Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
/ Mérföldkőnél a danuviások Pernikmunkásai emlékeznek Kényszerpályán „Ha valaki tíz ..éve, erőn felül fejlesztve sok milliós veszteségbe vitte voLna a tsz-t — hasonló példa akadt a megyében nem egy —, könnyebb lenne a dolgunk. A veszteség ma már csak emlék volna, de az épületek állnának, s lennenek gépeink is. Nálunk az egyensúly látszatáért konzerválták a szegénységet. Büszkén mondhatták el: ez a tsz soha nem volt veszteséges, nem voltak adósságai. Igen ám. csakhogy a szerény nyereséget évről évre fölélték, és ma nincs gépműhelyünk, szárítónk, tá- ' rolónk, szaktelepünk, még egy komoly traktorunk sem. Van viszont bőven homokunk . ..” Tudom, hogy Balogh Imre csökölyi tsz-elnök keserű kifakadásában vannak vitatható részletek, mégis ezekkel együtt érthető meg. hogyan kerülhet kényszerpályára egy tsz, amelyikkel „soha nem volt baj”. A gazdaság rossz termőhelyi adottságú, de ma sem sorolják a gyöngén gazdálkodók közé... , Csökölyben bárki rádöbbenhet, hogy a gazdálkodás mai ,aranyszabalyai” egy pénztelen tsz-ben fabatkat sem érnek. A fejlesztési érő hiánya olyan erkölcsi és anyagi kiszolgáltatottsághoz vezet, mely lehetetlenné teszi a máshol oly nyilvánvaló tartalékok kiaknázását. Ki gondolná, hogy ilyen helyzetben akár a „rekordtermés” is bajt okoz __ „ Legszívesebben a plafonig ugranék örömömben, ha végignézek a búzáinkon. Most úgy látszik, meglesz a 4 tonna. Más gazdaságokban levő társaim azt mondják, náluk ez volna a csőd. Csakhogy itt 12 „aranykoronás” földeken termelünk. Megszoktam már — harmadik aratásom ez itt —, hogy nyaranta sok ajtón kell bekopognom. Tavaly 28 mázsát termett a búzánk, mégis nyolc helyre hordták bérszárításra a Volán teherautói. Saját kocsijaink is győznék a szállítást, ha egy közeli saját szárítóhoz kellene vinni. Csakhogy idén is 8—10 távoli telepre kell ingáznunk. Öt kis teljesítményű kombájnunkkal 25—30 napot vesz igénybe a nyári munka. Ha rövidíteni akarjuk a kampány idejét, így csökkenteni a veszteségeket, újabb százezreket keil fizetnünk a bérgépekért... Megalázó volt, amikor az egyik tsz-ben könyörögnöm kellett elnöktársamnak, hogy vállalják el — jó pénzért — a napraforgónk szárítását... Nem szívesen gondolok rá, milyen eredményeket lehetne elérni, ha optimális időben vethetnénk és arathatnánk, ha mintaszerű talajmunkát végezhetnénk. A minap nálunk tárcsázott a szomszéd nagy Rábája. Este bejöttek az emberek. „Látta ezt a gépet főnök? Mi miért nem veszünk egy ilyet?” Tréfával ütöttem ei. „Fagylaltot sem vehetünk, ha csak egy forintunk van.” A gazdaság idei fejlesztési lehetősége hárommillió forint. Ezt fölemészti az épülő terménytárolószín és néhány kisebb célgép. Értelmetlen lett volna a termelés minőségi tartalékait számonkérni ott, ahol alapvető „mennyiségi” feltételek is hiányoznak. A somogyi tsz-ek legtöbbjében a szárító energiatakarékos üzemeltetése vagy az optimális szállításszervezés a gond. Csökölyben az, hogy legyen hol szárítani és mivel szállítani. Hat felsőfokú végzettségű szakirányító hiányzik ... Hogyan kérdezhettem volna meg hát, készüinek-e üzem- gazdasági elemzések, milyen a munka szervezettsége, a vezetés tervszerűsége. A rögtönzés napi kényszerűség. Törekednek-e az ösztönzőbb bérezés kialakítására? Hogyan, mikor az átlagos bérszínvonal 34 ezer forint? A megyében az egyike a legalacsonyabbaknak. A bérfejlesztés lehetősége pedig 2,5 százalék ... Kézenfekvőnek látszott a kérdés: miért nem követik a gyönge adottságú tsz-ek példáját, amelyek a melléküzemági tevékenységgel teremtik elő a pénzt? A forint nélkül vagy az 1—2 millióból létrehozható „nyereséges kócerájok” korszaka lejárt. Az ipari üzemek ma a 10— 20 milliós fejlesztési erővel bíró partnerek közt válogatnak. Szabad munkaerő sem áll rendelkezésre náluk egész évben. Végül is egy ipari üzem „szemével” nézve a Béke Tsz nem jó „parti”. Mindennek ellenére — szerény kezdeményezésként — egy, saját fájukat földolgozó üzem létrehozásán dolgoznak. Akinek van miből fejleszteni, termelését bővíteni, annak még több lesz. Aki pedig nem tud lépést tartani, az lemarad. Sajátos kényszerpályára kerül, ahol az egyszerű újratermelésért is meg kell küzdeni. A csőkö- lyi tsz vezetői tudják ezt, de nem akarnak be?«É8r6dni. Az elmúlt két évben itt is az adottságokhoz igazították a növénytermesztés szerkezetét. Növelték a zab, a napraforgó es a csillagfürt részarányát. A hagyományosan eredményes paradicsom vetésterületét viszont kénytelen-kelletlen csökkentették. Kevés a kézi munkaerő. főleg ha> kapálásról vagy paiántanevelésről van szó. A szedéshez — ahol 3—400 forintot is meg lehet keresni egy nap — lenne ember, de hát csak azt rakhatják ládába, amit megtermelnek. A korszerűtlen és szétszórt veszteséges sertéstelepet fölszámolták, fejlesztik viszont a szarvasmarha ágazatot. Tejtermelésük tavaly több mint 30 százalékkal nőtt; az idei első félév ennél is gyorsabb ütemű fejlődést hozott A most 3500—3600 liter körüli tehenenkénti átlag nem világra szóló eredmény, de ne feledjük, hogy ezek a tehenek még nem láttak lucernát. A homokon nem terem meg. A csökölyi tsz-raek egyetlen, pénz nélkül is megvalósítható „fejlesztési” lehetősége van, és ezzel mintaszerűen él. A háztáji termetes tartalékait próbálják úgy hasznosítani, hogy elégedett legyen a tag, és előbbre jusson a tsz. A megyében az elsők között szervezték meg a szarvasmarha kihelyezési akciót, kitűnő eredménnyel. Az elmúlt napokban a tsz- iroda udvarán vettek át mintegy 40 vagon epret, s a móri szörpüzemtől vagy a Hungarofructtól kapott teljes árat átadták a tagoknak. Az így elért felvásárlói ár hélyi „eperháborút” idézett elő. A gazdaság azonban nincs abban a helyzetben, hogv nagyvonalúan lemondjon* erről az esélyről. Nincs mértékegység, amely az egységnyi erőfeszítésre, aggódásra jutó eredményt kimutathatná. Pedig a csökölyi próbálkozások értékét csak egy ilyen mérce alapján becsülhetnénk kellően. Bíró Ferenc Nadrágok, kabátok exportra Forradalmi életút Száz éve született Georgi Dimitrov tömöríti. Bulgáriában 68-an viselik a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, közülük 28 Pernikben él. A klubtagság semmilyen kiváltságot nem jelent, célja a tapasztalat- csere, a tudományos és technikai ismeretek elterjesztése, a munkásutánpótlás kiválasztása és nevelése. A klubtagok száma 920, az elnök M. Gatev nyugdíjas műszerész, a Szocialista Munka Hőse. — Tízszer annyi itt a kiváló munkás, mint ahányan klubtagok vagyunk — mondja. — Ebben a helyiségben ugyan csak ötvenen férünk el, de igazi tevékenységünk nem itt folyik, hanem az iskolákban, üzemekben, kul- túrházakban. Az 1906-os harcosok közül már nemigen élnek Pernikben, de itt a klubban több olyan • -idősebb bányásszal, kohó- és gépipari munkással találkoztam, aki személyesen ismerte Dimitrovot, többször találkozott vele a felszabadulás után. A. Angelov vájár például, aki 1951-ben kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, tagja volt annak a perniki munkásküldöttségnek, amelyet Dimitrov hazatérte után 1945-ben elsőkent fogadott. Egy másik klubtag. A. Sztoi- kov 1947—48-ban többször is találkozott a bolgár nép nagy személyiségével. — Nagyon kedvesen fogadott bennünket, valamennyiünkkel kezet rázott, frissítővel kínált, de aztán nagyon hamar rátért a lényegre — emlékezik vissza Sztoikov. „Adjatok több szenet, mást nem is kérek tőletek”, mondta. Hát Permik adott is. (Folytatjuk) V. F. A dimitrovi életút első jelentősebb forradalmi állomása az 1906-os perniki bányászsztrájk volt; a 37 napos munkabeszüntetést ő irányította és vezette győzelemre. Ebben a fontos bányavárosban alakult meg az első bulgáriai marxista kör, amelynek tagjai a legértelmesebb. legöntudatosabb bányászok közül kerültek ki. Amikor az 1905-ös oroszországi forradalom hatására Pernikben is nyugtalanság támadt, a kör tagjait letartóztatták. A helyi pártszervezet és a szakszervezeti vezetőség sztrájkot hirdetett: a munkások nyolcórás munkaidőt, a szervezkedési jog megadását, az elbocsátottak visszavételét követelve megszállták a bányákat. A szófiai rendőrség nagy erőkkel vonult ki Pernikbe. A sztrájkban résztvevők családját kilakoltatták. A letartóztatottakkal szemben brutális erőszakot alkalmaztak, magát Dimitrovot is letartóztatták, sőt, amint a korabeli sajtó beszámolt róla, kétszer is merényletet kíséreltek meg ellene. A sztrájkoló bányászok mögé felsorakozott az egész ország munkássága. Tüntetésekkel, petíciókkal tiltakoztak az állami terror ellen, élelmiszerrel, gyűjtésekkel segítették a perniki bányászok családjait Az országos összefogás és a pernikiek következetes harca végül is meghozta a győzelmet: a dolgozók követeléseit teljesítették. Lenin egyszer azt mondta: nehezebb egy szakszervezeti sejtet létrehozni, mint egy csatát A Dimitrov Múzeum egyik részlete megnyerni. Nos. Dimitrov a perniki sztrájkharc győzelmes megvívása után kifogyhatatlan energiával látott hozzá a szakszervezeti mozgalom. az Általános Munkás Szakszervezeti Szövetség szervezéséhez, a különböző szakmai szervezetek kiépítéséhez. Agitált, cikkeket, tanulmányokat írt. Permik a felszabadulást követő évtizedek során sokoldalúan fejlődő ipari közA szülőház ponttá vált. Az országos fontosságú feketeszén-bányászat mellett jelentős az acélipara és a gépipara. Százezer lakosa közül 28 ezer ipari munkás, 12 ezer bányász őrzi híven a dimitrovi hagyományokat. Pernikben elkalauzoltak a „Kitüntetettek és munkában élenjárók” klubjába, amely a város és környéke legjobb ipari munkásait^ bányászait Ha f ókémény tői a hidraulikáig Nem tartottak ünnepséget, nem vágtak szalagot, nem koccantak a poharak — pedig tehették volna: a Da- nuvia 4. számú nagyatádi gyárában elkészült az új kétezer négyzetméter alap- területű műhelycsarnok... Mindennek jelentőségét csak akkor értjük meg, ha felidézzük a gyár történetét. A város határában, egy régi gépjavító állomás helyén mindössze tizenkét évvel ezelőtt alakult meg a Danu- via. Mit csináltak akkoriban? Ahogy Gerber Endre, a gyár igazgatója fogalmaz: hajókeménytől a kávéfőzőig mindenfélét csináltak, s mindössze száztizennyolc embert foglalkoztattak. Az első jelentős mérföldkő 1975. Ekkor tisztázódott, hogy mire is hivatottak. Mindezt persze megelőzte egy háromezer, majd egy közel nyolcszáz négyzetméteres műhely felépítése. Áttértek a körasztalok és a szerszám- elemek készí lésére. Azóta dinamikusan fejlődnek. A statisztikák szerint évi harminc százalékkal növelhették a termelést. Ma háromszor annyit termelnek, írunt 1975-ben. Mindez mégsem megnyugtató, hisz újabb fejlesztésekre készülődtek. Tavaly mintegy százhalvanrm 1 - lió forintot kaptak a bővítésre. Hogy mi indokolta ezt, arról a gyár igazgatójával beszélgettünk. — Mindenekelőtt fiatal a gyár, fiatal a szakember- gárdája, amelyben megány- nyi tartalék rejtőzik. Ezt kamatoztatnunk kell. De beszélnünk kell arról is, hogy a városban elsősorban nőknek kínálkozik munkalehetőség. A szakképzett férfiaknak nem nagy választékuk van. S még valami! A Da- nuvia budapesti gyáraiban egyre csökken a munkaerő. Hogy a termelés szinten maradhasson, elsősorban vidéken kell fejleszteni, így Nagya tódon is. Mindehhez kaptuk a