Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
Hova tűntek a szólisták? Gálaest Nagyatádon Néha olyan érzésem támad. hogy magyarázkodni jobban tudunk, mint valamit megcsinálni. Ami a gyanúmat lokozta, az a somogyi művészeti szemle idei megyei gálaműsora volt, amelyet vasárnap rendeztek meg Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Házban. Pedig nem is csalódásokkal indult a program. Az estre igyekvőket térzene fogadta a művelődési ház előtt. A barcsiak fú- vóskoncertjét hallgatva azt hiszem, másoknak is eszükbe jutott: nem lenne érdemtelen máskor is ilyet tartani. Mesélem örömömet a rendezőknek, akiktől megtudom: „kényszer szüleménye” a produkció: a barcsiaknak alkalmatlan volt az időpont, s hogy mégis szerepelhessenek, kitalálták a térzenét.. . Ezután csakhamar kiderült, meghívás ide vagy oda, egy siófoki versmondó, a berzen- cei pávakör és a kaposmérői Horizont irodalmi színpad meg sem érkezett. A berzen- ceieknek „illett” volna eljönniük. mert ahogy Király Zoltánnak, a megyei művelődési központ igazgatójának köszöntőjében is hallottuk, éppen azért „hozták” a gálát Nagyatádra, mert ez a város és a járás nemcsak a képzőművészetet, hanem a zenét és a hagyományok ápolását is Napról napra nagyobb kő- m vetelmenyeket állít a szak- szervezeti tagság a választott tisztségviselők elé. Mindenkeppen a szocialista demokrácia kibontakozásának a jele, hogy egyre több a kérdés, mind több közösség várja a tájékoztatást. Mi sem természetesebb, hogy így — amikor a leckét a tagok adják fel — minden alapszervezet legfontosabb teendője a rendszeres oktatás. A jelek kedvezőek. Most már egyre általánosabb a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik folyamatos fölkészítése a feladatokra. Ismereteik gyarapítása lemérhető a napi munkájukban, magabiztosságuk megnövekedésében. Ez különösen azokra az üzemekre, vállalatokra vonatkozik, ahol egy helyen van mindenki. Más a helyzet ott, ahol a központon kívül más-más helyen is dolgoznak. Ott csak egy járható út van, két-há- rom napra mindenhonnan meghívják a tisztségviselőket, s úgy tartják meg az oktatást. A közös fórumot használják fel az információk továbbadására. Kialakult az a helyes gyakorlat, hogy a fölkészítés szervezői felhasználják a szakszervezeti, a helyi, üzemi sajtót, a bizalmi testület üléseit az időszerű tájékoztatásra. Külünösem bevált, hogy kiegészítik a központi témákat a helyi ismeretekkel, hiszen enélkül nem juthatnának egy lépést sem előre. Arra is futja az alapszervezetek erejéből, hogy időnként ellenőrizzék a bizalmiak elméleti és gyakorlati ismereteinek szintjét. Több munkahely újszerű módszereket dolgozott ki. Sikere volt a bizalmiak először megrendezett megyei vetélkedőjének. Ott például játékos formában vizsgáztak mindnyájan. Évekkel ezelőtt kezdték el mondogatni a bizalmiak, amikor visszamentek a „fejtágítóról” a munkatársaik körébe: „Szép, szép, hogy ennyi mindent megtanítanak nekünk. Vajon miért nem tanulják meg ugyanezt a művezetők? Amikor döntenünk kell egy-egy kérdésben, az idő nagy része azzal megy el hogy tisztázzuk, milyen rendelet, határozat vág ide.” Szerencsére most már túl vagyunk ezen az időszakon. Célszerű, ha ott vannak-a bizalmiak fölkészítésén azok a Eazdasági vezetők is, akikkel . együtt dolgoznak, munden fölkarolta. Bizonyíték mindjárt a nagyatádi pedagógus női kar, amely a tőle megszokott mesterségbeli tudassa! adta elő Bendur Istvánná vezényletével Lange, Vecchi, Kodály, Bárdos egy-egy szép dalat. Kórusokban egyébként