Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

„Reménykedem a helytállásban" Beszélgetés Szepesi Györggyel spanyolországi esélyeinkről és a jövőről Szepesi Györgytől interjút kenni nem könnyű. Április 'egem ugyanis újabb jelen­tős megbízatással bővült tennivalóinak száma: Drez­dában, az UEFA kongresszu­sán a FIFA végrehajtó bi­zottságának egyik európai képviselőjévé választották. Az MLSZ elnöke új meg­bízatásában is sokat utazik külföldre, kapcsolatot tart a nagy játék prominens tiszt­ségviselőivel. Így tehát szin­te nap mint nap tapasztalni kényszerül, hogy a futball­világ nemigen ad esélyt vá- . logatottunknak Spanyolor­szágban. Mi erről a vélemé­nye ? — Ami spanyolországi esé­lyeinket illeti valóban nem lehetnek vérmes reményeink, hisz nem kisebb ellenfelek­kel szemben kellene kivív­nunk a továbbjutást, mint Argentina és Belgium. Már­pedig egy világbajnok és egy EB-döntós csapat a vi­lág bármelyik válogatottjá­nak kemény diót jelentene. — Ezek szerint tehát nincs sok okunk a reményre . .. — Azt azért nem monda­nám. Épp a világbajnoksá­gok története igazolja, hogy nincs eleve lefutott mérkő­zés, a favoritoknak nemegy­szer kínos perceket szereztek a jó előae elparentált együt­tesek. Meggyőződésem, hogy lesz jó egynéhány meglepe­tés Spanyolországban is, miért ne okozhatnánk mi az egyiket?!. Es nem csupán a szerencsében bízom! Valljuk be ószinten, kevesen hittek volna a selejtezők előtt, hogy válogatottunk végül csoport­elsőként jut be a huszonné­gy es döntőbe. Mi ott leszünk, jo néhány nálunk magasabb­ra taksált válogatott pedig legfeljebb a képernyő előtt elheü át a nagy pillanato­kat. — Milyen eredménnyel lenne eleyedett? — Mindenekelőtt a tisztes helytállásban reménykedem, abban, hogy a világlabdarú- gásának nagy ünnepen já­tékával elismerést vált ki válogatottunk, hogy nagyon kémény eröbedobásra kény­szeríti a világklasszisokkal pályára lépő csapatokat is. Ez már, labdarúgásunk je­lenlegi helyzetéoen siker len­ne. Ugyanakkor nem mond­hatunk le a továbbjutásról sem! A közvélemény, talán kötelező optimizmusnak te­kinti, de nem annak szánom; t „idegenlégiósainkkal” meg­erősített nemzeti tizenegyünk képes a bravúrokra is! — Régi igazság, hogy vá­logatott csak színvonalas nemzeti bajnokság küzdel­mes mérkőzései során vál­hat ütőképessé. Véleménye szerint a most lezárult baj­nokság mennyire szolgálta a nagy célt? — Becsapnánk magunkat, ha azt állítanánk, hogy a hazai pontvadászat eléri a Bundesliga vagy az angol bajnokság színvonalát. Vala­mi azonoan megindult az utóbbi időben. Vitathatatla­nul kedvező folyamatnak tartom a vidéki csapatok előretörését, azt, hogy újab­ban már nem elegendő meg- mutatai vidéken a fővárosi „nagycsapatok” mezét. Ma­napság már minden egyes pontért meg kell küzdeni. Ezzel egyenes arányban vált küzdelmesebbé, színvonala­sabbá nemi bajnokságunk. Sokan úgy tartják, a sport­ág színvonalcsökkenésének ekes bizonyítéka a Rába- bajmoksága. En nem így lá­tom. Szerintem az ETO az utóbbi évek legjobb magyar bajnoka! A Tatabánya sze­replése is dicséretes. Emlé­kezzünk csak arra a nagy­szerű helytállásra, melyet a világhírű Reál Madrid ellen produkáltak. Összegezve: színvonalasabb, küzdelme­sebb, s sokkal tisztább volt ez a bajnokság, mint a ko­rábbiak. •— Lehet tehát erre ala­pozni a VB-n? — Nem csak lehet, kell is! Jelenleg válogatottunk játéktudása jóval magasabb, mint a bajnokság színvona­la. Külföldön szereplő lab­darúgóink új, előremuta­tóbb szemléletet hoztak ma­gukkal, egy-két hazai klas­szis mellett Fazekasék al­kotják a válogatott gerin­cét, ha őket nélkülöznünk kellene a VB-n, nos akkor aligha lenne okunk meg az óvatos optimizmusra sem. — Nyilvánvaló, hogy a jövőben nem elégedhetünk meg az „óvatos optimizmus­sal", hogy nagyobb lépések­kel kell felzárkóznunk a vi­lág élvonalához. Van-e azon­ban arra garancia. hogy már a következő VB-re ko- mdlyabb esélyekkel utazhas­sunk? — Ez nagyon nehéz kér­dés. Mi mindenesetre azon munkálkoduk. hogy mielőbb ■ledolgozzuk ma még jelen­tős hátrányunkat. A legna­gyobb gond az. hogy nem­igen látok a fiatalok kozott olyan tehetséget, aki világ­klasszissá nőhetne ki magát. Ez egyrészt utánpótlás-neve­lésünk hiányosságait tárja fel, másrészt pedig a felnőtt csapatok haza táján tapasz­talható szakmai munka szín­vonalát kérdőjelezi meg. Természetesen a klubokra hárul a. legnagyobb munka. A bajnokság átszervezésével, az élcsapatok számának csökkentésével épp a kon- kurrenciaharcot szeretnénk élesebbé tenni és azt, hogy ennek következteben mar jobban figyeljenek oda saját utánpótlásukra és arra is, hogy miként, milyen megol­dásokkal lehet felszínen ma­radni! A legnagyobb garan­cia talán a fiatal edzők kor­szerűbb szemléletéből adód­hat. Verebes, Novák, Temes­vári, Török Szentmihályi ennek a generációnak a tag- ja­— És a válogatottak szint­jen? — A jövőben ott is jelen­tős változások lesznek. Mé­szöly Kálmán továbbra is az A válogatottat irányítja, Mezey György pedig az U és az Olimpiai válogatott munkájáén felel majd. Ősztől az utánpótlás korú válogatottakat már két szak­ember, Bicskei Bertalan és Ziegler János vezeti, utóbbi a serdülőkkel foglalkozik. S noha épp a különböző szin­tű válogatott csapatok fel­készítésé térén volt eddig a legkevesebb gond, talán azért ez az intézkedés is jobban segíti a célunkat, hogy mielőbb visszaszerez­zük a minket megillető he­lyet a világ labdarugó szín­padán. Sz. I. )rvn ijyryn iporflfspc ÍTsportSPORTf »ortgpQRTSPor, Kosárlabda NB II SÁÉV SC—NIKE FflK 87:74 (42:41) SAEV: Szabó G. (14), Varga (8), Magyarfi (9), Gálosi (26). Czimbalck (20). Csere: Somoskövi (10). Ed­ző: Simon Karoly. A Fűzfőn, szabadtéri pá­Röplabda NB I ... és nincs tovább élvonal Utolsó élvonalbeli bajnoki találkozóját játszotta vasár­nap délelőtt Miskolcon a Kaposvári Vasas Izzó női röplabdacsapata. Mint utó­lag kiderült, már a pénteki kaposvári mérkőzés is „tét nélküli” volt, ugyanis a ki­esés szempontjából akkor még rivális kecskeméti DUTÉP legyőzte a Haladást, s így az Izzó hiába nyerte volna meg akár mindkét összecsapását a Miskolc el­len, akkor is a kaposvá­riaknak Kellett volna búcsút venniük. Azonban még ilyenfajta számolgatásra sem kellett időt fordítani, hi­szen nemcsak hazai pályán, hanem most idegenben is alul maradt az együttes. MVSC—K. V. Izzó 3:1 (12, 7, -11, 9) Miskolc, v.: Husztl, 7.»