százhatvanmilliót, melyből negyvenet új műhelyek létesítésére, szazai gépvásárlásra, húszat pedig a forgóeszközök növelésére fordíthattunk. Tavaly tavasszal a nagyatádi ÉSZKV megkezdte az új ' kétezer négyzetméter alapterületű csarnokunk építését, majd ősszel egy kétszintes raktarszerelde szerelését, s az idén tavasszal már építették az ezer négyzetméteres műhelyt is. Most elkészült az első csarnokunk, megkezdhetjük a beköltözést. Persze csak fokozatosan, hisz a félévi „hajrá” miatt nem zavarhatjuk meg a termelést. A két másik épület is készül, remény vari a mielőbbi átadásra ... — A gépek? — A százmillióból 35—40 berendezést vásároltunk. Volt, amelyik egy, volt amelyik tizenkétmillióba került. Tőkés piacon ugyanúgy vásároltunk, mint a KGST- nél. — Most lehetőségük nyílik arra, hogy megszüntethessék az „összevisszaságot”. Az új csarnokban hidraulikát gyártanak. A régiben szerszámokat. A rövidesén elkészülő ezer négyzetméteresben pedig a hidraulikus tápegysegek gyártása kap majd otthont. — A termelés? — 1985-re megduplázzuk mostani termelésünket. Ennek nagyon sok összetevője van. Részben mert növelhetjük a létszámunkat, részben. mert az új gépek beindításával hatékonyabbá tehetjük a termelést. — Mi erre a biztosíték? — Keresettek a portékáink. Május végén , például a Uddeholm—Sustan közös nyugatnémet—svéd vállalat képviselői jártak nálunk. Velük kooperációs megállapodásunk van. Ók megtekintették az építkezéseinket is, s ezert — no meg azért, mert megbízható partnernek tartanak bennünket — az együttműködés továbbfejlesztéséről beszéltek. A hidraulikus tápegységek pedig keresettek a Szovjetunióban vagy Csehszlovákiában eppen úgy, mint hazánkban. Mérföldkőhöz jutottak hát az atádiak — az ésszerű tervezés nyomán. Az ésszerűséghez a szerénység is párosult, ezért maradt el az ünneplés. Aligha akad valaki sajnálja a szalagvágás elmaradását. Ünnepelni az eredményeket kell — a még jobb termelést, a hazai és külhoni piac elismeréseit. Nagy Jenő Június elején kezdték meg a tetszetős gyermeknadrá- gok gyártását a Május 1. Ruhagyár karádi telepén. A kordbársonyból készült pantallóikhoz az alapanyagot, a hozzá való kellékeket a nyugat-német Pony-Zebra cég adja, a karádiak a gyártott terméket pedig oda exportálják. A jó kapcsolat már tavaly kialakult a német megrendelők és a magyar gyártók között. Az itt végzett jó munka alapján keresték fel az NSKK-beli vendégek az idén is a kará- di gyárat, hogy újabb bérmunkára kössenek szerződést. A hétféle színben gyártott gyermeknadrágból — tíz fazonban — naponta ötszázötven készül, s augusztus végéig amíg a sorozat tart, tizenhatezret varrnak belőle. Annak idején egy nadrág elkészítéséhez a dolgozóknak átlag másfél órára volt szükségük, ma már fél óra is elég — hála az egyszerűsítéseknek és az újításoknak. Az idén februártól szovjet exportra is dolgozik a somogyi ruhaüzem. Eddig húszezer télikabátot és dzsekit varrtak, s a sorozatot egy hét múlva fejezik be. A téli holmit nyáron kell elkészíteni, hogy idejében az üzletbe jusson. Június 28- tól két hétre leáll a termelés a’ karádi üzemben; a dolgozók szabadságra mennek, ekkor végzik az épületek és a gépek felújítását, karbantartását. A rövid „vakációt” követően megkezdik az egyedi női télikabátok gyártását a belkereskedelem részére. A legújabb divat szerint készülő kabátokra nemcsak a szép anyag jellemző. hanem az is. hogy lesz rajtuk bőr és bársony díszítés, s az már igazi minőségi munkát kíván. Az üzem idei te ivében összesen háromszázezer nadrág és kabát gyártása szerepel. S hogv milyen színvonalon dolgoznak, erre bizonyság a legfrissebb értékelés: a vállalat öt telepe közül a múlt évben elért eredménye alapján az idén a karadi kapta meg a kivaló minősítést A. A.