sem volt hiány a gálán. Az atádiakon kívül a kadarkúti pedagógus vegyeskarnak, a balatonKereszturi, a nagy herényi női kórusnak, a ladi Tinódi vegyeskarnak, valamint a barcsi pedagógus kórusnak tapsolhattunk. Figyelemre méltó volt: a repertoárból nem hiányoztak a somogyi dalok sem. Tetszett a haramia! népdalkor műsora. Talán nem véletlen, hogy ahol a tanácselnökasszony is beállt a sorba, ott könnyebb a legapróbb gyerekektől a háziasszonyokon keresztül az őszülő férfiakig mindenkit meggyőzni az ügynek. Műsoruk „koreográfiájával” szinte kínálták az együtt éneklés lehetősegét, kár, hogy ekkor meg senki sem „vette a lapot”. Egyedül az utolsónak fellépő szentai cilerazenekar tudta „kiprovokálni” az együttműködést. S ha már a clterákról esett szó, illendő megemlíteni a kercseligetieket is, akik ugyancsak sikert arattak. Kellemes csalódást hozott a somogyjádi általános iskola furulyaegyüttese: nyolc pirosfontos kérdésben együtt döntenek. Ez nem mindenhol van így. Az SZMT elnöksége a közelmúltban felhívta a figyelmet arra, hogy több alap- szervezet még mindig nem él ezzel a lehetőséggel. Az ösz- szel kezdődő oktatási évben változtatni kell ezen. Egyes műhelyekben, üzemrészekben még mindig nem alakult ki a megfelelő kapcsolat a bizalmi és a művezető között. Hiányzik a kölcsönös tájékoztatás, nem együtt, hanem külön-külön foglalkoznak a dolgozókkal. Ez semmiképpen sem jó módszer. A munkahelyi együttes fölkészítés feladata éppen ezen változtatni minden szak- szervezeti tag érdekében, hiszen ez az alapja, hogy igazságosan osszák el a béremelést, az kapjon jutalmat, aki megérdemli, és így tovább. Ennek érdekében pedig „nem szégyen” a tanulás sem! Az öreg arca nem veri vissza a cinkos mosolyt; komolyan bólint. — Igen. A gyár harmadik embere lettél, ahogy Katalin büszkén emlegeti. Ennél följebb már nemigen tudnálak tolni... Hát eresszük el egymást, Tibor. Úgysem az apád vagyok én már neked, hanem a féltett takarékbetétkönyved, amit adandó alkalommal elő lehet húzni a zsebből .. . Hát ez a bankbetét most fellázad, és önállósítja magát! Mostantól éld a magad életét, fiam, és hagyd, hogy én is éljem az enyémet! Én húszéves korod óta nem szólok bele az életedbe — hadd kérjem tőled én is ugyanezt, két évvel a nyugdíjazásom előtt.. . Tibor nem felel; maga elé bámul. — De így elhagy a fele.«egem ... mondja nagy sok ára. — írtad meg! nyakkendős kisdiák megmutatta, hogy nemcsak a luru- lyához értenek, de bánni tudnak az elfelejtett okarinával is. A szólisták közül a nagyatádi Vörös Attila hegedűjátékát dicsérték a nézők. Tetszésüknek az est legnagyobb tapsviharával is kifejezést adtak. A fiatal fiúval minden bizonnyal sokszor találkozunk meg. Ságvári Róbert pol-beat énekes Barcsról érkezett. Kár, hogy mindössze két rövid szám előadására vállalkozott, s azok választása sem volt a legszerencsésebb. Alighanem a mezőcso- konyai versmondó, Vörös Éva szavalatát is jobban élveztük volna, ha a versválasztásban meggondoltabb. A másik versmondó, a barcsi Szép Attila viszont kellemes csalódást okozott. Szívesen iolytatnám tovább a sort. de ezzel a műsornak is vége. Ennyi lett volna az idei gála? Ennyi. Idézzünk újból Király Zoltán köszöntőjéből : „Az idén hétezren vettek részt megyénkben a művészeti szemléken.” A nagyatádi est aligha adhatta visz- sza ennek aranyait, sikereit. Nagy Jenő Zenei csemegék Keszthelyen Jeles hazai éa külföldi muzsikusok es együttesek koncerteznek az idei nyáron Keszthelyen. A Balaton-par- t» város most elkészült