~ lánfi. K. V. Izzó: Csonka. Varga. Pintér, Lengyel, Németh, Oláh. Csere: Novák, Kris­tály, Tóth. Bódis. Edző: Ver­mes Károlyne. Mindössze 56 percig tar­tott a találkozó, amelynek során mindkét csapatban több fiatal játékos is szóhoz jutott. A tét nélküliség fel­szabadult légkört eredmé­nyezett. s ennek köszönhető, hogy viszonylag színvonalas játék alakult ki. A kaposvá­riak a magabiztosnak tűnő miskolci vezetés után, a harmadik játszmát megnyer­ték, s ezzel kissé érdekeseb­bé, izgalmasabbá tették az összecsapást. Az Izzóból kü­lönösen Oláh és Kristály já­téka emelkedett az átlag fö­lé. lyán lejátszott mérkőzésén az orkanszerü szél elsősor­ban a somogyiakat zavarta, akik nem szoktak hozzá az időjárás viszontagságaihoz. Ennek ellenére a második félidő ötödik percétől foko­zatosan elhúzott a csapat a pontszerzésben a hazaiak­tól, s végül magabiztosan nyert. A mérkőzés érdekes­sége, hogy Varga az első, Somoskövi pedig a második félidőben kipontozódott, s így a SÁÉV végül négy já­tékossal fejezte be a talál­kozót. Jók: Czimbalek, Gá­losi, Magyarfi. 4 Siófoki Bányász fél lábbal az NB Iliben A Nagyatádi VSE is reménykedhet Vasárnap lezajlott az osz­tályozok első fordulója. A somogyiak szempontjából ez a hétvege felemás sikert ho­zott. A Balmazújvárosban pályára lépő Siófoki Bá­nyász — folytatva a bajnok­ságban levő szép sorozatát — győzelemmel vonulhatott le a pályáról, s így remélhe­tőleg vasárnap hazai kör­nyezetben végleg bebiztosít­ja magának az NB Il-es sze­replést. A somogyi szurkoló­tábor egységesen felsorako­zik ezekben a napokban, a Balaton-parti gárda mögé, hisz NB-s szinten az ősztől már csak a siófokiak képvi­selhetik megyénk labdarúgá­sát. A Nagyatád is idegenben kezdett, Szigetváron ugyan egygólos vereséget szenve­dett, de ez a hátrány —kü­lönösen, ha figyelembe vesz- szük az idegenben lőtt gól súlyát — nem látszik behoz- hatatlannak. Akár 1:0-ás hazai győzelem is elég lehet az atádiaknak, hogy dédel­getett vágyuk valóra váljon, és az őszt a területi bajnok­ságban kezdjék. Az NB 11-be jutásért Siófoki Bányász—Balmaz­újvárosi Tsz SE 2:1 (1:0) Balmazújváros, 3000 néző. V.: Kuti. Siófok: Horváth TT. — Wrett- nrr, Takác«; (Csépán), Olajos, Virág — Vaszil Bódi, Havasi (Zatykó) — Károlyi. Horváth JÉ.* Szabó. Edző: Szók« Miklós. Balmazújváros: Szabó L — Radócz. Urbán, Szarvas, Szabó H. — Jónás. Gém (Ábrahám) Tar — Kegyes, Vaszilkó, Só­lyom. Edző: Nagy Mihály. Nagy lendülettel kezdett a Bányász. Szabó több esetben is túlzásba vitte a cselezést, és holtbiztos gólhelyzetben kétszer is szereim tudtak. Ezután Havasi könnyelmű­sége miatt Horváth II. ka­pujából messze kifutva bra­vúrosan mentett. A 10. perc­ben Szabó 17 méteres csa­vart szabadrúgása alig ke­rülte el a kaput. A 15. perc­ben Szabó lövése a védőkről visszapattant, de a befutó Vaszil az ötösről ismét egy ellenfelet talált el. A félidő közepén akadt a hazai csa­patnak az első említésre méltó gólhelyzete, amikor egy 18 méteres szabadrúgá­sukat nagy bravúrral tette ártalmatlanná Horváth II. Később Horváth I. húzott el a bal oldalon, beadását Sza­bó alig perdítette mellé. A 25. percben Takács hibáját Horváth IX. csak nagy ne­hezen tudta tisztázni. Egy perc múlva ordító