Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

Cukor­borsó éjjel nappal konként tíz-tíz ember dolgo­zik. Az idén először — ugyancsak váltott gépkocsi­vezetőkkel — saját pótko­csis teherautóval szállítják a szemet a konzervgyárba. Természetesen a fuvart térí­ti a gyár. Gyorsan telnek a konté­ner-ládák az üdezöld sze­mekkel, a szántóföldről az átadóhelyig emberi kéz nem érinti a termést. Látszólag minden nagyszerű. Látszó­lag — mert a megjegyzésre csak kibukik a panasz: — Egy éve rendeltünk a makói gyártól egy nagy teljesítményű rostát; jó ha a borsószezon közepére itt lesz. A régi kis teljesítmé­nyű rosta meghatározza a cséplés ütemét, és mint tud­juk, a borsónál minden óra számít. Hasonló a gond a kaszálógéphez igenyelt Rae borsóadapterrel. Csak a má­sodik negyedévre igazolták vissza, ez pedig azt jelen­ti : az idén már nemigen számíthatunk munkájára. Viszont a százezer forintot éz évben viszi el tőlünk. Nem újkeletű, ismeretlen gondok ezek. Annyira nem. hogy úgy készültek fel, a várt eszközök nélkül is za­vartalanul végezhessék el a munkát. De azért nem ma­radhat szó nélkül. A cséplőhely mellett nő a szárából készült silóhalom, targonca emeli a teli Iádat a teherautóra. A növényter­melés első jelentősebb be­vétele Komlósdon ebből a növényből származik. A kezdés jó, a remény, hogy meglesz a csaknem ötmillió­négyszázezer forint, üde­zöld mint a borsószemek. Szállítókocsi érkezik és in­dul vissza a táblára, még vagy egy hónapig éjjel és nappal zúgnak a cséplőgé­pek. v. m: A reggeli múszakvaltas- kor panaszkodtak az asszo­nyok. — Hideg volt. Nem nyári éjszaka az ilyen! Pedig hát nem volt meg­állás, nem volt szünet. Za­var es minden zökkenő nél­kül telt el a műszak. Üte­mesen ette a négy gép a le­kaszált borsót, mindenki a maga helyén — ki az etető­nél, ki a rostánál — végez­te a dolgát. — Perc-növény ez — mondják. — Ha megtöltik a szemek a hüvelyt, nincs megállás, . kaszálni, csépelni kell éjjel és nappal. Hacsak. . „ igen, hacsak nem szól közbe az időjárás, mint ahogy éppen az idén történt Pénteken múlt egy hete, június 11-én Indult meg a jól szervezett ..gépe­zet” a komiósdi szövetkezet­ben. De alig két teljes na­pot dolgozhattak, amikor a hét végén ötvenkét millimé­ter csapadék zúdult a határ­ra. Mps esetben talán a morgolódó méltatlankodás kommentálja az ilyen kény­szerszünetet, most igen élénk az egyetértés abban: jokor jött az eső. — A betakarításban kü­lönösebben nagy gondot nem okozott — jegyezte meg az elnök. Béke fi Lajos —, viszont használt a bor­sónak is, nem beszélve a búzáról, kukoricáról. Aztán a hét elejére, kedd estére úgy felszáradt a ta­laj. hogy ismét indulhatott a kaszálás és a cséplés éj­jeli műszakja'. A komiósdi szövetkezet azok közé a nagyüzemek közé tartozik, amelyek hosszú ideig biztos partnerei a Nagyatádi Kon­zervgyárnak. Nagy tapaszta­lattal, évek óta eredmény­nyel termelik ezt a kedvelt konzervnövényt. Az idén is kilenc fajtát vetettek két­százhúsz hektárra. Üzemi szinten az egész területről hektáronként harmincöt má­zsát várnak. — Mit mutat az indulás? — Harminc-harminöt má­zsát. Bízunk benne, nem lesz híja a tervnek. Persze, a nagyobb hányad vissza van. Egy gép kaszál, négy traktor hordja a borsót a cséplőgépekhez, ahol műsza­BARÁNYTAMÁS A FESZEK /MELEGE — Értem — bólogat a lány elbiggyedö ajakkal. — Szó­val, maga is beállt azok kö­zé, akik ha.ihas&zák a pénzt! A fiú széttárja karját. — Ebben a pénzszűkében?! — Aki megveti a pénzt, trónjától foszt meg egy ki­rályt: — nem ismeri ezt a francia