h»ngvea-seny-progiramja több zenei csemegét is kínál a muzsika hazai és külföldi rajongóinak. A Helikon kastélymúzeumban — ismertebb nevén a Festeti es-kastélyban — isimét hetente tartanak majd koncerteket, amelyek iránt a környező országokban is nagy az érdeklődés. A sorozat június 21-én 20 órakor Kiss Gyula zongoraestjével kezdődik. Augusztus 23-ig minden hétfőn este felcsendül a muzsika a kastély tükörtermében. Fellegi Ádám aortgorahangversenye után a Moszkai trió, a szovjet Ili a és Naum Grubert, a drezdai énekegyüttes, a Händel Consort, a magyar Barokktrió, a szintén szovjet zongoraművész Lev Viaszén- feo, valamint a Capella Savaiba és az Ed er-vonósnégy es műsorát hallhatják, az érdeklődők. 11. Az öreg széttárja karját. — Ki tehet róla? Aki nem tudja tartani az asszonyt, magára vessen! Ami vére van, ar most mind a fiú fejébe tolul. Hát nem ért az öreg a szóból, igazán nem ?! — Te meg • vesztedbe rohansz! — kiáltja vadul, hogy végre térjen észhez ez a szerencsétlen ember, Kata se váljék el, es a villa is megépüljön. Az öreg arca rezzenéstelen most is, akár az imént. — Az meg az én vesztem lesz — mondja konokan. — Aki belerohan, megint csak magára vessen! Csönd van; Tibor a hallottakat emészti. S arra gondol: harcsak itt volna most Kart* — f> bizony jobban győzné érvekkel « vitát! Tóié magatol ugyanis most „Nem szégyen” a tanulás n g. BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE Csillag a selyemzászlón Ünnepi gyermeknap Göllében Az esemény, amely vasárnap a nemzetközi gyermeknapon Göllében zajlott le, nemcsak az ittenieknek, hanem a környező községeknek, Kis- gyaiánnak, Büssünek és Fonónak is ünnepe. A tanulók szüleikkel, hozzátartozókkal érkeztek az ünnepi díszbe öltözött iskolába. Ott lehetett látni a helyi párt- és a tanács, a göllei Béke, a kisgyaláni Petőfi Termelőszövetkezet, a népfront, a KISZ. az áfész vezetőit. Helyet foglalt az elnökségben Gál Sándor, a járási pártbi- bizottság első titkára, Sárái Árpád, a KISZ megyei bizottságának első titkára. már csupán annyi telik, hogy megkérdezze! — Érdemes kockáztatnod az életed nyugalmait azért a nőért? Az öreg arcán megenyhül a feszültség. — Nézd, fiam — mondja csöndesen —, próbálj megérteni engem. Eddig az adott tartalmat az életemnek, hogy téged szeretlek. De most már az kell. hogy engem is szeressen valaki, mert értelmet csak így kaphat az élet! Tibor látja már, hogy mindennek vége; oly mindegy, mivel fejezi be a beszélgetést. Feláll hát, és gúnyos udvariassággal meghajol. — Ha csak ez az egy hiányzik, akkor engedd meg. hogy melegen gratuláljak a nagyszerű elhatározásodhoz! A célzás oly nyilvánvaló, a sértés oly arcpirító, hogy az öreg most legszívesebben arcul ütné a fiát. De természetesen erőt vesz magán, s ő is úgy igyekszik ütni, ahogy őt ütötték: gúnnyal. De tisztában van vele, hogy ez a gúny csak úgy érvényesül, ha a szerepét halálosan komolyan játssza. Ezért most udvariasan meghajol. — Köszönöm szépen a jókívánságot. — Még mélyebbre görnyed. — Parancsol meg valamit a főmérnök úr? Vagy elmehetek? A többi proli mar nagyon var ... Kürtszó, dobok pergése hallatszott, bevonultak és fegyelmezetten felsorakoztak az avatásra váró kisdobosok, úttörők; behozták a csapatzászlót. Felhangzott a Himnusz, megkezdődött a bensőséges ünnepség. Előbb a kisdobosok, majd az úttörők és ava- toszülök sorakoztak föl, s mondták a fogadalom szövegét Deák Lajos munkásőr, nyugdíjas községi parttitkár után. Wolfart Zsuzsanna, a Magyar Üttörőszövetség Országos Elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Tolmácsolta a testület és a megyei elnökség üdvözletét, s beszelt arról a Tibor arca elfehérül. — Most mit vacakolsz, apa? — kérdi kínlódva. S nézi, nézi az öreget, és várna valami enyhületet, feloldást, békejobbot. D« apja arcán nyoma sincs ilyes szándéknak. Újból meghajol, még az iméntinél is alázatosabban. — Tisztelertem. főmérnök úr. Minden jót kívánok! És görnyedezve kisettenkedik a szobából, mint a hajdanvaló időkben egy nyomorult segédmunkás a vezérigazgató úr szentélyéből. Csak a csönd marad utána itt a szobában, csak az üresség. Tibor darab ideig meredten nézi az ajtót, aztán apja nyomába lendül, kipattan a folyosóra, s félhangon az öreg után szól: — Apa! Amaz nem fordul meg, megy, megy a lépcsőház felé. A fia hangosabban kiáltja: — Kovács szaki! Semmi. Az öreg ott van már a lépcsőnél, de ide se pillant; elindul lefelé. Tibor sóhajt egy keserveset, aztán csöndesen behúzza az ajtót, és lép az íróasztala felé. Ekkor hirtelen felcsilingel a telefon. Tibor nézi a készüléket, lassan odaér az asztalhoz, leül. De nem nyúl * kagyló után. (Fohteir*. kJ nagyszerű munkáról, amely a göllei 560-as számú Latinca Sándor úttörőcsapatnál hosz- szú évek óta folyik, s amivel már 1964-ben, majd 1973-ban, s most újból, kiérdemelték a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját. Ezt a magas kitüntetést eddig egyedül ők nyerték el a megyében. Az ünnepi szónok elismeréssel beszélt a tartalmas csapatmunkáról, a gazdag szakköri tevékenységről. Kiemelte az iskola nevelőtestületének a csapat érdekében végzett munkáját. Végül megköszönve a munkát, Wolfart Zsuzsanna átadta az ismét elnyert zászlót — ezúttal az Aranycsillaggal kiegészítve — az úttörőcsapat vezetőjének. Nagy Endrének. Ezután gyerekeket szólítottak: úttörők, kisdobosok, rajok, őrsök vették át a közössegeknek szóló kitüntetéseket, elismeréseket. Sok tanuló kapott elismerést a kiváló úttörő- és kisdobos munkáért, a tanulásért, a műveltségért, az edzettségért, a környezetvédelemért. A kitüntetetteket hatalmas taps köszöntötte. Csakúgy, mint Kraliczki Zoltán megyei úttörőelnök bejelentését: kiemelkedő munkájáért Nagy Endre csapatvezetőt Úttörő- vezető Érdeméremmel tüntette ki az országos elnökség. Egy a jelszónk, a béke ... Felhangzott a DlSZ-induló, ezután a gyerekek a társadalmi munkában készített játszóudvart vették birtokukba. Folyt a harc a zsetonok megszerzéséért, s az értékes játékok elnyeréséért. Sok ezer forint értékű játékot adtak a gazdálkodó és a társadalmi szervek, a két tsz, az áfész, a tanács. Késő estig népes volt a játszóudvar. Tv-foci, bűvöskocka, kanalas játék, horgászás, lövészet, akadálypálya leküzdése, csokievő verseny késsel, villával —, zenei vetélkedő s még jó néhány kedves, bohókás időtöltő, szórakoztató játék, verseny, melyeken az ügyesebbek értékes tárgyakat nyerhettek. Közben a vendégeknek Zsi- gárdi Péter igazgató érthető büszkeséggel mutatta be az iskolát, a csapatotthont, ahol ezernyi jelét, eredményét lehetett látni az úttörők, kisdobosok s a nevelők, raj-, őrs- és csapatvezetők közös munkájának. Vidáman, jó hangulatban ünnepelték a gyermeknapot Göllében. Nemcsak az apróságok érezték magukat kitűnően, ott játszadoztak velük a vendégek, a tanárok is, felidézve régi élményeiket. Jó volt látni a boldog gyermekarcokat. s a velük örülő, mosolygó szülőket. Már mesz- sze jártunk az ünnepség színhelyétől, amikor még mindig fülemben csengett a háromszáz úttörő, kisdobos önfeledt csatakiáltása. Sz. L.