gólhely­zet maradt ki; Brettner fel­futása és beadása után a labda Horváth I. lábáról a gólvonalról kifelé pattant. Mindjárt utána a kapus tá­madásáért Horváth I. sárga lapot kapott. A 37. percben Havasi labdáját Szabó az T otótájékoztató A Sportfogadási és Lottó- igazgatóság közlése szerint a 22. heti totónyeremények a következők: 13 találatos szelvény 94 darab, nyereményük egyen­ként 23 881 forint, ebből 13 plusz 1 találatos szelvény 83 darab, a nyeremény és a jutalom együtt 32 896 forint. A 12 találatos 731, a 11-es 74, a 10 találatos 25 forintot nyert. A 22. játékhét nyertes szelvénye: x. 2. x, 1. 1, x, x, 1, X. 1, 1, 1, 1, 4-1. Horváth II. kitünően védett ötösről a kapusba rúgta, há­rom perccel a befejezés előtt Károlyi beadását Horváth I. fölé fejelte. A 42. percben Károlyi elfutott, beadását Horváth I., a felfutó Bódi ele csúsztatta, aki 14 méter­ről hatalmas lövéssel meg­szerezte a vezetest. 1:0. Szünet után folytatódott a siófoki fölény. Mindjárt az első percekben Olajos felfu­tott, és beadását Szabó a ki­futó kapus mellett az üres kapu mellé lőtte. Az 53. percben Karolyi lesgólt lőtt, majd utána rögtön Szabó lö­vését a kapus hárította. Az 58. perc hozta a második vendég gólt: Horváth I. lab­dáját a jókor érkező Szabó 8 méterről a kimozduló ka­pus mellett a kapu közepébe lőtte. 2:0. öt percen belül három veszélyes hazai táma­dást szereltek a siófoki vé­dők, előbb Horváth II. kapu­jából messze kifutva, majd Vaszil a gólvonalról men­tett. Majd újból az elemé­ben levő siófoki kapusnak volt munkája, amikor Va­szilkó nagy lövését védte. A 75. percben Olajos elcsú­szott, Horváth II. kimoz­dult kapujából, és így Va­szilkó bal oldalról az üre­sen maradt kapuba gurított. 2:1. Az utolsó negyedóra már csak küzdelmet hozott. Mindkét csapat idegesen kezdett, a tét szinte megbé­nította a játékosokat, ami a siófoki részről rengeteg ki­hagyott helyzetben mutatko­zott. A Bányász nem enged­te ki a kezdeményezést, tá­madást támadásra vezetett, szerencsés helyzetben már az első félidőben három-négy gólos vezetést szerezhetett volna, ez sem lett volna meglepetés. Szünet után — a siófoki cserék nem voltak sikeresek — feljöttek a ha­zaiak, a siófoki csapat 15— 20 percre lemerevedett, és több esetben csak nagy ka­pusbravúrral tudták a ka­put megmenteni. A mérkő­zés nem volt olyan szoros, mint az eredmény mutatja, mivel szerencsés esetben két­háromgólos bányász győze­lem sem lett volna meglepe­tés. Jók: Horváth 1I„ Ola­jos, Bódis, Virág és Szabó, illetve Szabó I., Urban,. Jó­nás es Vaszilkó. Molnár József További eredmények: Bajai SK—Erdi VSE 4:0 (3:0) NIKE Fűzfői AK—Nafry- batonyi Bányász 1:3 (1:1) A két eredmény azt sej­teti. hogy a nagybátonyiak fűzfői, továbbá a bajaiak hazai fölényes győzelme elégségesnek mutatkozik az NB Il-e jutáshoz. A területi bajnokságba jutásért Szigetvár—Nagyatádi 2:1 (1:1) Szigetvár, 2000 néző. V.: Soós. Sziffetvár: Gyír — Módok. Hergeni'öder. Révész, Tóth — Kecskés, Szöllösi. Szilágyi (Ga­las:) — Baumhoiczer, Boció, Pa­lotai. Edző: Meggyes Lajos. Nagyatád: Beck — Simon, varga, Kraffl. Hoffman — Sc- gcsdi. Kiss Frendik — Kovács I., Mohácsi, Brezovszki (Tát­rái). Edző: Fuisz János. Élénk iramban kezdtek a csapatok, s az első 10 perc­ben mindkét kapu előtt ki­maradt egy-egy gólhelyzet. 