mondást? — Nem — ingatja fejét a fiú, aztán hirtelen elönti a méreg. — De nekem nem is kamionsofőr a kedves apu­kám, így senki nem impor­tál nekem hazai exportcuc- cokat kemény valutáért Amszterdamból 1 Mária nyel egyet. — Egy-nullá — mondja aztán halkan. — Itt a Gelkánál csupán átmenetileg... Tudja, az az igazság, hogy a diplomám­mal három és felet keresek kora reggeltől késő dél­utánig, a szerszámaimmal meg hetet, délutántól kora estig. . . A leány ránéz. — Tudja, én mennyit ke­resnék a kétnyelvű, diplo­mámmal mint külkereske­dő? Legalább hatot! És tudja, mennyit fogok kapni a katedrán? Legföljebb hár­mat; De más is van a vilá­gon, nemcsak a pénz! — Én sem csinálom már sokáig, ne féljen. Még egy­két év. És akkor jöhet megint egyedül a szent hi­vatás: az integrált áramkö­rök felhasználása a harma­dik generációs számítógé­pek technológiájában! — Bravó! — Ezt most mért mondta ilyen pikirten? Mária legyint — Ahogy maga visszatér azokhoz az izékhez!... — Most sem hagytam őket cserben! De értse meg: lak­ni csak kell valahol! Lehet, hogy ez kispolgári csöke- vény bennem, de keptelen vagyak leküzdeni . . . Hisz egyszer tálán meg 1* nősül az ember! — Meg nőtlen? — néz rá Mária. Lali vigyorogva bólint — A vad menekül, úgy menti az irháját... A férfi védekezik! — Legyint. — És ha lakáskiutalasra várok!... — Merőn nézi a lányt, úgy mondja, mélyebb jelentéssel. — Én még ötvennyolc éves korom előtt szeretnék meg­nősülni, ha egyszer mégis elszánom iá magam. — Miért épp ötvennyolc? — néz rá meglepve Mária. A fiú zavarba jön. attól fél. elszólta magát. Időbe telik, amíg ki tudja vágni magát. — Mert.. . mert a lakás- kiutalás legalább harminc év! -És most huszonnyolc vagyok. — Értem. Lali visszahelyezi a tévé- készülékre a hátsó zárólapot s gyöngéden ráver a masina tetejére. — No, ezzel meg is vol­nánk, kérem szeretettel. A kondenzátorral volt a baj, ahogy sejtettem. Most mér nyugodtan televíziózhat a ház! — És jámbor arccal szedelődzködik; rakosgatja táskájába a műszereit. De tartásában, egész valójában valamiféle várakozás feszül — és Mánk felérez erre. — Tartozom valamivé1? — kap észbe hirtelen, és indul a szekrény felé. ahol a csa­ládi kasszát tartják. A fiú felnéz rá, lassan bó­lint. — Egy ígérettel. — Éspedig? — kérdi ide­gesen a lanv. A fiú elmosolyodik ifién, ezúttal mosoly van az Kultúra és idegenforgalom Merre forog az idegen? Arra, ahol úgy tudja, hogy sokat kap, minél több kel­lemes élményben lesz része. Mi mindenre jó az idegen- forgalom (mármint a befo­gadó országnak) ? Először is: pénzt hoz a házhoz, mégpe­dig egy részét kemény va­lutában. Szokták mondani: olyan export, aminek fejé­ben árucikkeinket nem szükséges az ország határa­in túlra szállítani, s az is köztúdott, hogy a turisztikai beruházások sokkal hama­rább térülnek meg, mint mondjuk az ipariak. Ami vi­szont forintokkal aligha mérhető, de talán a bevéte­leknél is értékesebb, hogy a hozzánk látogató külföldiek (ha jól érezték magukat) reklámot csinálhatnak egy országnak, egy népnek, sőt egy társadalmi formának is. . Az említett két szempon­tot — az anyagit, és ha úgy tetszik: erkölcsit — igyekez­tek összekapcsolni az ide­genforgalom hazai szakem­berei, amikor azt próbálták elérni, hogy ne az országon átutazók száma növekedjék: inkább kevesebben jöjjenek valamivel, mint a múlt év­ben (csökkentvén a divatos üdülőhelyek már-már elvi­selhetetlen zsúfoltságát), de tovább maradjanak, többet lássanak, s bőséges tapasz­talatokkal térjenek haza. (Mindezzel óhatatlanul együtt jár, hogy többet is költenek!) Az első idei összehasonli- tó adatqk azt jelzik, a tö­rekvés nem sikertelen. Noha az első negyedévben hozzánk érkezettek száma kevesebb a tavalyinál, az átlagos tar­tózkodási idő hosszabb, az idegenforgalmi bevételek pedig szintén gyarapodtak. (A tőkés idegenforgalomból származó bevétel a tavalyi­nál 80 százalékkal több.) Számos népgazdasági ágazat megirigyelné az idegenfor­galom nemzetközi mérlegét, ami az év első negyedében 1 milliárd 150 millió forin­tos aktívumot mutat. Hogy ez továbbra is így legyen, s hogy fokozódjon az esztendő további részében, az viszont nemcsak az uta­zási, a turistaügyekben já­ratos szakembereken múlik. Ki mindenkin még? Például a közművelődés a népmű­vészet, a színházi- és hang­versenykultúra illetékesei­nek szervezőkészségén, a megyék, városok tanácsi ve­zetésének szemléletén, ötlet- gazdagságán, s többé-kevés- bé a társadalmi összefogáson is. Hiába szép táj, a ven­dégszerető emberek, a kel­arcán. nem az a furcsa, el­lenszenves vigyor, mint az elején. — Szeretném. ha meg­ígérné, hogy egyszer ma-; gánemberként is találkozik velem, nem csak így. hiva­talos minősegemben . .. Mária hosszan, fürkészve nézi a fiút, aztán bizonyta­lanul felvonja vállát. — Hat... ha igazán akar­ja .. . Hogy is kezdődött? Édes istenem, hat hogyan kezdő­dik az ilyesmi? — tűnődött később a leány, ha vissza­gondolt az első időkre. Pon­tosan úgy, ahogyan a többi szerelem: észrevétlenül. Elő­ször csak érdekesnek tala- lam az új ismerőst, aztán jól érzefn magam a társasá­gában, végül hiányzik, ha egy-két napig nem látom . . . És mire föleszmélek, hogy baj lesz, jó volna menekül­ni: már késő! Ezúttal annyiban volt mégis más a helyzet, hogy Mária vizsgái miatt csak igen-igen ritkán találkozhat­tak. Lali élt ugyan a gyanú­val. hogy talán egyéb prog­ramok is akadályozzák a lányt találkozásaik gyako­ribba tételében, hisz néhány esztendeje ilyenkor, nyár elején, még maga is készült a vizsgáira — de ilyen gőz­erővel bizony soha nem ta­nult . . . Hogy milyen egyéb programok ? Hát például Imre bácsi .. . Maga természetesen soha nem tett említést az öregről (Folytatjuk.) lemes időjárás, ha hiányzik a látogatókat vonzó prog­ram, ha nem kínálnak a rö- videbb-hosszabb utazásra érdemleges eseményeket. Voltaképpen tavaly kez­dődött valami új, némi moz­golódás abban, amit legin­kább a kultúra és az ide­genforgalom egymásratalá- lásának nevezhetnénk. Bu­dapesti Tavaszi Fesztivál­ként hirdették, de az idén már a fesztiválon van a hangsúly, s remélhető, hogy a jövőben egyre kevésbé koncentrálódik a fővárosra vagy egyetlen évszakra. Ro­bert C. Lonati, az Idegen- forgalmi Világszervezet fő­titkára ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Általában más országokban a fesztiválokon a világhírű együtteseket léptetik fel vagy nemzetközi programot szerveznek. A magyar kul­túra múltja és jelene olyan gazdag, hogy. önerőből is valami újat tudnak produ­kálni, amelyre a Föld más országai nem képesek.” Valóban. Nemcsak a Ko- dály-centenáriumra gondo­lunk, amely több mint ün­nepi alkalom, hiszen Kecs­keméti-e, a mester szülővá­rosába, a Zenepedagógiai Intézetbe Japántól Kanadá­ig jönnek a zenetanárok, hogy megismerkedjenek a Kodály-módszerrel. De jön­nek a Ferencsik János ve­zényelte koncertekre, a Pé­csi vagy a Győri Balett elő­adásaira is, a vásárhelyi festők kiállitásaira vagy az. ország legkülönbözőbb tája­in fellelhető népművészeti értékek megtekintésére. Hasonlóan sok látogatót vonzott, s a fesztivál vendé­geinek igencsak tetszett az a hagyomány őrró kirakodó- vásár, amelyen csaknem 200 népművész terítette ki vál­tozatos árukínálatát. Mon­dani sem kell, kezük mun­kája gyökeresen különbözött az „idegenforgalmi” bazárok kínálatától a szokásos „szu­venírek” giccsparádéjától. Egyáltalán, az utóbbi idő­ben kezd megdőlni egy ha­gyományosnak tekintett „idegenforgalmi” nézet. Mi­szerint a külföldi puristát nem érdekli az eredeti folk­lór. csak a csikós-gulyás ál- romantika, a kávéházi ci­gányzene műdalai, a gulyás- partyk. Bar az ilyesminek is van több-kevesebb vonzereje. Abban viszont, amiben ép­pen mi vagyunk az eredeti­ek, ami sajátosan magyar népi kultúra: az eddigieknél lényegesen többet tehetnénk, hogy magunkhoz vonzzuk a kíváncsi idegeneket. S ha az idegenekből mind többen válnak ismerősökké, netán jóbarátokká, az töb­bet ér minden idegenforgal­mi mérlegnél. Megmutatni magunkat, hétköznapjain­kat, ' kultúránkat, gazdasá­gunkat, politikai céljainkat a nagyvilágnak, olyan törek­vés, amely nemcsak nemzeti céljainkat szolgálhatja, ha­nem a melegebb légáramla- togat segíti túlsúlyba jutni, ebben az egyre hüvösödő vi­lágban.-munkakepte-lensegi járadék­hoz jar. Ez utóbbiakat azért nem emeltek havi 50 forinttal, mert a kiegészítés csak egy­szeresen jar' Mint ismeretes, a szóban forgó esetekben a sajat jogú nyugellátást emelték, a házastárs utáni pótlékot viszont nem. Egységesen havi 50 fo­rinttal, tehát havi 2600 fo­rintra — az 1982. évet kö­vetően pedig évenként 100 forinttal — emelkedik az az összeghatár, ameddig há­zastársi pótlek megállapít­ható a nyugdíjhoz. Havi 2600 forint összegű határig a már megállapított házastársi pótlékra jogosult marad az a személy, aki­nek állapotrosszabbodás mi­att a saját jogú I. vagy II. csoportbeli rokkantsági nyugdijához kiegészítést adnak. A házastársi pótlék változatlan összegben jár akkor is, ha az I. vagy II. • rokkantsági csoportnak megfelelő nyugdíjminimu­mot kell megállapítani. S. Gy. fi Csepel Müvek Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehézgépgyár fölvételre keres — egy ipari gyakorlattal rendelkező számviteli és pénzügyi főiskolát végzett személyi vezető beosztásba, — egy szerszámgépek javításában jártas tmk-művezetőt, — egy forgácsoló technológust, valamint — marógép-felújításban és -javításban jártas, gyakorlattal rendelkező lakatosokat, — szerszámgépek vezérlésében, javításában gyakorlattal rendelkező középfokú végzettségű szakembereket, — marós szakmunkásokat, — segédmunkásokat. Jelentkezés személyesen a gyár személyzeti, valamint munkaügyi osztályain, Kaposvár, Dombóvári út 3. V. J. Az egyes energiahordozók áremelésének mérséklésére adott nyugdíj-kiegészítések­kel egyidejűleg változott a házastársi pótlékra való jo­gosultság szabálya, a pótlék összege. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a házastársi pótlék összege nem minden nyugdíjasnál emelkedett egységesen. Április 1-től havy 650 fo­rint jár az 1970. 'december 31-e utáni időponttól meg­állapított öregségi, III. cso­port szerinti rokkantsági nyugdíjhoz, illetve az öreg­ségi járadékhoz növelt ösz- szegű öregségi járadék jár. , A pótlék összege 600 fo­rint az 1971. január 1-e előt­ti időponttól megállapított öregségi, III. rokkantsági csoport szerint járó rokkant­sági, baleseti rokkantsági nyugdíjhoz, öregségi jára­dékhoz. Ugyanennyi a pótlék ösz- szege, ha az I—II. rokkant­sági csoport szerint ’ megál­lapított rokkantsági nyugdíj­hoz, a munkaképtelenségi járadékhoz, növelt összegű Emelkedett a házastársi pótlék

Next

/
Oldalképek
Tartalom