Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-13 / 137. szám
Környezetvédelmi perek Tudósak afakőposarnoka Gyakorlás a rutinpályán Évente több százan szerzik meg a jogosítványt az MHSZ gépjárművezető iskolájában. A tanulás legnehezebb része a rutinpályán való gyakorlás, ahol tízféle feladatot kell elsajátítaniuk a leendő autóvezetőknek. Elpusztult méhek, milliós kórok Sz. V. Kovalevszkaja Ahogy egyre inkább előtérbe került a korszerű mezőgazdasági. ipari technológiák alkalmazása, úgy lett egyre nyilvánvalóbb az is, hogy már kisebb mulasztások is súlyos következménnyel járnak. Erősebb lett a környezetszennyezés. 1976-ban környezetünk védelméről törvény 'született, s ettől kezdve a bíróságok is egyre gyakrabban találkoztak olyan ügyekkel, melyek során az élővilágot károsítók- kal szemben kellett eljárni. A Somogy megyei Főügyészség egy országos vizsgálat keretében nemrég a környezetvédelemmel kapcsolatos polgári ítélkezési gyakorlatot elemezte. Ilyen jogviták elsősorban a kártérítési perek során keletkeztek, de birtokháborítás es szomszédjogi, tulajdonjogi perek kapcsán is előfordultak. Szándékosságról általában ritkán van szó, leggyakrabban valamilyen mulasztás miatt következett be a baj. Megyénkben a legnagyobb kárt az élővilág ellen a vegyszeres gyomirtással okozzák. Jól tudjuk, hogy vegyszerezéskor értesiteni kell a környékbeli méhészeket, ez azonban gyakran elmarad. Az elmúlt két évben megyénk méhészei méhállo- mányuk elpusztítása miatt töob mint 4 millió forint kártérítést követeltek, s ebből ez ideig két és fél millió forintot már megítélt javukra a bíróság. Tegyük még hozzá, hogy ugyanakkor termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink ez idő alatt peres eljárás nélkül további 1 millió 175 ezer forint kártérítést fizettek ki méhészeknek, az Állami Biztosítón keresztül. Nem kis felelőtlenségről van tehát szó, hanem nagyon súlyos mulasztásról, A méhek népgazdasági haszna ismert. Nemcsak azzal juttatják, több milliárdos bevételhez a népgazdaságot, hogy virágport, mézet gyűjtenek, de felmérhetetlen az a haszon is, amit a növények beporzásával hajtanak. Éppen ezért még érthetetlenebb a gazdaságok nemtörődömsége. Persze jó példa is akad, ha nem is sok. A Balaton- boglári Állami Gazdaságba pé)dául négy éve 6—8 méhész érkezik, mintegy 400 méhcsaláddal. Ezeket a méhészeket védi és támogatja a gazdaság, s az eredmény a jobb termesben mutatkozik. De nem csak a gazdaságok mulasztanak. A Balaton- parti szúnyogirtásnak nemegyszer jó par méhészet is áldozatul esik. Jelenleg is tart egy ilyen per, ami — természetesen a tetemes kárra! együtt — könnyen elkerülhető lett volna, ha a méhészeket idejében értesítik. Persze a bíróságok asztalára nem csak ilyen jellegű esetek kerülnek. Különösen ,,érdekes” az olyan eset, ami a termelési érdekeket, a gazdaságossági szempontokat kifejezetten a környezetvédelem rovására helyezi előtérbe. A balaton- máriai áfész betonüzemét — mely nagy zajjal dolgozik az üdülőövezet közelében — több millió forintos költséggel a határozott tilalom ellenére felfejlesztettek. Ez az eset is a bíróság elé került, és döntés született a megfelelő hangárnyékoló létesítéséről. Sajnos, egyre szaporodnak az ilyen esetek, annak ellenére, hogy mindenki tudja: környezetünk megóvása létkérdés. Ám úgy látszik, a környezetvédelemnél néha minden más előbbre való. A bíróságok aztán szakértőket hallgatnak meg, és végül döntenek egy-egy ügyben. Ezzel a dolog lezárult. Pedig jó lenne azt is kutatni — persze ez már nem a bírósagok feladata —, hogy vajon az egyes esetekben hogyan érvényesül a személyi felelősség. Vándorútra keltek ifjabb kapoli Antal zselici pásztorfaragó megkapó szépségű rajzai. Ezekben a napokban, hetekben Pest megye községei és városai adnak otthont a Kapoli-graíikák kiállításának. Az 1893 és 1971 között élt Kapoli Antal — a Kos- suth-díjas édesapjához hasonlóan — a fafaragás művészé volt, munkái megbecsült kincsei a néprajzi múzeumoknak. Kevesen tudják viszont, hogy nemcsak a faragó késnek, hanem a grafitceruzának és a színes rostirónnak is mestere volt. Hetven esz(1850-1891) Szofja Vaszilijevna Kovalevszkaja 1850-ben Moszkvában született. Apja Cor- vin-Krukovszki tüzértó bor„nok, a mi Mátyás királyunk egyenesági leszármazottja. Mint „jó családból való úrilány” előkelő nevelésben részesült. Matematika iránti érdeklődése szokatlan formában kezdődött: szobája falát ugyanis apja régi analízisjegyzetének lapjaival tapétázták. és az érthetétlen, furcsa integráljelek keltették fel a kislány érdeklődését. Apja azonban megtiltotta számára a matematikával való foglalkozást, mint nem nőnek való dolgot. A tanulni vágyás azonban erősebbnek bizonyult a tiltásnál es az előítéleteknél. Ezért sok. azonos helyzetben levő fiatal orosz lányhoz hasonlóan „lát&zalházasságat” kötött, hogy külföldre utazhasson tanulni. A „férj”, Valdemar Kovalevszkij ekkor egyetemi hallgató volt. A 15 éves fiatalasszonry először Pétervárra ment az érettségit megszerezni majd 1869-ben férjével együtt Heidelbergbe utaztak. Felvételi kérelméről az egyetemi tanácsnak kellett döntenie, amely-végül is Kirchoíf professzor támogatása, valamint imponáló matematikai és nyelvtudása (angol, német, francia) kedvező határozatot hozott: az egyetem 500 éves fennállása óta először nő is beiratkozhatott a hallgatók közé. Matematika professzora már egy év múlva kijelentette, hogy nem tudja tovább tanítani, mivel Kovalevszkaja többet tud nála. Ezután Berlinbe utazott, ahol 1870 és 1874 között tendos korában megromlott a látása és meggyengült a keze, s akkor a leánya — az ugyancsak faragó Kapoli Ilona — bíztatására rajzolni kezdett. Megszabadulva az anyag és a szerszám kötöttségétől, művészi értékű grafikai alkotásokat hozott létre. A több mint száz rajz túlnyomó részét Szigetváron élő leánya őrzi, ö válogatta ki a bemutatásra kerülő munkákat. A kiállítássoroza- tot Mándoki László pécsi néprajzkutató rendezte, aki évtiezedek óta foglalkozik a Kapoliak munkásságával. Weierstrasstól vett. magánórákat, mivel ott nem engedélyezték beiratkozását az egyetemre. 1874-ben Gottingen ben három beküldött dolgozata alapján — doktori szigorlat letétele nélkül — doKtorrá avatták. ..Látszatházassága” közben igazi házassággá fejlődött, s férjével együtt 1874 őszén tértek vissza Oroszországba. A göttingeni doktori oklevél, s a kitűnő tudományos hírnév mégis kevés volt ahhoz, hogy Kovalevszkaja állást kapjon ét cári hatóságoktól. Szerencsére férje akiből közben híres tudós lett, tanszékét kapott a moszkvai egyetemen. 1878-ban Kovalevszkajá- nak kislánya született, s úgy látszott, tudományos pályája mindörökre véget ért. A sors a-onban közbeszólt: férje tőzsdei spekulációiban elvesztette mindep vagyonát, s 1883-ban öngyilkos lett. A kiutat a fiatalasszony számára 1884-ben a stockholmi egyetem matematikai tanszékére történő meghívása jelentette. Stockholmba érkezése fiem kis szenzációt keltett. „Ma a tudomány hercegnője látogatott el hozzánk. Kovalevszkaja asszony tisztelte meg városunkat, ahol az első egyetemi tanárnő tart előadásokat” — írta egy korabeli svéd lap. Az egyetemen kezdetben 15 hallgatója volt, később a 480 főt befogadó terem is kicsinek bizonyult előadásai számára. Tudományos pályájának csúcspontját 1888-ban a Francia Tudományos Akadémia Bordin- nagydíjának odaítélése jelentette. Ezt a díjat az alapítástól számított 50 év alatt mindössze tízszer adták ki, és számára a jutalom összegét 3000 frankról 5000-re emelték. A rangos külföldi díj meghozta számára az oroszországi elismerést is. 1890-ben a pétervári Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta meg. Kovalevszkaja több regényt is írt, amelyek közül önéletrajzi jellegű írása. „A Rajevszkij nővérek” szép sikert aratott, svéd, dán es orosz nyelven is megjelent, (Magyarul Kertész Erzsébet Szonya professzor című regényében olvashatunk élet- útjáról.) Korának egyik legkiválóbb matematikusa azonban nem sokáig élvezhette tudományos pályájának sikereit: 1891-ben — 41 éves korában — tüdőgyulladásban halt meg. V. Molnár László D. T. Vándorkiállítás a Ka poli-gr a fikákból 'V BÁRÁNY TAMAS A FESZEK /MELEGE — Megvan a nő! — Te zseni! — sikongat boldogan Kata. — Tudtam, ugye. tudtam! És ki az? Lali zsebébe nyúl, a jegyzetfüzetéért. — Szotyori Mária, Liliom utca tizenhárom, harmadik emelet hat — Ismered? — néz ra elragadtatva . a nénje. — Még nem. — De láttad? — Lát tani. — És? Milyen? Az öccs összeszoritott öklével mutatja: — Ilyen! — Na ja! — bólogat savanyú arccal Kata. — Azt gondolhattuk, hogy akármilyen külsővel nem lehetett behálózni az öreget! És az életkora ? Lali széttárja karját. — Huszonegy ? Huszonkettő? Nénje rámered. aztán rohan be Tibor szobájába. — Tibi! Tibi! Hallod? — Lalira bök, aki moot Lsoett be mögötte az ajtón. — A pipi majdnem tinédzser! — Az öccséhez ugrik, csókot nyom az arcára. — Ez a titán kinyomozta! — Fejét csóválja. — Istenem, most öi-ülök csak igazán neki, hogy közbelépünk! Meglátjátok, az öreg egyszer még hálás lesz érte. hogy megmentettük ettől a végzetes őrültségtől, és megakadályoztuk, hogy a vesztébe rohanjon ! — Reméljük — dünnyögi Tibor — És? — kérdi hízelegve Kata —. mikor kezdesz akcióba. Lalikám? A fiú igazit nyakkendőjén, futólag a tükörbe pillant, es játékos fölénnyel mondja: — Vedd úgy. hogy az öreg házasságának máris lőttek! A másfél szobás lakáshoz — ősrégi ház! — úgynevezett személyzeti szoba is járul; teljes hat négyzetméterével ez a ház ifjabb úrnőjének birodalma. A falon eletnagysagu poszterkivagások, hatalmas fotók, szalmafonatok, rongybábuk: ahogy ez szinte törvényszerű egy csak nem is oly regen húszéves lány esetében. A szoba megálmodója, tervezője és berendezője a fal melletti díványon hasal, s égj' vaskos tankönyvből tanul. Feje fölött, a polcon, harsogva bömböl a táskarádió. — Megyek, szívem. Semmi válasz; a magnó üvölt, a lány magol. Az asz- szony behajol az ajtón. — Halkítsd már le, az istenért! A saját hangomat nem hallom! A leány most felnéz. — Mi van, mamikám? — Megyek be a postára! A lány az orájara pillant. — Hányra? — ötre. — Még jó. hogy idejében jelzik, ha hív! Hol is van most? — - Azt hiszem, Kölnben vágj' Hamburgban. A leány dühösen fújtat. — Megkaphatnánk már azt a dög telefont! Ez az örökös befutKOsás a postára!... Az asszony mosolyog. — Biztosan azt akarja megkérdezni, hogy mit hozzon neked ... — Pfü! — füttyent a lány. — Kissé drága konzultáció volna, kemény valutáért! Az asszony arcáról leszikkad a mosoly.-r- Ne . idegesíts! Csak nincs valami baja? — Apunak ? — legyint a lány. — Ugj'am! Te mindjárt a legrosszabbra gondolsz! Ha beteg: hogyan tudna telefonozni? — Ez igaz — bólogat az asszony. — De megyek, mert még lekésem a hívást... — Elkésem! — Bocsánat: elkésem. Mit üzensz neki ? — Csókoltatom. — A leány hirtelen fölnevet. — És ha nagyon faggatódzik, hát egy kis kölnit hozhat éppen, ha már úgyis ott jár a forrásnál ... Az asszony biccent. — Jó. De ezt csak akkor mondom meg neki, ha megígéred, hogy végre kivasalod a blúzaidat! Napok óta kerülgetem őket! — Jó — biccent lustán a lány. — De akkor hozz, légy szíves egy doboz MarlboróL Rémes, hogy mennyit szívok ilyenkor, vizsgák előtt! — Te gj'árkémény! — zsémbel az asszony, aztán órájára néz, és szélvészként kirohan a lakásból. A lány föltápászkodik, nyújtódzik, s arra gondolván, hogy a szellemi terhelés után határozottan jót tesz egy kis testmozgás, a vasalódeszka után néz, felállítja — odabent persze a nagyszobában, hiszen ide» kint el sem férne —, és vízzel hintvén a két napja száraz blúzait, vasalni kezd. Ekkor megszólal odakint a csengő, (Folytatjuk)