21 percet kellett várni a nézőknek az első gólra, ek­kor Baumhoiczer aiadasát Bodó továbbította az atá- diak kapujába. 1:0. Hét perc múlva viszont megszületett az egyenlítés is, a kapufáról visszapattanó labdát a szi­getvári védők nem tudtak elrúgni. Brezovszki ott ter­mett, és azt közelről fejjel továbbította a hálóba. 1:1. Ez a gól felhozta az atádia- kat, és a félidő végéig me­zőnyfölényt harcoltak ki. Szünet után új erőre ka­pott a Szigetvár, .átvette a kezdeményezést, es soroza­tos támadásai a 65. percben újabb góllá értek. Baum­hoiczer lőtte a végered­ményt jelentő golt. Az atá- diak azonban nem adták fel, hevesen tamadtak, de a fellazult védelmük mellett csaknem a hazaiak növel­hették tovább előnyüket. A 76. percben Baumhoiczer, négy perccel később Bodó előtt kínálkozott újabb le­hetőség. Jó iramú, helyenként küz­delmes mérkőzésen a várt­nál nehezebben szerezte meg győzelmét az összességeben többet kezdeményező hazai együttes. A Szigetvár jó be­nyomást keltett. Jók: Győri, Baumhoiczer, Tóth, Révész, illetve Frendrik, Krafft, Si­mon. Horváth László A cselgáncs egyre népszerűbbé válik Kaposváron. Bizonyít­ja ezt az a tény, hogy immár nemcsak a fiúk, de a lányok is mind többen érdeklődnek a sportág iránt, s öltenek jel­legzetes cselgáncsruhát. A gyengébb nem képviselői a va­sárnapi OSN megnyitón is tatamira léptek. • bemulatták tudásukat. Felvételünk kei leány produkcióját örökítette meg. Az NB /-be jutásért Nyíregyháza—Nagy­kanizsa 3:1 (2:1) A labdarúgó NB 1-be ju­tásért is sor került az osz­tályozok első fordulójára. A pályaválasztói jogtól füg­getlenül aligha került sor meglepetésre. A volt NB 1- es 15. helyezett Nyíregyháza a várakozásnak megfelelően legyőzte a nyugati csoport NB Il-es bajnokát, a Nagy- kanizsai Olajbányászt. Igaz, az eredmény a vártnál ne­hezebben alakult ki. Már a 9. percben 10 főre csappant a kanizsaiak' csapata, miután Baloghot a játékvezető egy megjegyzésért kiállította. Büntetőrűgással szerzett előnyt a Nyíregyháza, majd egy húszméteres lövéssel újabb gólt ért el. Ezután szépített a Nagykanizsa, amely csonka csapatával is rendezni tudta sorait, és nagy erőfeszítésre késztette ellenfelét. A hazaiak harma­dik gólja a 79. percben szü­leteti. A Kanizsának otthon 2:0-ás győzelem az NB I-et jelentené, Göllövők Cséke 11-esből, Kiss, Szekrényes, illetve Horváth. MTK-VM—Kazincbarcika 2:# (1:0) Ezen a találkozón is a pa­pírforma érvényesült. Igaz, a végeredmény alakulásában a szerencse is közrejátszott. A 20. percben egy szabad­rúgás-góllal szerzett előnyt a fővárosi együttes, ezután az elkeseredetten rohamozó kazincbarcikaiak több biz­tosnak látszó gólhelyzetet el­hibáztak. Amikor levegőben lógott az egyenlítés, szeren­csés körülmények között született meg az MTK-VM második gólja: egy felszaba­dító rúgás Handelnak, az MTK VM játékosának a lá­bát találta el, s onnan a labda a barcikai kapuba pattant. A pesti csapat ked­vezőbb helyzetben várhatja a vasárnapi visszavágót, mint a többi o**tályozós csapat. Góllövök: Borsó. Handel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom