kísérhetik, s természetesen kikérik az osztályfőnökök és rajztanárok véleményét is. S még valami! A somogyi rajztanárok táborát ugyancsak Nagyatádon tartják. Méghozzá úgy, ahogy a gyermek és ifjúsági tábor második hetében érkeznek a pedagógusok — így láthatják a gyerekek munkáit és azokat a módszereket, amelyeket néhány lelkes művész-tanár szeretne elterjeszteni. Követendő példa a nagyatádi. Kár, hogy bár az idén negyven fiatalt vártak, csak huszonhatan jöttek el... Nagy Jenő Számítástechnika a középiskolákban Merőben új tantárgy jelent meg az elmúlt tanévben a fo- nyódi Karikás Frigyes Gimnázium és Szakközépiskola órarendjében: ebben az intézményben — a megyében úttörőként — a fakultáció keretében . számílástechnG kát is tanítanak. De nemcsak itt nyílt -alkalmuk tanulóknak megismerkedni az egyre nagyobb jelentőségű tudományág elveivel és alkalmazásával: a megye hat iskolájában szakkört szerveztek e témából. És hogy mennél behatóbb ismeretes készségszerzésre ösztönözzék a tanulókat, ^z elmúlt tanévben megyei versenyt hirdettek számukra. Az év vegén a megyeszékhelyen megrendezett vetélkedőn öt középiskola 14 tanulója vett reszt közülük a kaposvári Táncsics, a gépészeti szakközépiskola és a nagjratádi gimnázium egy-egy tanulója végzett az élen. Műdig István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság somogyi szervezetének elnöke és Gulyás Mihály megyei tanulmányi felügyelő úgy emlegetik ezt a rendezvényt, mint a számítástechnikai oktatás elterjesztésének fontos állo- njását. A kezdő lépéseket két évvel ezelőtt tették meg, amikor hat iskolát elláttak programozható számítógéppel. Igaz, ekkor már Nagyatádon hagyományról is beszelhettek: az idén éppen tíz é.ve kezdte meg Knapp Ottó tanár az ezzel kapcsolatos ismeretek szakköri oktatását. Az új iránti fogékonyságának, lelkes ügyszeretetének nagy szerepe van abban, hogy a megye valamennyi középiskolájából egy-egy tanár vagy oktató üzemmérnök tanfolyam keretében tanulmányozhatta a számítás- technika alapelemeit és oktatásának módszereit. Az itt szerzett ismereteket hamarosan hasznosíthatják: a tervek szerint ugyanis minden középiskolában szerepel majd e tárgy a választhatók között. Ezt az alkalmazott tudományt önállóan is lehet tanítani es tanúim, emellett csaknem minden tárgyhoz kapcsolódik, segíti elsajátitását A gondolkodási készséget fejlesztő cél mellett jelentős gyakorlati haszna is van az oktatásának: a tovább nem tanuló érettségizett fiatalok élethivatásuknak választhatják a számítástechnikával való foglalkozást. A megyében mind több helyen várják az érdeklődő lányokat, fiúkat. Ezért is fordít nagy figyelmet a megyei tanács az oktatás feltételeinek kialakítására, illetve a képzés megszervezésére. További iskolák gépellátása mellett nagy szerepe lesz a Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal új — TPA típusú — számítógéprendszerének, amelynek birtokában bázis- intézményként vállalni tudja az oktatás kiszolgálását, otthont ad a gyakorlati képzésnek. Szorosan kapcsolódik e hírhez az a határozat is, amely szerint 1983 szeptemberében a kaposvári közgazdasági szakközépiskolában új tagozat indul. Ezen folyamatszervezőket képeznek. Ijám, mennyi új fogalommal kell megismerkednünk. De a fejlett technika rohamos elterjedése és széles körű alkalmazása megköveteli, hogy minél gyorsabban készüljenek fel fogadására megyénkben is. Ez pedig az alapoknál, az iskolában kezdődik. A további dinamikus fejlődéshez arra van szükség, hogy minden középiskolában - megkapja megillető helyét a számítástechnika. P. I,. MAGYAR ÍRÓK PEREI 2387 nap Ezt a pert' s a börtönben öltött 2387 nap történetét egszebben s legigazabbul naga a szenvedő, az elítélt rta meg. A Fogságom napója nem csupán hiteles dokumentum, hanem a magyar izéppróza jeles alkotása is. ízíve szerint a krónikás a :ikk helyett most inkább Kazinczy Ferenc e művét idná olvasói kezébe. A II. József uralkodása dején tapasztalt bizonyos iberalizmus II. Lápot uralkodása (1790—1792), majd különösen Ferenc trónralé- lése után teljesen megszülik. Nos, ez a politikai vál- ;ozás Kazinczyt is igen ér- íékenyen érinti, s gyakran, íatározottan nyilatkozik a sajtószabadság ügyében a ■negyei gyűléseken. Az 1790- ;s évek elején lefordítja iVieland Diogenes-ét. 1792- ien Bécsbe küldi, de a bé- ;si cenzor nem engedi kinyomtatni. A budai cenzor elnézőbb volt, a könyv veiül Sokrates Mainomenos jímmel 1793-ban megjelent, 1794-ben azonban a helytálló tanács betiltja, elkobzásra ítéli. A sajtó- és vallásszabadság erdekeben kifejlett politikai munkája, írói-fordítói tevékenysége szinte egyenesen vezette Kazinczyt a magyar jakobinusok közé. A költőt 1794. június 29-én vette fel a Reformátorok Társaságába Szulyovszky Menyhért Zemplén megyei földbirtokos. Kazinczy Szulyovszky lakásán olvasta Martinovics forradalmi kátéját, le il írta, sőt talán terjesztette is, alig két hét múlva azonban elégette. Sok elvi-em- L>eri bizonytalanság szorongatta, bár Szulyovszky mögött egyik közeli rokona, Szentmarjay Ferenc állt, aki hangsúlyozta neki, hogy „ .. . a társaság tagjait az erény kapcsai kötik össze és egyetlen céljuk: a nemzetet felrázni álmából”. 1794. december 14-én az akkor harmincöt éves keltőt Regmecen, anyja házánál letartóztatták. Este hét Óra körül — a házban mór aludtak — Ehrenstein ulá- nus főhadnagy tizenkét dzsi- dassal körülvette a hazat, s Kazinczynak saját kocsiján, katonai kísérettel Sátoraljaújhelyre kell mennie. Aggódó édesanyját azzal nyug..Kis lak áll a nagy ... ” zselicszentpáli erdő peremén. A „kotormányból”, amelyben békésen növekednek egymás mellett a tölgyek, a bükkök, a nyír- és a nyárfák, a piciny falu lakosainak elbeszélése szerint esténként tucatjával sétálnak le a szarvasok, őzek a házak tőszomszédságában elterülő tisztásra. Paradicsomi táj. Csak a kígyók hiányoznak róla. Ha Byron vagy Lermontov felébredne immár másfél évszázados álmából és erre tévedne, bizonyára az emberi szabadság jelképévé magasztosíta- ná a vidéket,' talán még balladát is kerekítene hozzá. S lehetséges, hogy Puskin is belejavítana Cigányok című elbeszélő költeményébe. Mert a látvány... Nos, nekem egy rossz ízű szó jutott eszembe róla először: teknővájó! S hozzá a sokat sejtető félmosolyok, a gúnyos ajkbiggyesztés, a hanyag kézlegyintés, a . fölényes hanghordozás. Az okos szemű, csupaizom kis öregember azonban pillanatok alatt eloszlatja kétségeimet — Gyüjjenek csak nyugodtan, edös fiatal uraim! Az újságtól? Nagyon szívesen! Igaz, én nem tudok se írni, se olvasni, szegény gyerek voltam, nem éltem ám olyan jó, mint maguk, drága ifiuraim, de építettem ám a családomnak egy rendes, tiszta kis házat, a gyerekeimet is taníttattam. Különben Sántha József vónék, hetvenhat éves. Szívesen meghívnám magukat valamire, de tudják, a feleségem elment kapálni egy nyugdíjas alezredes birtokára. Meg aztán . .. Nem tudom, merjek-e maguk előtt beszélni, mert maguk olyan nagy úri- embörök! Ám néhány perccel kéTeknyőnézőhen sőbb a község egyetlen közösségformálásra alkalmas helyiségében, egy többé- kevésbé fehér asztal mellett kiderül: Jóska bácsi sem kisebb „űriemből'” saját lakóhelyén. „Remek fickó az öreg” — mondják a poharazgató ismerősök. „Annyi teknöt készített már életében, hogy egy nagy húsüzem egész évi termelését el lehetne bennük tartogatni". A sör megoldja Jóska bácsi nyelvét. Kellemes összevisszaságban követik egymást az emlékek a katonatörzséből ki-kidudorodó sö- csörtök lefaragására alkalmas. Fordítgatjuk jobbra, fordítgatjuk balra, ám a kampó lépten-nyomon megakad a fában. így bizony a hidegvízre valót sem keresnénk meg — próbálkozunk hát a „vonyókéssel”. Csetlik- botlik kezünkben a szerszám. Jóska bácsi pedig egy csökkent képességű diákokhoz szokott tanító türelmével magyaráz. — Ne nyomják úgy rá, kedves fiatal uraim! Puhábban, finomabban ' fogják! Így ni! Na látják, mög lehet ezt tanulni! Én a múlt héten két nap alatt csináltam egy teknyöt. Eladtam háromezerért. Aztán elmentem a kocsmába és megittam egy liter bort. Minden nap évekről, a Kaukázusban erdei munkával eltöltött esztendőről, s arról a tizenkét évről, amikor juhászként dolgozott. — El sem tudják képzelni, drága fiatal uraim, milyen türelmes, hálás állat a birka! Rengeteg vót belőlük, több mint Háromszáz: csak itt Zselicszentpálon. Most mög nincs egy se. Mer a jó' legelőket befogták szántónak. Aztán szántónak olyan rosszak, mint a bűn. Nem foglalunk állást, inkább visszakanyarodunk — immár a faluszélén ismét — a teknőhöz. Megragadjuk a fejsze nyelét — a hasogatás még megy úgy-ahogy. Majd a rövid szárú, kampós végű úgynevezett szalukapát emelgetjük, mely a fűzfa iszom egy literrel, de »era vigyázok, nehogy berúgjak. — Énekelni szokott Jóska bácsi ? — Hogyne! Megiszunk néhány pohárral, aztán — hajde! Persze, csak csínján, nem ész nélkül ám! Többszáz nótát tudok. A tiszta érzésű, a betűk birodalmiéban ugyan járatlan, de végtelenül iptelli- gens kis öregember nótával búcsúzik tőlünk. És egy kéréssel. — Gyüjjenek el máskor is, drága ifi uraim! Ha itthon lesz a feleségem, olyan pörköltet csinál maguknak, hogy megnyalják mind a tíz. ujjúkat! És a szalukapával meg a vonyókéssel is gyakorolhatnak! L. A. tartja: „Édes »«szón van rám látja, hogy én nyugva vagyok. ne rettegjen, nem telik bele két hét, s itthon leszek megint.” A két hétből hét esztendő lett. Súlyos, kemény hét év. Liszkán, Szerencsen. Körmön, Keresztesen, Kályon, Árokszálláson, Hatvanon, Kerepesen át vitték Budára, a ferences barátok kolostorbörtönébe. Ügyét — és társaiét — nem rendes bíróság tárgyalta, hanem a királyi tábla bírái közül szemeltek ki és alakítottak rendkívüli bíróságot Az első kihallgatásra december 29-én került sor. Ezen a költő francia kék mentében, nadrágban s fehér piké-mellényben jelent meg, de kéthetes szakállal, boglyas fejjel, jobb lábán és bal kezén bilinccsel. Két katona vette kórul fegyverrel. A költő tagad. A bíróság mar — három eredménytelen kihallgatás után! — éppen azon tanácskozik, mivel jutalmazzák meghurcoltatásukért Kazinczyt és Szu- lyovszkyt amikor az utóbbi megijed s vallomást tesz. Erre Kazinczy is — február 4-én — benyújtja írásos vallomását. „Elbuktam, óh, bírák, a barátság s a törvényeknek tartozott engedelmesség közti küzdésben, midőn hallgaték. Alávetem magamat azok szigorúságának s a bűnhódést, melyet követelnek, ha a haza boldogsága kivánja vesztemet, örömmel üdvözlem.” 1795. május 2-án kihirdetik az ítéletet: „...mint íelségsértés vagyis lázadás bűnébe esett, az ország törvényei rendeletéhez képest leje, s minden vagyona elvesztésére ítéltetik, s a végrehajtás elrendeltetik.” Kazinczy reménykedik, de készül a halálra. Kegyelmi kérvényt ír de Öz Pálék kivégzésekor már, azt hiszi: rajta a sor az utolsó úton. Végül is — elsősorban rokoni közreműködésre — a királyi kegyelem az ítéletet bizonytalan idejű fogságra változtatta. 1795. szeptember 24—26- án indulnak el Budáról, s október 7-én érkeznek Briinnbe, délután a spel- bergi várnagy pincebörtönébe kerül, a 4. sz. cellába. 1796. január 21-én az obro- viczi fenyítőházba viszik, ahol az 1. sz., majd a 6. sz. cella a lakása. Június 22-én elindulnak Brünnből, s július 6-án érkeznek Kufste- inba. A kufsteini börtön 2. sz. cellájában éveket tölt, s 1800. június 30-án délután indulnak el onnan, maga sem tudja, hova. 1800. augusztus 25-én , érkeznek a munkácsi várba, ahol Kazinczy a 4. sz. cella lakója, közben a családja — sőt a vármegye m — mindern megtesz azért, hogy a király megkegyelmezzen, s a költő szabadulhasson. A családnak csupán egyetlen tagja nem mozdult eddig, Kazinczy László, aki császárhű katonatiszt volt, s bár a levelek szerint letartóztatása előtt igen jó kapcsolatban volt öccsével, akkor azonban megtagadta. Most mégis megszólal benne a testvéri szív, s 1801. április 14-én beadja a királyhoz német nyelvű folyamodványát. Tizenkilenc évi katonai szolgálatára, kitüntetéseire hivatkozik, s még így sem könyörögne félrevezetett bátyjáért, ha „éltes anyja iránti gyermeki kötelessége nem ösztönözné, mert anyja ezt a fiát nagyon szereti s bátyjának jól megérdemelt büntetése anyja életét egészen elkeseríti.” Ügy tetszik, a császár felfigyelt hű katonájára, a kancellária ugyanis felterjesztette a kérvényt, s Ferenc aláírta a szabadon bocsátó rendeletet. És 2387 nap börtön után Kazinczy Ferenc 1801. június 28-án kiszabadult Munkács várábóL Bényci József (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP
